„A vitás helyzet sem a kiírásokat, sem a kifizetéseket nem befolyásolhatja” – nyilatkozta lapunknak augusztus végén Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára (lásd: „A kormánnyal szembeni magatartást finanszírozzák”, Magyar Narancs, 2014. augusztus 28.). Csepreghyt arról kérdeztük, miként befolyásolja a futó és tervezett projekteket az, hogy a norvég kormány május 9-én felfüggesztette a Norvég és EGT Alapok (a továbbiakban összefoglaló néven: Norvég Alap) kormányzati kezelésben lévő területeit. Szerinte azért nincsen nagy baj, mert a magyar költségvetés akár hosszan elhúzódó vita esetén is képes a fejlesztések előfinanszírozására. Ám ha közelebbről megnézzük a pályázatokat, számos ennek ellentmondó adatra bukkanhatunk.
„Elgondolkodtató, hogy míg a kelet-közép-európai térség többi országában gyümölcsöző kutatási együttműködések születnek minden probléma nélkül, elenyésző reklamációs aránnyal, addig Magyarországon még egyetlen pályázatot sem írtak ki” – mondta a Narancsnak Erik Ingebrigsten, a Trondheimi Egyetem projektmenedzsere. Az ő feladata, hogy a gyógyszerészeti kar kutatóit tájékoztassa a nemzetközi együttműködési lehetőségekről. Norvég felhívás nyomán cseh, lengyel, román és észt kutatókkal is megindult a közös munka, Magyarország iránt azonban hiába van érdeklődés, pályázni nem lehet.
„Gondot jelent, hogy az eredeti tervhez képest a projekt finanszírozása nem megoldott. Ezért jelenleg az egyes tevékenységeket a magyar és norvég projektpartnerek előfinanszírozzák” – tájékoztatott Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára. A TÖOSZ magyar és norvég önkormányzatok közötti tapasztalatcserére kapott támogatást az alapból; a pénzügyi nehézségek ellenére a projekt jól halad, bár a nagyobb összegű beszerzéseket kénytelenek voltak elhalasztani.
E két példa is jelzi, hogy miközben a magyar kormány a tőle függetlenül osztott Norvég Civil Támogatási Alapot (NCTA) vádolja sikkasztással, szervezett csalással és bújtatott pártfinanszírozással, komolyan veszélyezteti a saját felelősségi körébe tartozó 33 milliárd forint keretösszegű norvég támogatás lehívását. A Miniszterelnökség másfél hét alatt sem válaszolt azon kérdésünkre, hogy az egyes programterületek mennyi költségvetési forrásban részesültek. Ez nemcsak azért sajátos, mert a Lázár-féle kancellárián külön fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkárság, fejlesztéspolitikai kommunikációs és tájékoztatási főosztály működik, hanem azért is, mert a hallgatás közepette mindenki másnak is megtiltották, hogy a sajtóval beszéljen. A Narancs a norvég alapok elosztásában részt vevő több munkatárstól is azt hallotta, hogy a Miniszterelnökség utasítására nem nyilatkozhatnak. Az általunk kért adatok összeállítása mindenesetre nem járt volna túl nagy munkával, az a nyilvánosan hozzáférhető információkból is kiderül, hogy a norvég mechanizmus eddig nemigen terhelte meg a hazai kincstárat.
Baj a katasztrófavédelemnél
A Norvég Alap támogatásai meglehetősen összetett rendszeren keresztül jutnak el a kedvezményezettekhez. A donor országokat – Norvégia mellett Izlandot és Liechtensteint – a brüsszeli székhelyű Finanszírozási Mechanizmus Iroda (Financial Mechanism Office, FMO) képviseli, az osztja el a támogatást a fejleszteni kívánt EU-tagországokban. Magyarország a jelen finanszírozási ciklusban 40 milliárd forintot kap, ezzel mi vagyunk a Norvég Alap harmadik legnagyobb haszonélvezői. Az egyes programterületek szakmai lebonyolításáért – pályázatok kiírása, értékelése és követése – a programoperátorok felelnek; Magyarországon az FMO három területen közvetlenül szerződött velük. A civil alap esetében az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciummal, az Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz programban a Regionális Környezetvédelmi Központtal, a Méltányos munka és háromoldalú párbeszéd területen pedig az Innovation Norway nevű szervezettel. További kilenc területen azonban a magyar állam belép az FMO és a programoperátorok közé, itt a lebonyolító szervezeteket is az úgynevezett nemzeti kapcsolattartó választja ki, és végső soron ő felel az alapok működtetéséért. E kilenc program adminisztratív lebonyolítása felett a végrehajtó ügynökség őrködik.
Magyarország és Norvégia 2011-ben írt alá nemzetközi megállapodást a Norvég Alap 2009–2014-es ciklusáról, ebben az áll, hogy a nemzeti kapcsolattartó a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) lesz. Az NFÜ meg is kezdte a munkát, azonban 2014. január 1-jével a kormány egyszerűen megszüntette a szervezetet, egy februári kormányrendelet pedig a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft.-t jelölte ki a nemzeti kapcsolattartó szerepére. Erről a változtatásról vélhetően nem tájékoztatták megfelelően a norvég felet, ami annak fényében meglepő, hogy a kormány már 2010-ben döntött a fejlesztéspolitikai intézményrendszernek az EU-s ciklusváltáshoz kötött átalakításáról. A norvégok nem fogadták el a Széchenyi Programirodát, Csepreghy Nándor szerint erről először január 23-án tájékoztatták a magyar kormányt, május 9-én pedig felfüggesztették a nemzeti kapcsolattartó szempontjából releváns alapokat, azaz a kilenc kormányzati kezelésű területet.
„Az alapok donorok általi pénzügyi felfüggesztése nem befolyásolja a jelenleg nyitva lévő pályázati kiírásokat. A magyar kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy a 2014. január 1-jét követő intézményrendszeri változásokról mielőbb megegyezés szülessen. A tárgyalások sikeres lezárásáig a projektekre megítélt támogatásokat a magyar költségvetés előfinanszírozza” – nyugtatgatta rögvest a pályázókat a Norvég Alap honlapja. A Miniszterelnökség is azt kommunikálta – és kommunikálja azóta is –, hogy a kormányközi vita nem veszélyezteti a zömében zöld, egészségügyi, tudományos és kulturális projektek támogatására létrejött kormányzati kezelésű alapokat. A köznyelv ezeket együttesen „nagy Norvég Alapnak” is nevezi, hiszen a 40 milliárdos össztámogatásból 33 innen érkezik.
A felfüggesztés óta papíron rendben zajlik az előfinanszírozás, azonban zavartalanul futó projektet nagyítóval is alig találni. 2013 végén, illetve 2014 elején négy program elindult a Kapacitásfejlesztés és intézményközi együttműködés programterületen, ezek úgynevezett nevesített projektek, esetükben a pályázati felhívás igen részletes, a potenciális pályázók köre pedig meglehetősen szűk volt. A TÖOSZ és partnerei közel 393 millió forintot nyertek el 2013 szeptemberében, de pénzt azóta sem láttak, sőt támogatási szerződés sincs, holott a Norvég Alap általános pályázati útmutatója világosan kimondja: a szerződést a döntés után legfeljebb 90 napon belül meg kell kötni.
A TÖOSZ és kilenc partnere – köztük két norvég szervezet – szerződés hiányában saját kontóra is beindította a magyar–norvég önkormányzati kapcsolatokat erősítő MANORKA projektet, a megvalósítás záró dátuma ugyanis 2016. április 30., az ütemtervet pedig tartani kell. Zongor Gábor főtitkár és projektvezető mindenesetre optimista, tájékoztatása szerint a szerződéskötés már folyamatban van.
Ennél is nagyobb a baj a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságán (BM OKF): ők tavaly szeptember óta szintén támogatási szerződés nélkül próbálják fejleszteni intézményrendszerük kapacitását, a megítélt 276 millióból egy forintot sem kaptak. „Az év első felében többek között elkészült a projekt előzetes helyzetértékelése, továbbá létrejött egy magyar–norvég szakértői egyeztetés Magyarországon. Az alapok felfüggesztése után a BM OKF és konzorciumi partnerei a szóban forgó tevékenységüket átütemezték, illetve felfüggesztették” – tájékoztatott Mukics Dániel helyettes szóvivő, bár hozzátette, hogy a norvég katasztrófavédelemmel és a vízügyi szervezetekkel folyamatos az együttműködés. Jóllehet a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ érdemben nem reagált lapunk megkeresésére, információink szerint a helyzet ott is hasonló: a 275 milliós támogatás nem érkezett meg, a szerződéskötésről jelenleg is tárgyalnak. Mindezek után meglepő, hogy Búsi Lajos főigazgató szerint az alapok májusi felfüggesztése semmiféle fennakadást nem okozott az Országos Természetvédelmi és Környezetvédelmi Főfelügyelőség 266 milliós, az országhatárt átlépő illegális hulladékszállítás felkutatását célzó projektjében. Talán azért, mert jelenleg még csak az előkészítés fázisánál tartanak.
A kapacitásfejlesztési programterületen ez a négy odaítélt támogatás is csak fele a teljes, 2,5 milliárdos keretösszegnek, a Szent István Egyetem programoperátori tevékenysége alatt futó Zöld ipari innováció nyertes pályázatai viszont máris kimerítették a 6,37 milliárdos alapot (a norvég–magyar nemzetközi szerződés euróban adja meg az egyes programok keretösszegeit, az átszámításhoz 300 forint/eurós árfolyamot használtunk). Vállalkozásuk környezetbarátabbá tételére 2013. október 31-ig nyújthattak be pályázatot a cégek, a döntés viszont jelentősen elhúzódott, csak idén júliusban tették közzé a támogatottak névsorát, miközben a szabályzatok szerint 120 nap lett volna a döntéshozatalra. Beszéltünk olyan pályázóval, akinek emiatt jelentős kockázatot okozott volna projektje kivitelezése, hiszen az építési munkálatokra eredeti elképzelésétől eltérően két téli és csak egy nyári szezonja lett volna (végül nem ezért, hanem egy hatósági engedély késlekedése miatt vonta vissza pályázatát). Mások dicsérték az egyetem szakmai munkáját, még ha sokáig tartottak is tőle, hogy az egész programból nem lesz semmi. Egy pályázó kérésére a programoperátor nyilatkozatot is kért a Miniszterelnökségtől, ebben az áll, hogy Lázár Jánosék júliusban ellenjegyezték a támogatói döntéseket, és nyilatkoztak „a pénzügyi fedezet hazai költségvetésben való rendelkezésre állásáról”. Információink szerint a támogatási szerződéseket itt sem kötötték meg határidőre, bár a pályázók bíznak benne, hogy ez heteken vagy akár napokon belül megtörténik.
Számításaink szerint kimerülésközeli állapotban van a Tempus Közalapítvány kezelésében lévő félmilliárdos Ösztöndíjak alap is; a főleg oktatók, kutatók, diákok mobilitását segítő pályázatok némelyike folymatosan nyitva áll, így már több körben született eredmény. A kifizetéssel itt is akadnak problémák. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének például két nyertes pályázata is volt, az első, kisebb összeg kifizetésére közel fél évet kellett várni, augusztusban pedig egy 12,5 milliós projektet kezdtek el saját zsebből, holott a kiírás szerint 80 százalék előleget is kaphatnának.
Megáll az élet
Három programterületen lezárult pályázati kiírásokat találunk ugyan, ám támogatói döntésekről nem tájékoztat a Norvég Alap hivatalos honlapja. Az előző támogatási időszakban különböző műemlék épületek felújításával talán a kulturális örökségvédelem területe hozta a leglátványosabb beruházásokat. Most két pályázatot is kiírtak a 3,34 milliárdos keretösszegű alapra 2014. május 21. beadási határidővel, ám döntés egyikről sincs, hiába telt el az értékelésre nyitva álló 120 nap. A májusi felfüggesztésig további két, civil szervezeteknek szóló felhívást dolgozott ki a programoperátor (eredetileg az NFÜ egyik osztálya, január 1-jétől a Nemzetgazdasági Minisztérium), ám ezeket azóta sem hirdették meg, sőt társadalmi vitára sem bocsátották. Ezt az információt Bata Boglárka, az Ökotárs Alapítvány konzorciumi partnereként kormányzati össztűz alatt álló Kárpátok Alapítvány igazgatója osztotta meg lapunkkal. Tavaly év végén ugyanis – mielőtt még elmérgesedett volna a kormány és az NCTA-t kezelő alapítványok viszonya –, meghívták, hogy vegyen részt a felhívások előkészítésében.
Az előző norvég támogatási ciklus másik slágertémája az iskolák energiahatékonysági felújítása volt. Az önkormányzatok számára 2013. december 2-i határidővel a 2009–2014-es időszakra is kiírták e lehetőséget, de döntés máig nem született. A 2,52 milliárd forintos keretösszegű Energiahatékonyság területen 2014. május 30-ig két másik pályázattal is lehetett próbálkozni, ám ezeket sem bírálták el. Az egyik szervezet két projekttel is indult az NFÜ megszüntetésével a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakmai irányítása alá került programon, és ők is csak megerősíteni tudták az elbírálatlanságról szóló értesüléseinket (egyikük hozzátette, hogy a nem kormányzati kezelésű Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz alapnál sem jártak nagyobb szerencsével). Kuriózum, hogy a Tapasztalatcsere iskolák részére című pályázaton azok indulhattak volna május végéig, akik támogatást nyertek az Energiahatékony iskolák fejlesztése pályázaton. Ám – mint láttuk – utóbbi nyerteseit még ma sem ismerjük – hasonlóan a 2,31 milliárdos Megújuló energia program két pályázatának nyerteseihez. E tenderekre 2014. április 7-ig, illetve 15-ig lehetett volna jelentkezni; érdekesség, hogy az egyik alprogram felsőoktatási mesterképzésen való részvételt támogat, ezt pedig testvérek között is szeptemberre kellett volna elbírálni ahhoz, hogy a tanulmányok beleférjenek a 2016 tavaszi projektzárásba.
Figyelemre méltó, hogy három programban idáig még csak pályázati felhívás sem jelent meg. Ezek közé tartozik a teljes Norvég Alapból legjobban dotált, 7,24 milliárd forintos keretösszegű Kétoldalú kutatási együttműködés terület. A hivatalos honlap erről csak annyit mond, hogy a kiírásokat 2013 harmadik negyedévére tervezték, a donor országbeli partner Norvég Kutatási Tanács honlapján pedig egy közlemény tudósít arról, hogy a csúszás miatt a tervezett hároméves kutatási együttműködések már biztosan nem férnek bele a ciklusba. Pedig Erik Ingebrigsten egyedül Trondheim gyógyszerészeti karáról tud három olyan kutatócsoportot, amelyek közegészségügyi és klinikai kutatásokban szívesen együttműködnének magyar kutatókkal. Nem jelent meg kiírás az ötmilliárdos Népegészségügyi kezdeményezések program keretében sem, itt 2013 második felére tervezték a kiírásokat. Két nevesített projekttel és hét pályázattal számoltak az előkészítők. Tavaly májusban Németh Attila, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója lapunknak azt nyilatkozta, hogy norvég támogatásból tervezik megvalósítani a szociális és egészségügyi ellátók tapasztalatcseréjét a pszichiátriákon (lásd: Új Lipótmező Angyalföldön, Magyar Narancs, 2013. június 20.). Most ez a projekt is veszélybe kerülhet, csakúgy, mint a 3,34 milliárdos Veszélyeztetett gyermekek és fiatalok programterület, ahol két nevesített projektnek és négy nyílt felhívásnak kellett volna kijönnie a tavalyi év végéig. A Heti Válasz a nyáron arról írt, hogy a zömmel roma gyerekek segítését célzó program azért csúszik ennyit, mert bérfeszültség alakult ki a donor országbeli partner Európa Tanács dolgozói és a hazai szakemberek között.
Vajon mikor állnak le?
Az alig-alig csordogáló kormányzati nagy Norvég Alappal szemben a 3,79 milliárdos keretösszegű NCTA-ra már 2013 tavaszán kiírták az első pályázatokat, az eredményhirdetések azóta is folyamatosak, legutóbb október 15-én járt le egy beadási határidő. „A civil szervezetek kormányzati vizsgálata már csak azért sem igazán veszélyezteti a civil alap kifizetéseit, mert nagyon kevés kiosztatlan pénz maradt a területen” – nyilatkozta nemrég az ATV-nek Tove Skarstein, Norvégia magyarországi nagykövete.
A kormány ettől függetlenül nagy vehemenciával esett neki az NCTA-nak. Lázár János rögtön az áprilisi országgyűlési választások után levelet írt Vidar Helgesen norvég EU- és EGT-ügyekért felelős miniszternek, az LMP rejtett támogatásával vádolva a civil alapot. Május 21-én a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) is ráküldték a civil alapítványokra és szervezetekre, a gyanú ekkor már sikkasztás volt. Később egy kormányzattól elvileg független – de fideszes képviselő által tett – feljelentés nyomán sikkasztás, a Kehi feljelentésére pedig jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanúja miatt kezdett nyomozásba a rendőrség az Ökotársnál és partnereinél. Mivel az alapítványok nem mindenben működtek együtt a kormányzati hivatallal, az adóhatóság szeptember 17-én adószámuk felfüggesztéséről döntött (lásd: Kiiktatás, Magyar Narancs, 2014. október 2.). Az alapítványok a múlt héten hosszú nyilatkozattal vágtak vissza: szerintük a Kehi-vizsgálat ellentétes a hazai jogszabályokkal és a nemzetközi szerződésekkel, ennek következtében az alaptörvénnyel is. Azt írják, a „kormányzati hadjárat célja a független civil szervezetek ellehetetlenítése Magyarországon”, a Kehi folyamatos adatkérései miatt pedig súlyos károk érhetik a vizsgálat alanyait. Kiderült továbbá, hogy Csepreghy Nándorral szemben jó hírnév megsértése miatt az Ökotárs polgári pert indított.
Az NCTA-t kezelő alapítványok munkatársai szerint a példátlan kormányzati támadás egyik célja éppen az lehetett, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a nagy Norvég Alap körüli problémákról. Ezen értelmezésben Lázár áprilisi levele egyszerűen elébe ment a májusi felfüggesztésnek. Persze elképzelhető az a forgatókönyv is, hogy a norvégok január óta fontolgatták az alapok felfüggesztését, a civilek elleni támadás csak az utolsó csepp volt a pohárban. A két fél hivatalosan azt hangoztatja, hogy a felfüggesztés nem függ össze a civil üggyel, mindenesetre a norvég kormány június 25-i, Vitályos Eszter fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárnak címzett levelében már az szerepel, hogy a Kehi-vizsgálat leállításához is kötik a pénzcsap újranyitását. Épp ezen bukhatjuk el a 33 milliárdot, hiszen a kért intézményrendszeri átalakítást a kormány elvégezte, augusztus 15-től a Széchenyi Programirodától a Miniszterelnökséghez került a norvég alapok kezelése, a Kehi-vizsgálatot azonban nem hajlandók leállítani Lázárék. A vizsgálatnak egyébként szeptember végére be kellett volna fejeződnie, ehhez képest jelenleg is folyik, a lezárás és az eredmények nyilvánosságra hozatala egyelőre csak ígéret.
Azt sem Tove Skarstein, sem Vidar Helgesen nem jelentette ki egyértelműen, hogy amennyiben a Kehi-vizsgálat sikeresen befejeződik, tárgyalnak-e a nagy Norvég Alap újranyitásáról. Ez vélhetően politikai döntés tárgya lesz, és a vizsgálat eredményétől is függ. A hatalmas csúszások miatt még a norvég pénzek újbóli folyósítása esetén is erősen kétséges, hogy a ciklust az előző időszakhoz hasonló 98 százalékos lehívási aránnyal tudjuk zárni – pedig Csepreghy Nándor lapunknak adott interjújában még ezt irányozta elő.
Érdekesebb kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a norvégok továbbra sem fizetnek a kormányzati kezelésű alapokba. A Norvég Alap honlapján megjelent közlemény még csak annyit állít, hogy a felfüggesztés a nyitva lévő pályázati kiírásokat nem befolyásolja, Csepreghy Nándor nyilatkozatai viszont azt vetítik előre, hogy a magyar költségvetés a nagy Norvég Alap teljes összegét képes előfinanszírozni. Ami – ha a norvégok kitartanak a felfüggesztés mellett – nem elő-, hanem teljes finanszírozás lenne. (Ebben az esetben, mivel a legtöbb projektnél valamilyen csekély mértékben norvég partnerek is részesülnek a pénzekből, végső soron Magyarország támogatna norvég szervezeteket.) Ráadásul a Norvég Alapról szóló kormányrendelet szerint a programterveket és a pályázati kiírásokat a donor országoknak jóvá kell hagyniuk, és az értékelő bizottságokba is delegálhatnak tagot. Norvégia tiltakozása ellenében tehát csak jogszabály-változtatással lehetne végigvinni a mechanizmust.
Pályázatügyben érintett forrásaink szerint azonban ez a szcenárió valószerűtlen. A legtöbben úgy gondolják, hogy a már megítélt támogatásokat – ez, mint láttuk, a teljes alap töredéke – a botrány elkerülése érdekében valóban kifizeti a magyar költségvetés. A többi program azonban bedől, ha a norvégok nem nyitják újra az alapot. Erre a pénzre többen már úgy tekintenek, mint amit „Lázár János elkártyázott”.
(A szerző a Hallgatói Hálózat mint tagszervezet révén érintett a Humán Platform NCTA-pályázatában.)
