Már 37 milliárdnál járnak az olimpiai pályázat költségei

  • Csepregi János Botond
  • 2017. február 1.

Belpol

A kormány nem bíz semmit a véletlenre: az elmúlt hónapokban körülbelül 500 milliárd forintnyi, a rendezéshez szükséges beruházás elindítását készítette elő.

Ha Orbán és kormánya az olimpia ürügyén százmilliárdok kiszórását tervezi, akkor az meg is fog történni. A híradások azonban általában beleszédülnek a milliárdok pakolgatásába, és elveszítik fonalat. Érthető, hiszen valóban érdekes, hogy az eredeti bruttó 5,7 milliárdból hogyan lesz 7,2 milliárd forint a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. számára végzendő nemzetközi tanácsadói feladatokra, vagy hogy tavaly és idén több mint 5 milliárd forint megy el a pályázat hazai reklámozására.

A kormány – ahogyan a vizes vb költéseinél is tökéletesen látszik – gondosan ügyel arra, hogy kormányhatározatok alpontjaiba és táblázataiba süllyessze el e kiadásokat. Ha feltúrjuk a tavalyi határozatokat, hamar kiderül: a 2016-ra szánt 9,55 milliárd forintnak négy részletben (átcsoportosításokkal és a tartalék felhasználásával) a nyakára hágott a kormány. Érdekes, hogy akárcsak a 2016-os, úgy a 2017-es költségvetésről szóló törvényben sem szerepel olimpiai pályázati alcím – ezt utólag hozta létre kormányhatározat. Ne legyen illúziónk, idén is ide fog kerülni legkevesebb 9,55 milliárd forint. Ami összesen már több mint 19 milliárd forint.

És ez a majdnem 20 milliárd még nem is a vége: a napokban derült ki, hogy egy múltbéli, 16,5 milliárd forintos tételt is ide sorolhatunk. Az LMP ferencvárosi képviselője, Jancsó Andrea perelte ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től azon telek adásvételének a részletét, ahová a tervek szerint az olimpiai atlétikai sta­dion épülne. Az állam 16,5 milliárd forintért vette meg a 15 hektáros területet kezelő céget a Wing Zrt.-től, mégpedig 2014 végén, amikor még csak ötlet volt az olimpiai pályázat. Igaz, a Miniszterelnökség akkortájt porolta le a megvalósíthatósági tanulmányt, és rendelte meg annak frissítését. A telekvásárlás akkori okát nem tudni, de nem valószínű, hogy a kormány lakóparkot és irodaházakat akart volna építeni, ahogyan azt egykor a Wing tervezte. Arról sincs szó, hogy a Wing,
vagyis a korábbi Wallis ne látott volna fantáziát a külső-ferencvárosi ingatlanfejlesztésekben, hiszen a következő évben megvette az államtól az új Fradi-stadion melletti területet, és már építi is rajta a Magyar Telekom új székházát.

Ezzel máris több mint 36 milliárd forintnál járunk – miközben bő fél év hátravan a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szeptemberi döntéséig. Persze a leendő olimpiai atlétikai stadion telkének az árát vehetjük úgy is, mint ami már „csökkenti” a későbbi olimpiai kiadásokat.

A döbbenetes költségekről további részleteket holnap megjelenő nyomtatott lapszámunkban olvashatnak!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.