Május elején egy - főként egyetemi hallgatókból álló - csoport intézménylátogatáson vett részt a debreceni Csapókerti Általános Iskolában, amely a befogadóállomás egyetlen körzeti intézménye. Az iskolában eltöltött nap után az Educatio Nonprofit Kft. Esélyegyenlőségi Igazgatóságának munkatársa eljárást kezdeményezett az Oktatási Hivatalnál. A menekült gyerekek egy különálló, láthatóan rosszabb épületben tanulnak, az iskola, valamint a fenntartó önkormányzat feltehetően több szempontból megsérti a közoktatási törvényt, az uniós irányelveket és az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályt - mondta.
Régi gondok
Magyarországra a legtöbb menedékkérő Szerbiából (beleértve Kosovót is) érkezik, ezt Afganisztán és Grúzia követi. Tavaly 170, kísérő nélküli kiskorú volt közöttük - egyetlen más közép-európai országban sem olyan magas a 18 évnél fiatalabb menedékkérők száma, mint Magyarországon. Hogy e gyerekek oktatási gondjai nem új keletűek, azt jól mutatja a Magyar Helsinki Bizottság tavaly őszi próbálkozása is. Akkor Pardavi Márta, a szervezet elnöke az UNHCR (ENSZ Menekültügyi Főbiztosság) szervezte 2009. szeptemberi látogatássorozatot követően az Educatio Esélyegyenlőségi Igazgatóságának írt levelében jelezte, hogy a debreceni befogadóállomáson 184 tanköteles korú gyerek közül harmincöten járnak iskolába, mivel a körzeti intézményben nincs elegendő hely. Az Educatio Nonprofit Kft. továbbította a bejelentést a közoktatási szakállamtitkárságnak. Az elmúlt nyolc hónapban semmi nem történt az ügyben, hogy miért nem, azt sajnos nem tudtuk meg az államtitkártól; kérdéseink közül egyet válaszoltak meg, továbbá figyelmünkbe ajánlották a közoktatási törvényt.
Pedig a problémát nyilván mindenki ismeri, beleértve a (volt) oktatási minisztériumot, az Oktatási Hivatalt, Debrecen város vezetését és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt (BÁH) is. "Választ mégiscsak az OKM-től vártunk volna, hisz képmutatás lenne azt hinni, hogy 150 kosovói roma gyerek beiskolázásával a debreceni pedagógusok meg tudnak birkózni segítség nélkül" - mondta Kováts András, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója.
"2008-ban kezdődtek azok a folyamatok, amik odáig eszkalálódtak, hogy 2009 elejére nagyjából 300 fő körüli volt a debreceni befogadóállomáson tartózkodó tanköteles korú gyerekek létszáma. E gyerekeknek egyetlen oktatási intézmény van, volt kijelölve, amely 26, illetve 36 fős létszámban tudott gyerekeket fogadni. Annyira hirtelen duzzadt fel ez a létszám, hogy sem a civil szféra, sem az önkormányzat, sem pedig mi nem tudtunk rá reagálni. Tanköteles, de abszolút iskolaéretlen gyerekekről volt szó, nagy hányaduk a beiskolázásra teljesen alkalmatlan volt - tájékoztatta lapunkat Veres Annamária, a BÁH Menekültügyi Igazgatósága Ellátási és Integrációs Osztályának vezetője. - A helyzetet a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel közösen próbáltuk kezelni, akik TÁMOP-forrásból beindították a Tanoda programot, melynek célja az alacsony szocializációs készségű gyerekek felkészítése a beiskolázásra."
A 2009-es krízishelyzet végül magától megoldódott, amennyiben a szóban forgó menekültek nagy része elhagyta az országot - maradt is minden a régiben, és az illetékesek a Narancsnak elismerték, hogy egy, a tavalyihoz hasonló helyzetet - amikor 50-100 tanköteles korú menekült gyerekkel kellene valamit kezdeni hirtelenjében - a rendszer továbbra sem tudna megnyugtatóan kezelni.
Holott lenne teendő. "A nagy fluktuáció miatt egységes követelményrendszert kialakítani nagyon nehéz. A csoport összetétele heterogén, akár nemzetiségüket, akár életkorukat tekintve. Nemzeti kultúrájuk, szokásaik nemcsak a magyar kultúrától, hanem egymáséitól is eltérőek. Nagyon nehezen fogadják a magyar szokásokat, az iskolai kötöttségeket. Hazánkat nem célországnak tekintik, csak kevesen folyamodnak végleges letelepedésért" - sorolta a nehézségeket Nagy Zsolt, a Csapókerti Általános Iskola igazgatója.
Arról, hogy jelenleg hány tanköteles gyermek él a táborban, eltérő információkat kaptunk. Nagy Zsolt elmondása szerint intézményükbe 27 tanuló jár a debreceni befogadóállomásról: hat gyermek integráltan, magyar nyelvű osztályba jár, míg 21 fő a nemzetközi nyelvi előkészítő osztályban tanulja a magyar nyelvet, alapkészségeket sajátít el. Veres Annamária információi alapján a debreceni befogadóállomáson 11 fő jár óvodába és 25 fő iskolába, minden tanköteles gyermek ellátása megoldott. Az Educatio Nonprofit Kft. egyik munkatársa viszont 10-13 gyereket látott május elején a Csapókerti Általános Iskolában. Szász Ildikó, a Menedék szociális programjainak vezetője szerint félszáz 5-18 év közötti gyermek lehet az állomáson, és biztos benne, hogy vannak olyan tanköteles korú gyerekek, akik nem járnak iskolába.
Egy szinttel feljebb
Bicskére olyanok kerülnek, akiknek elismerték a menekült vagy oltalmazotti státuszát. Ennek ellenére az ottani 16 főből csak 11 jár iskolába. A táborban található egy speciális csoport is, a kísérő nélküli kiskorúak (knk). A menekültügyi határozatot követően ők fokozott védelmet élveznek, a gyermekvédelmi törvény alapján tartós nevelésbe vett gyerekeknek, a közoktatási törvény szerint halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek tekintendők. De az 57 főből csak 41 jár iskolába - Gagyi Róbert, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonát működtető projekt koordinátora legalábbis így tudja. Noha Bicskén található az összes védett korosztályú menekült és a státuszhatározattal rendelkező, azaz egyértelműen tanköteles gyermek, az önkormányzat fenntartásában működő intézményekben elvétve jelennek meg. A jogszabályok tisztázatlansága miatt nehéz pontosan megítélni a helyzetet, de a hivatalos adatok szerint minden harmadik, menekülttáborban élő tanköteles gyermek nem jár iskolába. Könnyen elképzelhető azonban, hogy egy megfelelő vizsgálat során a tanköteles korú gyerekek száma ennél jóval több lenne.
Az uniós joggyakorlatban három hónap, a hazai jogszabály szerint egy év után válik a menekült gyermek tankötelessé; de ez nem zárja ki, hogy a szülő kérésére hamarabb biztosítsák a gyermek számára az oktatást. Valószínűsíthető, hogy erről nem kapnak tájékoztatást - így legalább kisebb a gond. Kováts András szerint egyértelmű az iskolák diszkriminatív gyakorlata: ő maga többször hallotta pedagógustól, hogy "márpedig ide menekült gyerek nem jön".
Azok a gyerekek, akik járnak iskolába, többnyire két órát töltenek az intézményben, holott ezt tudomásunk szerint semmilyen jogszabály nem rögzíti - kérdés az is, hogy ezzel teljesül-e a tankötelezettség. A hazai jogszabályok szerint ez a magántanulói státusznak felel meg, melyet a szülőnek kell kérvényeznie, és a szakértői bizottságnak jóváhagynia. Gagyi Róbert információi szerint ilyen vizsgálatot nem folytatnak a menekült gyerekek körében. Ennek hiánya újabb kérdéseket vet fel arról, hogy hazánk teljesíti-e az uniós irányelveket. Abban viszont valamennyi beszélgetőpartnerünk egyetértett, hogy bár a menekülttáborban élő gyerekek oktatásáért a helyi önkormányzat a felelős, segítség nélkül nem képes kezelni a problémát. Az ügy rendezése nem kényszeríthető ki pusztán jogi úton, hiszen rendkívül összetett pedagógiai problémáról van szó - és az érintett intézmények pedagógusai semmilyen segítséget nem kapnak ennek kezelésére.
Forgács András, a migráns tanulók oktatásával, nevelésével foglalkozó tárcaközi munkacsoport tagja úgy véli, hogy szükség van a felzárkóztató osztályokra, de fontos az integráció is. Szerinte rendkívül rossz gyakorlat, ha a gyerekeket a végzettségüknél, koruknál alacsonyabb osztályba helyezik, mert e megoldás kontraproduktív. Az elmúlt években történt azért pozitív változás is, például bevezették a "migránsnormatívát", amely alapján gyerekenként további 90 ezer forint kiegészítést igényelhetnek az intézmények - mondta.
Bár kevés menekült végső célja a magyarországi letelepedés, mégsem kirívó esetenként 50-100 új gyermek érkezése. Ha a tavaly nyárhoz hasonlóan ismét megjelenne száz kosovói cigány kisgyerek a debreceni befogadóállomáson, hazánk idén sem tudná teljesíteni az unió minimumelvárásait. Megismétlődne az egymásra mutogatás (amely a menekültügyekben oly jellemző) - miközben a 18 év alatti személyek kiemelt védelmét mind a hazai, mind a nemzetközi jogszabályok rögzítik.
Sokáig úgy tűnt, hogy a debreceni befogadóállomás vezetőjével, Motruk Istvánnal is sikerül beszélnünk, ám erre végül mégsem kaptunk lehetőséget. Az ügyről szerettük volna megkérdezni Ambrus Ágnest, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság magyarországi irodájának jogi főtanácsadóját - már csak azért is, mert a tavaly őszi, Helsinki bizottsági bejelentés alapjául szolgáló körutat ők szervezték -, de nem kívánt lapunknak nyilatkozni.
Stációk
Hazánkra kötelező érvényű előírás a 2003/9/EK irányelv a menedékkérők befogadásának minimumszabályairól, amelynek 10. cikkelye szerint a befogadó állam köteles a státuszt kérelmezők számára hasonló oktatást biztosítani, mint az állampolgárai részére - maximum három hónapon belül.
A menekültekkel foglalkozó szervezetek és jogászok véleménye alapján a jogszabály nincs összhangban a hazai közoktatási törvény 110. §-ával, amely ezt az időt három hónap helyett egy évben szabja meg. Kováts András szerint mivel Magyarország nem kért felmentést ez alól az irányelv alól, ez tekinthető irányadónak. A közoktatási törvény további hiányossága, hogy nem utal az oltalmazotti státuszra, holott e csoport tagjai szinte azonos jogokat élveznek a menekültekkel.
A menekült státuszt kérelmező személyek a békéscsabai befogadóállomáson kezdik pályafutásukat, ahol átlagosan 15 napot töltenek. Az eljárásra érdemesített beadványozók Debrecenbe kerülnek; ez a legnagyobb ilyen intézmény, ahol gyakran egy évig is várhatnak a kérelmezők a menekültügyi határozatra. A menekültek a határozatot követően a bicskei befogadóállomásra utaznak, ahol a társadalmi integrációjukat készítik elő.
