A kormány által megreformált díjosztási folyamattal való ismerkedés során újra és újra egy ismerős, kedélyes hang csengett fülünkbe: a Kádár elvtársé. Cikkünk írása során csak részleteiben sikerült feltárnunk, hogy milyen lehetett a hangulat az új Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság (a továbbiakban: KB) ülésén, de amikor információ híján a képzeletünkre hagyatkoztunk, mindannyiszor a Politikai Bizottság (PB) 1980. február 19-i, az állami díjakat megvitató ülése jutott eszünkbe, amelynek hanganyagából részletek érhetők el a Múlt-kor történelmi portálon. "Na most, Kolozsvári Grandpierre Emil, ez az, aki írja a volt szerelmeit, folytatásba, már évek óta, vagy ez nem az? - teszi fel a kérdést Kádár, majd a bizottság állásfoglalását kéri. - Maga nem olvassa. (Közbeszólás: Vas István is...) De nem azért kapja, hanem a realista prózájáért. Mi ennek az érdeme, ennek a Kolozsvári Grandpierre-nek, azon kívül, hogy erdélyi? (Közbeszólás: sokat ír.)" A PB ülésén a pluralitás elvét is szem előtt tartották: "Pilinszky ez a katolikus? Hát akkor minden van itt! Kommunista, szex és katolikus. Mind a három k betűvel kezdődik - másképp mondva. (Közbeszólás: három T és három K.)"
"A hatvanas évekre eltűntek a díjazottak névsorából a gyorsfalazók és a habarcshordók, majd az Állami Díj 1963-as megalapításával a Kossuth-díj kitüntetési köre a művészetek képviselőire, valamint néhány bölcsésztudósra szűkült, s a politikai szempontok jelentősége is érzékelhetően csökkent a díjak odaítélésekor. S csökken azóta is mindmáig." Így zárult három éve a Kossuth-díj hőskorát bemutató cikkünk (Az alkotómunka frontján, 2008. március 6.). A díj fordulatos, hol tragikomikus, hol gyomorforgató története iránt érdeklődőket ehhez az íráshoz utalnánk, és inkább arra hívjuk fel a figyelmet, hogy - bár a legmagasabb állami elismeréseknek mindig is voltak politikai dimenziói - ami a formalitásokat illeti, az elmúlt 60 évben egyetlen kormány sem demonstrálta ilyen nyíltan a szakmai szempontok másodlagosságát. "A Kossuth-díj 1948-as létrehozásától kezdve a rendszerváltásig hasonló eljárásrend érvényesült a díjazottak névsorának összeállításakor - tájékoztat Gyuricza Péter újságíró, a Kossuth-, Állami és Széchenyi-díjasok 1948-2008 című kétkötetes kiadvány szerkesztője. - A szakmai albizottságok ajánlásait a Kossuth-díj Bizottság vizsgálta felül, és javaslatot nyújtott be a Politikai Bizottságnak, amely azt gusztálta, beleírt, és kialakította a voltaképpen végleges névsort. De a díjak odaítéléséről hivatalosan végül a Minisztertanács döntött."
Jobb-rosszabb arányban
Gyuricza elmondta még, hogy 1989-ben felmerült a történelmileg terhelt díjak megszüntetésének gondolata, de Glatz Ferenc, a Németh-kormány akkori művelődési minisztere javaslatára csak a tudományos munkát elismerő Állami Díjat keresztelték át Széchenyi-díjra, a Kossuth-díj érintetlen maradt. Az elbírálás folyamata az utóbbi húsz évben a szakmaiság és a politika összefonódásáról és változó erőviszonyokat mutató küzdelméről tanúskodik. Minden évben tíz szakmai albizottság tette meg javaslatait, amelyeket az albizottságok elnökeiből és további művészeti és tudományos notabilitásokból álló, vezető kormánytagokkal kiegészült, 20-25 fős (hivatalosan a miniszterelnök, gyakorlatilag a mindenkori kancelláriaminiszter által elnökölt) Főbizottság fogadott el vagy bírált fölül.
Az odaítélés folyamatáról Radnóti Sándor esztétával, egyetemi tanárral beszélgettünk, aki négy kormányfő regnálása alatt is közreműködött a díjazottak kiválasztásában, mígnem tavaly - másodszor is - lemondott tisztségeiről. "A kilenc íróból és tudósból álló Irodalmi Albizottság, amelynek 1997 és 1999 között tagja, 2008 és 2010 között elnöke voltam, a szakmai szervezetektől és a volt díjazottaktól beérkező mintegy száz jelölés közül hosszas viták során, titkos szavazással minden évben összeállított egy nagyjából tizenöt fős listát, amelyből szavazással válogattuk ki az első, második, harmadik és esetleg negyedik helyen jelölteket. Az elnök ezt terjesztette elő a Főbizottság ülésén. A különböző kormányok alatt jelentős eltérés volt a javaslataink elfogadásának arányában. A Horn-kormány idején ezt nem találtam kielégítőnek, amit a sajtóban szóvá is tettem. Orbán Viktor viszont szinte egészében figyelmen kívül hagyta a felkért szakemberek véleményét, ezért lemondtam bizottsági tagságomról - ezután kaptam meg Orbán kioktató levelét arról, mit szabad neki, és mit nem. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségekor kifejezetten jól tudtuk érvényesíteni akaratunkat, és Bajnai Gordon alatt is minden egyes döntésünket elfogadta a Főbizottság. Az ország új kulturális vezetése azonban egyértelműen értésünkre adta: bele kíván szólni a díjazásba, ezért nem láttam értelmét a további munkának, és tavaly novemberben öt másik bizottsági taggal együtt lemondtam." Radnóti elmondása szerint mindegyik érában bevett gyakorlat volt a kormányzatnak kedves jelöltek ejtőernyős érkeztetése a listára - előfordult, hogy a Főbizottság tagjai csak az újságokból értesültek az elvileg közös döntésről. "Csak az arányok voltak különbözőek a baloldali és a jobboldali kormányok között. A baloldali-liberális adminisztrációk ugyanis kifejezett erőfeszítéseket tettek jobboldali politikai meggyőződésű személyek díjazására; ebből származtak a nevetséges nem-fogok-kezet-a-miniszterelnökkel botrányok. 2003 és 2010 között a Professzorok Batthyány Körének hét tagja kapott Széchenyi-díjat - köztük olyan közismert politikai elkötelezettségű kiválóságok, mint Freund Tamás vagy Tulassay Zsolt. Ezért olyan nevetséges az újmódi stigmatizáció a jobboldali lapokban, hogy megjelölik, ki kapta Gyurcsánytól a díjat. Hát például Karátson Gábor, Keserü Katalin, Nyíri Kristóf, Rost Andrea vagy Szabad György." Az ELTE oktatója szerint ugyanakkor a rendszerváltás óta kevés kivételtől eltekintve jó helyre kerültek a díjak, és tapasztalata alapján az irodalmi élet szereplői eddig általában valódi megtiszteltetésnek, nem politikai vállveregetésnek vették az elismerést.
Fotó: MTI
Természetesen voltak megmosolyogtató eredmények is bőven - elég, ha most csupán az irodalmi színtérről szemezgetünk. Az új KB tagja, Görömbei András irodalomtörténész például 2000-ben véletlenül a Kossuth-díjat kapta meg a Széchenyi helyett. Méhes György (honlapja szerint az "erdélyi Nagy Mesélő"), a Vegyépszer-vezér Nagy Elek édesapja pedig vélhetőleg inkább egy utóbb nyilvánosságra került, Orbán Viktornak címzett levélnek köszönheti a megtiszteltetést, mint írói hírnevének. De Baranyi Ferenc baloldali szimpátiája is sokkal nyilvánvalóbb, mint a költő irodalmi érdemei. A kormányzati közbeavatkozással 2009-ben Kossuth-díjassá avanzsált ornitológusnak, Schmidt Egonnak a madárvédelem tárgykörében kibontakozott terjedelmes ismeretterjesztő munkásságát is vonakodnánk jelentős művészi teljesítménynek minősíteni. De ezek elszigetelt esetek. A művészeti és tudományos díjaknak rangjuk van, nem mellékesen pedig szép summával is járnak: az előző évi országos nettó átlagkereset ötszörösét lehet hazavinni a Kossuthot vagy Széchenyit formázó dekoratív kisplasztikák mellett. Ez tavaly 7,45 millió (adó- és illetékmentes) jutalomforintot jelentett.
Most új fejezet kezdődik
a díjak történetében. Egy január 19-én kelt kormányrendelet eltörölte az eddigi szakmai albizottságokat. Helyükbe a tizenöt tagú KB lép (a tagok névsorát lásd keretes írásunkban). A módosítás indoka - ez szerepel az albizottsági tagoknak küldött elbocsátó, szép üzenetben - a költségcsökkentés. Ez viccnek is rossz, lévén az albizottságok tagjai nem kaptak fizetést, bár - ahogy Radnóti utal rá - az ülések alatt elfogyasztott pogácsákkal és üdítőkkel kétségkívül lehet spórolni. Ezt a lehetőséget mégiscsak elvetve az ellenzéki és igazából a kormánypárti sajtó is azt sejteti, hogy az átalakítás célja a Fideszhez hű értelmiségiek díjazása. Ami kétségkívül be fog következni, de - ahogy cikkünkből is kiderül - az előző Orbán-kormány szívbaj nélkül vágta a sarokba az albizottságok döntéseit, a pártakarat tehát a régi rendszerben is kényelmesen érvényesülhetett volna. Sokkal inkább értelmezhető ez is szimbolikus gesztusként.
Aki nagyon naiv vagy arcátlan, azzal is érvelhetne, hogy az eddigi, politikailag befolyásolt apparátus helyett most egy elit testület végre igazán szakmai döntéseket fog hozni. De hadd utaljunk arra az egyszerű tényre, hogy eddig tíz albizottság működött: biológiai és agrártudományi; építészeti, település- és területfejlesztési; irodalmi; képző-, fotó- és iparművészeti; műszaki alkalmazott tudományi, elektronikai és informatikai; orvostudományi; színház- és filmművészeti; társadalomtudományi; természettudományi; zene- és táncművészeti. A jelenlegi testületben pedig "a tudományos, a műszaki, a gazdasági, a művészeti és a kulturális élet" Orbán által kiválasztott "mértékadó képviselői" között három agykutató, két irodalmár, továbbá egy-egy történész, színész, prímás, vegyészmérnök és jogász szerepel. Gyönyörű életkép lehet, ahogy egy agykutató, egy jogász és Semjén Zsolt azon vitatkozik, adjanak-e Kossuth-díjat az aranytorkú Demjén Ferencnek, Széchenyi-díjat Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténésznek vagy Iván László pszichiáternek. Érdekes kérdés, hogy vajon ki konyít akár csak egy kicsit is ebben a csapatban - ötletszerűen kiemelve - a festészethez, az informatikához vagy az építészethez? Az is borzongató persze, hogy a színház- és filmművészethez leginkább Eperjes Károly ért. Természetesen minden bizottsági tag vállaltan jobboldali elkötelezettségű, a tizenöt szavazóból öten a kormány tagjai, Hámori és Pálinkás Józsefek pedig az előző Fidesz-kormányban voltak miniszterek.
A bizottság tagjai (akik közül Görömbei András, ahogyan azt a Revizornak elmondta, például a sajtóból értesült róla, hogy a KB tagja lett - amelynek munkájában súlyos betegsége miatt nem tud részt venni) szemmel láthatólag nem túl büszkék új pozíciójukra. Mindegyiküket megkerestük, de csak ketten beszéltek röviden az új kihívásról. Volt, aki nem válaszolt, mások betegségre vagy a rengeteg munkára hivatkoztak, amikor egy tizenöt perces telefoninterjút kértünk. De akadt kreatívabb megoldás is: egyikük megkért minket, hogy hívjuk vissza, és akkor nyilatkozik, majd legközelebb már a felesége vette fel, aki közölte, hogy ezek bizalmas információk, és férje még a saját nejének sem mondja el, mi volt az ülésen, úgyhogy inkább ne próbálkozzunk. Egy temperamentumosabb bizottsági tag pedig a téma említését követő erőteljes felhorkanás után azonnal lecsapta a kagylót. A lényeget úgyis lenyilatkozta már Szőcs Géza a 168 órának: "Ha vitás kérdések vetődtek fel, Orbán Viktor szava bizonyult döntőnek. De voltak olyan javaslatok is, amelyekről a bizottság titkos szavazással határozott." A Revizor idevágó riportjában (Így döntött a bizottság, 2011. február 28.) név nélkül szereplő résztvevő szerint azonban Orbán "senkire sem gyakorolt nyomást. Csak szavazott." Míg a nekünk nyilatkozó Granasztói György szerint "az érvek súlya alatt kialakult konszenzusok miatt szavazásra nem került sor". Világos.
Politikai motiváció sehol
Az ELTE professor emeritusától megtudtuk, hogy a tudományos jelölteket Pálinkás, a művészeti kandidáltakat Szőcs ismertette, egyben rögtön javaslatokat is tettek a díjazottakra. A KB február 23-i ülésén gyorsan meg is hozta a rá váró döntések nagy részét. "A listából ki fog derülni, hogy kizárólag a teljesítményt vettük figyelembe, sehol nem látok olyan pontot, ahol politikai motiváció merülne fel." Mikor azt firtattuk, hogy nincs elég hozzáértő ember egy-egy területhez (az agykutatást kivéve), Granasztói megnyugtatott minket: "Nézzék, én 73 éves vagyok, sokat láttam az életben. Ilyenkor már nem csak a szűkebb szakmájáról alkothat véleményt az ember." Az albizottságok megszüntetését a neves történész, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület volt elnöke pusztán technikai változásnak tartja, a jelenlegi díjazás legnagyobb problémájának pedig azt, hogy "visszacsapott az elmúlt nyolc év negatív öröksége, amennyiben túl sok arra érdemes ember halmozódott fel, és nem lehetett mindenkinek díjat adni." Szőcs Géza, a lapunknak Sanghajból nyilatkozó költő és államtitkár a bizottság munkájáról inkább nem nyilatkozott, de a szocialista kormányok díjpolitikájáról elmondta: nem az a baj, ha jelentős baloldali művészek és gondolkodók díjakat kapnak, hanem ha az osztás a politikai vezetés holdudvarának kiépítésére szolgál. Továbbá hangsúlyozta, hogy a frissen megreformált díjazási metódus szándékai szerint csak átmeneti: "A jelenlegi rendszernek nem látom sok értelmét a továbbiakban. Véleményem szerint a mára elhasználódott, lestrapált állami díjak rendszerét gyökeresen át kell alakítani, és erre látok hajlandóságot a kormányban is. A most ismert díjak megszűnhetnek, de ha meg is marad némelyikük, az eljárásrend egészen biztosan átalakul." Ezzel elviekben egyet lehet érteni: tőlünk nyugatabbra is az a jellemzőbb, hogy az állam kitüntetéseket oszt, nem díjakat, és a legfontosabb elismerések a politikától függetlenek. Nálunk, ahol a művészeti mecenatúra és a magándíjak gyerekcipőben járnak, nem feltétlenül méltányos megvonni ezt az anyagi támogatást a kulturális élettől, de az elosztási rendszer kétségkívül változtatásra szorul. Ami most történt, az persze nem reform.
Radnóti Sándor érdeklődéssel várja az Orbán-kormány első osztását, melynek szakmai hátterét az albizottságok megszüntetésével kiiktatták - szerinte ez szimbolikus névsor lesz. "Megtudjuk majd belőle, hogy a kötcsei beszédben bejelentett elitváltás szellemében kik tekinthetők az új szellemi elit részének." Persze más forgatókönyv is elképzelhető: a díj történetéből már tudjuk, hogy nagy hírű, független figurák kiválóan tudnak legitimálni hatalmi rendszereket. Tegyék meg tétjeiket lélekben, aztán várjuk együtt, izgalommal Orbán Viktor döntését.
A névsor
A KB elnöke Orbán Viktor miniszterelnök, alelnöke Semjén Zsolt általános miniszterelnök-helyettes, hivatalból tagja még Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Pálinkás József MTA-elnök. A tíz felkért szakértő: Bogsch Erik Széchenyi-díjas vegyészmérnök, gazdasági mérnök, a Richter Gedeon Vegyészeti Rt. vezérigazgatója; Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész; Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, az MTA rendes tagja, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár; Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, az MTA rendes tagja, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára; Granasztói György történész, az MTA doktora, az ELTE professor emeritusa. Hámori József Széchenyi-díjas biológus, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem kutatóprofesszora; Palkovits Miklós Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa; ifj. Sánta Ferenc Kossuth-díjas hegedűművész; Szőcs Géza József Attila-díjas költő, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára; Vékás Lajos Széchenyi-díjas jogász, az MTA rendes tagja, az ELTE egyetemi tanára.
