Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon. Ez derült ki a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) antiszemita előítéletességet célzó vizsgálata során, amelyet a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ez alkalomból készült felmérése támasztott alá. E szerint a lakosság mintegy harmada kisebb-nagyobb mértékben osztozik a leggyakoribb antiszemita vélekedésekben, a kérdés csak az, van-e ennek viselkedési konzekvenciája.
Átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz fűződő viszonya kérdéskörben a Medián, az 1200 fős személyes megkeresésen alapuló reprezentatív minta immár a harmadik kutatás e tárgyban, amely alapján megállapítható, hogy ha csak kis mértékben is, de 2012 óta, az elmúlt években valamelyest nőtt az antiszemitizmus mértéke hazánkban. De nemcsak a zsidósággal kapcsolatos vélemények, képzetek, antiszemita előítéletek gyakorisága és erőssége, valamint az antiszemitizmus percepciója és a zsidósággal kapcsolatos asszociációk kerültek fókuszba a felmérés során; több olyan érdekes összefüggés vált bizonyítottá – azáltal, hogy menekültekre vonatkozó tételeket is a kutatás tárgyává tettek –, amelyek a menekültválság óta valamilyen módon érzékelhetőek a társadalom különböző szintjein.
| ||
Az évek óta újra meg újra elvégzett kutatás Bodnár Dániel TEV-elnök, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőségi tagja szerint azért is fontos, mert megteremtett egy közös nyelvi keretrendszert a diskurzushoz. A TEV az értékelt adatokat cselekvési programjába beillesztve kamatoztatja például az oktatásban, tendenciákat próbál megfogalmazni. Egyik legszomorúbb és leginkább felrázó erejű adatként azt emelte ki Bodnár, hogy a holokauszttagadás és holokausztrelativizálás érzületeivel, véleményeivel kapcsolatos negatív tendenciák nemhogy csökkentek volna, hanem évről évre szignifikánsan nő az ezt vallók aránya annak dacára, hogy például 2010 óta büntethető a holokauszttagadás.
Hann Endre szociálpszichológus, a Medián ügyvezető igazgatója a mai sajtótájékoztatón elmondta, hogy a magyar társadalom 23 százalékát találták erősen, 12 százalékát mérsékelten antiszemitának, mindkét adat kétszázalékos emelkedés az előző évhez képest. A népességen belül a középkorúak előítéletessége valamivel meghaladja az átlagot, de egyéb tekintetben nincsenek jelentősebb kiugrások. Hann azt is hangsúlyozta, hogy a közbeszédben a Jobbik megjelenése óta elfogadottabb az antiszemitizmus és az előítéletesség, és bizonyos szinten a menekültválság (is) befolyásolta az adatok arányait. Az antiszemitizmus és a politikai preferenciák összefüggéseinek vizsgálatakor a Jobbik választóinak 40 százaléka bizonyult erősen, míg 19 százalékuk mérsékelten antiszemitának; ez az arány a Fidesz szavazói körében 28-13, az MSZP-nél 21-3, az LMP támogatói körében 9-9, míg a többi kis párt estében 5-5 százalékos érték volt. A Jobbik úgynevezett néppártosodásának következményeként értékeli Róna Dániel politológus, hogy a jelek szerint ha csak néhány százalékkal is, de csökkent a párt szimpatizánsai között az antiszemiták száma, bár ettől a pártot kevésbé tartják antiszemitának.
A zsidók negatív magyarországi megítélése más etnikum elutasításával összehasonlítva nem számít kiemelkedőnek, a mostani kutatás szerint még mindig ritkább, mint a sokkal nagyobb mértékben jelen lévő cigány- vagy románellenesség, vagy egy általános másságot vizsgáló kérdés szerint a homoszexuálisokkal szembeni ellenszenv. Az elmúlt év meghatározó világpolitikai eseménye, a hazai közéletet is erősen meghatározó menekültválság miatt pedig a menekültek magasan az ellenszenvindex élén végeztek. A rendkívüli mértékben eluralkodó migránsellenességet jól érzékelteti, hogy az Európába nagy tömegben érkezőkkel leginkább összefüggésbe hozott két kisebbség, az arabok és a feketék megítélése egyetlen év leforgása alatt jelentősen megváltozva az elmúlt 10 év mélypontjára zuhant.
Az antiszemitizmus erősödése tehát erősen összefügg a menekültekkel szemben kialakult szélsőséges attitűdök megjelenésével. Ehhez nagymértékben hozzájárult persze az is, hogy a politikai nyilvánosságban az idegenellenesség már nem csak a Jobbik „privilégiuma”; a rasszizmus egyre szélesebb körű, nemegyszer kormányzati megnyilvánulási módozatai sajátos társadalmi legitimációt is biztosítanak az effajta nézeteknek.
