Magyar Narancs: Egy másik pártba készül?
Gulyás József: Nem, ilyesmi fel sem merült bennem. Eddigi nyilatkozataimból vagy politikai cselekedeteimből következik, hogy ha bármikor a jövőben politikai szerepet vállalok, az csakis a Fidesztől balra eső térfélen képzelhető el. Ott azonban nincs olyan politikai formáció, amelyben szívesen részt vennék.
MN: Mi értelme most belerúgni a pártjába? A Bajnai-kormány megszavazásakor még lett volna tétje a kilépésnek.
GJ: Nem állt szándékomban durváskodni, nem is így távoztam. Tavasszal a miniszterelnökjelölt-állító komédiát lezáró döntéssel elszállt minden illúzióm az SZDSZ önálló, értékelvű politizálásával kapcsolatban. 'sz óta azt gondoltam, hogy az előre hozott választás vállalása az országnak és az SZDSZ-nek is jobb. Minél tovább tart ez a ciklus, annál nagyobb az esélye a Fidesz kétharmados többségének és a Jobbik megerősödésének. Ráadásul tudható volt, hogy erős felhatalmazás híján csak korlátozottan cselekvőképes a kormány. Ám az EP-választások előtt semmilyen olyan lépést nem akartam tenni, amivel tovább rontom az SZDSZ esélyeit, vagy ami után bűnbaknak tehettek volna meg. A látványos szakítások, a frakció soraiból indult új pártépítési kísérlet vagy az EP-választás óta mutatott összteljesítmény után már nincs mit gyengíteni az SZDSZ-en. Számomra eldőlt, hogy a szebb napokat látott SZDSZ magára találásához nem érdemes reményeket fűzni, ilyen illúziók táplálásában - kényelmi okokból, érdekből - nem veszek részt.
MN: Szilvásy György szerint a romák elleni támadások miatt nem igazolható a szolgálatok felelőssége, az ön által életre hívott vizsgálóbizottság pedig hibát hibára halmozott.
GJ: Jogállamban az a minimum, hogy egy ilyen súlyú ügyben, miután az előző titokminiszter által elrendelt belső vizsgálat súlyos hibákat hozott a felszínre, a parlament illetékes bizottsága is éljen ellenőrző szerepével, működjön a civil kontroll. Ezért kezdeményeztem a különleges felhatalmazással bíró ténymegállapító vizsgálatot.
MN: Nem sok újdonság volt a jelentésükben.
GJ: Nagyon nem így látom. Kétségtelen, hogy megállapításaink nem nyilvános részének több az információértéke, és ezekből - úgy látom - többet is nyilvánosságra lehetett volna hozni annak érdekében, hogy a "be nem avatottak" számára megkönnyítsük a történtek értelmezését. A jelentés a korábbi belső vizsgálatnál messze több hibát, mulasztást tárt fel, és ezeket néven is nevezi, továbbá rámutattunk a korábbi vizsgálat gyenge pontjaira.
MN: Az egyik fő kérdés, hogy a korábbi sajtóhírekből beazonosítható K. I. fegyverbeszerzési kísérleteit figyelemmel kellett volna-e kísérniük a szolgálatoknak. Laborc Sándor szerint nem, mert csak értékelhetetlen információk keletkeztek.
GJ: Laborc Sándor pontosan tudja, hogy nem egyetlen kósza információról van szó. 2008 tavaszán több egymást erősítő, konkrét információ keletkezett, hogy a megnevezett neonáci aktivista a ma már gyanúsított bűntársaival fegyverbeszerzésre készül. Vagyis már akkor látókörben voltak a későbbi feltételezett elkövetők, ráadásul azt tapasztaltuk, hogy a bíróság számára több mint elegendő információ keletkezett ahhoz, hogy ellenőrzés vagy szoros ellenőrzés alá vonják a debreceni K.-t és társait még a bűncselekmények előtt. Feltártuk, hogy ezeket az információkat - melyek nemcsak helyi szinten álltak rendelkezésre, hanem több szakmai és vezetői szinten is - sem most, sem később nem hasznosították. Nem vonták ellenőrzés alá azokat a személyeket, akik 2008 nyarától a nagycsécsi kettős gyilkosságig több Molotov-koktélos és lőfegyveres támadást hajtottak végre. Januárban a nyomozó hatóságok már ismertették a nemzetbiztonságiakkal a profilt, világosan megmondták, hogy rasszista szándék lehet a háttérben.
MN: Tatárszentgyörgyig, tehát februárig a rendőrség is csak egy opciónak tartotta ezt a sok közül.
GJ: A nyomozás irányítói már számoltak vele. Tatárszentgyörgy után a rendőrök pedig már konkrétan rasszista motivációjú, szélsőséges nézetű, illegális lőfegyverrel rendelkező feltételezett elkövetőkkel kapcsolatos hírigényt fogalmaztak meg az NBH felé. Ezt azonban nem követte érdemi válasz. Egyébként is sokszor nemcsak heteket, hanem hónapokat vett igénybe az úgynevezett reakcióidő.
MN: A jelentésből kiderül: 2009 elején a szolgálatok tudomására jutott, hogy K. I. újra fegyvereket akar beszerezni. Ezután még Tiszalökön megölnek egy férfit, Kislétán pedig egy asszonyt végeznek ki. Mi történt ezzel az információval?
GJ: A nyomozás eredményessége szempontjából semmi, pedig K. I. újabb fegyverkezési szándékára az NBH-központban fény derült. Ezt az információt azonban nem kezelték a helyén, és nem vetették össze a nyomozó hatóságok hírigényével. Bár júniusban felvetették, hogy K.-t szoros ellenőrzés alá kéne vonni, de ebből sem lett intézkedés az elfogásáig. Közben az illetékesek, Draskovics, Bencze, Szilvásy, később Ficsor és Laborc hetente leültek egymással, de ahogy a jelentésben fogalmaztunk, "a Nemzetbiztonsági Hivatal tevékenysége esetében nem volt felfedezhető a hagyományos, rutinszerű munkán túli tevékenység, illetve feladatszabás". Van élő példa az ORFK, az NNI és az NBH között egy ügyön közösen dolgozó munkacsoport felállítására - de ilyet a romagyilkosságokkal kapcsolatban nem kezdeményeztek.
MN: Mintha direkt nem végezték volna a feladatukat.
GJ: Tudatosságot sosem állítottam, súlyos hibákról, mulasztásokról és ezek kapcsán vezetői felelősségről azonban lehet és kell szólni. Ezt teszi megalapozottan a jelentésünk. Az állami szervek áldozatokkal járó műhibáiért viszont az államnak helyt kell állnia.
MN: Kártérítés megállapításához nem kellene előbb lezárulnia a - még el sem indult - pernek? És hogyan bizonyítaná bárki az NBH mulasztásait?
GJ: Az elkövetőket sújtó jogerős ítélet csak évek múlva lesz meg, de már most tényként kell kezelni, hogy vannak áldozatok és súlyos sérültek. Nagyon szeretném, ha a magyar állam nem várná ki, amíg a sajtó vagy a politika "jobbik" része hangulatot kelt, hogy a cigányt nem kell kárpótolni, nekik igazából segély se jár. Miközben az elkövetői indíték egyértelmű. Az lenne kívánatos, hogy a kormány maga kezdeményezzen lépéseket. Javaslom, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felelős képviselője minél előbb lépjen kapcsolatba az áldozatok hozzátartozóival, az érintettek jogi képviselőivel. Nem kívánhatja senki, hogy például az a 13 éves kislány járjon évekig bíróságra, akinek anyját a szeme láttára végezték ki, és aki maga maradandóan sérült. Már a szeptember eleji belső vizsgálat is megalapozza a kártérítési igényt, a mi vizsgálatunk után pedig már kétségek sem lehetnek.
