Múlt héten az október 2-i népszavazásra hangolva „tájékoztatási kampányának” hat újabb plakátját mutatta be a kormány. Elkészültek a kapcsolódó televíziós szpotok, és lapunk megjelenéséig várhatóan ismét elborítják a közterületeket az idegenellenes üzenetek.
„Minőségi újítást nem jelent a kampánynak ez a szakasza, de látható, hogy immár folyamatosan, sokmilliárdnyi közpénzt felhasználva uszítják az embereket” – mondja Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke. Pártja tavaly júniusban, az első „Ha Magyarországra jössz…” reklámok megjelenése után plakáttépési akciót hirdetett, és az együttesek most is valami hasonlóra készülnek.
A hat plakáton megfogalmazottnál a kormány vezetői mondtak már durvábbakat is. Orbán Viktor tavaly 10, idén 39 millióra saccolta a potenciális bevándorlók számát, ehhez képest semmiség azt állítani, hogy „csak Líbiából közel egymillió bevándorló akar Európába jönni”. A kormány tavaly év végén azzal házalt, hogy az EU „egy Szegednyi” migránst akar Magyarországra telepíteni, az „egyvárosnyi” bevándorlóval való riogatás akár visszalépésnek is tekinthető. Szintén a miniszterelnök nyilatkozta a Politicónak, hogy „alapvetően minden terrorista bevándorló”, így nem meglepő, hogy a kormány értelmezése szerint „a párizsi merényletet bevándorlók követték el”.
Az sem újdonság, hogy a kormány összemossa a bevándorlókat a menekültekkel, a „migráns” státuszt pedig kiterjeszti a már Európában született, sokadik generációs bevándorlókra is. Így az idegenekhez társított bármilyen félelem ráhúzható a zajló menekültválságra, és érvvé válhat az EU migrációs politikájával szemben.
| ||
A kampány új hullámában az a magabiztosság a megdöbbentő, amellyel a kormány mintegy magától értetődőnek veszi saját értelmezését. Orbán szombati, tusványosi beszédében el is mondta, hogy nem szeretnének többé azon vitatkozni, a migráció és a terrorizmus összefügg-e, most már a következtetések levonásával foglalkoznának. A másik feltűnő elem a magyarokra a kormány szerint leselkedő veszélyek kézzelfoghatósága. Szijjártó Péter a pénteki, müncheni vérengzést – melyben egy magyar fiút is megöltek – az európai terror „mérföldkövének” nevezte (a német hatóságok egyelőre nem találtak egyértelmű vallási/politikai indítékot a 18 éves német-iráni fiatal tette mögött, a terrorizmus és az ámokfutás határeseteként beszélnek a merényletről). Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár pedig arról tartott sajtótájékoztatót, hogy a magyar nőket nem szabad kitenni az illegális bevándorlás veszélyeinek.
Bár a népszavazási kampány hivatalosan csak augusztus 13-án indul, a kormány addig is mindent meg fog tenni a mozgósításért. Veszíteni gyakorlatilag nem tudnak, de a legtöbbet akarják kihozni a felfokozott hangulatból.
Habony-művek
A menekültellenes kampány a 444.hu és a HVG egybehangzó információi szerint Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó és Arthur J. Finkelstein kampányguru ötlete volt. Az értesüléseket kormányoldalon sem tagadták, pedig tavaly augusztusban egy interjúban kifejezetten rákérdeztünk erre Kovács Zoltán kormányszóvivőnél (lásd: „Nem kell ehhez Habony Árpád”, Magyar Narancs, 2015. augusztus 13.). A Fideszben már a tavaly májusi nemzeti konzultáció, az azt megtámogató plakátkampány és a kerítésépítés sikere után úgy látták, a téma kitarthat a 2018-as választásokig. Ez a meggyőződésük azóta csak erősödhetett. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint a közvélemény-kutatások visszaigazolják a xenofób üzenetek sikerességét, és eddig a nagy visszhangot kiváltó európai terrorakciókat, bűncselekményeket is jól be lehetett illeszteni a kormány narratívájába. A menekültválság ráadásul egyértelműen emelte Orbán láthatóságát az európai politikai porondon.
A Charlie Hebdo-merényletet követő, tavaly januári miniszterelnöki nyilatkozat óta a kormány csak rövid időszakokra veszítette el a politikai napirend feletti irányítást. 2015 tavaszán a Quaestor-ügy, idén a pedagógustüntetések és a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezés okozott kellemetlenséget a Fidesznek, de a menekültkérdés mindkét alkalommal hamar visszavette a vezető szerepet a hírekben. A téma mindent elsöprő erejét igazolják a nemzetközi kutatások is. Az Eurobarometer-felmérés félévente arra kéri a válaszadókat, hogy nevezzék meg az országuk és az Európai Unió számára legfontosabb politikai ügyeket. 2014 novemberében a magyarok 18 százaléka tartotta fontos európai problémának a bevándorlást, 7 százalékuk a terrorizmust, egy évvel később a két arányszám 68 és 34 százalékra emelkedett, magasan ez volt az EU két legégetőbb kérdése a magyarok szemében. A bevándorlás és a terrorizmus súlya a belpolitikában is meredeken nőtt, bár a terrorveszély még 2015 novemberében sem került a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívások közé. A bevándorlás politikai témaként egy év alatt minden tagállamban sokkal láthatóbbá vált, de hazánkban az emelkedés messze átlagon felüli volt.
Jól látszik a menekültválság és a kormányzati kommunikáció hatása a TÁRKI menekültekkel szembeni attitűdöket vizsgáló felmérésében is. A 2016. januári megkérdezéskor 53 százalékkal rekordot döntött azok aránya, akik egyetlen menedékkérőt sem fogadnának be, és 1 százalékos képviselettel gyakorlatilag eltűntek azok, akik mérlegelés nélkül mindenkit befogadnának. A társadalom 46 százaléka egyes csoportokat befogadna, másokat nem, de az adatokat tovább bontva kimutatható, hogy a „mérlegelők” jelentős része csak a határon túli magyaroknak adna menekültstátuszt. Valójában az idegenellenesek több mint háromnegyedes többségbe kerültek, miközben 2014 júliusában a lakosság 10 százaléka még minden menedékkérőt befogadott volna. Az is a TÁRKI adataiból derül ki, hogy 2015-ben, amíg ténylegesen nagy számban tartózkodtak menekültek az ország területén, a „mérlegelők” aránya nőtt, a nyílt idegenellenesség 2016 elejére emelkedett. Ebben persze a terrortámadások hatása is szerepet játszhatott.
| ||
Sík Endre, a TÁRKI vezető kutatója úgy látja, a kormány immár több mint egy éve intézményesített, központosított morális pánikot tart fenn a társadalomban. Ez egyedülálló jelenség, hiszen az ilyen pánikok általában hamar lecsengenek. „A morális pánik nem egyszerű félelem, inkább rettegés valamitől, ami egész létünket, világunkat fenyegeti. A morális pánik azonnali válaszlépéseket követel” – magyarázza a szociológus. Sík szerint a kormány kommunikációs taktikája a migrációval kapcsolatos eseményeket felnagyítja, kiemeli és a saját értelmezési keretébe helyezi. Összefüggéseket sugall – mint amilyen a bevándorlás és a terrorizmus kapcsolata –, de ezeket nem teszi vita vagy elemzés tárgyává. Nem is próbál a befogadó megértésére hatni, kizárólag az érzelmek felkeltése érdekli.
Semmi sem drága
A kormányzati stratégiának a kezdetektől része volt a konfrontáció az Európai Unióval és egyes szomszédos (Ausztria, Szerbia) vagy távolabbi (Németország, Svédország, Franciaország) államokkal. Az idevágó kommunikáció nem egyszólamú, Orbán hol keményebb, hol békülékenyebb hangot üt meg, hol azt hangsúlyozza, hogy Európa a vesztébe rohan, hol azt, hogy titokban már elismerik az ő politikáját. Krekó Péter szerint jól kivehető, hogy a miniszterelnök a menekültkérdésben nemcsak belpolitikai eszközt lát, hanem egy olyan témát, amely alapjaiban rajzolhatja át Európa – és talán az egész nyugati világ – politikai erőviszonyait. Ezért beszélt Tusványoson a menekültválságból következő elitválságról és demokráciaválságról.
Ha Orbán valójában az európai integráció irányát akarja megfordítani, mondandóját jó okkal burkolja a migrációs kérdésbe. Az európai intézmények absztrakt kritikájánál a választók számára sokkal megfoghatóbbak az idegenellenes üzenetek, és a bevándorlókkal szemben egyelőre támogatottságot is könnyebb szerezni, mint az EU ellen. Orbán ugyanakkor ügyel rá, hogy legalábbis a kormányon lévő európai erők közül ő legyen a leghangosabb és a legradikálisabb. A magyar kormányéhoz hasonló üzeneteket Nyugaton a radikális jobboldal – a németországi AfD vagy a skandináv szélsőjobboldali pártok –, Amerikában pedig Donald Trump fogalmaz meg. „Nyugaton a kormánypártok gyengülnek, a szélsőjobboldal erősödik. A Fidesz és a Jobbik vonatkozásában ez éppen fordítva van, mert a kormány nem hagy nyitva a sajátjánál radikálisabb pozíciót” – véli Krekó.
Bár a menekültválság kiterjedése, a radikális pártok erősödése több nyugati kormányt – gondoljunk csak az osztrák, a német vagy a skandináv példákra – politikájának újragondolására késztetett, a nyílt félelemkeltés a legtöbb országban még az ellenzék terepe. És bár több tagállam, valamint az EU is tett morálisan vagy jogilag megkérdőjelezhető lépéseket – például Törökország biztonságos harmadik országgá minősítése –, az EU-mainstream mégis megpróbál legalább formálisan a nemzetközi jog keretei között maradni, és elismeri, hogy valamennyi menekültet muszáj befogadnia Európának. Magyarország ezzel szemben a látszatra sem ad, nem tartja túlzásnak mozgássérült menedékkérők elítélését vagy a tranzitzónák előtt feltorlódott emberek szenvedését sem.
Az elmúlt hónapokban az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Human Rights Watch jogvédő szervezet is arról számolt be, hogy rendőrnek vagy katonának látszó emberek erőszakkal visszalökik és esetenként brutálisan megverik a déli határnál jelentkező menekülőket. Ilyen súlyos vádak az EU-n belül korábban csak Bulgáriával és a marokkói spanyol enklávékkal szemben fogalmazódtak meg. A megnyugtató kivizsgálás egyelőre várat magára, és valószínűleg nem javít a helyzeten az sem, hogy július 5-től a határ menti 8 km-es sávban elfogott migránsokat a rendőrök jogszerűen „kísérhetik vissza” a kerítés túloldalára.
A kormány a pénzt sem sajnálja a reklámok mögül. A tavaly nyári bevándorlási plakátkampány 381 millió forintba került, a legújabb pontos költségei egyelőre ismeretlenek, a Miniszterelnöki Kabinetiroda csupán annyit közölt, hogy egy korábban megkötött keretszerződés terhére számolják el a megbízásokat. Ezt a keretszerződést 3 milliárd 42 millió forintra kötötte a kormány egy olyan kommunikációs céggel, amely Rogán Antal miniszter szomszédja, Csetényi Csaba tulajdonában van.
A szerződésben foglaltakat augusztus 10-ig kell teljesíteni, ami valószínűsíti, hogy a „rendes” kampányidőszakra újabb fogásokkal készül a kormányzat. Mivel a népszavazásnak jogi következménye nem lesz, a kérdésben foglalt betelepítési kvótát pedig szigorúan véve még csak nem is fontolgatja az unió (lásd keretes írásunkat), vesztes forgatókönyvtől nem igazán kell tartania. Krekó Péter szerint a nemek elsöprő győzelme mellett még az érvényességi küszöböt (az 50 százalékos részvételt) el nem érő eredményből is jól jöhet ki a kormány, hiszen azt mondhatja, erős felhatalmazás mellett tovább kell harcolnia igaza érvényesítésért. Az ellenzék ezzel az üzenettel a népszavazás közjogi érvénytelenségét tudná csak szembeállítani.
| Hol a betelepítési kvóta? A kormány a népszavazással a brüsszeli uniós vezetők „kötelező betelepítési kvótája” ellen kíván fellépni, ám közel sem egyértelmű, mire gondolnak a kormánytagok, amikor kötelező kvótáról beszélnek. A menekültek elosztásáról eddig egyetlen érvényes EU-döntés született. A miniszterek tanácsa tavaly szeptemberben határozott úgy, hogy két év alatt összesen 120 ezer menedékkérőt Olaszországból és Görögországból a többi tagállamba helyez át. Magyarországnak 1294 embert kellene fogadnia. A hozzánk érkezők menedékkérelmét továbbra is a magyar hatóságok bírálnák el, tehát nem törvényszerű, hogy minden „kvótás” menekült meg is kapja a menekültstátuszt. A jogszabályt a tanács minősített többséggel fogadta el, Magyarország és Szlovákia nemmel voksolt, majd megtámadta a döntést az EU bíróságán. Érdemes megjegyezni, hogy bár a kormányzati kommunikáció szerint Brüsszelnek nem volt „hatásköre” a menedékkérők szétosztására, Trócsányi László igazságügyi miniszter a bírósági kereset ismertetésekor lényegében kizárólag eljárási hiányosságokra hivatkozott. Így ha a bíróság a konkrét ügyben a magyar kormánynak adna is igazat, azt biztosan nem fogja kimondani, hogy az EU-nak általában nincs joga a menedékkérők elosztásához. Jóllehet a Kúria a népszavazási kérdés átengedésekor kifejezetten hivatkozott a szeptemberi tanácsi határozatra, Orbán Viktor tájékoztatása szerint az októberi népszavazás nem a már elfogadott jogszabály végrehajtásáról, hanem „a jövőről” szól. Erre a mechanizmusra is érvényes, hogy a végső döntést a tagállami hatóságok hozzák meg, akár meg is tagadhatják a menekültstátuszt az áthelyezett menedékkérőktől. Mivel a javaslat nem abszolút számokról, hanem arányokról szól, nem lehet előre megmondani, hogy Magyarországra hány kérelmezőt küldenének. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a tavalyinál is jóval súlyosabb válság kellene ahhoz, hogy jelentős számú áthelyezés irányuljon Magyarországra. A jelenlegi trendekből kiindulva inkább az valószínűsíthető, hogy „haszonélvezői” lennénk a rendszernek. A dublini rendelet módosításába foglalt kvótarendszert az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell elfogadnia. Az EP-képviselők szavazatát nyilvánvalóan nem köti a magyar népszavazás, és mivel a tanácsban ismét leszavazhatják Magyarországot, jogi szempontból nem sok vizet zavar majd a referendum eredménye. Hiába szólnak az eddigi uniós kvótadöntések menedékkérők Európán belüli áthelyezéséről, a kormányzati kommunikáció úgy tesz, mintha létezne egy terv Európán kívüli, már elismert menekültek kötelező behozatalára. Ez nem igaz, az elfogadott jogszabályok és nyilatkozatok alapján az EU–Törökország-megállapodás nyomán megvalósuló áttelepítésekből is önkéntesen vehetik ki a részüket a tagállamok. Ugyanakkor az önkéntes áttelepítések a tervek szerint számítani fognak, amikor egy tagállam menekültügyi rendszerének „leterheltségét” mérlegeli az unió. Olyan összefüggés tehát valóban létrejöhet, hogy minél több menekültet fogad be egy tagállam közvetlenül a konfliktuszónákból, annál kevésbé kell részt vennie a menedékkérők Ez a magyar kormánynak láthatóan nem tetszik, jóllehet a menekültek közvetlen áttelepítése a bizottság szerint kézzelfogható előnyökkel jár. Biztonságosabb a menekültek számára, helyettesíti az embercsempészek „munkáját”, csökkenti a nyomást az EU külső határain, és a menekültek alaposabb nemzetbiztonsági ellenőrzését is lehetővé teszi. |
