"Az indítványt jogtechnikailag is szinte hibátlanul szerkesztették meg - az utolsó módosító pontig. Ott azonban annyira zavaros, hogy logikátlanná teszi az egész javaslatot, s így a beadvány értelmét is megkérdőjelezi" - így summázta az energetikai jogalkotásban tapasztalt forrásunk a Lázár János aláírásával benyújtott január 21-i törvénymódosító javaslatot. Az "energetikai tárgyú törvények módosításáról" szóló törvényjavaslathoz benyújtott szűk másfél oldalnyi dokumentum mindenesetre felbőszítette az ágazati szakembereket, de pár kormánypárti képviselőt is. Az elmúlt hetekben az Orbán Viktornál levélben panaszkodó Magyar Megújuló Energia Szövetségtől a saját Facebook-oldalán füstölgő Bencsik János energiaügyi államtitkárig jó néhányan leszedték a keresztvizet Lázárról.
Alig ismert kötelező
A kötelező átvétel rendszerét (kát) eredetileg a megújuló áramtermelés támogatására létesítették. (A kát lényege röviden: a "zöldenergiát" kötelezően és a piacinál magasabb áron veszi meg az állam.) A kát legnagyobb haszonélvezői azonban az elmúlt években nem a szeles, napenergiás, energiafüves vagy geotermiás erőművek voltak, hanem a faaprítékot szénnel keverő biomasszások és a hőtermelés mellett kapcsolva áramot is termelő távhőszolgáltatók.
Ennek oka az uniós csatlakozási tárgyalások idejére nyúlik vissza. A Brüsszel felé vállalt 3,6 százaléknyi megújuló energiás részarány gyors kipipálása érdekében a nagy kapacitású barnaszén tüzelésű erőművek (amilyen a Mátrai és a Vértesi Erőmű is) tüzelőfát, faaprítékot vagy szalmát is kezdtek használni az energiatermeléshez, és ezzel máris ugyanúgy zölderőműveknek lehetett nevezni őket, mint egy szélerőműparkot. Csak éppen e szénerőművek lényegesen nagyobbak, ezért több támogatásra is jogosultak a kát-alapból. (Ezzel lényegében a gazdaságtalan szénerőművek - és a hozzájuk kapcsolódó szénbányászat - bezárását odázták el az egymást követő kormányok, természetesen szociális és politikai megfontolásokból.) Hasonlóan torz pályára kerültek az áramtermelő távhőszolgáltatók is: az ő esetükben úgy sikerült "letörni" a távhőárakat, hogy a kapcsoltan megtermelt áramot tőlük is kötelezően, a piacinál magasabb áron veszi át a központi elosztó Magyar Villamos Művek (MVM).A kapcsolt energiát termelők így lényegében a Paksi Atomerőmű kapacitásával (2000 MW) és zsaroló potenciáljával nehezednek a szektorra - finanszírozásukat a törvény a magyarországi áramfogyasztók zsebéből biztosítja. A legutóbbi hivatalosnak tekinthető áramár-kalkuláció szerint minden (tehát lakossági és ipari) fogyasztó már a termelői árban több mint 3 forint pluszt fizet kilowattóránként. Az addicionális termelési költséget a rendszerirányító Mavir teríti a fogyasztókra (ez évi 90-100 milliárd forint pluszteher). Mindezt úgy, hogy - ismételjük - az eredeti szándéknak megfelelően a valóban megújuló energiát termelők fejlődését kellene segíteni e többletforrásnak. A legfrissebb kát-támogatási adatok szerint 2010 első félévében a 44,2 milliárd forint kétharmada a kapcsoltan termelt villamos energiára ment.
Lázár János beadványa ezen próbált változtatni: innen nézve a tervezet jó szándékát nehéz volna vitatni.
Erőterek
Lázár a tavaly december óta hatályos, a korábbihoz képest 15 százalékkal csökkentett ártámogatást további 25 százalékkal kurtítaná 2011. január 1-jétől, és további 10 százalékkal egy évvel később, továbbá a gyakorlatilag rönkfát tüzelő "megújulósakat" - vagyis a támogatási pénzek nagy részét elnyelő szénerőműveket és távhőszolgáltatókat - kizárná a biomasszás körből, s így a támogatásból. (A tavalyi 15 százalékos csökkentésért cserébe semmi nem lett abból az eredetileg a kormányváltás előtt kidolgozott elképzelésből, hogy radikálisan szűkítsék a támogatandó kört.) Ám az a tény, hogy az indítvány utolsó bekezdése szerint a kát-csökkentés minden megújuló energiás projektre érvényes lenne, a Lázár-javaslat egyúttal a valóban megújuló energiát termelő vállalkozásokat is lehetetlen helyzetbe hozná. Ennek pedig nemhogy a 2020-ra vállalt 13 százalékos zöldenergiás elképzelésekhez, de az új Széchenyi-programban leírtakhoz sincsen köze.
Bármi volt is vele a frakcióvezető szándéka, nagy indulatokat váltott ki: Bencsik János államtitkár például kikérte magának az egészet. ' alig egy hete a szenes-biomaszszás erőmű hosszú távú fennmaradásának szükségéről beszélt Visontán, ráadásul Tatabánya egykori polgármestereként épp az volt a legnagyobb eredménye, hogy városi kézbe vette a helyi távfűtőművet. Ezzel együtt sem állítható, hogy Bencsik a szenes lobbi érdekeit védve ment neki Lázárnak - utóbbi motivációja egyébiránt mindenki számára talány; egyelőre annyit tudni, hogy törvénymódosító beadványa az eddigi hírekkel ellentétben nem önálló akció.
Ha a frakcióvezető pusztán a lakossági fogyasztók áramszámláját kívánta mérsékelni, akkor viszont vakvágányra tévedt. A kát-rendszer ugyan komoly korrekcióra szorul, ám a kérdést generálisan kezelni hivatott villamos energia törvény (vet) új módosító csomagja mostanság került a parlament elé.A benne szereplő javaslatokat a Mavir, a Magyar Energia Hivatal (MEH), sőt az áramtermelőket és szolgáltatókat képviselő kereskedelmi szabályozási bizottság is támogatja. A Bencsik János jegyezte előterjesztés - nyugat-európai példákat alapul véve - újraszabályozná az egész kötelező átvételi rendszert. Noha Bencsik 22 egyéni módosító indítványt adott be saját kormányzati anyagához - ami arra utal, hogy a módosítás iránya korántsem végleges -, az államtitkár a Fideszben ritkaságnak számító nyílt kifakadását mégis magyarázhatja az, hogy Lázár egy széles konszenzuson nyugvó tervezetbe készül belekavarni.
Az előterjesztés az eddigi gyakorlattal ellentétben - amikor is a MEH a határozathozatal előtt egyenként vizsgálta a zöldáramos beruházási projekteket - kormányzati szinten rendezné e területet: meghatározná, hogy technológiánként mi számít megtérülési időnek, és mi az ahhoz rendelt átvételi ár. Így nem kellene külön elemezgetni, hogy az adott beruházás költségei hogyan változtak, és mi az, ami abból jogosan elismerhető; és ahhoz sem kellene igazodni, hogy egyik-másik beruházó a politikai kapcsolatai révén hogyan maradhasson minél tovább a rendszerben. Még azt a beruházói kockázatot is kezelné, amit épp a Lázár-féle önálló képviselői beadvány elfogadása jelentene a már megkezdett projektek megtérülésére. Ha ugyanis egy beruházónak a tavaly decemberi átvételi árkorrekciók szerint - az addiginál tehát 15 százalékkal alacsonyabb átvételi áron - még megérte zöldáramot termelni, nem biztos, hogy a Lázár javasolta további csökkentések után is megérné.
Nyomaték
A Lázár-javaslatok keltette fideszes morgásnak oka lehet az is, hogy az indítvány minden előzmény nélkül nehéz helyzetbe hozná a távhődíjemelést elvető - többségükben fideszes vezetésű - magyarországi városokat. Ezzel együtt is sületlenségek azok a feltételezések, melyek szerint a kát elvesztése miatt Debrecenben 40-60 százalékos áremelést kellene végrehajtani, vagy hogy támogatás hiányában egyes pécsi városrészeket le kell majd választani a távhőszolgáltatóról. (Ha lesz Debrecenben drasztikus emelés, annak az lesz az oka, hogy az önkormányzat nem engedte a piacihoz igazítani az árakat, s az emiatt felhalmozott veszteségek kezelését lobbizta be a kát-jogosultságába. Pécsett pedig ha a helyi távhőszolgáltató tényleg részleges lekapcsolással fenyeget, akkor gázmotoros, magas hatásfokú kazán telepítésével viszonylag gyorsan pótolható a kiesett hőszolgáltatás.)
A MEH tavaly év végén modellszámításokat végzett, hogy a kát-jogosultság elvesztése milyen hatással járna egy-egy távfűtőműre. Debrecen esetében arra jutottak, hogy egy ilyen változást 25-30 százalékos áremeléssel lehetne kompenzálni - de hasonló helyzetbe kerülő várost csak néhányat találtak. A legtöbb távhős városban a hivatal szerint a kát-mentesítés okozta gondok kezelhető szinten maradnának.
Meglehet persze, hogy a MEH tévedett. De ha továbbra is a meglévő, torz rendszert javítgatják a százalékok nyesegetésével, a strukturális probléma idővel ismét előkerül. Ahogyan az a választások előtti időszakban is történt: a fővárosi távhődíj rendezését a szocialisták lobbizása és politikai zsarolása hatására az áfa 5 százalékra csökkentésével megoldhatónak gondolták. Az ünnepelt - éves szinten amúgy alig néhány ezer forintos fogyasztói - megtakarítást azonban már az elkerülhetetlen gázárváltozás első menete felülírta.
Egyelőre talány, hogy Lázár János frakcióvezető beadványának mi lesz a sorsa. Az is kérdés, hogy a szakmai hátszéllel a parlament elé került vet-módosítókat mennyiben lazítják a belpolitikai megfontolások. Különösebb okát nem leltük annak, hogy Lázár és Bencsik miért érezte szükségét a nyilvános pofozkodásnak. Szócsatájuk éppen a lényegről - a jelzett valós problémákról - tereli el a figyelmet. Meglehet, éppen szándékaik ellenére.
Hogy szaladnak a fák!
Amikor Lázár Jánost a rönkfaégetést mint zöldenergia-termelési (és ily módon támogatandó) metódust kizáró törvénymódosítási tételéről kérdezte az origo.hu, a frakcióvezető a kát-rendszer és a "horribilis mennyiségű erdő ipari célú kipusztítása" és elégetése közé ok-okozati összefüggést rajzolt. Ezzel képbe hozott egy másfél évvel ezelőtti, botrányt kavart kutatást. A magyar erdészeti biomassza szerepe a megújulóenergia-termelésben című, 2009-es tanulmánykötetet a Kaderják Péter vezette Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont jegyezte. Az eredetileg a Bakonyi Erőmű megbízásából készült felmérés azt vizsgálta, érdemes-e faaprítékos biomassza-erőmű beruházásába kezdeni, illetve hogy ökológiai értelemben mennyire tekinthető fenntarthatónak az e célú itthoni erdőhasználat. A tanulmány szerint a hivatalosan közölt fakitermelési adatokkal szemben évente 2-4 millió köbméternyi fa tűnik el Magyarországon, így az erdők megújulóképessége veszélyben van.A kutatást vezető Szajkó Gabriellát akkor, igen visszafogottan fogalmazva is élesen kritizálta az erdészeti szakma felső, leginkább az államigazgatásba bekötött része. Aztán az ügy - valódi válaszok, illetve szakmai cáfolatok nélkül - rövid idő múlva elcsendesedett.
