1955 tavaszán, másfél évvel a forradalom kirobbanása előtt Kenyő Sándor soroksári tsz-tag italozás közben így fogadta a kocsmába belépőket: „Le van szarva a népi demokrácia, a párt, a tanács, mindenütt csibészek és zsidók a vezetők.” A két intézkedő rendőrrel szemben pedig e szavakkal tiltakozott: „Ti is úgy csináltok velem, mint a csendőrök, basszátok szájba a büdös kurva anyátokat, szar csirkefogók.” Szegedi István tizedes így fejezte be a jelentését: „Jelentem továbbá, hogy a nevezett személy szerint nekem több esetben szidta a büdös kurva anyámat.” A filoszemitának nem nevezhető, ám a Horthy-rendszerről is kedvezőtlen emlékeket őrző Kenyőt a fenti incidensért jogerősen tíz hónapra ítélték, de a verdiktet négy hónapos fogsága után három évre felfüggesztették.
Az ekkor 40 éves Kenyő hétgyermekes, szegényparaszti családból származott, 1938‑ig cselédként, majd a csepeli Weisz Manfréd Gyárban dolgozott. 1945 után a juttatott földjén gazdálkodott, később kocsirendezőként helyezkedett el a Rákosi Mátyás Műveknél. 1954‑ben egy balesetben elvesztette a jobb karját, ezt követően tsz-tagként kertészettel foglalkozott. Egy helybeli szerint fél keze miatt elnézőbbek voltak vele, ám ő ittas állapotban minduntalan szidta a rendszert, végül emiatt megfosztották házától és juttatott földjétől.
1956. október 24-én, amikor a szovjet csapatok bevonultak Soroksárra, feleségével együtt ő állt a tömeg élére: „Ne engedjük az oroszokat Pestre!” „Ruszkik, takarodjatok haza!” – kiabálta, és barikádépítésre hívta fel a többieket. A torlaszokat a szovjet páncélosok azonban eltaposták, vagy a sínekre fordulva kikerülték, egyúttal leszaggatták a vezetékeket és kidöntötték a tartóoszlopokat is. A felháborodástól és a tehetetlenségtől felajzott tömeg kőzáport zúdított a megszállókra – ebben Kenyőné járt élen.
| ||
A harckocsizóknak nem árthattak, de a nyitott páncélautók személyzetének annál inkább. Miután egyiküket eltalálta egy kő, a szovjetek lőni kezdték a tömeget, ami négy halálos áldozatot követelt, és többen megsebesültek.
Ezután a közharag a helyi pártvezetők ellen fordult. A városrész központjában több prominens helyi vezetőt elfogtak. Ekkor is Kenyő Sándor követelte legharsányabban a megbüntetésüket: „Dobjuk ki az ablakon, akasszuk fel azokat a rohadt csibészeket!” Ám végül nem esett bántódásuk. Kenyő a forradalom további napjaiban is életveszélyesen megfenyegette a Rákosi-rendszer valós vagy vélt híveit.
1957 nyarán a Kenyő házaspár ellen elindították a nyomozást. Mindketten mindvégig teljes tagadásban maradtak, akárhány tanút vonultattak is fel ellenük. Kenyőnét hamarosan elengedték, csak a férje ellen emeltek vádat, aki továbbra is a helyi vezetőket bírálta. Egy belügyi jelentés szerint „jellemző, hogy amikor Soroksáron elterjed letartóztatásának híre, a beidézetteken kívül számosan állampolgári kötelességből jöttek, és terhelő vallomást tettek. Mint mondták, tartottak attól, hogy kellő bizonyítékok híján elkerüli a jól megérdemelt büntetését.”
Első fokon hétéves börtönbüntetést róttak ki rá, másodfokon, 1958 áprilisában több mint duplájára, 15 évre emelték a szabadságvesztés mértékét. Az 1955-ös izgatásért még fél évvel megtoldották a szankciót. 1963 nyarán leromlott testi állapotára, rokkantságára tekintettel kegyelemben részesítették, és a hátralévő büntetését felfüggesztették.
Ekkortól alkalmi munkát vállalt és földet bérelt művelésre. Főleg guberálással keresett mellékjövedelmet. Egyfogatú szamaras kiskocsijával fuvarozta értékesítésre a hulladék vasat. Engedélyt azonban nem váltott ki, a szervek bármikor megbüntethették. 1967 szeptemberében „iszákos-garázda magatartása miatt” két évre rendőri felügyelet alá vonták. 1980 nyarán meghalt.
