A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont évek óta inkább csak a botrányai miatt kerül be a hírekbe, szakmai munka alig folyik az intézményben. Az évi több mint 200 millióból gazdálkodó intézmény mostanában elsősorban a kínosra sikeredett 2014-es holokauszt-emlékév hivatalos eseményeit bonyolítja. Az állandó kiállítás látogatottsága továbbra is nagyon alacsony, tavaly 22 ezer fő volt kíváncsi rá, igaz, a korábbinál jóval több diák vett részt az oktatási programokon. Saját anyagra, szaktudásra építő történeti kiállítások évek óta nem készülnek, 2014-es hivatalos szakmai beszámolójuk két képzőművészeti tárlatot említ a Páva utcában. A hivatalos megemlékezések mellett az Istenkép Auschwitz után c. kerekasztal-beszélgetés és az Országház felsőházi termében tartott Embermentők – „Rajtuk át Isten szól: jövök” c. konferenciája említésre méltó. Idén is a protokoll és az embermentő vonal dominált, legalábbis a honlap által említett összesen 11 eseményből ez szűrhető le. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára lépett fel, a nemzetközi emléknapon koncertet rendeztek, és a Budapesten tanácskozó Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség, az IHRA közgyűlése is ellátogatott az intézménybe. Ezeken kívül egy Giorgo Perlascáról szóló könyv bemutatója, valamint Aron Grünhut tevékenységét és az egyházi embermentők emlékét felidéző kiállítás várta a csekély számú látogatót. Az utóbbi, nem túl igényes tablókiállítást nemzetközi körútra szánták; Erdély után most a lisszaboni városházán látható.
Megjöttek
A múlt héten lemondott Haraszti György 2011 óta állt a Holokauszt Emlékközpontot fenntartó közalapítvány kuratóriumának élén – azóta, amióta a korábbi testületet az Orbán-kormány feloszlatta. Első ülésükön az új kurátorok arról döntöttek, hogy az Emlékközpont addigi igazgatóját, Harsányi Lászlót mandátumának lejárta előtt kirúgják. Ekkor került Szita Szabolcs az intézmény élére – de ő sem töltötte ki hivatali idejét, 2014 májusában lemondott. Ennek oka az volt, hogy Haraszti György Szita távollétében megállapodást kötött a súlyosan kompromittálódott Veritas Intézettel (lásd: Gyalulási szakasz, Magyar Narancs, 2014. augusztus 14.). A megállapodás ma is érvényben van, Haraszti pedig azóta is tagja a Veritas Boross Péter elnökölte, Oplatka Andrással, Patyi Andrással és Schamschula Györggyel erősített Tanácsadó Testületének.
| ||
Haraszti egyébként akkor már a Sorsok Házát előkészítő kuratóriumban is dolgozott. A Józsefvárosi pályaudvar múzeumi célú hasznosítását (Wallenberg Központ néven) amúgy Szita találta ki, elképzelését ismertette is a kormány által összehívott Holokauszt Emlékbizottsággal – ahol aztán Schmidt Mária többszörös igazgató az ideát magáévá tette. Szita Szabolcs így több okból is sértetten távozott – immár másodjára – az emlékközpontból. (Először akkor tette ezt, amikor 2009-ben az igazgató csökkentette kiemelt fizetését.) Többen úgy tudják, az idős történész most visszatér – vagy a kuratórium elnökeként, vagy a távozása óta betöltetlen igazgatói székbe. Szita Szabolcs kérdésünkre ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem volt hajlandó.
2014-ben, Szita távozása után Haraszti a kuratórium irányítása mellett átvette az emlékközpont vezetését is, bár máig nem világos, milyen jogcímen. Hiba kérdeztük erről többször is a fenntartó Miniszterelnökséget, nem kaptunk világos választ. Harasztit formálisan nem nevezték ki igazgatónak, csak – mint nyilatkozta – „felkérték”, hogy lássa el az intézmény vezetését is. Az alapító okirat szerint az ügyvezető igazgató nem lehet a kuratórium elnöke vagy tagja. A honlap is megkerüli a kérdést, csak annyi olvasható, hogy „intézményvezetés: Haraszti György kuratóriumi elnök”. Az emlékközpont igazgatóját a korábbi alapító okirat szerint a kuratórium, ám a tavaly július 18-tól a Lázár János aláírásával hitelesített új, jelenleg is hatályos dokumentum szerint immár a Miniszterelnökség nevezi ki.
A Miniszterelnökség a tavaly áprilisban lejárt mandátumú kuratórium helyére csak 2014. júliusban nevezett ki új testületet, s azt is csak idén áprilisban hívták össze először – addig ex lex állapot volt a házban, előfordult, hogy csúsztak a fizetések is, mert nem volt aláírásra jogosult személy. A régi kuratóriumból Haraszti mellett Frisch György, a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete vezetője és Markó György történész került át az új grémiumba. A Kommunizmuskutató Intézet igazgatójának, Markó Györgynek a nevéhez fűződik a kommunista vezetőket bemutató, hibáktól hemzsegő online adatbázis, amit egy 1989-es, sebtében összeállított könyv alapján alkottak meg. Ebben a munkában Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója is részt vett, aki szintén helyet kapott az emlékközpontot fenntartó közalapítványban. Rajtuk kívül Róna Tamás rabbi, Deblinger Eduárd, a Magyarországi Autonóm Ortodox Hitközség elnöke és Sessler György, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének elnöke lett még kuratóriumi tag. A felügyelőbizottság elnöke az a Locsmándi Béla, aki Schmidt Mária régi kádereként a Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványban is ezt a posztot tölti be (lásd: Az ötszörös főigazgató, Magyar Narancs, 2015. március 26.).
Vádak
A közalapítvány dokumentumaihoz nem biztosítottak hozzáférést számunkra, de Frisch György kurátor szerint a kuratórium az alakuló ülésen kívül csupán egyszer ülésezett. Frisch szerint ezen „elhangzottak különféle vádak Haraszti Györggyel szemben”, miszerint összeférhetetlen volt, hogy az ún. uratlan zsidóvagyonokat kutató program keretében nagyobb összeget vett fel. (A vészkorszak idején elpusztított zsidók után maradt vagyontárgyakat – elsősorban ingatlanokról, műkincsekről van szó – nevezzük uratlan vagyonnak. Ezeket a háború után az „elhagyott javak kormánybiztossága” kezelte. Németország, Ausztria, Svájc gyakorlatát követve idehaza is elindult az ilyen módon gazdát cserélt javak utáni kárpótlás.) A kurátorok javaslatára a felügyelőbizottság kivizsgálta az ügyet; a jelentés elkészült, ám a kurátorok nem kapták meg.
A Miniszterelnökség szerint „elsősorban adminisztratívnak tűnő pontatlanságokról van szó”; az intézmény szabálytalan gazdálkodásáról nem kaptak ugyan jelzést, ám több forrásból értesítették őket a „belső szabályozók hiányosságairól”. Haraszti távozása, állítják, nem ezzel függ össze. A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a „Páva utcai emlékközpont sikeresnek nevezhető időszakon van túl, azonban Haraszti György elnök úr úgy ítélte meg, hogy a személye körül olyan feszültségek alakultak ki, amelyek akadályozhatják az intézmény további fejlődését, nemzetközi kapcsolatainak a bővítését”. Haraszti György nem kívánt elárulni semmit távozása okairól.
Az Átlátszón szereplő adatokból annyi kiderül, hogy a 2011 vége óta tartó uratlan zsidóvagyon kutatásában Szita Szabolcs egykori igazgató, Botos János egykori igazgatóhelyettes és Haraszti György kuratóriumi elnök harmonikusan tudott együtt dolgozni. Harasztinak e dokumentumok szerint 1,6 millió forint járt ezért, míg a kutatás vezetőjének, Botos Jánosnak 6,8, Szita Szabolcsnak pedig 3,2 millió forint. Az Átlátszónak kiadott dokumentumokból kiderül, hogy 97 millió forintot költöttek el négy év alatt, s úgy tudjuk, idén további 50 millió forint áll a rendelkezésükre. Hiába kértük a közalapítványtól, hogy bocsássák rendelkezésünkre a kutatás eredményét, nem méltattak válaszra. Az uratlan zsidóvagyonokért kapott kárpótlást kezelő Mazsök és a Mazsihisz mindenesetre szintén nem tud semmit a kutatás eredményéről, ezt Heisler András, a szervezet elnöke is megerősítette lapunknak. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője is azt nyilatkozta, nem vettek részt a kutatásban. Karsai László történész ugyancsak nem tud eredményekről, szerinte a hatalmas állami pénzekből egyrészt felesleges, másrészt a Jad Vasem magyarországi kutatócsoportja által már elvégzett munkákat finanszíroztak.
Egyesek szerint talán nem véletlen, hogy a kutatás nem hozott kézzelfogható eredményt, az államnak ugyanis nem érdeke a jelenlegi tulajdonviszonyok átírása. Márpedig nem minden zsidóvagyont államosítottak, hisz az elpusztítottak javai számos esetben új magántulajdonosokhoz kerültek.
Haraszti alatt lecserélődött az emlékközpont stábja. A valóságos vezető a házban dolgozók szerint a jó kormányzati, különösen a Lázár Jánoshoz fűződő kapcsolataival dicsekvő Kassai Ildikó lett. Az ő karrierje a Papcsák Ferenc vezette zuglói önkormányzatban indult, ahol 2011-ben Kun Miklós munkatársaként szervezett beszélgetéseket. Kassai most a felmondási idejét tölti, állítólag privát okok miatt távozik. A teljesség igénye nélkül megpróbáljuk felsorolni, kik távoztak az intézményből Szitán és a helyettesén, Botos Jánoson kívül az elmúlt egy évben. (Igaz, Botos az uratlan zsidóvagyonok kutatása vezetőjeként tovább dolgozott.) A mintegy 20 fős kollektívából számosan nem várták meg, míg elbocsátják őket, hanem megfelelő állást találva „önként” távoztak. Az első hullámban felmondtak az intézmény alapítása óta ott dolgozó informatikusnak és az évek óta ott dolgozó sajtósnak is. Tíz év munkaviszony után mondtak föl a pénzügyi vezetőnek és a hasonló tapasztalattal rendelkező, sikeres oktatási vezetőnek, ahogyan hét ott eltöltött év után a titkárnő munkájára sem tartottak igényt. Szécsényi András gyűjteménykezelőt a múlt hónapban bocsátották el. Az évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember a Népszabadságnak azt mondta: „Haraszti György a közelmúltban olyan történészt nevezett ki a gyűjtemény élére, aki korábban sosem dolgozott hasonló területen, és hozott egy másik munkatársat is, akinek semmilyen szakirányú végzettsége nincs. Utóbbinak ráadásul szabad bejárása volt a gyűjteménybe, előfordult, hogy tudtom és jóváhagyásom nélkül vitt ki dokumentumokat. Így semmilyen garancia nem vállalható az őrzött kulturális javak biztonságáért.” Szécsényi szerint a kuratóriumi elnök minősíthetetlen stílusban beszélt a munkatársakkal, az épületben egyenesen a „terror légköre” uralkodott. Ezt több ott dolgozó is megerősítette lapunknak, ám a legjobban Kassai Ildikó stílusára panaszkodtak.
„Elvárásainak megfelelő”
Korábban többen úgy vélték, hogy az első Orbán-kormány által alapított Holokauszt Emlékközpont tudatos ellehetetlenítése zajlik; nem másért, mint hogy Schmidt Mária bekebelezhesse. Úgy tűnt, Haraszti ehhez lelkesen asszisztál. Jelenleg azonban Schmidt bukott embernek számít, nagy projektje, a Sorsok Háza beruházás áll. Mindezt többek között a Mazsihisz érte el, amely most – erejét alighanem túlbecsülve – azt szeretné, ha az emlékközpont „kebelezné be” a Sorsok Házát. Úgy tudjuk, azt javasolták a Miniszterelnökségnek, hogy az emlékközpont állandó kiállítása kerüljön át bővített és korszerűsített formában a Józsefvárosi pályaudvarra felépített, immár kész épületbe, amelyre a kormány eddig több mint 7,5 milliárd forintot biztosított. Az emlékközpont más funkciót kapna. A jelek szerint a kormány nem akceptálja a zsidó szervezet ötletét; lapunknak adott válaszukban legalábbis azt írták, ilyen tervről nincs tudomásuk. A Sorsok Háza beruházás késését is tagadták, bár korábban 2014-re ígérték az átadását. Most azt írják: „A kormány üdvözölte, hogy a Sorsok Háza épülete esztétikájában elvárásainak megfelelő, ugyanakkor, mivel sem formális, sem informális döntés a beltartalomról nem született, így késésről sem lehet szó.” Sokak szerint csupán arról van szó, hogy amíg Magyarország a Nemzetközi Holokausztemlékezési Szövetség (IHRA) soros elnöke – amit a kormány nagyon ambicionált –, addig nem kockáztatja azt a botrányt, amit Schmidt Mária további futtatása jelentene, ezért inkább befagyasztják a Sorsok Háza-projektet. Ki tudja, az IHRA-mandátum lejártáig talán Schmidt és Lázár János konfliktusa is elsimul.
