A Greenpeace nagy ívű akcióba kezdett annak érdekében, hogy tiltsanak be több növényvédő szert az Európai Unióban, mivel azok - legalábbis részben - felelősek a szervezet által tényként kezelt tömeges méhpusztulásért. Ezek a vegyületek neonikotinid alapúak, és világszerte használják különböző változataikat. A környezetvédők álláspontja szerint "a méhpusztulás az élősködők és fertőzések terjedése, a nagyüzemi mezőgazdaság és a klímaváltozás következményeire vezethető visz-sza. A tét hatalmas, hiszen a beporzóknak köszönhetünk minden harmadik falat ételt, a mezőgazdaságban végzett 'munkájuk' gazdasági értéke pedig uniós szinten a legújabb kutatások szerint évente 22 milliárd euróra becsülhető."
Az agrártárca óvatosan közelít az ügyhöz, mivel szerintük "ha kivonják a neonikotinoid alapú növényvédő szereket, nincs helyettesítő termék, és megfelelő védelem nélkül maradhat a kukorica-, a napraforgó- és a repcetermelés" - amely táblák a szorgalmas rovarok kedvenc gyűjtőterületei közé tartoznak.
Bemondásra
A hivatalos kimutatások szerint az EU tagállamai közül Magyarországon a legnagyobb a méhsűrűség. A megtermelt méz kétharmada, 15 ezer tonna exportra megy, átlag 3 euró körüli kilogrammonkénti áron, fő vásárlóink Olasz-, Német- és Franciaország. A hazai fogyasztás ehhez képest csekély (nagyjából évi hetven deka per kopf), viszont hogy pontosan mennyi is a termelés, és azt hány méhecske hordja ösz-sze, senki nem tudja.
A magyar méhállományt családi egységben szokás meghatározni: ezek létszámáról jelen pillanatban két adat kering a szakmában. Az egyik szerint 1,2 millió család van, a frissebb információ (a méhészek szakmai szervezetének becslése) 1,088 millióról szól. Egy család alatt a kaptárban lévő anyát és a körülötte lévő több ezer méhet értik. Méz ebből úgy lesz, hogy a rovar kimegy a "legelőre" (akácerdőbe, repce- vagy napraforgótáblára), nektárt gyűjt a gyomrába a növény virágjáról, mellesleg testén-lábán virágport is összeszed, ami a kaptárban felöklendezett emésztetlen anyaghoz keveredik - ez adja a méz jellegét. (A legértékesebb a különleges ízvilágú akácméz.) Amikor ehhez közgazdasági alapon közelítünk, a legfontosabb kérdés, hány méh tartozik a kaptárhoz. Lehet tíz- vagy akár hetvenezer is. Gyakorlott szem felbecsülheti a vélhető létszámot, de erről állami felmérés nem létezik. Egy szakmabéli a Narancsnak gunyorosan megjegyezte, hogy ha valóban tudni akarná az állam, mennyi méhecske van a hivatalosan nyilvántartott kaptárakban, annak komoly munkahelyteremtő értéke lenne. A teljes, bő félévnyi tenyészidőben a kötelező kétszeri átvizsgáláshoz 220 jól kiképzett állatorvosnak ötpercenként kellene a nap nyolc órájában beletekintenie a speciális ládákba, és bemondani: itt van ötvenezer, ott meg húsz. Ami nyilvánvaló képtelenség: így hát erről az ágazatról csakis a méhészek bemondása, illetve a kis létszámú méhegészségügyi hálózat jelentése alapján lehet képe bárkinek is - miközben méhcsaládonként évi öt euró támogatás jár a Magyar Méhészeti Nemzeti Programon belül a termelés fenntartásához.
Márpedig a méhésztársadalom - az egyik felvásárló pikírt értékelése szerint - nem egy szégyenlős közeg. "Nyilván bőven akad gond a termeléssel, de hogy például mindenkinél egyszerre legyen a legelőterületen fagykár, az legalábbis gyanús" - mondta. Most éppen azért állt le a mézpiac Magyarországon, mert egyrészt a termelők szerint a kellemetlen, hideg és csapadékos időjárás miatt nem megfelelő a szaporulat - kevés lesz a dolgozó, aki a fő tenyészidőben virágra indulhat -, másrészt a vegyszerek miatt állítólag egyre nagyobb mértékű a pusztulás.
Tény, hogy egy méhészt annál kínosabb meglepetés aligha érhet, mint ha szorgalmas termelőit nem találja reggel a kaptárban: vagy tényleg a vegyszertől, vagy mástól, ezt egyelőre senki nem tudja. A méhek eltűnésének ugyanis a környezetkárosító hatásoktól független okai is lehetnek. A méh "eltájolhatja" magát például egy erős szélvihar, intenzív zápor hatására is, de a szomszéd méhész szerelmes mesterkedése miatt is. Intenzív tenyészidőben ugyanis szexferomonokat juttatva a levegőbe akár meg is duplázhatja kaptáros létszámát a konkurens méztermelő, de a közvetlen befogás sem ritka - "rányit" a szomszédra, aki aztán nézhet hülyén, hogy hova lett a termelőállománya. Arról meg már egyenesen legendák szólnak, hogy a hamisítás miként működik: a mennyiségben érdekelt termelő nagyban vásárolt cukorral eteti a méheket, az így keletkezett "alapanyaghoz" hozzákever némi természetes anyagot, és már adja is elfele. Az ily módon előállított mézet "zsákos méznek" titulálja a szakma.
Ez a téma
Mindez azért lehet érdekes, mert a felvásárlási adatok és az "elvárható" termelés adatai egyáltalán nem esnek egybe. Ha ugyanis valóban egymillió méhcsalád dolgozik ma a magyar határban, akkor a 25 ezer tonnás évenkénti össztermelés nagyon kevés. A szakmabeliek szerint kaptáranként 35-40 kilogramm alatt nem érdemes foglalkozni az egésszel, mert annyiból nem jön ki a legelőkre fuvarozás, áruszállítás, kezelés költsége sem. Ám mégis dolgozik az országban legalább tizenötezer méhész (2010-es adat), köztük nagy hatalmú, komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező politikus, pénzintézeti főtisztviselő, polgármester is. A méhészek szakmai szervezete felől rendre vitákról érkeznek hírek: az öntisztulás jegyében időnként feljelentgetik egymást a piaci szereplők. A magyar mézágazat mindenesetre az elmúlt két évben többször is téma volt az Európai Parlament plenáris ülésén (mint a távol-keleti és dél-amerikai, karvalyszerű exportmugulok fő célpontja), és az agrártárca is kitörési pontként emlegeti.
