A békéscsabai születésű, a budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott építész 1989-ben a Jurta Színházban lépett be a Fideszbe - a párt megalakulásakor Angliában volt, és azon morfondírozott, hogy disszidáljon-e. A pártban először a Fidesz külkapcsolatait egyengető fele-sége volt az aktívabb. Cselovszki Zoltán 1990 őszén Pestszentlőrincen lett önkormányzati képviselő, majd kerületi küldöttként bekerült a Fővárosi Közgyűlésbe. "A Várnegyed jelenlegi polgármestere, Nagy Gábor Tamás édesanyja beszélt rá, hogy induljak el a Fidesz színeiben. A fia akkor a XVIII. kerületben volt országgyűlési képviselőjelölt. Azt mondta, van szakmám, jól áll rajtam a zakó, próbáljam meg. Kézen fogtam a hatéves, szőke kislányomat, és házanként végigjártam a körzetemet. Ma ezt hívják mozgósításnak, és Amerikából importálják" - mesélt lapunknak a kezdetekről Cselovszki.
Építészként rövid ideig dolgozott, főként könnyűszerkezetű faházakat tervezett. Eredetileg egy barátjával ő készítette a Kolossy téri Kék ház terveit is, de az építési engedélyt kapott dokumentációra a svéd befektető egy harmadik építésszel jogsértő módon ráterveztetett. Cselovszki pechére a szakma széles köre ezt a projektet köti a nevéhez, pedig állítja: ahhoz a "rettentő ronda" épülethez nincs semmi köze.
A Fővárosi Közgyűlésben az első ciklusban tagja lett a tulajdonosi, valamint a Ráday Mihály kezdeményezte jelkép- és utcanévbizottságnak, ezekben együtt ült korábbi egyetemi professzoraival. 1994-ben rábízták a frissen megalakult Várostervezési és Városképvédelmi Bizottság (VVB) irányítását. A VVB a bizottságok közül messze a legtöbb határozatot hozta: itt döntöttek a szociális bizottsággal együttműködve a városrehabilitációs célra (társasházak felújítására) kifizetett pályázati összegekről, és ez a testület véleményezte a fővároshoz tömegével benyújtott kerületi szabályozási terveket. A testület milliárdos fejlesztések sorsáról határozott, amikor tematizálta egy-egy terület beépíthetőségét. Az eljárási rend értelmében egy ügy csak akkor került a közgyűlés elé, ha a bizottság a kerületi szabályozási tervvel nem értett egyet. A bizottság működését ismerő forrásunk szerint nagyrészt az elfogadó automatizmus működött, egy-egy fontosabb ügyben pedig "az én eresztek itt, te engedj ott" típusú pártközi megegyezés.
Szintén a VVB határozott a terület-haszná-latbavételi engedélyekről, így például az óriás-plakátok engedélyezéséről vagy a várost zsib-vásárrá változtató kereskedelmi bódék sorsáról. "Demszky kitalálta, hogy rendbe kell tenni a köztereket, de az erre a célra alapított bizottság legyen ellenzéki irányítású, mert akkor a város vezetése kevesebbet sérül a tulajdonosokkal vívott harcban. Mivel a munka jogilag jól elő volt készítve, a főváros pedig adott pénzt a kártérítésekre, sikerült 1200 pavilont nagyobb balhé nélkül elbontanunk" - mondta Cselovszki, aki akkoriban fülbevalót és olyan hosszú hajat viselt, mint a Demszky által mellé rendelt sajtós, Hajós András. A már említett forrásunk szerint a "kereskedelmi engedélyek" kiadásánál is előfordult, hogy politikusi vagy a pártérdeket vettek figyelembe. Különösen, ahogyan egyre fejlődött a szolgáltatóipar, és megjelentek például a kiülős, teraszos kávézók.
A műemlékvédő
Az Orbán-kormány számára - a sport mellett - a kulturális örökség védelme volt az a téma, amely bőven engedett teret a szimbolikus politizálásra, és el lehetett általa magyarázni, mit kell nemzetin és konzervatívon érteni. Az örökségvédelmi koncepció Baán László közigazgatási államtitkárhoz, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium (NKÖM) "feltalálójához" (ma a Szépművészeti Múzeum igazgatója), Habony Árpádhoz, Orbán Viktor kommunikációs ta-nácsadójához és Cselovszkihoz fűződik.
A VVB elnöke tízéves fővárosi politizálás után, 2000-ben lett az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) vezetője, melyet brit mintára alakított át megaintézménnyé. A várospolitikus az English Heritage-et vette alapul, amely szervezetileg jóval nagyobb, mint az ottani kulturális minisztérium, és együtt van benne a régészet, a műtárgy- és a műemlékvédelem. A Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság (KÖI) és az OMVH összeolvasztásával Cselovszki ezt a struktúrát adoptálta, az újonnan létrejött Kulturális Örökségi Hivatalt (KÖH) pedig regionális alapokon szervezte meg. Az új rendszerben az elnök pozíciója a területért felelős helyettes államtitkáréval vetekedett; Visy Zsolt 2000-ben távozott is a posztjáról.
A hivatalban Cselovszki alatt jelentős létszám- és informatikai fejlesztés zajlott. "Érkezésemkor a hivatal 80 ezer hatósági ügyet intézett, 11 ezer műemléket felügyelt, és mindössze 80 műemléki felügyelőt foglalkoztatott. Ezt az aránytalanságot ki kellett küszöbölnünk" - mondta. Nemcsak a létszám, hanem a fizetések is nőttek; a régi vezetők - köztük intézményalapítók - nyugdíjazásával fiatalok kerültek a hivatalhoz; korszerűsödött a számítógéppark; elektronikus műtárgy-, műemléki és régészeti adatbázis készült.
Más forrásaink szerint a hivatal gazdálkodása ekkor vált pazarlóvá: az apparátus felduzzasztása, egyes tanácsadói és beszállítói szerződések több tízmilliós fölösleges kiadást okoztak a KÖH-nek. Példaként a portások helyén felbukkanó őrző-védő céget és az elektronikus beléptetőrendszer felállítását hallottuk, ami teljesen idegen volt a nyílt hivatal szellemétől. Az új elnök, Varga Kálmán a beléptetőt 2002-ben le is szereltette. "Teljesen amatőr döntés - kommentált Cselovszki. - A Parlamenttől kezdve az összes állami intézmény műemlék, a tervrajzokat pedig a KÖH őrzi. Olyan a világon nincs, hogy egy hivatalba csak úgy ki-be sétálgatnak, miközben szigorúan titkos dokumentumokra kellene vigyáznia." (Szakmabeliek szerint a tervtárban bármiről lehet másolatot kérni; az épületek tervrajzai a hivatalon kívül Budapest Főváros Levéltárában vagy az ún. Fővárosi Tervtárban is megtalálhatók, és ott sem titkosak. Az 50-es években még azok voltak; manapság nem az alaprajzok, hanem a biztonsági berendezések védelme fontos, legfeljebb a helyiségek funkciói nincsenek bejelölve, ha kényes biztonsági szempont merül fel - így volt ez a Sándor-palotánál is.)
A megkérdezett tudományos munkatársak közül többen is úgy emlékeztek, hogy a Cselovszki-korszakban terjedt a jelszó: "Közel kell menni a politikához" - amiről ők épp ellenkezően gondolkoztak. Cselovszki erről a Narancsnak azt mondta: soha nem engedte, hogy a politika belenyúljon a hivatal működésébe. Varga Kálmánt is megvédte, aki akkor a Műemlékek Állami Gondnokságának (MÁG) volt a tudományos igazgatóhelyettese, pedig a szaktárcán keresztül többször kezdeményezték, hogy rúgja ki, mivel Varga gödöllői szocialistaként folyamatosan támadta Gémesi György (MDF) polgármestert. (Varga az MDF alapító tagja volt.) A kulturális örökség védelméről szóló törvény megalkotásához viszont valóban komoly politikai hátszélre volt szüksége: "Egy teljesen új koncepciót sikerült másfél év alatt törvénybe öntenünk, amihez kellett Habony munkabírása, aki úgy ment előre, mint egy tank, és egyszerre segített a KÖH-ben és képviselte az érdekeinket Orbán tanácsadójaként." Az örökségvédelmi törvényt a státustörvénnyel egy napon, a 2001-es tavaszi ülésszak utolsó ülésén fogadták el.
"Felolvasztott struktúrát hagytam ott, ami máig nem lett visszafagyasztva. Be kellett volna gyakorolni a működést, kijavítani a törvény hibáit. Kilenc miniszteri rendelet maradt el; úgyhogy sok munka lett volna, amit azóta sem végeztek el" - így Cselovszki, aki alelnökként dolgozott volna tovább, de Görgei Gábor kultuszminiszter távozása után annyira elszigetelődött, hogy inkább odébbállt. Noha akkortájt zajlott a Citadella-terasz visszabontása körüli hajcihő, úgy véli, felmondásában ez a történet nem játszott szerepet.
Budapest anno
A hivatali idejére eső építészeti projektek közül (Budapest Aréna, Millenáris Park, Terror Háza, Volán-buszpályaudvar és a fertődi Festetics-kastély rekonstrukciója) Cselovszki igazán kettőt tart elhibázottnak. A Nemzeti Színház új helyével egyetértett, sőt köze is volt hozzá, de az épületet már a tervasztalon sem tartotta többre színházi díszletnél. Zoboki Gáborral, a Művészetek Palotája tervezőjével azt még elérték, hogy építészeti tervpályázatot írjanak ki, de az eredményét már nem vették figyelembe. Más eset volt a Kálvin tér Center, amiben a saját felelősségét is nagyobbnak látja. A történet még VVB-elnöksége alatt kezdődött, amikor a főváros egy osztrák befektetőnek eladta a Kálvin téri két telket. Cselovszki szerint a Varga Csaba & Z. Halmágyi Judit Építész Iroda Jean Nouvel-szintű koncepciót álmodott, amit a VVB teljes mellszélességgel támogatott. Ám azzal, hogy a Tervtanács úgy döntött, az épület fala nem dőlhet a tér irányába - a befektető viszont megnövelte a magasságot -, sikerült az egészet tönkrevágni. A projekt KÖH-elnökként is utolérte: ő adta ki az építési engedélyt, hogy a telken lévő épületet elbontsák, a homlokzatot az eredeti tervek szerint újragyártsák és visszaállítsák az üvegpalotába illesztve. Cselovszki ma már ezt sem tartja jó ötletnek, és az épületet egy hatásos bonmot-val a pestiekre bízná: "Ki kell találni neki egy gúnynevet, mint a Spenótház vagy az Elizélt Palota volt, és garantáltan néhány éven belül átalakítják." A félresikerült projekteken kívül azt is sajnálja, hogy a társadalom egyelőre nem vevő az értékes szocreál védelmére. Ebben nemzetközi összefogást vár: külön hidegháborús építészeti korszakként aposztrofálva - új marketinggel - talán több emlék megmenthető.
Cselovszki KÖH-elnöksége alatt született a Budai Vár ("Budapest epicentruma") rekonstrukciós programja, ami maga volt a Nagy Terv, az identitását újra meglelő főváros kulcsprojektje. A várrekonstrukció Cselovszki referenciamunkája volt, az Új Budapest Központ (ÚBK) Új Budapest Terve (ÚBT) is ebből indult ki. "Orbán Viktor imádta a várrekonstrukciós programot. Mint minden államférfi, szeret konceptuálni, fejlesztésekben gondolkodni. Úgy látta, ha én ezt meg tudom oldani, az egész városra tudok ilyen szimbolikus gondolkodást vállalni" - idézte az építész Orbánt, akivel 1993-ban ismerkedett meg személyesen, amikor Fodorék távozása után Ungár Klárát váltotta rövid időre a fővárosi frakció élén.
Cselovszki Budapest urbanisztikai alapképletét legszívesebben egy romantikus vizuális analógiával szemlélteti, miszerint a város egy teátrum, pesti oldala a nézőtér, a budai látkép a színpad. A nézőtér kívülről befelé lejt. Az első sorokban ülnek a legjelentősebb intézmények. A következő sorokat hatezer épület tölti meg, amely eklektikus stílusával Budapest egyik fő identitáseleme. A színpadon királydráma zajlik: a Gellért-hegy a királynő, a Várhegy maga a király. Ahhoz, hogy a város és végső soron az ország rendben működjék, legelőször is történelmi magját, a Várat és környékét kell rendbe tenni.
A Várat az eredeti Hauszmann- és Ybl-tervek alapján állítaná helyre, és a Hradzsin mintáját követve vegyes funkciókkal látná el. A Sándor-palota felújításával létrehozott köztársasági elnöki rezidencia mellé betenné a miniszterelnökit is; ide költöznének az egyházi központok; a Széchényi Könyvtár helyén kormányzati fogadót (egy elegáns szállodát) képzelt el, a Történeti Múzeum helyére pedig egy vármúzeumot. Csak a Nemzeti Galéria maradna meg, az Ybl-tervek alapján felújított termekkel.
Belga
A város gondjait ma - politikai hovatartozástól függetlenül - mindenki ugyanúgy látja, és a válaszok is hasonlók. Azt, hogy a várost észak-dél irányban a Duna felé kell fordítani (Cselovszkinál például egy pesti és egy budai Duna-korzóval), vagy hogy Budapest magját jobban össze kell kötni a külső kerületekkel és az agglomerációval (az ÚBT Budapest újraegyesítéséről beszél) - abban sok új nincs. A pártok minimálprogramja szinte ugyanaz, és abban is egyetértettek, hogy a fővárosnak szerződést kell kötnie a kormánnyal a szükséges beruházások társfinanszírozásáról. Igaz, az ÚBT-nek van némi szociológiai-kulturális stichje, nemcsak a közlekedési fejlesztéseket hangsúlyozza, és Cselovszki a szerződésnél erősebbet, Budapest-egyezményt javasolt minden mértékadó párt aláírásával, hosszú távra garantált fejlesztési irányokkal.
Cselovszki - még az Új Budapest Központ indulása előtt - maga is eljárt azokra a találkozókra, melyek Bojár Iván Andrást (építészkritikus, az Octogon szerkesztője) és a többi, vegyes politikai kötődésű társalapítót (Gerő András történész, Fürjes Balázs, a Budapest Aréna és a Budapesti Olimpia miniszteri biztosa, Melis András, a Pesti Est tulajdonosa stb.) a Szeretem Budapest Mozgalom (SZBT) létrehozására sarkallták.
Ismerősei közül többen elmondták, hogy Cselovszki szabadon csámborog a szellemi műhelyek között. Nyitott, párbeszédre kész, és építkezik is az ott hallottakból. Cselovszkit egy fideszes ízű, de széles körben szerethető fővárosi fejlesztési és kommunikációs stratégia kidolgozására kérte fel Orbán (lásd erről keretes anyagunkat). Az Új Budapest Tervre hatott például a Charles Landry- és Richard Florida-féle "kreatív város"-koncepció, amely az SZBT körüli értelmiségi kört is izgalomban tartja. (A trendi elmélet szerint egy város gazdasági és kulturális fejlődése az ott felgyülemlő tehetségtől és kreativitástól függ, és annál erősebb, minél több ilyen embert tud magához vonzani.) Ugyanezzel az értelmiségi attitűddel mozog a politikai szekértáborok között, ami már neccesebb, és mindenféle spekulációra ad okot. Pártjában a gyökerek a fővárosi ősfideszes körhöz kötik (Tirts Tamás, Juharos Róbert, Kupper András), de közvetlen kapcsolatban van Orbánnal is. (Habony Árpád két cége, a CCC + Bogner Kft. és a Museumssystems Kft. a KÖH-hel szerződéses kapcsolatban állt, Cselovszki pedig fb-tag a Győri Tibor volt Mahir-vezér többségi tulajdonával alapított Europtimus Zrt.-nek, melyet szintén Orbán kommunikációs tanácsadója vezet.) "Mindenkivel jóban vagyok, a pártban engem valahogy nem skatulyáztak be" - mondta erre Cselovszki. Szocialista forrásaink is elismerik, "abszolút lehet vele tárgyalni". Volt, aki tudni vélte, hogy egyes ügyekben összekötő a Fidesz felső vezetése és a főváros között. Más a Fidesz "liberális, pokornista szárnyához" sorolta be, aminek addig nem volt sok értelme, míg a Magyar Nemzetben megjelent Pokorni-ellenes publicisztikával szemben Orbán meg nem védte a Fidesz alelnökét. Cselovszki nem szégyell leülni hosszasan elbeszélgetni szoci önkormányzati politikussal (www.pasztortibor.hu), és ha "valami jót művel", még Molnár Gyulát, a fővárosi MSZP-elnököt is megdicséri. A párbeszédre való hajlamot Cselovszki lakonikusan azzal magyarázza, hogy várospolitikusként a város gondjaival foglalkozik, nem pedig a pártokkal, és e mentalitásával a Fidesz is együtt tud élni.
A Fidesz országos választmánya első körben őt is megnevezte budapesti főpolgármester-jelöltként, de igazi esélyesnek Tarlós István óbudai polgármester számított. (Orbán a tavalyi februári évértékelő beszédét megelőzően is "budát választotta országjárása budapesti állomásának.) Arra viszont jó volt, hogy menlevelet kapjon a fővárosi lista befutó - hetedik - helyére. A listaállítás azt is tisztázta, hogy az egymással is versengő fideszes Budapest-programok közül Cselovszkié az egyetlen és hivatalos. A Navracsics Tibor vezette Polgári Kormányzás 2006 munkacsoport mellett dolgozó szakértői kör, melyet Fürjes Balázs vezetett, nemcsak a Cselovszki-féle program megvalósításához szükséges törvény-előkészítő feladatokat tekintette át, hanem maga is előállt egy alternatív Budapest-tervvel. Úgy tudjuk, ennek a programnak az éceszgébere Finta József, a Nemzeti Konzultáció tagja volt, aki Cselovszki csapatában nem volt benne (nem úgy, mint Fürjes), viszont nagyon elégedetlen volt az Új Budapest Tervvel. Az ÚBT fogadtatásáról Cselovszki lapunknak azt mondta: a párt vezetőinek, a fővárosi Fidesznek és a belvárosi alapszervezetnek (ahol Cselovszki jelenleg a vagyonkezelőt vezeti) is nagyon tetszett. A várospolitikus szerint Orbán Viktor az ÚBK-val elégedett volt, "a listás helyezésem pedig az ő akaratát tükrözi".
Cselovszki Zoltán a műemlékvédelemben és az önkormányzati politikában eddig mindig megtalálta a kedvére való feladatot. Mint elmondta, ezúttal azt fontolgatja, hogy megpályázza a főépítészi hivatalt a távozó Schneller István helyén, akinek a tevékenységét a Narancsnak csupa kritikával illette. A fejére olvasta, hogy nem akadályozta meg a plázák elszaporodását, "iszonyat késéssel" készült el a főváros rendezési keretszabályzata és fejlesztési koncepciója, és nem kezdeményezője, hanem csupán finnyás zsűrije volt a városban zajló építészeti változásoknak. A dolog pikantériája, hogy a Schneller-kritika nagykoalícióba tömörítette a fővárosi Fideszt és az MSZP-t. A szocialisták rendszeresen azzal vádolták, hogy fejlesztésellenes és túl konzervatív, a Fidesz pedig azzal, hogy fejlesztésellenes és túl liberális. Egy biztos: Schneller soha nem ájult el a Városházát körbezengő szirénhangoktól, nem gyötörte jeléhség, és kevéssé mutatkozott lelkesnek, amikor gyaloghidat terveztek a Vár-bazár és a Vigadó közé.
Több forrásból is úgy tudjuk, hogy a szeptemberben megüresedő posztra várhatóan ideiglenes főépítészt neveznek ki (aki Beleznay Éva várostervező, a Városfejlesztési, Gazdálkodási és Szociálpolitikai Főpolgármester-helyettesi Iroda vezetője lehet), de a Magyar Építész Kamara szorgalmazza, hogy az októberi választások után Schneller utódjáról meghívásos szakmai pályázaton döntsenek. Bár Demszky favoritja nem ismert, Cselovszkin kívül Fegyverneki Sándor, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnökhelyettese, Angyalföld korábbi főépítésze, Fiala István felsőoktatási beruházásokért felelős kormánybiztos, Pongrácz Katalin, a Főpolgármesteri Hivatal Városrendezési Ügyosztájának vezetője és Z. Halmágyi Judit, az Erick van Egeraat Iroda tervezője is a szóba jöhető jelöltek között van.
Cselovszki nem tartja elképzelhetetlennek, hogy akkor is megválasztják, ha nem Tarlós Istvánnak hívják a főpolgármestert; ha nem így lesz, fővárosi képviselőként az önkormányzat átalakuló városfejlesztési struktúrájában juthat szerephez. Egy múlt heti háromnapos városfejlesztési konferencián a tervekről elhangzott, hogy az önkormányzat mellett létrehoznának egy stratégiai tervező intézetet a fejlesztések tematizálására, a főváros Kiemelt Beruházások Bizottságából és a VVB összegyúrásából egy szakpolitikusokból álló döntéshozó tanácsot, a projektek pénzügyi lebonyolítására pedig egy vagy több Budapest Fejlesztési Részvénytársaságot. (Ilyen van alakulóban az óbudai gázgyárberuházásra, lásd: Piszkos földek, Magyar Narancs, 2006. június 1.) A fejlesztéseknek lenne "policy-gyártó", politikai és pénzügyi háttere; Cselovszki Zoltán B verzióként a politikai testületben vállalna feladatot.
"Szebb, olcsóbb, emberibb"
Az Új Budapest Terv a lakosság megkérdezésére épült, ám Orbán Viktor hiába zavarta le a Nemzeti Konzultációt, az ÚBK pedig a Budapest-fórumokat, a participáló tervezési folyamat részletes szakmai anyagát (ha ilyen létezik), eddig nem tették közzé. Az eredmény egy 18 oldalas, színes kommunikációs mappa, melyben a közlekedés és a panelfelújításról szóló rész a "legvaskosabb". Az ÚBT rengeteg parkot, a város zöld felületeit összekötő zöld sztrádát, a Parlamenttől a Nemzeti Színházig terjedő, a város jelentős közintézményeit felfűző Duna-korzót, az óbudai Amfiteátrumtól az Erzsébet hídig tartó Buda-korzót képzel el. 2016-ig megépítené a négyes metrót, átvinné a kisföldalattit Budára, összekötné gyorsvasúttal Ferihegyet a Belvárossal, a városrészeket elválasztó vasúti útvonalakra pedig alul- és felüljárókat építene. Kifejlesztene két gyűrű- és egy sugárirányú városon belüli gyorsforgalmi utat, befejezné az M0-t. Két új hidat húzna Aquincumnál és Albertfalvánál, a gyalogos- és biciklisközlekedésre másik kettőt. A város üzemeltetésére egyetlen vállalatot hozna létre, a kormányzati szerveket pedig külön kormányzati negyedbe szervezné. Mindenkinek ígér: családoknak (családi bérlet), rászorulóknak (bérlakások), diákoknak (négy kampusz). Az egész 15 év alatt nem fájna többe kétezer milliárdnál; a költségeken a főváros, az állam, az EU és a magánbefektetők igazságosan osztoznának. Az ÚBT alapján kidolgozott, a Ferenciek tere környékére vonatkozó rekonstrukciós program a Fővárosi Önkormányzat Budapest Szíve pályázatán harmadik díjat nyert. Bár Demszkyvel szemben érezhetett némi elégtételt, Orbán az ÚBT-t a kampányban mégsem vetette be; legalábbis a hajrában már alig esett szó róla.
