Kövér nem tűz EU-zászlót a Parlamentre

Belpol

Mivel a törvény nem kötelezi, a házelnök nem helyezi ki az EU zászlaját az Országgyűlés épületére. A székely zászló viszont – törvényektől függetlenül – addig lobog, ameddig Románia nem megengedi, hanem bünteti a kitűzését – közölte Kövér László hivatala.

Az Európai Unió legtöbb tagállamában a kormányzati épületeken kitűzik az EU-zászlót, a nemzeti parlamenteken viszont nem – közölte a Naranccsal az Országgyűlés Hivatala, miután azt firtattuk, miért nincs kint az EU lobogója az Országházon. A hivatal idézte az európai zászló és az európai lobogó használatáról a 2004. évi XXIX. törvényt, amely az Országgyűlés épületét is kiemeli az EU-lobogóval felzászlózandó intézmények közül.

Az Országgyűlés sajtóirodája hivatkozott a 308/2004-es, az EU-lobogóval kapcsolatos kormányrendeletre, ami – meglehetős engedékenységgel – nem kötelezi a közintézmények vezetőit a lobogó használatára. Csak akkor, ha van hozzá zászló, de azt is csak akkor, ha nem veszélyezteti az intézményt feladatai ellátásában. „A kitűzött nemzeti zászlóval azonos szélességű, szövetből készült európai zászlót minden olyan esetben ki kell tűzni, amikor ennek tárgyi feltételei a középület és környezete építészeti sajátosságaira tekintettel biztosítottak, és az azzal járó kiadások a középület fenntartásáért felelős költségvetési szerv elemi költségvetésében a kötelező feladatok ellátásának veszélyeztetése nélkül biztosíthatóak.”

Azt is megkérdeztük, miért látható az Országgyűlés épületén a Székely Nemzeti Tanács lobogója folyamatosan, miközben az alaptörvény szerint ez a zászló nem tartozik Magyarország állami jelképei közé. Kövér László munkatársai a románok magatartásától tette függővé annak bevonását. „A székely zászló nem a Székely Nemzeti Tanács, hanem a székelyföldi magyar közösség lobogója. A nemzeti szolidaritás jeleként a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának plenáris ülése alkalmából 2013. február 15-én Kövér László házelnök kezdeményezésére az Országgyűlés Hivatala tűzte ki a székely zászlót az Országház Kossuth téri homlokzatára. Ezen nemzeti szolidaritás jegyében a székely zászló mindaddig lobogni fog a homlokzaton, amíg Romániában jogellenesen és az európai szellemiséggel ellentétes módon tiltják és büntetik a székely zászló használatát.”

Mint megtudtuk, az épület fellobogózásáról minden esetben a házelnök dönt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.