Lekerült a héten a napirendről a múlt rendszer állambiztonsági iratainak kezelése. Egy nagy port felvert tavalyi kormányhatározat úgy oldotta volna meg az iratok sorsát, hogy a dossziékat az egykori megfigyeltek megkapták volna, vigyék haza, mégiscsak róluk van szó. A részletek kidolgozásával Navracsics Tibor Közigazgatási és Igazságügyi minisztert bízták meg egy évvel ezelőtt, határidőnek pedig idén november 30-át jelölték meg. Navracsics nem készített semmiféle törvénytervezetet erre az időpontra, de már nem is kell neki, hiszen a határidő napján az őt erre kötelező kormányhatározatot visszavonták.
Navracsics Tibor: Bele se fogott
Fotó: MTI
Az eredeti ötlet gazdája Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára volt, nagyjából arra hivatkozva, hogy az adatokhoz az állam nem jogállami keretek között jutott hozzá, tehát az információs önrendelkezési jog megköveteli, hogy „visszajuttassuk” őket eredeti tulajdonosaiknak. Az ötlet ellen teljes, minden politikai törésvonalat átmenetileg érvénytelenítő egységben tiltakozott a teljes történész és levéltáros szakma, hisz az anyagok széthordásának engedélyezésével egyszerűen ellehetetlenülne a korszak levéltári kutatása. A felháborodás komolyságát jelzi, hogy Schmidt Mária pár hete a hvg.hu-nak nyilatkozva ezt az ötletet említette a visszamenőleges hatályú törvényalkotással párban a Fidesz-kormányzás szerinte nem túl számos hibáinak legsúlyosabbikaként. A Terror Háza főigazgatója úgy fogalmazott, reméli, hogy az ötlet már lekerült a napirendről.
A visszavonás azért különösen érdekes, mert a határozat második pontja azt kérte Navracsicstól, hogy „az 1. pontban foglaltak szerinti koncepció megvalósítása érdekében vizsgálja felül az állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagra rögzített adatbázisaiban található adatokkal kapcsolatos szabályozást”, vagyis a mágnesszalagokon található információkra is terjessze ki a hazavitel lehetőségét. Ennek a feladatnak a határideje „azonnal”, elvileg tehát már régen végre kellett volna hajtani.
A Nemzetbiztonsági Hivatalban tárolt 18 és az Információs Hivatalban lévő további 1 mágnesszalag létéről 1995-ben szerezhetett tudomást a közvélemény egy akkor működő Iratfeltáró Bizottság munkája nyomán, amelynek a Horn-kormány nem tette lehetővé, hogy hozzáférhessen az anyagokhoz és nem járult hozzá további működésükhöz sem. A 2007-ben megbízott, Kenedi János vezette Szakértői Bizottság működésének nyomán informatikusok elmentették a szalagok tartalmát, a munkával 2009 novemberében végeztek. A Bajnai Gordon által 2010-ben életre hívott Tanácsadó Testület az iratok minősítését felügyelte volna, hogy ne kizárólag a szolgálatok munkatársai döntsék el, mekkora részük tartozik a nyilvánosságra. A testület munkavégzését a tagok beszámolója szerint a kormányváltás után nem tették lehetővé, majd tavaly decemberben szélnek is eresztették a tanácsadókat.
Sok szakmabeli úgy véli, a kormányhatározat visszavonását az egységes és nemzetközivé bővülő szakmai tiltakozás magyarázza (valószínűleg utóbbi nyomott többet a latba), valamint az elképzelés praktikus megvalósíthatatlansága. Az ilyen dokumentumokban többnyire több név is szerepel, nehéz eldönteni, kié legyen közülük az irat. Ugyanakkor szerepet játszhat a döntésben az is, hogy az Alaptörvény híres (az MSZP-t jogutódként „bűnöző szervezet”-nek minősítő) átmeneti rendelkezései közt szerepel az elszánás arra nézvést, hogy „meg kell őrizni a bűntettek emlékét és meg kell nevezni a bűnösöket”. Ezzel a céllal pedig nehezen fér meg a történelmi emlékezet forrásainak felszámolása. Igaz, a nemes vállalkozással az sem vág össze, hogy a szóban forgó mágnesszalagokon tárolt információkat a hatályos törvény rendelkezései ellenére sem továbbítják dekódolva a Történeti Levéltárnak, vagyis folyamatos jogsértést követnek el a döntéshozók, hiszen a kérdést szabályozó hatályos, 2003-as törvény nem tesz különbséget papíralapú és mágnesszalagon őrzött információk között.
Megkérdeztük Rétvári államtitkárt, hogy miért és hogyan vonnak vissza már végrehajtott határozatokat, valamint arról, hogy ha már új jogszabályt nem alkotnak, az adatok továbbításával eleget kívánnak-e tenni a régi előírásainak, de csak az előbbire kaptunk választ. A minisztérium arról tájékoztatott minket, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerintük megfelelően kezelik a kérdést, és a tiltakozások hatására belátták, hogy a történészszakmával folytatott konzultációkat igényel az "új koncepció kialakítása". Hogy a Történeti Levéltár miért nem kapja az iratokat, annak indoklásával már nem is bajlódnak a minisztériumban.
