Végveszélyben a megyei múzeumok

Kivéreztetés

  • Vári György
  • 2012. április 25.

Belpol

A megyei önkormányzatok által fenntartott múzeumi hálózatnak egyelőre nincs valódi gazdája. Ha sürgősen nem történik valami, a több mint 200 közművelődési intézmény, a bennük felhalmozódott tudás egyszerűen elenyészik, 1300 dolgozójuk pedig munka nélkül marad. A kormány szétvert valamit, de helyette nem épít semmit.

Az éppen fél évszázaddal ezelőtt megyei tanácsi, majd megyei (közgyűlési) önkormányzati kezelésbe került múzeumok pár hónapon belül már a második fenntartóváltást várhatják. Január 1-jével a megyei kormányhivatalokhoz kerültek, most átadnák őket a megyeszékhelyeknek vagy azoknak a településeknek, ahol vannak - miközben a települési önkormányzatok gyakran még a saját intézményeiktől is szabadulni próbálnának.

A magyarországi múzeumok három csoportba oszthatók: az elsőbe az országos, minisztériumi fenntartású, a másodikba a jelenleg a megyei kormányhivataloknál lévő, a harmadikba az egyes települések által működtetett intézmények tartoznak. A megyei hálózat a 60-as évek elején alakult ki, az adott megyeszékhelyen lévő központi múzeumból és annak a megyeszékhelyen vagy a megye kisebb településein elhelyezkedő fiókintézményeiből épül fel. A rendszerváltásig folyamatosan bővült, a 80-as évek végén körülbelül 600 intézmény tartozott hozzá. A 90-es évektől a folyamat megfordult, a megyei önkormányzatok bevételeik folyamatos csökkenése miatt egyre több múzeumot, kiállítóhelyet voltak kénytelenek bezárni. Mára ezek száma 212-re csökkent, további fenyegető lepusztulásuk a teljes vidéki közművelődést lehetetlenítené el. Az országos múzeumok (a szentendrei "Skanzen" kivételével) mind Budapesten vannak; a vidéki múzeumok többsége pedig nem a településekhez, hanem épp a megyei hálózatba tartozott.

Az Országgyűlés tavaly úgy döntött, hogy a közgyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) más, addig megyei fenntartású intézményekkel együtt a megyei kormányhivatalokon belül működő megyei intézményfenntartó központokhoz (MIK) vándorolnak. (A deklarált cél az volt, hogy evvel is csökkenjen a megyék súlyos adóssága.) A szakmai irányítás ugyanakkor a Nemzeti Erőforrás Minisztériumra (Nefmi) hárult. A szakma és a szakszervezetek a váltás átgondolatlanságát és az előkészítés hiányát reklamálták - és heteken belül megmutatkozott, hogy igazuk volt.

Két szék közt

Az idei, a MIK-ek által az intézményeknek kiutalt összeg súlyosan csökkent még a tavalyihoz képest is, sok helyen a puszta vegetáláshoz is kevés. Sajtóhírek szerint akadnak múzeumok, ahol a fenntartási költségekre 0 forintot tervezett be a kormányhivatal - lapunkat ezek a hivatalok arról biztosították, hogy "csak" adminisztratív hibáról van szó. Az általános pénztelenségen túl alighanem az is a gond, hogy az operatív irányítást végző MIK-ek szakismeretek hiányában képtelenek felmérni, mennyi pénzből tud gazdálkodni egy-egy múzeum vagy önálló gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely. A nógrádi kormányhivatalhoz tartozó múzeumoknál például jelenleg a bérkeretre futja, a dologi kiadásokra nem, így mostani állás szerint júniusig biztosítható a működés - tájékoztatta lapunkat Majcher Tamás, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) Nógrád megyei elnöke. Mivel a pályázatokhoz önrész kell, amit eddig a megyei önkormányzat biztosított, nincs mód pályázni sem. "Fejleszteni pedig pályázat nélkül nem lehetséges, akkor viszont a bevételnövekedés is elmarad, nem tudunk olyan mértékben hozzájárulni a saját fenntartásunkhoz, ahogy mostanában elvárják tőlünk. A látogatók száma így még csökken is a pénzügyi válság miatt" - tette hozzá Majcher. Földiák András, a KKDSZ elnöke már január 25-én arról tájékoztatta a megyei kormányhivatalokat koordináló KIM vezetőjét, Navracsics Tibort, hogy "az új fenntartás rövid időn belül számos gondot okozott vagy vetített előre". Földiák azt javasolta, hogy az operatív irányítás is kerüljön a Nefmi kezébe, és jelezte tárgyalási szándékát a miniszternek. (Földiák tavaly a Népszabadságban intézett nyílt levelet Réthelyi Miklóshoz, melyben a kulturális szféra dolgozóinak nevében a Nefmi illetékes államtitkára, Szőcs Géza mielőbbi eltávolításáért könyörgött.)

Navracsics február elején kelt válaszában úgy látta, hogy "a szakmai és funkcionális irányítás egy kézben történő összpontosulása (...) megítélésem szerint a rendszer megkettőződését jelentené, amely szemben áll a kormány elképzeléseivel". Földiákot a KIM vezetője továbbá arról tájékoztatta, hogy a jelenlegi "rendszert hosszú távon kívánjuk fenntartani, és nem biztosítaná a rendszer stabilitását, ha évente változtatjuk meg az irányítás módját". Navracsics indoklásának, mely szerint az egységesítés (azaz ha a fenntartó és az irányító egyaránt a Nefmi lenne) "megkettőzné a rendszert", nyilvánvalóan nincs értelme; hovatovább épp az ellenkezője az igaz.

Március első felében viszont a kormány már az újabb változtatás forgatókönyveit tárgyalta. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága ellenőrző albizottságának két héttel ezelőtti ülésén a KIM képviselője, Zöld-Nagy Viktória helyettes államtitkár "a rendszer stabilitását" már kevésbé tekintette fontosnak, és hangsúlyozta: "a kormányzat a jelenlegi állapotot ideiglenesnek tekinti, és hosszú távon is működőképes megoldást keres". A gyors váltás oka nyilvánvalóan a pénzhiány. Az albizottság ülésen Zöld-Nagy arról számolt be, hogy jelenleg összesen 20-25 milliárd forint hibádzik a kormányhivatalok által a megyéktől átvett összes intézmény költségvetéséből. Ennek a megyei múzeumi rendszerből hiányzó összeg bizonyosan csak a töredéke: a múzeumok fenntartása évi alig 5 milliárdba kerülne. (Ami a korábbiakhoz képest így is csökkentett volumen: a KKDSZ becslése szerint a megyei múzeumokat a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta közel 40 százalék forráskivonás sújtotta.) Zöld-Nagy szerint a fenntartóváltás azért okozott pénzhiányt, mert a megyék különböző átcsoportosításokkal ki tudták egészíteni a náluk lévő intézmények költségvetését, a kormányhivataloknak viszont erre nincs módjuk.

Akkor lőcs!

A kabinet két lehetőséget mérlegel - immár hetek óta. Az egyik a régi megyei közgyűjteményi rendszer központosítása lenne. A másik pedig a gyűjtemények "elengedése": azaz felajánlásuk a megyeszékhelyeknek vagy azoknak a településeknek, ahol vannak.

Csakhogy a települési önkormányzatok, legyenek bár megyeszékhelyek is, önállóan, pluszforrások nélkül nem tudják ezeket a múzeumokat fenntartani. (Sok közülük saját, városi múzeumot is visz.) Láttató példaként szokták emlegetni, hogy a 700 fős lakosságú Niklának kéne működtetnie a Berzsenyi Dániel Emlékmúzeumot. Gondban lehetnek olyan nagyobb települések is, mint Karcag, Túrkeve, Ráckeve; de a Mátra Múzeum vagy a Móra Ferenc Múzeum is bajba kerülhet, ha Gyöngyösnek, illetve Szegednek kellene a gondjukat viselni. Ráadásul a megyei múzeumoknak számos, a települési szinten túlmutató feladata és lehetősége van, gyűjtőhelyük és ásatási joguk az egész megyére kiterjed - kérdés, hogy egy-egy települési önkormányzat milyen alapon vállalná át ezeket a rajta kívül álló, de nélkülözhetetlen tevékenységeket. A KKDSZ állásfoglalása szerint "végeredményben mindez a kormányzat részéről nem más, mint a felelősség tisztességtelen áthárítása települési szintre".

Hammerstein Judit, a Nefmi helyettes államtitkára lapunknak adott válaszából az derül ki, hogy a minisztérium mindkét megoldást lehetségesnek tartja, míg L. Simon László a kulturális bizottság elnökeként a közgyűjtemények minisztériumi fenntartásba vételét vehemensebben támogatja, mint maga a Nefmi. Ugyancsak a központi fenntartásért tör lándzsát a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetségét vezető Kálnoki-Gyöngyössy Márton. (Kálnoki-Gyöngyössy 2011 januárjában mondott le kulturális helyettes államtitkári posztjáról, mely pozíciójában még a megyei múzeumok önálló jogaiért küzdött: csak hát a megyét azóta kivéreztette a kétharmad.)

A múlt heti kormányülésen a levéltárak ügyében a "központosító" terv győzött, az egykori megyei levéltárak besorolnak a Magyar Országos Levéltár alá. A döntést némi megkönnyebbülés fogadta ugyan, azt azonban nehezményezi a lapunknak nyilatkozó Tyekvicska Árpád, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke, hogy a megyei levéltárak elveszítik jogi személyiségüket, ezért nem fognak tudni önállóan pályázni. Ugyanakkor lapunk információi szerint a múzeumok ügye nem áll jól: a rájuk vonatkozó hasonló javaslatot - amely tehát valami garanciát mégiscsak jelentene a fennmaradásukra - egyelőre rendre elvetette a központi kormányzat. A megyei múzeumok rálőcsölése a településekre ugyanis nyilvánvaló politikai előnyökkel kecsegteti. Nem neki kell majd leépíteni vagy bezárni azokat az intézményeket, amelyeket ő ítél halálra: a magyar kultúra és a vidék felemelésének nagyobb dicsőségére.

Mire jók a megyei múzeumok?

Az ebbe a rendszerbe tartozó 212 intézmény (96 múzeum és 116 önálló gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely) a 2010-es adatok szerint bő kétmillió látogatót fogad évente, ezek 45 százaléka diák. Ez a létszám rendkívül egyenetlenül oszlik meg köztük: az egri vár területén működő, roppant népszerű Dobó István Múzeumban például több százezer érdeklődő fordul meg évente, míg a kistelepüléseken lévő kiállítóhelyeken pár száz.

Ezekben az intézményekben őrzik a magyar műkincsállomány több mint 40 százalékát. Elsorvasztásuk a magyar tárgyi kulturális örökség meghatározó részét veszélyezteti. A megyei múzeumokban dolgozók jó részének speciális szaktudása csak a múzeumi szférában használható, ha az utcára kerülnek, nemcsak ez a tudás vész kárba, de állást is bajosan találnának. (Körülbelül 1300 személyről van szó, felük diplomás.) Az pedig a kormányzat önképével is szemben állna, ha éppen a vidék művelődési intézményeit hagyná az ebek harmincadjára jutni, tovább növelve a főváros és a vidék közötti kulturális esélyegyenlőtlenséget. Ugyanakkor nem állna szemben azzal a kultúrpolitikai gyakorlattal, amely a kultúrát kirakatnak képzeli és a budapesti, ambiciózus múzeumi tervekhez képest nem tartja fontosnak a vidéki múzeumi "hátsó udvar" állapotát.

A megyei közgyűjtemények szétzilálása ellen tiltakozó petíciót már több mint másfél ezren írták alá, még Jankovics Marcell volt NKA-elnök is csatlakozott.

 


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.