A múlt hét végén a Pest Megyei Közgyűlés önkormányzati hivatala arról értesítette a fővárosi székhelyű HunGast Kft. ügyvezetőjét, hogy a velük 2008-ban közétkeztetésre kötött szerződést felmondják. Az önkormányzat és a vendéglátó vállalkozás hosszú hónapok óta húzódó vitájában a testület jogászai "mindkét fél számára elháríthatatlan körülményekre" hivatkoztak.
Egymilliárd forintos nagyságrendű kifizetetlen számla valóban nehezen elhárítható körülmény manapság - ennyivel tartozik a HunGastnak a Pest megyei testület. A fideszes irányítású önkormányzat és a vendéglátó-ipari cég 2008 júliusában kötött öt évre szóló megállapodást, amelynek értelmében a HunGast üzemeltetési céllal birtokba vehet mintegy harminc, testületi tulajdonban lévő konyhát, illetve tálalóhelyiséget, hogy azokból biztosítsa a 6-8 ezer ellátott étkeztetését. Az önkormányzat a központilag meghatározott étkezési normából és az ellátottak (iskoláknál a szülők) által fizetett díjkiegészítésekből kívánta fizetni a vállalkozót, ha a cég szolgáltatása az elvártaknak megfelel. Utóbbi kívánalomnak a jelek szerint megfelelt a HunGast, ugyanis a későbbi viták ellenére sem érkezett panasz soha az ellátásra. Az iskolákban, szociális intézményekben általában elégedettek voltak a hungastos ételekkel.
Másoknak fizetnek
A szolgáltatás havonta nagyjából bruttó 150 millió forintos kifizetendő számlát jelentett az önkormányzatnak. Az összegeket kezdetben át is utalták a cégnek. 2010 nyarától azonban megváltozott a helyzet, rendre csúsztak vagy kisebb összegre szóltak az átutalások. 2011 márciusára - a januári és februári kifizetetlen tételekkel együtt - összességében és elismerten 800 millióra rúgott az önkormányzat tartozása. Emiatt március 3-án 18 középiskolában, húsvét előtt pedig a speciális bentlakásos oktatási intézményekben és a szociális otthonokban is beszüntették a vállalkozói alapú étkeztetést.
Pontosabban a főzést: néhány napos huzavona után ugyanis a vállalkozás az étkeztetés egyik higiénés alapfeltételének számító szakszerű "kitálalás" további biztosítását - egy jelzálogjog-bejegyzés után - lehetővé tette. Ezzel az önkormányzat havi számlafizetési kötelezettsége mintegy harmadára, bruttó ötvenmillió forintra csökkent, az ételfőzést pedig helyben - "társintézményi konyhák", illetve éttermi magánvállalkozások bevonásával - oldották meg. E "besegítőkkel" viszont már heti, folyamatos fizetésben állapodtak meg külön-külön az intézményvezetők úgy, hogy az ételért fizetendő pénzt az önkormányzattól rendre "leigényelték", s gyakorlatilag azonnal utalták is tovább az újdonsült beszállítóknak. A helyzet tehát úgy nézett ki március után néhány hónapig, hogy az ellátásra szerződött cég által átvett intézményi konyhák kiszolgáló-mosogató helyiségeiben egy konkurens szállító kifizetett ételét mérték az ellátottaknak. Csakhogy e megoldás díját sem rendezte az önkormányzat a HunGasttal. A helyzet kivédhetetlenül elmérgesedett, mivel augusztusra az önkormányzati tartozás már 1,2 milliárd forintra nőtt, a HunGast pedig ekkorra háromhavi bérrel tartozott 260 alkalmazottjának, több százmillióval pedig beszállítóinak, illetve az egyes közszolgáltatóknak.
A hónap elején ezért a tálalóhelyiségekre is lakatok kerültek, amiket másfél hét múlva az önkormányzat utasítására az intézményvezetők levágtak. Az önkormányzat szóvivője, Ambrus András "étkeztetési vészhelyzet elhárításának" nevezte az eljárást, amire szerinte egyébként jogalap is volt, mivel a helyiségeknek az önkormányzat a tulajdonosa - a HunGast csupán birtokbavételi jogot kapott korábban, amit szolgáltatás híján a megyeháza visszavett. Az önkormányzat dolgozói kinyitották a konyhákat és tálalókat, majd jegyzőkönyvet vettek fel, leltárt és fotókat készítettek a benn lévő eszközökről, amelyekért felelősséget vállalnak - legalábbis az önkormányzat hivatalos tájékoztatása szerint. A tervezett és utóbb végrehajtott birtokbavételről a HunGast vezetése semmilyen értesítést nem kapott. A zárletörések nyomán a cég birtokvédelmet kért berendezéseire és egyéb eszközeire, amit ugyan teljesítettek, de az nem sokat ért, mivel az erről szóló érvényes határozat ellenére is behatoltak a helyiségekbe, és folytatták ott a munkát a konyhások. Az érintett helyiségek egy részéhez a HunGast emberei még fizikailag sem juthattak közel, mivel egy nagyobb intézményen belül helyezkednek el, amiket - természetesen - őrző-védő szolgálat vigyáz.
Bevonták a külső befektetőt
Érthetetlen, hogyan fajulhatott idáig egy megyei önkormányzat és a vállalt feltételeket pontról pontra betartó, de "alaphelyzetben" a partneri viszonyból szolid nyereséget is remélő vállalkozás viszonya. Nem hivatalos információink szerint az önkormányzat gazdasági ügyeiért felelős tisztviselők 2007 végén, a következő évi költségvetés előkészítésekor pedzegették először, hogy az ellátottak normatív pénzügyi kvótájára és az ehhez az intézményeknél befizetendő plusz térítési díjakra alapozva érdemesebb lenne külső cégekre bízni az étkeztetést. Így havi néhány millió forintot automatikusan meg lehet spórolni az önkormányzati büdzsében, ám ennél fontosabb szempont volt, hogy az intézményi konyhák és tálalóhelyiségek jelentős része felújításra szorult, de költeni kellett még a működésükhöz szükséges minőségbiztosítási tanúsítványok megszerzésére is.
Vonjunk be tehát külső tőkét - szólt a javaslat -, új partnerünkkel végeztessük el a szükséges fejlesztéseket, vetessük át vele a munkavállalói jogok fenntartásával a jelenleg közalkalmazotti státuszban levő dolgozóinkat, és ezzel egy folyamatos vesződséget jelentő teher le is kerül a vállunkról. A közgyűlés tehát döntött, ezután írták alá az egyetlen jelentkezővel 2008 júliusában a szerződést.
Hogy az említett kényszerű beruházásokra végül több százmilliót költő HunGast pontosan hogyan is került a képbe, arról eltérő információk keringenek. A cégnél egyértelműen szakmai-cégstratégiai döntésnek nevezték a pályázatot, míg fideszes önkormányzati körökből kapott információink szerint már 2007 végén, illetve a januári költségvetési viták időszakában többször is felmerült az akkor még ellenzéki párt állítólagos holdudvarába tartozó tulajdonosok által irányított HunGast neve. A HVG egyik tavaszi cikke például utalt arra, hogy a HunGast-tulajdonos György Tamás érdekelt volt korábban az Esztergomban - és még számos, túlnyomó többségében fideszes irányítású településen - fürdőt építő Aquaplus Kft.-ben is, amely jelenleg unokatestvére, György Zoltán tulajdona. Az újabban az alternatív energia felé fordult Aquaplus alapította a jelenleg György Zoltán érdekeltségében álló Aqua Holding nevű céget, amelyben korábban tulajdonos volt Bánki Erik, a Fidesz dél-dunántúli regionális igazgatója. Ami a szerződéses vendéglátást illeti, az mindenesetre tény, hogy öt-hat más, jelenleg fideszes vezetésű önkormányzati területen évek óta jelen van szolgáltató partnerként a cég - ennek ismeretében azonban még ellentmondásosabbnak tűnik mindaz, ami Pest megyében történik. Ha így bánnak az állítólagos baráttal, mi várhat az ellenségekre?
Utaltak húszmilliót
Az önkormányzatok helyben egyik legfontosabb feladata, a mindennapos ellátás zavarairól a döntéseket hozó politikusoknak szavát sem lehet hallani, a megyeháza kizárólag közlemények és sajtónyilatkozatok útján "kommunikál" az ügyről. A napi tárgyalásokat a HunGasttal aljegyzői-könyvelői szintű delegációkra bízzák, akik rendre azzal ülnek le az egyeztetéseken, hogy döntési jogkörük nincs. Az adósság kialakulása miatt a fideszes és a szocialista önkormányzati képviselők egymásra mutogatnak: előbbiek "az elmúlt nyolc év testületeket sújtó kormányzati döntéseire" hivatkoznak még az olyan kérdések kapcsán is, hogy miért kapcsolták ki a megyeházán a telefonokat, míg a másik oldalon a jelenlegi kormánypárti vezetés hiábavaló csodavárásáról értekeznek. Az viszont tény, hogy éppen a HunGast-tartozás okán is tavasszal több mint kétmilliárdos rendkívüli támogatási igényt nyújtott be a Pest Megyei Közgyűlés a Belügyminisztériumhoz, hogy részesülhessen az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált önkormányzatok megsegítésére elkülönített 31,1 milliárd forintos alapból (ez az alap a sokat emlegetett "önhiki"). Ám csak az igényelt összeg töredéke, mintegy 200 millió forint érkezett meg az önkormányzat számlájára júniusban, amiből a testület hivatala elsősorban nem a HunGast-féle tartozást igyekezett rendezni. Információink szerint majdnem a teljes támogatás bérre ment el, mivel a megyeháza ekkorra már saját belső munkatársainak sem volt képes utalni. A HunGastnak a rendkívüli segítségből mindössze húszmillió forint jutott - alighanem ez volt az a pillanat, amikor a cégvezetés a totális konyhazárás mellett döntött.
Lehet egy kórházuk
A hogyan tovább kérdése e pillanatban - ahogy a lapunk által megkérdezett egyik szakjogász fogalmazott - "egy irányban nyitott". Az önkormányzatnak biztosan fizetnie kell, a kérdés csak az, hogy miből és mennyit. Lapunk megjelenésekor, szeptember 1-jén kerülhet például egy, a márciusi 800 milliós tartozás fejében jelzálogként megjelölt budai ingatlan a cég tulajdonába. A kérdés csak az, hogy a HunGast mihez kezdhet vele. A Pest Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő, egykor tüdőgondozóként üzemelő Szent Rókus Kórház-Budagyöngye részleg másfél hektáros telken van ugyan, de mind az épület állapota, mind a jelenlegi ingatlanpiaci viszonyok miatt ez inkább teher a cégnek, és nem gyorsan készpénzre váltható érték. A HunGast vezetésétől kapott információink szerint éppen emiatt inkább valamiféle közös értékesítésben vagy egyéb kompromisszumos megoldásban gondolkodnak, mivel a közvetlenül beszedhető esetleges vételár még a cég saját, összesen félmilliárdot meghaladó tartozásainak a felét sem fedezné. A lapzártakor kapott utolsó információ szerint augusztus 30-án, kedden még egy kísérletet tesznek (tettek) a megegyezésre az érdekeltek, de az eddigiek tükrében aligha marad más lépés a HunGast számára, mint az ingatlanra adott jelzálog érvényesítése.
A pénzügyi terhek mára bizonyosan elviselhetetlenné nőttek a HunGast környékén - és most nem is elsősorban a cég tulajdonosára vagy a menedzsment gondjaira gondolunk. E pillanatban 260 dolgozó munkája teljességgel bizonytalan a Pest Megyei Önkormányzat tartozása miatt, négyszázmillió körüli összeggel pedig olyan beszállítóknak tartozik a társaság, akik jórészt hazai élelmiszer-alapanyagot adtak el nekik. A cég eddig is csak a jó személyes kapcsolatok révén tudta elérni, hogy egyik beszállító se indítson felszámolást ellenük. A HunGastnak egyébként a nyilvános cégadatok szerint ötmillió forint a saját tőkéje, és a Pest megyei huzavona a teljes tervezett árbevételük felét vette ki a kasszából.
Ami pedig a feltört konyhákat illeti: az iskolakezdetkor exlex helyzetben működnek - már ahol működnek egyáltalán. A közétkeztetésben ugyanis egyáltalán nem könnyű a szabályoknak mindenben megfelelő ellátást biztosítani; amikor a már említett higiénés és minőségbiztosítási okok miatt a "birtokba lépő" beruházó elvégezte a megfelelő fejlesztéseket, akkor kialakította a hozzájuk kapcsolódó, apró részletekre lebontott felelősségi köröket is - de ezek az önhatalmúlag feltört létesítményekben aligha szavatolhatók. Egy esetleges ételmérgezés ezért szinte biztosan büntetőügybe torkollna. Nehezen értelmezhető az is, vajon miként asszisztálhat mindehhez egy más ügyekben komoly szigorral eljáró önkormányzat. És persze az sem ártana, ha mindezekre tekintettel az ügyben megszólalna a megyéhez ez év elején "telepített" kormányhivatal, annak tisztiorvosi és élelmiszer-biztonsági hatósága.
