Mióta néhány hete közzétettek a honlapjukon egy felhívást, hogy önkénteseket keresnek egy Keszthely közeli telek rendezéséhez, ahol oltalom alatt álló családokat látnának vendégül egy tábor keretein belül, folyamatosan célkeresztben vannak. A táborról, a támadásokról, a 2015 ősze óta történt szervezeti változásokról, pénzről, projektekről, a tranzitról és arról beszélgettünk a Migration Aid operatív koordinátorával, hogy milyen indokkal rakták ki a szervezetet onnan.
Magyar Narancs: De hogy hol lesz (a tábor), azt továbbra sem mondják meg?
Siewert András: Ez is úgy működik, mint minden más ilyen jellegű adomány. Mindig is fent volt a felhívás a honlapunkon, hogy ha valaki bármilyen formában tud ingatlannal segíteni, szóljon. Volt, hogy üdülési jogot ajánlottak fel, a múltkor felhívott egy hölgy, hogy augusztus 20-ig foglalt a nyaralója, utána szívesen vendégül látna egy családot. Jogilag nincs közünk ezekhez az ingatlanokhoz, nem a tulajdonaink. Most pedig annyi történt, hogy egy osztrák tulajdonos szólt, hogy akár évekig is használhatjuk az ingatlanát. Ezért kerestünk önkénteseket, mert ez egy hosszabb távú projekt, kicsit rendbe kell hozni a helyet, el kell vinni az embereket, programokat kell csinálni, ez intenzívebb szervezési munkát igényel. Erre csapott le a Magyar Idők, amelynél egyébként is fókuszban vagyunk hónapok óta. Beszéltünk a tulajdonossal, ám mivel ez egy pici település, azt kérte, ha nem muszáj, ne áruljuk el a helyszínt. Ráadásul emiatt a tulajdonos a polgármesterrel is összeveszett, elég cifra történetek keringenek.
MN: Milyen történetek?
SA: Például elkezdték levadászni a potenciális telkek tulajdonosait, a környéken spekulálnak, kik lehetnek és mely ingatlanok, van, ahol nekiestek egy-egy embernek a szomszédok, hogy biztosan nála lesz a tábor. Jogilag semmi nem kötelezne arra, hogy lejelentsük a helyszínt, végül az emberek biztonsága miatt döntöttünk úgy, hogy a hatóságokat értesítjük.
(…)
MN: Milyennek látták a tranzitzónai állapotokat?
SA: (…) Egy szektorban 8-10 konténer van, U alakban állnak, az így körbezárt, lemurvázott terület az egyetlen mozgástér, hiszen nemcsak a tranzitot, a szektort sem hagyhatják el, négyméteres szögesdróttal van körbekerítve. A lakókonténer, az étkező és a vizesblokk mellett egy közösségi helyiség van még tévével. Az egyik legnagyobb probléma, hogy korlátozott a programajánlat, ott vannak hónapokat, unatkoznak. Ráadásul zöldmezős beruházással hozták létre ezeket: a fákat letarolták, a terepet lemurvázták, a konténereket lerakták. Árnyék meg sehol. Ez az ott dolgozó BMH-sokat, a rendőrséget is sújtja. A munkahelyeket klimatizálták, a menekültek szállására nem került klíma. Május óta voltak járványok, információink szerint erre sem voltak jól felkészülve: az üresen álló konténerekben raktak le matracokat és így különítették el az embereket, 20-30 embert kellett karanténba zárni.
Siewert Andrással készült interjúnkat a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
