"Területileg közel egymáshoz párhuzamos fejlesztésekre került sor, egyéni, karakterisztikus jegyek nélkül. (...) A beruházások megvalósítása nem volt tervszerű, mert a beruházók 94 százalékban eltértek a benyújtott és elfogadott támogatási pályázatokban megjelölt időtervektől, 53 százalékban a műszaki tartalomtól, 82 százalékban az előirányzott költségektől" - olvasható az egészségturisztikai fejlesztésekről készített, augusztus 11-én nyilvánosságra hozott számvevői anyagban.
Idén ez a második olyan ÁSZ-jelentés, amely az ezredforduló óta eltelt időszak gazdaságélénkítő programjait vizsgálta. Míg az autópálya-építésekről készült július 7-i vizsgálat a Medgyessy-Gyurcsány-ciklus sikerpropagandájának fő eleméről rántotta le a leplet (lásd: 50 milliárd, liftekkel, Magyar Narancs, 2008. július 17.), a mostani dolgozat a jobboldali legendáriumban korszakos jelentőségűnek láttatott Széchenyi-terv turisztikafejlesztési részét szedte ízekre.
Matolcsy György, az Orbán-kabinet gazdasági minisztere 2001. január 15-én hirdette meg a kormány 626 milliárd forintos "középtávú gazdaságfejlesztési programját", amelynek kiemelt fejezete volt az egészségturisztikai beruházások támogatása. Valójában a Széchenyi-terv csak
a politikai marketing szintjén
létezett, hiszen nem szerepelt külön soron a kétéves költségvetésben, lényegében a tárcáknál lévő fejlesztési pénzeket címkézték át e névre (részletesen lásd: Nagy ábránd, Magyar Narancs, 2001. április 19.). A 2001-ben meghirdetett pályázatok révén kiutalt 119 milliárd forintból 30,4 milliárdot szántak a turizmusra, amely a vállalkozásfejlesztés után a második legnagyobb tétel lett (lásd: A másik kontójára, Magyar Narancs, 2002. május 16.).
A program végrehajtása a kormányváltás után is folytatódott: 2001 és 2004 között a négyszáz hazai fürdőből 92 kapott megközelítőleg 31 milliárd forintot. Bár a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2003-ban számos szabálytalanságot tárt fel a Széchenyi-terv végrehajtásában, a baloldali és liberális politikusok pedig állandóan korrupciót emlegettek, a kabinet csak 2004-ben zárta el a csapokat. Az ÁSZ egyébként 2005-ben már kiadott egy jelentést a gyógyfürdőfejlesztések idegenforgalomra tett hatásáról, amelyben a hivatal szakemberei megállapították: a Széchenyi-terv részeként kidolgozott tízéves egészségturisztikai program szakmailag megalapozatlan, ugyanis a szerzők nem vizsgálták a turizmus és az egészségmegőrzés összefüggéseit, nem hangolták össze a beruházásokat.
A múlt héten kiadott közel százoldalas dolgozatban alig találni négy-öt olyan mondatot, amely elismerőleg szólna a 2000 és 2006 közötti fejlesztésekről, illetve az időközben üzembe helyezett fürdők működéséről. A számvevők 17 egészségturisztikai beruházást, összesen 13 fürdőhelyet vizsgáltak meg. A Széchenyi-terv támogatásainak köszönhetően 79 új medence épült, a fürdők befogadóképessége pedig megkétszereződött.
Bár az önkormányzatok többsége - felismerve az új piaci szegmenseket (wellness-, fitnesz-, élményfürdők) - "kitörési lehetőségként" tekintett a tervbe vett fejlesztésekre, az előkészítés során egyetlen szempont vezérelte őket: megfelelni a pályázati feltételeknek. De még ezen a területen is borzalmasan teljesítettek: a pályázatok 85 százalékánál hiánypótlási eljárásra volt szükség. A tizenháromból mindössze két településen mérték föl előzetesen a lakosság és a helyi vállalkozók igényeit. Borgáta például úgy indult neki a beruházásnak, hogy még fejlesztési programja sem volt - a terv kidolgozásával megbízott cégnek kifizettek ugyan nyolcmillió forintot, de az a feladatot nem teljesítette (a település végül lemondott a 155 milliónyi támogatás igénybevételéről).
A tervezők, a lebonyolítók, a műszaki ellenőrök kiválasztásakor csak a szerződések egytizedénél versenyeztettek, a kontraktusok nagy részét pedig máig nem hozták nyilvánosságra. "A beruházások a kivitelezői és a szállítói szerződések 86,5 százalékánál közbeszerzési eljárás lefolytatására voltak kötelezve, ennek azonban 31 százalékban nem tettek eleget" - olvasható a jelentésben. Ahol volt közbeszerzés, ott is gyakoriak voltak a jogsértések: a Közbeszerzési Döntőbizottság végül három esetben hozott elmarasztaló határozatot. Gárdonyt pénzbüntetésben részesítették, ugyanis az önkormányzat a nyilvánvaló jogsértés ellenére kötötte meg a szerződést a kivitelezővel.
Az építkezések szakmai-műszaki előkészítése katasztrofális volt. A kontraktusok kétharmadát kellett utólag módosítani - egy szerződést átlagban kétszer -, mert technológiai problémák merültek fel, illetve rosszul voltak belőve a határidők, az árak. A beruházás elkezdésekor az építtetők közel fele nem rendelkezett jogerős engedélyekkel. A fejlesztések 59 százalékánál a kivitelezői szerződésekben fixált időponthoz képest csúszva adták át a létesítményeket - az esetek több mint felénél
a már módosított határidőket sem
tudták tartani. Gárdonyban például a műszaki átadás pillanatában a munkások még javában dolgoztak az építkezésen. A beruházók úgy nyitották meg a medencéket a közönség előtt, hogy egyikük sem rendelkezett jogerős vízjogi engedéllyel, sőt a többség még használatbavételi engedéllyel sem. Ebben a támogató szervezeteket, a kormányt is komoly felelősség terheli: az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet szerint ugyanis nem folyósíthatók a támogatások, ha hiányoznak a hatósági engedélyek.
Az átvételeket követően sorra buktak ki a hibák: az építkezések kétharmadánál utólagos javításokra volt szükség. Ám a beruházások 75 százalékánál a megrendelők nem rendelkeztek adatokkal arról, hogy a jóteljesítési garancia fedezetet nyújt-e a szükséges javításokra. De még a hibák kiküszöbölése sem volt tökéletes, a korrekciók 70 százalékánál idővel újabb javításokra volt szükség.
A lapunk által megkeresett építőipari szakemberek szerint semmi meglepő nincs az ÁSZ megállapításaiban. A hazai kis- és középvállalkozók szakmai felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után, ráadásul kiadásaik csökkentése érdekében sokszor rossz minőségű alapanyagokkal dolgoznak. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy a 13 fürdőre költött 17 milliárd forint - ebből 7 milliárdot tesz ki a központi-állami támogatás - rosszul hasznosul.
Ugyanis nemcsak a műszaki előkészítéssel volt gond, hanem az építési költségeket sem számolták ki jól: a beruházások 76 százalékánál módosítani kellett a kiadási tételeket (az ÁSZ közel kétmilliárdos növekménnyel számol). Ez igencsak megbillentette az önkormányzatok költségvetését, ami kihatott a további beruházásokra is. A hiány pótlására Barcs 700 millió forint értékben kötvényt bocsátott ki, Celldömölk pedig kénytelen volt felhalmozási hitelt felvenni. A települések tehát nem tudták kihasználni a "kiugrási lehetőséget", a nagyszabású építkezések miatt többen adósságcsapdába kerültek.
Bár a látogatószám 2002 és 2006 között 2,3 millióról 3,3-re ugrott, az extra szolgáltatások bevezetése és az energiaárak emelkedése a kiadásokat is megnövelte - az üzemi tevékenység ráfordításai több mint a kétszeresükre növekedtek. Mivel a kapacitásnövekedés hirtelen és egyszerre jelentkezett a piacon, a kihasználtság visszaesése közel nyolc százalékos volt. Míg 2002-ben a 13 fürdő 299 milliónyi nyereséget termelt, 2006-ban az üzemeltető önkormányzatok, illetve a zömében önkormányzati tulajdonban lévő társaságok már összesen 35 milliós veszteséget könyveltek el - igaz, a nemzetközi turisztikai vérkeringésbe bekerült négy nagyobb fürdőkomplexum továbbra is sikeres.
Az ÁSZ feltárta visszásságok túlmutatnak önmagukon - a szervezet a mostani jelentésében a fürdőfejlesztéseknek csak egy kisebb hányadát vizsgálta. (A tizenhárom település: Sárvár, Celldömölk, Gárdony, Pápa, Barcs, Lenti, Bük, Balatonlelle, Sellye, Marcali, Zalakaros, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg.) A szigetvári beruházásnál pár éve hűtlen kezelés miatt az ügyészség vizsgálódott, a fürdőfejlesztés miatt Szentgotthárd kénytelen volt 1,5 milliárdos hitelt felvenni, az esztergomi, a hajdúszoboszlói, a nagybajomi építkezéseket állandó botrányok kísérték - hogy csak néhány példát említsünk. A visszatérő problémák ellenére a 2005-2013-as Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia továbbra is kiemelt területként kezeli az egészségturizmust, a regionális operatív programokból pedig közel 300 milliárd forintot lehet turisztikai attrakciók fejlesztésére lehívni.
Extrém módon feszített
A múlt hétfőn közölt jelentés külön értékelte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) Pécs 2010 programsorozat előkészületeit is. Az ÁSZ szerint "a projektek megvalósítása feszített, nagyon feszített, valamint extrém módon feszített határidejűnek tekinthető". Könnyen elképzelhető, hogy az egyes beruházások el sem készülnek 2010 elejére, de vannak olyan projektek - így a Zsolnay Kulturális Negyed -, melyek befejezési időpontja nem vagy csak nehezen prognosztizálható. A számvevők nehezményezték, hogy az EKF támogatási szerződéseinek aláírása még nem történt meg. A regionális fejlesztési ügynökség idén júniusban írta ki a pályázatot, és Pécs sem tudta időben teljesíteni a kulcsprojektek támogatási kérelmeinek benyújtására vonatkozó követelményeket (az engedélyezési szintű műszaki tervdokumentációt a költségvetési összesítő táblázattal, a környezeti hatástanulmányt stb.). A helyszíni vizsgálat időpontjában az önkormányzat nem rendelkezett még az EKF 2010 program kulturális koncepciójával, melynek legkésőbb 2007 végére el kellett volna készülnie, hogy a kormány megtárgyalhassa. Mivel nem dolgozták ki időben - a közgyűlés csak májusban fogadta el -, neves előadókat már nem hívtak meg, hiszen nem tudták időben fixálni velük a fellépés időpontját. Az ÁSZ azt is szóvá tette, hogy a városvezetés nem biztosította a szervezeti és személyi stabilitást, ami zavart okozott a felkészülés folyamán, ráadásul az EKF indulásakor kormányzati oldalról sem jelölték ki a kabineten belüli koordinációt biztosító személyt. A számvevők szerint a pénzügyekkel és a jövőbeni fenntarthatósággal is gondok vannak: "nem tisztázott a megvalósuló EKF-projektek működtetése, a működési költségek viselése". Figyelembe véve, hogy Pécs már most is nyakig ül az adósságban, ez jelentős problémákat fog okozni a programsorozat lezárulta után. Az önkormányzat közleményben reagált a jelentésre, azt állítva, hogy a vizsgálat óta eltelt időszakban számos megállapítás okafogyottá vált: már futnak a pályázatok, megvan a koordinációért felelős személy, a Zsolnay Kulturális Negyed egyetemi része pedig 2010 nyaráig elkészül. Meglepő, hogy a közlemény egy ponton rosszul idézi a jelentést: egyszerűen elhagyták azt a félmondatot, amely az önkormányzati forrásokkal, a kiadások összetételével kapcsolatos zavarokat, információhiányt taglalta.
