Politikai vitafórumot szervezett a Krétakör Alapítvány március 28-án, amelyre pártok ifjúsági szervezeteinek egy-egy képviselőjét hívták meg. Ez volt a választások előtt gyakorlatilag az egyetlen olyan nyilvános alkalom, amikor a pártok leendő képviselői szemtől szemben ismertethették politikai elgondolásaikat és pártjuk programját. Szinte senki nem élt komolyan a felkínált lehetőséggel…
| ||
Kezdjük ott, hogy sem a Fidelitas, sem az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) nem jött el. Gulyás Márton moderátor – a Krétakör Alapítvány ügyvezetője – elmondta, hogy a Fidelitas részvétele szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt, azonban egy sajnálatos baki miatt erre a napra már egy másik programot is szerveztek, így a több ezer tagú ifiszervből nem volt módjuk mást küldeni.
Megjelent viszont Farkas Gergely (Jobbik), Gecsei-Tóth Andrea (LMP), dr. Gúr Roland (MSZP), Simándi Szelim (Együtt) és Szarvas Koppány Bendegúz (DK – Ifjú Demokraták). Nagy összecsapásuk előtt – még előző nap – szerencsére a vitázók megnézhették a Krétakör új darabját, A Pártot.
A vita rövid bemutatkozásokkal kezdődött; az első blokk a személyes meggyőződésről szólt volna, arról, hogy miért kezdtek el a fiatalok politizálni, és miért pártszínekben képzelik el érvényesülésüket. De még mielőtt bármit megtudhattunk volna, Szarvas Koppány Bendegúz (DK) és dr. Gúr Roland (MSZP) kijelentették, hogy bár fontosnak tartják az eseményt, de sajna nem kívánnak rajta részt venni, mert hát a Jobbikot nem tartják demokratikus pártnak, így nem is vitáznak egyetlen tagjával sem. A két fiatal ezt követően el is hagyta a vita helyszínét, bár előtte még a DK tagja hozzátette, „a nácizás nem a baloldal bunkósbotja”, hanem egy viselkedésforma miértje, míg az MSZP-s fiatal elmondta, hogy sajnálja, hogy a Fidelitas nem vállalta a részvételt, mert jó lett volna megismerni programjukat, hiszen eddig csak annyit lehet tudni, hogy „folytatják, de mit is”?
Az Együtt embere, Simándi Szelim szintén sietett közölni, hogy nem tartja demokratáknak a jobbikosokat, viszont „demokrataként azt gondolom, hogy demokratikus eszközökkel kell küzdeni, nem lehet kitaszítani az ország nemzetközösségéből azokat, akik másképp gondolkodnak, akkor sem, ha nácik, együtt kell élnünk és dolgoznunk egy közös országért, egy szebb jövőért”. Az iróniát persze mindenki értette – tudjuk, éppenséggel a Jobbik is feszt ezzel a szebb jövővel jön, úgyszólván köszönés helyett.
| ||
A kialakult helyzetet az LMP politikusa elég gyenge feminista leltárral próbálta meg elviccelni – a férfiak-nők 4:1 aránya hirtelen 2:1-re csökkent –, illetve megerősítette, hogy véleménye szerint is igen fontos szerepe van a vitakultúrának, míg a jobbikos Farkas Gergely megpróbált a kérdésre válaszolni.
A Krétakör Szabadiskolájának táboroztatásán készült rövid videointerjúk következtek, amelyekben egy falu fiataljai beszéltek saját politikai szerepvállalásuk mibenlétéről. Erre kellett reagálniuk a vita résztvevőinek, akik érintettségről, a szülői minta hatásáról beszéltek, kádári reflexekről, míg Farkas Gergely saját élethelyzetét osztotta meg a jelenlévőkkel – mindenki nagy örömére –, így kiderült, hogyan lett egy apolitikus családban felnőtt gyerekből a Jobbik tagja. „Azt érzik a fiatalok, hogy nem ad nekik semmit a politika” – tette még hozzá az igyekvő majdani politikus, s felvetését igazolandó az ifjúsági önkormányzatok támogatásának és a politikusok figyelmének hiányát említette.
Gecsei-Tóth Andrea szerint a régi bútordarabokat újakra kell cserélni, míg Simándi véleménye többek között az volt, hogy a jelenlegi kormányzat a legrosszabb az elmúlt 25 év alatt, amely gyakorlatilag eltörölte a demokratikus kultúrát. „Azért vállaltam jelöltséget, hogy elzavarjuk ezt a kormányt” – tette hozzá az Együtt junior politikusa. Itt végre elkezdődött a személyeskedés, Farkas Gergely sajnálatát fejezte ki azon fiatalok felé, akik rendszerváltó pártokhoz csatlakoztak. Mondjuk konkrét, megfogható dolgokról nem beszélt a Jobbik politikusa, mondván, „nem akar belemenni aktuálpolitikai kérdésekbe”. Fölmerül a kérdés, hogy akkor miért jött. Arra gerjed, ha lenácizzák?
Ez a „jaj, nem akarok belemenni aktuálpolitikai kérdésekbe” fordulat egyébként jellemző védekező mechanizmusává vált a résztvevőknek, de a vitaidő még így is kevésnek bizonyult hármójuknak, nézői hozzászólásnak vagy kérdésnek alig jutott tér.
Ilyenformán a fiatal politikusok vitája leginkább kiábrándító volt. A fórum utolsó – éppen csak megpendített – témája a közös haza kérdése lett volna, amely kapcsán búcsúzóul Gulyás Márton csak annyit mondott, hogy majd egy demokratikus szituációban eldől, hogy márpedig létezhet közös haza, ezért „menjenek el szavazni”. Megjegyzését tudjuk be a kétségbeesésnek, hiszen kell annál „demokratikusabb szituáció”, mint a politikai pártok fiataljainak vitája? Úgy értjük, elvileg. A gyakorlat most inkább egy elszalasztott szituációt mutatott.
