Minden eddiginél súlyosabb támadásra készül a kormány a közoktatás ellen

  • Gera Márton
  • 2017. április 29.

Belpol

Ha ezt sikerül keresztülverni, a diákoknak 14 évesen végleg eldől a sorsuk.

Miközben mindenki a lex CEU-val és a Közép-európai Egyetemet ellehetetlenítő törvény miatt kirobbant tüntetésekkel volt elfoglalva, április 6-án egy szombathelyi tanácskozáson Palkovics László azt mondta, 2019-től felmenő rendszerben kötelezővé tennék a középiskolai felvételit, és központilag szabályoznák, hány diák vehető fel gimnáziumba, szakgimnáziumba és szakközépiskolába. Az oktatásért felelős államtitkár kijelentése nem keltett nagy visszhangot, pedig a tervezet, amiről beszélt, azt jelenti, hogy az általános iskolából kikerülő diákoknak 14 évesen végleg eldől a sorsuk, és vélhetőleg az eddigieknél jóval kevesebb esélyük lesz, hogy bejussanak egy gimnáziumba.

false

 

Fotó: MTI

Korábban is megpróbálták

A felsőfokú oktatásra leginkább felkészítő, érettségit adó gimnáziumi képzés visszaszorítása nem új gondolat a kormányzattól. Már 2014 őszén arról beszélt a korábbi szakképzésért felelős államtitkár, Czomba Sándor, hogy a távlati cél a szakközép- és szakiskolai képzésben részt vevők arányának növelése és a gimnáziumi létszám korlátozása. A vs.hu akkori információi szerint rögtön a 2010-es kormányváltás után 40 százalékos gimnáziumi férőhelyszám-csökkentésről írtak a szakmai anyagokban, ám ez akkor még nem valósult meg. A téma azonban, úgy látszik, napirenden maradt, hiszen tavaly ősszel Lázár János megint arról beszélt egy kormányinfón, hogy megkerülhetetlen lesz a kötelező felvételi a gimnáziumokban, mivel szerinte „kettes tanulóknak nincs helyük ezekben az intézményekben”.

Az érvelés azért áll gyenge lábakon, mert „kettes tanulók” eddig sem igazán jutottak be gimnáziumokba. Az intézmények jelenleg maguk határozzák meg, hogyan akarnak felvételiztetni, és bár központi felvételi most is van, ez nem kötelező; vannak olyan gimnáziumok, amelyek szóbeli beszélgetés vagy az általános iskolai érdemjegyek alapján döntenek a bejutásról. Központi keretszámok sincsenek, a diákok az intézményi férőhely alapján kerülhetnek a középiskolákba. Úgy tűnik, ezen változtatni akar a kormányzat, noha a tervezet körül továbbra is nagy a homály. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára hétfőn a parlamentben beszélt az elképzelésről, de ettől okosabbak nem lettünk: azt mondta, a kormány nem tervez keretszámokat, mindenkinek a tudásán múlik, hogy bejut-e majd egy gimnáziumba.

Kevesebben fognak gimnáziumba járni? (LMP – Politika)

Schmuck Erzsébet azt kérdezte Rétvári Bence államtitkártól, hogy a jelenleginél több vagy kevesebb gimnázium férőhelyet eredményez-e majd a gimnáziumi felvételi bevezetése. Rétvári válaszában a teljesítményről beszélt, konkrét választ nem adott.

Nem jött be a tervük

Radó Péter oktatáskutató is megerősíti: az a kormányzati törekvés, hogy a gimnáziumok felől a szakképzésbe tereljék a tanulókat, egyáltalán nem új, ám szerinte az ezt szolgáló eddigi eszközök nem működtek: „A szülők és a tanulók eddig lábbal szavazva nem alkalmazkodtak a kormányzat elvárásaihoz, mert pontosan tudják, hogy ma egy teljes értékű érettségi megszerzése bármilyen további karrier alapja.”

Ez így van: a legfrissebb, 2016/2017-es tanévre vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogy az általános iskola után a tanulók 35 százaléka ment gimnáziumba, 38,8 százaléka szakgimnáziumba (korábban szakközépiskola), és mindössze 24,5 százaléka jelentkezett szakközépiskolába (ez a korábbi elnevezés szerint szakiskola).

Az oktatáskutató szerint a legtöbb európai ország finanszírozással és a finanszírozás alapjául szolgáló paraméterekkel elég jól képes befolyásolni a beiskolázási arányokat, a magyar kormány azonban visszaállt egy primitív központi finanszírozási rendszerre: „2013 januárjában a Klik átvette az összes állami iskolát, ami elméletileg megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az évente indítható osztályok számának meghatározásával vagy intézmények összevonásával befolyásolja a gimnáziumi férőhelyek alakulását. Amikor azonban ezt megkísérelte, a sajtó által felerősített helyi konfliktusok politikailag tették kockázatossá a folyamatot. Most egy olyan eszközt talált, ami a felelősséget a tanulókra hárítja, mert ha valaki nem jut be gimnáziumba, akkor nem volt »elég jó« a bekerüléshez, hisz az állam nem csinál mást, mint hogy »a minőség fölött őrködve« belépési feltételeket szabályoz. Ez persze egy fél évszázados minőségfogalmon alapszik, ma már azt tekintjük minőségi oktatásnak, amelyik képes alkalmazkodni a bekerülő tanulók hátteréhez.”

Rúgás a társadalmi mobilitásba

„Azt gondolom, ez borzasztó” – így kezdte egy budapesti elit gimnáziumban tanító pedagógus, amikor azt kérdeztük, mit gondol a tervezetről. A név nélkül nyilatkozó tanárnő szerint a központilag meghatározott keretszámok mindennel szembemennek, amit egy oktatási rendszerben kellene csinálni: „A központi felvételik jelenleg sem jók, nem is lehetnek jók, mert nem nagyon tudják megmondani, hogy mit mérnek, kit akarnak kiszűrni. Az biztos, hogy csak azok a gyerekek tudják ezt jól megírni, akik olyan iskolából jönnek, ami eleve jó, vagy külön jártak felkészítésre. Magyarán megint csak ennek a nehezen definiálható középosztálynak a gyerekei fognak bekerülni az érettségit adó középiskolákba. Még egy rúgás abba, hogy valaki kitörjön egy olyan helyről, ahol nincsenek meg azok a tanulási feltételek, amikkel meg tud írni egy középiskolai felvételit.”

Radó Péter azt mondja, a Palkovics által belengetett változtatásnak a rövid távú, szinte azonnali következménye az lesz, hogy „tanulók egyelőre ismeretlen száma nem lesz képes bejutni olyan oktatásba, ahová szeretne. Ez különösen annak fényében borzasztó, hogy közben megtörténik a szakközépiskola lebutítása, tehát aki nem jut be gimnáziumba, nem jut el egy teljes értékű érettségi megszerzéséig. Ez a két dolog együtt rengeteg gyereknek okoz majd egész életére kiterjedő kárt. Szintén azonnali következmény lesz a felsőoktatás már ma is borzasztóan szűk merítési bázisának továbbszűkülése” – magyarázza az oktatáskutató, aki szerint a kötelező felvételi miatt a jövőben csak az jut be gimnáziumba, akinek a szülei meg tudják fizetni a felkészítést.

Egy újabb központosítási kísérlet

A hvg.hu-nak még a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, Horváth Péter is azt mondta, nem tudná támogatni, hogy „meghatározzanak egy központi, alsó bekerülési ponthatárt, amely adminisztratív módon csökkenthetné a gimnáziumba jutók számát”, bár a kötelező központi felvételi ötletével alapvetően nincs problémája.

Hasonlókról beszélt portálunknak egy Pest megyei gimnázium igazgatója, aki szerint elsőre lehet, hogy vonzónak tűnik a gimnáziumok számára, hogy 2019-től majd csak a legjobb diákok jutnak be hozzájuk, mégis úgy látja, itt az oktatási autonómia csorbításáról van szó. „Újabb központosításról beszélünk, és az sem világos, mi alapján határoznák meg, hogy hová hány diák juthat be” – mondja az igazgató, aki a központi felvételit sem tudja támogatni, mert szerinte az jelen formájában nem képes mérni a tanulók tudását, kompetenciáját, inkább csak azt mutatja meg, ki milyen felkészítést kapott az általános iskolában.

A magyarnarancs.hu megkereste a felsőoktatásért felelős államtitkárságot, mert szerettük volna megtudni, miért van szükség kötelező felvételire, valóban lesznek-e keretszámok, készült-e a témában hatástanulmány, s zajlik-e egyeztetés az érintett szakszervezetekkel. Kérdéseinkre egyelőre nem kaptunk választ.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)