Körkérdésben fordultunk az Országgyűlés női képviselőihez a magyar politikában tapasztalható szexizmus tárgykörében. (A Magyar Liberális Párt részéről igazoltan egy férfi válaszolt.)
Szél Bernadett és Lázár János szóváltása miatt került ismét asztalunkra a probléma. Szél a Narancsnak adott, vonatkozó nagyinterjújában (amely a Magyar Narancs legfrissebb, április 30-i lapszámában olvasható) többek között ezt mondja az esetről: „Ilyenkor azt érzem, a Ház méltósága sérül, és én is megsérteném a Ház méltóságát, ha ezt válasz nélkül hagynám.”
Mindenkinek az alábbi három kérdést küldtük el:
Mit gondol Lázár János két egymást követő felszólalásáról?
Kifejezte bármilyen formában szolidaritását Szél Bernadettel?
Tapasztalt már olyasmit politikusi munkája során, amit szexizmusnak vagy a szexizmus következményének tart?
Bangóné Borbély Ildikó, MSZP
| ||
1. Szó szerint egyetértek Szél Bernadettel: kőkemény szexizmus, amit Lázár János megenged magának.
2. Igen, méghozzá szóban, természetesen. Mi ketten egyébként 2014. december 8-án közösen is kiálltunk már a parlament női képviselőit érő macsó beszólások és mindennapos megaláztatás ellen. Mikuláscsomagot vittünk Pócs Jánosnak, amelybe a máig ratifikálásra váró Isztambuli egyezmény mellé egy virgácsot is tettünk. Úgy tűnik, hiába.
3. A fentiekből következően sajnos egyértelműen igen, szinte nap mint nap. Engem általában az anyaságommal próbálnak alázni a kormánypárti képviselők, de például Demeter Márta frakciótársam Lázár Jánostól is kapott már ugyanolyan típusú megjegyzést, mint legutóbb Szél Bernadett.
Dúró Dóra, Jobbik
| ||
1. Lázár János felszólalásában ebből a szempontból semmi kivetnivalót nem látok, szerintem Szél Bernadett túlreagálta, félreértette vagy félre akarta érteni a minisztert.
2. Nem tettem, nem beszéltem vele azóta.
3. Igen, de kibírom. Remélem, érdeklődésére hamarosan sor kerül valamilyen szakpolitikai témában, illetve a Jobbik által az Országgyűlés elé vitt, széles társadalmi rétegeket érintő kérdésben is.
Fodor Gábor, Magyar Liberális Párt
| ||
1. Szívesen mondanám, hogy megdöbbentett, ehhez azonban az kéne, hogy Lázár viselkedése kirívó legyen a fideszes közegben. Erről nincs szó, az Országgyűlésben, a nyilvánosságban rendszeresek a nőellenes megjegyzések. Ez kéz a kézben jár azzal, mit gondolnak a nők helyzetéről, sikerül-e ratifikálni az isztambuli egyezményt, hány nő ül a kormányban, mit tesznek az ájtatos és álságos beszéden kívül. Felháborító Lázár viselkedése, de nem kirívó sajnos.
2. Nem fejeztem ki külön a személyes szolidaritásomat képviselőtársamnak, és a 25 éves képviselő munkám alatt nekem egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy a Ház falain belül – és természetesen kívül – bárkit is megbántsak. Többen politikai nézetek ütköztetése közben vitáznak, és mondjuk úgy „beszólnak” a másik frakció tagjainak, ez még adott helyzetben rendben is lehet. De bárkit nemisége, vallása vagy akár származása miatt pellengérre állítani, az egy nagyon primitív hozzáállás. Sajnos a 2010-es választásokat követően elszabadultak ilyen téren is az indulatok a Parlament falai között.
3. Az elmúlt évtizedekben női elnöke is volt a Parlamentnek, és több frakciót és parlamenti pártot is vezetett hölgy, gondoljunk csak Lendvai Ildikóra vagy Dávid Ibolyára. Soha nem tapasztaltam, hogy velük kapcsolatban a patkóban ülő képviselők ellenérzésekkel viseltettek volna, maximum politikai véleménykülönbségek miatt.
Hegedűs Lorántné, Jobbik
| ||
Megmondom őszintén, hogy a „szexizmus” kifejezést nagyon nem tartom szerencsésnek, így kérem, engedje meg, hogy átfogalmazzam kérdéseit.
Otrombán kétértelmű megjegyzésével faragatlanságáról tett-e tanúbizonyságot Lázár János? Igen.
Viselkedése mennyire egyeztethető össze a kormánya által hirdetett konzervatív, keresztény értékrenddel? Semennyire.
Vélhetőleg és remélhetőleg mind a Lázár-, mind pedig a Simicska-féle retorika csak átmeneti jelenség a hazai közéletben.
Kunhalmi Ágnes, MSZP
| ||
1. Az igazi baj az, hogy megjelenésével, mondataival, azzal, hogy „beleférnek” az ilyen mondatok szubliminálisan (!) legitimálják a hétköznapi nőellenességet: a kisebb fizetést, a lenézést, az elutasítást, az összesúgást, hogy „egy nő kevesebbre képes”. Van ez a mondás, hogy „elfér”, „jó az ott”. Lázár János ezt menti fel, amikor elvállal ilyen mondatokat. Azt mondja, hogy a nők alsóbbrendűsége természetese állapot, norma.
2. Természetesen. Most is megteszem, természetes.
3. A kisanyámozás mindennapi Magyarországon, nem a politika különbözik. Mégis, a politika kiváltságos szektor: itt a bérek egységesek, törvénybe foglaltak. Ezért egy politikusnőnek többet kell teljesítenie, többet várnak, hogy elhiggyék, hogy alkalmas, de ugyanannyit keres. A piacon ez sem igaz: a nők kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért. Ezért – bár látom a különbséget, bár érzek ilyesmit – a probléma nem itt van. A probléma a hétköznapokban van.
Szabó Tímea, PM
| ||
1. Közönséges és elfogadhatatlan. Ilyen viselkedést egyetlen politikus sem engedhetne meg magának. Ráadásul sajnálatos módon jelen esetben is érvényesült a fideszes macsó öltözőhangulat, hiszen a Lázár János körül ülő képviselők, például a mellette ülő államtitkár, Orbán Gábor is jót mulattak ezeken a primitív megjegyzéseken. Nem egyszer fordult elő az elmúlt öt évben, amióta magam is képviselő vagyok, hogy a kormánypárti képviselők a női képviselőknek adott válaszukban – leginkább, amikor kifogynak a szakmai érvekből – tudatosan alázzák a nőket verbálisan a külsőjükre tett megjegyzésekkel, vagy éppen azzal, hogy kivel mit vagy mit nem csinálnának. Vitán felül áll, hogy ez megalázó és bántalmazó viselkedés, amit ők vagy nem tudnak és/vagy nem érdekli őket.
A parlamenti szexizmus ellen számtalan alkalommal felszólaltam magam is, sajnos eddig kevés eredménnyel. A PM sem véletlenül hozta létre korábban a Vak Komondor díjat, amit minden évben átadunk azoknak a szexista képviselőknek, akik bármilyen módon bántalmaztak a Házon belül vagy azon kívül nőket. Őszintén megvallva, nem könnyű dönteni, hosszú a „versenyzők” listája. Ezen kívül aktivistáink az elmúlt két évben figyelemfelhívó akciók keretében többször is tiltakoztak nőket bántalmazó fideszes képviselők ellen, és a jövőben is éberek leszünk ezek a területen is.
2. Szél Bernadett részt vett a népjóléti bizottság ülésén, ahol elmondtam, hogy sajnálom, ami vele történt. Az lenne ugyanakkor az előremutató, ha nem az lenne az elvárás, hogy ezeket a kérdéseket kizárólag női képviselők rendezzék, hanem ezekre a kérdésekre a férfi képviselőknek is válaszolniuk kellene. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hány férfi képviselő, főleg a kormánypártok részről, emelt szót az incidenssel kapcsolatban. A szolidaritás természetesen fontos, de ennél ma már többre van szükség. A bántalmazó képviselőknek nincs helye a közéletben, a rájuk irányuló erőszakmentes nyomás intézményesítésén kell a jövőben dolgoznunk.
3. Természetesen. Többször előfordult, hogy hivatalos megbeszéléseken úgy mutattak be engem más képviselők, mint a „csinos” kollégát, ami akaratlanul is, de aláássa a későbbiekben a szakmai megbecsülést és a komolyan vehetőséget. Számos esetben okkal feltételezhetem, hogy ez nem egyszerűen „jóindulatú szexizmus”, hanem egyúttal tudatos stratégia, a "lekicsinylés" eszköze. Egy másik alkalommal Tasó László fideszes képviselő fordult oda hozzám egy plenáris ülésen, hogy „mit pofázol bele, kisanyám?”, miután megkértem, hogy halkabban beszéljenek Jávor Benedek felszólalása közben. Deutsch Tamás egy Twitter-bejegyzésében pedig „letimikézett” és „lekékharisnyázott”, miután kritizáltam Kövér László szólásszabadság korlátozására tett legújabb kísérletét.
A „csinos nőzésre” általában próbálok humorral válaszolni, így talán érzékletesebben lehet bemutatni a helyzet lehetetlenségét és a megszólalás szégyenteljes mivoltát, és talán egy életre „megtanítani” az illetőt, hogyan is szokás viselkedni hivatalos és nem hivatalos közegben. A többi esetben nyilván nehezebb a megoldás, de annyival tartozunk minden nőtársunknak, hogy ezeket sem hagyjuk szó nélkül.
Szelényi Zsuzsanna, Együtt
| ||
1. A parlamentben a bizottsági üléseken és a plenáris ülésen is időről időre elhangoznak olyan szexista és paternalista megjegyzések, amelyekkel Szél Bernadett legutóbb is szembesült. A lesajnáló, lealacsonyító hangnem a Fidesz kommunikációjának eleve része, amelyet időnként még fideszes nők is megerősítenek. Ennek súlyosbított esete a szexizmus, amely végtelenül sértő. Van, amikor csak úgy kicsúszik a férfiak részéről egy-egy elszólás, a Lázár-féle legutóbbi beszólás azonban nagyon tudatos volt. Nagyon fontos, hogy Szél Bernadett ezt nem hagyta szó nélkül, az ilyesmire azonnal reagálni kell.
2. Már több alkalommal léptem fel ez ellen a jelenség ellen nyilvánosan, legutóbb két héttel ezelőtt éppen Szél Bernadettel együtt csináltunk egy parlamenti performanszot, amely az 'emberi hangról' szólt, többek között a nőkkel szembeni előítéletes megnyilvánulásokról. Nyilvánvaló, hogy sokkal több és szisztematikusabb fellépésre van szükség ez ügyben.
3. Folyamatosan. Például az „urak” egymás közötti és közösségi használata állandó a politikusok között. Ez alapból kizárólagos. Előfordult már velem, hogy azt mondták nekem: annak ellenére, hogy nő vagy, ez egy egész jó ötlet. Beszélgetésben az is elhangzott, hogy az a baj a nőkkel a politikában, hogy túl sok ambíciójuk van (!). Ezer finom megnyilvánulása van annak, ahogy a teljesítményünket aláértékelik akár a saját kollégáink is. Minél kevésbé felel meg egy női politikus annak a visszafogott, alárendelt ideálnak, amelyet az emberek a nőkhöz társítanak, márpedig ez politikusoknál magától értetődik, annál inkább találkozik szembe az ember elutasítással, intrikával, el nem fogadással. Házon belül is.
Vadai Ágnes, DK
| ||
1. Lázár János pontosan úgy viselkedik, mint a kormánypárti képviselők többsége. Hatalmi arrogancia, amit női képviselők esetén ki szoktak egészíteni aljas kis célozgatásokkal, és nőket sértő megjegyzésekkel. Mindazonáltal eddig nem nyilvánult meg, nyilván sokáig fortyogott benne a felszín alatt. Minden női vagy éppen férfi mivoltra való utalás azt mutatja, hogy az illető híján van valaminek, ami meglehetősen fáj neki, és így próbál kompenzálni.
2. Ebben a konkrét ügyben még nem beszéltem vele, de minden női képviselővel szolidáris vagyok, ha női mivoltukat éri támadás. Védtem már én meg Selmeczi Gabriellát is.
3. A parlamentben sokszor, az egyik ilyen volt a nekem szóló, hírhedt „Vetkőzz, Ági! Hol a baby doll?” kérdés. És ennek legfőbb oka nem az, hogy férfidominancia van, hanem hogy bunkódominancia. A HM államtitkára voltam, de a hadseregben soha nem tettek negatív megjegyzést rám azért, mert nő vagyok. Persze, több nő biztosan másfajta hangulatot generálna. Ezért szeretne a DK 30 százalékos női kvótát.
A szavazótáborok kemény magjai meg hűen követik vezéreiket, így a fideszes meg a hard-core nácik azért be-beszólnak, de mosollyal és néhány megjegyzéssel azért le lehet őket szerelni.
A megoldás persze nem ez, de fontos, hogy visszautasítsuk a szexista megjegyzéseket. A megoldás a példamutatás a politika, a művészet, a sport, a tudomány és a média részéről is.
