Matolcsyék borozót nyitnak a Várban

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. március 1.

Belpol

De hogy mindez mennyibe kerül az adófizetőknek, a jegybanki törvény legújabb módosítása miatt talán soha nem derül ki már. Tiborcz István volt cégének is jut munka.

A Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) Úri utcai ingatlanában, a régi budai városháza épületében borozó, bormúzeum és étterem is lesz. Néhány méterrel odébb, a Lónyay–Hatvany-villában pedig még egy étterem, plusz egy művészeti galéria is. A díszvilágításért az ELIOS Zrt. felel.

Pedig az első hírek még arról szóltak, hogy a ma már több mint 60 milliárd forintnyi közpénzből gazdálkodó PADA céljául a közgazdasági gondolkodás megújítását tűzte ki az alapító Magyar Nemzeti Bank (MNB). 2014. decemberi közleménye szerint az alapítvány a régi budai városháza patinás épületében „Magyarországon egyedülálló, angol nyelvű, nemzetközi oktatóbázissal és hallgatói körrel rendelkező doktori iskolát kíván üzemeltetni 2016 szeptemberétől”.

Az Úri utca 21. szám alatti régi budai városházát a Matolcsy György vezette MNB 1,85 milliárd forintért vásárolta meg az Akadémiától, majd 2014 februárjában vagyonjuttatásként a PADA rendelkezésére bocsátotta. A PADA kuratóriumának elnöke, mondanunk sem kell, Matolcsy György.

Dr. Kisfröccs, Prof. Hosszúlépés

Matolcsyék azonban időközben újragondolhatták a dolgot, hiszen a Narancs által Budapest Főváros Kormányhivatalától kikért építési engedélyek és egyéb dokumentumok szerint a pincében és a földszinten borozó, bormúzeum, étterem és bemutatótermek nyílnak majd, az igazgatási és oktatási funkciók pedig az emeletre és a tetőtérbe száműzettek a tervek szerint. A jegybankelnök unortodox megoldások iránti hajlama eddig sem volt ismeretlen, a borozóval vegyített angol nyelvű doktori iskola azonban kétségtelenül újabb minőségi ugrás a munkásságában.

Hasonló átalakuláson mentek keresztül a Lónyay–Hatvany villába megálmodott feladatok is: a fentebb már idézett közlemény szerint az épület „oktatási és rendezvényközpont”-ként előadások, kiállítások és más közösségi rendezvények helyszíneként szolgálná a magas szintű közgazdasági képzést, és többek között „a kor követelményeinek megfelelő szakmai könyvtárnak is otthont” adna. A lapunk birtokában lévő dokumentum szerint azonban a Matolcsy-féle alapítvány az épület korábbi tulajdonosa, a Budapanoráma Kft. terveit valósítja meg: „az új tulajdonos [vagyis a PADA] az épület korábbi rendeltetésének megfelelően művészeti galéria és étterem funkcióval az építkezés befejezését határozta el”. A „VILLA Művészeti Galéria és Étterem” néven futó projektben az első szinten lesz az étterem, a földszinten, illetve a második és harmadik szinten pedig kiállítóterek várják majd a „közgazdasági megújulás”-ra vágyókat.

A villaépület díszvilágítását a nemrég még Tiborcz István miniszterelnöki vej résztulajdonában álló ELIOS Innovatív Energetikai Zrt., a városháza építési munkálatait pedig a Mészáros Lőrinchez közelállónak mondott Magyar Építő Zrt. végzi.

De hogy mindez mennyibe kerül az adófizetőknek, az MNB-törvény legújabb módosítása miatt talán soha nem derül ki már.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.