Megbüntették Budapesten, mert szabálytalanul közlekedett? Semmi gond, Tarlós István tényleg megoldja

  • MTI/narancs.hu
  • 2017. március 25.

Belpol

A főpolgármester kiborult, de a felvetései nem alaptalanok. Igaz, gyakorlatilag polgári engedetlenségre szólítja fel az autósokat.

Szokásos pénteki sajtótájékoztatóján Tarlós István teljesen kiakadt azokra a büntetésekre, amelyeket azután szabtak ki a közterületesek, hogy egy-egy helyen megváltozott a közlekedés rendje, majd arra a területre kamerákat irányítottak, és rögzítették a szabálytalankodó autósokat. Budapest első embere azt is megjegyezte, hogy sokan megszokásból közlekedtek, és csak véletlenül szegték meg a szabályokat, amiért olykor irreálisnak tűnő, 50 ezer forintos bírságokat kaptak. A főpolgármester azt is elmondta, hogy szerinte ne is fizessék be a fenti módszer miatt kiszabott bírságokat az autósok. Maximum átkerül a rendőrséghez az ügyük, ahol a közterület-felügyeletnél humánusabb eljárás keretében megoldják valahogy.

Elsőre meglepőnek tűnhet, de felvetéseivel Tarlós nem lőtt nagyon mellé, egy szombati háttérbeszélgetésen a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának (FÖRI) első embere, Pető György kiemelte: jogértelmezésük szerint nem lehet csak a közterület-felügyeleti (térfigyelő) kamerák alapján leleplezett közlekedési szabályszegésért büntetni, az így kiszabott bírság nem keverhető össze a rendőrség által üzemeltetett kamerarendszerek felvételeivel. Az MTI beszámolója szerint az is elhangzott, hogy a közterület-felügyelő csak helyszíni jelenlét esetében bírságolhat, így vagy rögtön megállítja a szabálytalankodó járművezetőt, vagy olyan esetekben jár el, ahol nincs ott ugyan az autó vezetője, de a felügyelő a helyszínen, fotók alapján állapítja meg a szabályszegést. Jellemzően ezek az esetek a tilosban parkolás, a behajtási tilalom megsértése vagy a forgalmat egyéb módon akadályozó gépjármű.

Pető György kérdésre elmondta, ő is azon az állásponton van, mint a főpolgármester, vagyis az autósok ne fizessék be a térfigyelő kamerák alapján kiszabott bírságot. „Az én álláspontom akkor is az lenne, ami a főpolgármesteré, ha nem értenék vele egyet, de most még egyet is értek vele” – fogalmazott. Mint mondta, ha valakit csak a térfigyelő kamerák alapján büntettek meg közlekedési szabályszegésért és nem fizeti be a bírságot, a közterület-felügyelet közigazgatási hatósági eljárást kezdeményez a rendőrségnél, amely a rá vonatkozó szabályok szerint jár el. Hozzátette: „egyéni megfontolás” kérdése, hogy valaki befizeti-e az ilyenformán kiszabott bírságot, de ha már befizette, elveszíti a jogorvoslat lehetőségét.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.