Majtényi László elmondta, miért ment bele az államfőjelöltségbe, és mennyi pénze ment már rá a kampányra

Belpol

„Odafönt mindent meg fognak tenni azért, hogy ne legyen meg a szükséges számú támogatóm.”

E heti nyomtatott kiadásunk interjút készített a demokratikus ellenzék elnökjelöltjével. Az izgalmas beszélgetés két részletével igyekszünk most kedvet csinálni idei 3. lapszámunkhoz.

MN: Az ellenzéki pártok eddigi reakciói után a DK és az LMP támogatása tűnik még kétségesnek. Mit tippel, meglesz a 40 képviselői ajánlás?

Majtényi László: Valószínűleg meglesz, de mivel odafönt mindent meg fognak tenni azért, hogy ne legyen meg, még ezt a részét sem tartom lefutottnak. Annyiban fontos volna, hogy elnökjelöltként a Nemzeti Együttműködés parlamentjében szónokolhatnék a majdani magyar köztársaságról, ami nem lenne egy rossz napja az életemnek. De akkor is van értelme az egésznek, ha erre nem kerül sor, mert csak 38 vagy 39 támogatóm lesz.

(...)

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mennyire tervezte meg az elnökjelölti kampányt? Van már valamilyen forgatókönyv a fejében?

ML: Egyáltalán nem terveztem meg, még nem volt rá időm, amikor beszélgetünk, nincs egy hete, hogy elfogadtam a jelöltséget. A lehetőségeket kell nyilván mérlegelni, eddig nulla forint nulla fillérből zajlott a kampány.

MN: Ez így is marad?

ML: Könnyen lehet, és nem is bánnám, ha így maradna. Rövidesen egy vidéki városba megyek, fel sem merült, hogy ennek milyen költségei lesznek, a saját autóm saját benzinjét használom. A kormány politikai tanácsadói valószínűleg úgy gondolták, hogy legjobb lesz ignorálni ezt a történetet, néhány gyalázkodáson túl sem a közmédiában, sem a Habony-médiában nem volt visszhangja a felkérésemnek. Ez nehéz helyzet, mert én nem két Magyarországról szeretnék beszélni, hanem az egyetlen Magyarországról. Nem két állampolgári közösségről, hanem a magyar állampolgárok közösségéről. A kampány jórészt társadalmi párbeszédből áll majd. Jó lenne eljutni vidéki helyekre, fővárosi helyekre, közönséghez. Ennyi.

Folytatás a Magyar Narancs nyomtatott kiadásában, amely már kapható az újságárusoknál.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.