Miközben a pénzügyminiszter 180 milliárd forintos takarékossági csomagja miatt beruházásokat kell elhalasztani, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új logisztikai bázis építésébe fogott. A tervek szerint 2007-től a Magyar Pénzverő (MP) Rt. már Soroksáron gyártaná a magyar euróérméket. Noha az MNB a tízmilliárdos beruházást logisztikai és biztonsági szempontokkal indokolja, talán az sem mellékes, hogy a pénzverde külső nagykörúti központja a telekkönyv szerint már nincs is az állam kezében. A történetben a kellő pillanatban felbukkan az előző kormány sztrádaépítő cége, a Vegyépszer is.
Az MP Rt. jogelődjét, a Magyar Királyi Állami Pénzverdét a Ludovika lovardája helyén alakították ki 1924-ben, miután a trianoni békeszerződés miatt a körmöcbányai verde átkerült Csehszlovákiához. Az üzemben gyártottak pengőt és forintot, túlélte a világháborút, 1956-ot, a rendszerváltást és a privatizációt. Néhány évvel a teljes épület- és géprekonstrukciót követően azonban a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő pénzverő a jelenlegi helyén bezárja kapuit.
Prolongálva
A tervek nem új keletűek. Már 2001 novemberében olvashattunk arról, hogy az MNB a pénzkibocsátással kapcsolatos bürokráciát, az értéktárat - ahol az új és még forgalomképes régi bankókat és érméket pihentetik -, valamint a jelenleg mindössze ötven főt foglalkoztató, korszerű pénzverdét összeköltöztetné egy új bázison. Auth Henrik elnökhelyettes egy 2001. novemberi HVG tanúsága szerint azt ígérte, hogy 2002 márciusában nyilvánosságra hozzák a beruházás teljes programját, melynek megvalósításába már 2002 második felében belevágnak. Aztán több mint két évig semmit sem lehetett hallani: az euró bevezetése csúszott (bár a 2006-os céldátum már akkor is meglehetősen ambiciózusnak tűnt), és feltehetőleg az országgyűlési választások sem kedveztek az ügy kimenetelének.
Idén januárban aztán kiderült, hogy az új bázis Soroksáron épül fel, Közép-Európa legnagyobb kombinált árufuvarozási központjában, a tavaly átadott Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). A zöldmezős, öt hektáron megvalósuló beruházás a jegybanki számítások szerint tízmilliárdba kerül, és 2007-ben már ott készülnének a magyar euróérmék is. Missura Gábor, az MNB szóvivője elmondta: az MNB 100 éves épülete, környezete a mai készpénzforgalom kiszolgálására, zökkenőmentes lebonyolítására nem alkalmas. A Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában a raktárbázis felépítését azzal is indokolta, hogy az euró bevezetésekor a jelenlegi teljes készpénzállományt ki kell vonni, tárolni és euróra cserélni. A pénzverde átköltöztetésének biztonsági szempontjaira utalva megjegyezte, hogy manapság egy ilyen, stratégiailag fontos üzemet nem lehet a belváros központjában működtetni.
Mivel a jelenlegi gyártókapacitások cseréjéről vagy jelentős bővítéséről nincs szó (az egyszeri termelésfelfutás miatt nem is érné meg), kíváncsiak voltunk, hogy a pénzcsere miatti, soha meg nem térülő beruházás költségét nem lehetne-e a meglévő infrastruktúra megtartásával csökkenteni.
Jutányosabb megoldás
Nyugat-Európában a pénzjegynyomdák és a pénzverdék többletkapacitással küzdenek az euró 2002. január elsejei bevezetése óta. A bankjegyeket importálni fogjuk: az Európai Központi Bank (EKB) csak fél tucat bankjegynyomdának adott gyártási licencet. De nem járunk rosszul, hiszen a megrendelésekért sorbanállnak, versenyeztetéssel jó árat lehet kialkudni a közel negyedmilliárd bankó legyártására. Ami az érméket illeti: az EU 12 tagállama 300 millió lakosának 77 milliárd érme készült hétféle névértékben (70 százaléka 1, 2, 5, 10, 50 eurócentes, 30 százaléka 1 és 2 eurós), vagyis 256 darab jutott egy főre. Ha hozzávesszük, hogy nálunk még magasabb a készpénzforgalom aránya, mint az EU-ban, ám a lakosság jövedelme jóval alacsonyabb, még a legóvatosabb becslések szerint is kb. egymilliárd érmét (100 db/fő) kell a pénzügyi csatlakozásig betárazni. Ha a 2008-as célkitűzés tartható lenne - amiről már lényegében a jegybank és a kormányzat is lemondott -, akkor a jelenlegi géppark csúcsra járatása, illetve több műszakos munkarend mellett is kérdéses, hogyan fogja a pénzverő egy év alatt a szükséges mennyiséget előállítani. (Információink szerint a pénzverdének évente 300 millió érmére van kapacitása. Ez az induláshoz kevés, később viszont bőven elegendő az éves pótlási keret legyártására, amit a forgalom növekedéséből adódó többletigény vagy a fémpénz selejtezéséből, elvesztéséből származó hiány tesz szükségessé.) Mivel az érmék gyártásánál nincsenek olyan nehezen teljesíthető biztonságtechnológiai szabványok, mint a bankjegynyomásnál, elvben több a versenytárs, és még nyomottabbak az árak. Az MNB szóvivője kérdésünkre közölte: "A Magyar Nemzeti Bank nem gondolkodik a hazai euróérmék külföldi gyártatásán. Éppen ellenkezőleg, számításaink szerint a hazai előállítás olcsóbb, és ezzel folytathatjuk a magyar érmeverés történelmi hagyományait. Úgy gondoljuk, pénzverőnk bármilyen külföldi bérmunka elvégzésére is eredményesen pályázhat - ahogy ez megtörtént a múltban is."
Nyugat-Európában tudomásunk szerint sehol sem épült új pénzverde vagy logisztikai központ. Pedig a bécsi, a berlini, a karlsruhei, a hamburgi, a római pénzverő is a város szívében áll. A csatlakozó országok közül a szlovákok (Körmöcbánya) és a csehek (Jablonec) verdéje is a centrumban épült, Litvániának, Lettországnak, Szlovéniának vagy Ciprusnak nincs is saját pénzverője, és nem is terveznek ilyen beruházást. Az uniós országokban az eurót a közös pénz bevezetéséig katonai bázisokon őrizték.
Missura Gábor elmondása szerint a logisztikai központi beruházást elsősorban nem az euró hazai bevezetése, hanem a jelenlegi pénzkezelési nehézségek indokolják. Ha az euró-készpénzcsere időszakára vannak megvalósítható ötletek a művelet zökkenőmentes lebonyolítására, megvizsgálják, mert "minden új ötletre nyitott az MNB". Akkor viszont már úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nem helyben, a pénzverde területén javítják a körülményeket a költözés helyett. Például, hogy a legnagyobb pénzszállító teherautó is beférjen az üzemkapun, vagy a főútvonalról is be lehessen hajtani a területre. Netán ott épüljön fel a bankjegyek és az érmék együttes elhelyezésére alkalmas modern tárolócsarnok. (A verde jószerével csak a napi termelés elhelyezésére képes, a trezor a jegybank egyik Hold utcai épületében van.) A kérdésre a Magyar Állami Pénzverő (MÁP) kacifántos privatizációs története adja meg a választ, melyet a cégbíróságtól, illetve a földhivataltól beszerzett adatokból, egyes sajtóhíradásokból próbáltunk feltérképezni.
Kifelejtések könyve
A MÁP az Üllői út-Könyves Kálmán körút-Györffy István utca-Bláthy Ottó utca által határolt öthektáros, 38505. helyrajzi számon bejegyzett telken terült el. A rendszerváltás után az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) Rt. tulajdonosi részvétele mellett két részvénytársaság alakult itt: a nemesfémhulladék-feldolgozással és ékszergyártással foglalkozó Metal-Art Nemesfémipari (MA) Rt., mely teljes egészében az ÁVÜ tulajdonában volt, illetve az MP Rt., melynek a fő részvényese, majd kizárólagos tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank lett. A telken volt a telephelye a Bláthy utcai oldalon lévő Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézetnek (Nehiti). 1993-ban az ÁVÜ elrendelte az MA Rt. privatizációját, ami három év után kudarcba fulladt. A helyzetre jellemző Homoki János (FKGP) országgyűlési interpellációja ("Meddigfolytatódhat még a nép vagyonát elherdáló privatizáció?", 1995. február 1.), amely óva intett attól, hogy a könyv szerinti értéken 1,3 milliárd forintot - valójában ennél jóval többet - érő ingatlant elkótyavetyéljék. A privatizáció egyetlen eredménye az volt, hogy a Reálcoop Kft., amely ma abból él, hogy az ottani raktárhelyiségeit ruhakereskedőknek adja ki, 1993 júliusában kiszakított magának egy kisebb telekrészt a Bláthy-Györffy sarkán. Ez csak azért érdekes, mert az érintettekben legkésőbb ekkor tudatosulnia kellett, hogy a telekkönyvbe nem jegyezték be a tulajdonjog megváltozását a rendszerváltás után. Ezt a tényt súlyosbította, hogy a Reálcoop Kft.-vel kötött üzlet úgy jelent meg, mintha a 38505. helyrajzi számú ingatlan kizárólagos tulajdonosa az eladó, az MA Rt. lenne.
Magyarán: a pénzverde eltűnt a telekkönyvi térképről.
A gikszert csupán 1995-ben próbálták orvosolni, de a bejegyzési kérelmek éveken át a széljegyen pihentek. Ez azért furcsa, mert mind az MP Rt., mind az MA Rt. állami tulajdonban volt, semmibe sem telt volna megegyezni a telkek jogszerű megosztásáról, és ezt a földhivatalban érvényesíttetni. Úgy tudjuk, készült egy vázrajz a születendő rendezési tervhez, ami bekerült a földhivatali ügyiratok közé, de 2000-ig csak a széljegyek szaporodtak. Ekkor azonban az MA Rt. ismét felvetődő privatizációja sürgőssé tette a tulajdoni háttér rendbetételét. És láss csodát: a legutóbbi bejegyző határozat értelmében (2001. április 24.) a Reálcoop Kft. saroktelkétől eltekintve az ingatlant ismét 100 százalékban az MA Rt. nevére írták. A céget azóta privatizálták.
Forráspont
Térjünk vissza az MA Rt. magánosításához. Miután az állami vagyonkezelő képtelen volt túladni a nemesfémipari társaságon, 1997-ben továbbpasszolta a céget a Magyar Fejlesztési Bank 100 százalékos leányvállalatának, a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt.-nek. Azontúl, hogy az MFB 1999-ben kétes megtérülésű hitellel látta el (melyet 2001-ben a szintén állami tulajdonú Konzumbank kedvezőbb hitelkonstrukciójára váltottak), nem tudott mit kezdeni az MA Rt.-vel. Ezért 2001. március végén az állami beruházási bank a könyvei szépítése érdekében átadta a céget az ugyancsak a portfóliójához tartozó Bizományi Kereskedőház és Záloghitel (BÁV) Rt.-nek, illetve leányvállalatának, a BÁV-Zálog Rt.-nek. A tulajdoni átrendezést hivatalosan azzal indokolták, hogy a Metal-Art átveszi a BÁV-tól a fölvásárolt tört aranyat és ezüstöt, valamint a zálogból visszamaradt ékszereket, és olyan ötvöstárgyakat készít, melyek eladhatóak a BÁV boltjaiban. A vicces csak az, hogy hasonlóval magyarázták korábban az MFB tőkeemelését a BÁV-ban: az MFB-nek több olyan cég (porcelán- és ruhagyár az MA Rt. mellett) volt a birtokában, melyek a bizományi potenciális üzleti partnerei lehettek volna (lásd: Bank és Tőzsde, 1998. április 10.). Közvetlenül a 2002-es választások előtt a BÁV Rt.-t megszerezte a Vegyépszer Rt.-hez kötődő Ingatlanforgalmazó és Gazdasági Tanácsadó (Inforg) Rt. erre a célra létrejött projektcége. (A BÁV magánosításáról lásd Bizományi keringő című keretes írásunkat.) Arról viszont kevesebb szó esett, hogy a BÁV-on keresztül az MA Rt., illetve a telekkönyv szerint a Könyves Kálmán körúti ingatlan is az előző kormány autópálya-építő cégének az érdekeltségébe került. Bár 2001-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon per indult az ingatlan tulajdonjogának a tisztázására, az MNB a soroksári logisztikai központ felépítésével kihátrálni készül tulajdona mögül. Kíváncsian várjuk, milyen ellentételezést kap a jegybank, és hogy az ötéves elidegenítési moratóriumot követően a BÁV tovább működteti-e az ékszer- és érmegyártás hazai központját, vagy a szakma nagyjából végleg megszűnik.
2001 novemberében Auth Henrik, az MNB alelnöke még úgy nyilatkozott, hogy az új logisztikai központot az MNB átszervezésével felszabaduló ingatlanok (a Hold utcai egykori Postatakarékpénztár és a szomszédos banképületek, valamint a pénzverde) értékesítéséből finanszírozzák. Azóta az ingatlanok térítésmentesen a magyarállam birtokába kerültek, helyet adva például a Magyar Államkincstár új székhelyének. Missura Gábor a Narancsnak azt mondta, hogy az MNB a beruházást saját forrásból hajtja végre, de hogy ez pontosan mit jelent, nem részletezte. "Úgy fogjuk megoldani, hogy az állami költségvetésnek ne kerüljön pénzbe." Ez azért furcsa, mert az MNB-ről szóló 2001. évi LVIII. törvény értelmében a jegybanknak bevételeiből osztalékot kell fizetnie a tulajdonost (az államot) képviselő közgyűlés döntése alapján, így a költségvetést a kérdés mégiscsak érinti. Elvben szóba jöhet az ún. emissziós nyereség visszaforgatása, ami abból származik, hogy a forint visszavonásakor kevesebb pénz kerül vissza az MNB-be, mint amennyit kibocsátott. De azt a pénzt nyilván másra is lehetne költeni.
Bogár Zsolt
(Az ügyről megkérdeztük a Pénzügyminisztériumot is, ám állásfoglalásukat ígéretük ellenére sem kaptuk meg lapzártánkig.)
Bizományi keringő
2002 márciusában hiába szólította fel Orbán Viktor kormányfőt Kovács László MSZP-elnök, hogy a választások kimeneteléig el a kezekkel az állami vagyontól, áprilisban a BÁV-ot is eladták. Az MFB-nek a bizományi részvényeinek 94,5 százalékáért fele-fele arányban összesen 5 milliárdot fizetett a két vevő: a Vegyépszer közeli Inforg Rt. és annak leányvállalata, a Gulden-Co Kft. által alapított Pro-Cash Vagyonkezelő Rt. és az OTP Bank Rt. A két tulajdonos abban állapodott meg, hogy egy év múltán a Pro-Cash által megnevezett vevő kivásárolhatja a bankot, 12 százalékos hozamot biztosítva. Az eladást vizsgálta a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi), aminek eredményeként 2002 decemberében feljelentést tett a rendőrségen, mert úgy ítélte meg, hogy az MFB indokolatlanul olcsón adta el a BÁV majdnem teljes részvénypakettjét. A feljelentés feltűnő értékaránytalanságra, a BÁV 8 milliárdra becsült ingatlan vagyonára hivatkozott, amely a társaság mérlegében csak 3 milliárd forintos értékben szerepelt. Az ingatlan vagyon ékköve volt a Lónyay utcai 24 ezer négyzetméteres BÁV-székház. Az ORFK 2003 februárjában, a Fővárosi Főügyészség a fellebbezést követően júliusban bűncselekmény hiányában döntött az eljárás megszüntetéséről. Az indoklás szerint az ingatlanok csak részben eladhatók, az új tulajdonos pedig öt évre vállalta a cég működtetését, amihez szüksége volt az épületekre.
2003 áprilisában beteljesedett a BÁV-projekt: az OTP pakettjét megvette a Pro-Cash Rt. által megnevezett Szövetkezeti Ipari Központ Kft., melynek felügyelőbizottságában ott ült Nánásy Csaba, az Inforg Rt. tulajdonos elnök-vezérigazgatója.
