„Mintha az egész ország virtuális valóságban élne” - Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017/20. (05. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A múlt héten azzal kavart vitát az óbudai zsinagóga ortodox rabbija, hogy a kormánypárti médiában kijelentette: a sorosozás nem antiszemitizmus. Nekünk most hozzáteszi, hogy ettől még émelyíti a gyűlöletkampány. A Fideszhez fűződő viszonyáról, egy homályos hátterű médiabefektetésről, a kóser hízott libákról és Trumpról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Először hadd kérdezzek valami általánosat. Az EMIH felfogásában mi a kormány és az egyházak közötti kapcsolat helyes formája?

Köves Slomó: A hitközség kifejezés jelzi, hogy ez olyan emberek csoportja, akiknek a célja hitük értékeinek felmutatása az életük minden területén, a hétköznapok szabályrendszerében, a gyermekeik nevelésében, a rászorulóknak adott segítségükben. Egy ilyen közösség vezetőinek pedig elsődleges céljuk, hogy ennek a feltételeit biztosítsák. Az élet amúgy fontos, de ettől eltérő kérdései ennek vannak alárendelve. Így ez határozza meg a közösség, mint közösség politikához és hatalomhoz való viszonyát is. Az egy következő kérdés, hogy egy adott vallási közösség mennyire tartja szükségesnek vallási értékeit a társadalom formálásában is érvényesíteni. A zsidó vallási közösségek, mind eredendő hitelveikből fakadóan, mint nem térítő vallás, mind pedig a történelmi körülmények adottságai miatt, másképp állnak ehhez a kérdéshez, mint például a keresztény egyházak.

MN: Itthoni és külföldi leírások is gyakran említik, hogy a Chábád mozgalom (amelyhez az EMIH is tartozik – U. P.) egyik fő jellemzője az aktuális hatalommal való pragmatikus együttműködés. Ez megállja a helyét?

false

 

Fotó: Németh Dániel

KS: Nem hiszem, hogy ez a Chábád-filozófia különleges tulajdonsága volna. A zsidó tradícióban nagyon mélyen vannak ennek a gyökerei. Jeremiás próféta mondta 2600 évvel ezelőtt, hogy imádkozzatok annak a városnak a békéjéért, ahová mentek. A zsidó közösség megtanulta a történelem során, hogy nem néhány hónapra vagy évre kell terveznie. Ami nem jelenti azt, hogy mindenképpen jó viszonyban kell lenni a hatalommal. A Talmud azt mondja, hogy vigyázz a hatalommal, mert a közelségedet a maguk érdekében keresik, de nem állnak melletted a baj idején. Mindig nyitottsággal, de egyben fenntartásokkal kell viseltetnünk a politika irányában, és közben azt sem szabad elfelejtenünk, hogy erkölcsi mércénk a hitünk elvei szerint rendeződjön, és a mindenkori kapcsolat is ennek legyen alárendelve.

MN: Az elmúlt években sokan sokféleképpen jellemezték a Fidesz és az EMIH viszonyát. Ön hogyan írná ezt le?

KS: Nem gondolom, hogy a most regnáló kormányhoz máshogy viszonyulnánk, mint a korábbiakhoz. Ahogy azt sem, hogy más lenne a viszonyunk a kormánnyal, mint más egyházaknak. A társadalom minden rétegével és minden szalonképes politikai oldallal olyan viszonyra kell törekedni, amelyben az együttműködés lehetősége megadatik. Kivéve azokat a politikai erőket, amelyek a programjuk részévé teszik az etnicista gyűlöletkeltést. Ez ugyanis már nem pragmatikai, hanem elvi kérdés.

MN: Mégis, egyes kormánykritikus lapok elkezdték a szerintem amúgy szellemes „Fideszhez közelibb” jelzővel illetni az EMIH-et. Heisler András, a Mazsihisz elnöke pedig odáig ment, hogy a Narancsban megjelent, az ön „médiakörútját” kritizáló írásának Az udvari zsidók és a látszat címet adta.

KS: Ha valaki azt mondja, hogy közelibb, akkor a megfogalmazás feltételez egy harmadik felet, azt, akinél mi közelebb volnánk; vagyis a mi megítélésünk egy másik szervezet pozíciójának a függvénye. Utóbbira pedig nyilván nincsen ráhatásunk. Ami a Mazsihiszt illeti: amikor az egészséges és szükséges szellemi verseny átcsap nyilvánosság előtt zajló személyeskedésbe, azt csak fájdalommal tudom kommentálni. A zsidó közösségek belső viszonyrendszerét sok érzelmi frusztráció kíséri, nem hiszem, hogy ezeket a Narancs olvasói előtt kellene kiadnunk magunkból. Ezért sem gondoltam, hogy erre válaszolnom kellene. Ennél fontosabb lenne a közös együttműködési pontok megtalálása. Mi tettünk erre kísérleteket az elmúlt években, de senkire nem szeretnénk ráerőltetni magunkat.

MN: A múlt héten a Magyar Hírlapban és a köztévében is azt nyilatkozta, hogy a sorosozás nem antiszemitizmus. Ezt a kormánypropaganda diadalmasan hordozta körbe, hiszen azokban a napokban éppen azt darálta a médiagépezet, hogy Frans Timmermans európai bizottsági alelnöknek le kell mondania, mert antiszemitának minősítette Orbán sorosozását. Ilyenkor nem zavarja, hogy egy kormányzati médiakampány részévé válik? Ez érvényes arra a januári médiakörútra is, amikor visszautasította Vona Gábor hanukai üdvözletét a köztévében. Aztán a Magyar Időkben. Aztán a 888-on…

KS: Ahol megkérdezik a véleményemet, ott elmondom. Vannak bizonyos határok, amelyeket nem szoktam átlépni, például Bayer Zsolt egyik hírhedt, etnicista gyűlöletet sugárzó cikksorozata után jeleztem a Magyar Hírlapnak, hogy diszkomfortosnak érezném magam, ha eszmefuttatásai mellett jelenne meg egy interjúm. Azt sem gondolom, hogy helyénvaló lenne az Alfahírnek vagy a Kurucinfónak interjút adni. Ha viszont valamit fontosnak gondolok közölni, akkor azt is fontosnak tartom, hogy az minél több emberhez eljusson. Ennek megfelelően amúgy a Jobbik-problematikáról egy­aránt írtam és nyilatkoztam a kormánypárti médiában, a Narancsban és a Hír Tv-ben is. Konkrétan ebben az ügyben amúgy kifejezetten fontosnak tartom, hogy a kormánypárti közönségnek is elmondjam, hogy a Jobbikkal való együttműködés elfogadhatatlan. Ennek szükségességét a baloldalon kezdték el felvetni egyes véleményformálók, de ezzel előre legitimálhatják azt is, ha esetleg a későbbiekben a Jobbik és a Fidesz lépne koalícióra. A mostani elhatárolódásokkal talán valamennyire magukat is kötelezik.

MN: Térjünk át a tartalmi kérdésekre. Soros Györgyöt kritizálni nem antiszemitizmus, és Orbán Viktor sem antiszemita politikus. De az Európai Bizottság alelnöke nem is erre utalt, hanem arra, hogy a sorosozás mint retorika antiszemita. Ön tényleg nem gondolja, hogy a Soros elleni kampány felhasznál antiszemita toposzokat?

KS: Az elsődleges kérdés az, hogy Soros György, saját identitásválasztása alapján, mint zsidó szerepel-e a nyilvánosságban. Nos, a válasz erre egyértelműen: nem. Nem zsidóként jelenik meg, hanem mint a globális kapitalizmus szimbóluma. Az ellene folytatott gyűlöletkampánynak nagy divatja van, ennek vannak émelyegtető megnyilvánulásai, de ez egy másik kérdés. A Soros elleni kampányok Macedóniában, Magyarországon vagy éppen Izraelben nem az antiszemitizmust használják fel, hanem a globális kapitalizmus, illetve annak állítólagos spekuláns természete iránti ellenszenvet csatornázzák be. Ahogy más összeesküvés-elméletek, úgy a sorosozás is felhabosítja a létező ellenérzéseket, leegyszerűsít és manipulál. Ha viszont én, mint zsidó közszereplő ezt antiszemitizmusként definiálom, akkor ezt a gyűlöletet ráhúzom a zsidóságra. Erre nem vagyok hajlandó. Alighanem van olyan ember, aki a zsidókra gondol, amikor sorosozást hall, és azt is el tudom képzelni, hogy a sorosozók egy része ezt az igényt próbálja kielégíteni rejtett üzenetekkel, de nem hiszem, hogy ezeket az árukapcsolásokat nekem kellene konfirmálnom.

MN: Nincs annyira elrejtve az az üzenet. A sorosozás lényegét adó retorikai elemek szerint Soros nemzetközi háttérhatalmat működtet, ráront a nemzetre és a keresztény értékekre, ráadásul bankár. Ezek külön-külön is ismert antiszemita toposzok, de együttes alkalmazásukat nehéz félreérteni.

KS: Itt részben egy nyelvi játékról van szó, amiben meghatározó, hogy a szöveget ki mondja, hogyan mondja, hol mondja, és ki a hallgatóság. Ezért normatív definíciókat erre nem lehet adni. Hasonló mondatok hangoznak el Macedóniában, ahol nem tudok számottevő antiszemitizmusról, de az Arutz Sheban vagy az Israel Hayomban is (ezek jobboldali izraeli lapok – U. P.). Nem lehet belemenni abba a nyelvi játékba, amelyben zsidóság és a finánctőke közé egyenlőségjel van téve. A CEU egy kiváló oktatási intézmény, sajnálnám, ha ellehetetlenülne, de ha azt állítanánk, hogy a CEU helyzetének megnehezítése mögött is antiszemitizmus húzódik, az nem hiszem, hogy jót tenne akár az antiszemitizmus elleni fellépés, akár a CEU ügyének. Amellett, hogy nem is lenne igaz.

Köves, Heisler, Áder

Köves, Heisler, Áder

Fotó: MTI

MN: Az előbb émelyegtető gyűlöletkampányról beszélt. De amikor bement a köztévébe és elmondta, hogy a sorosozás nem antiszemitizmus, akkor egy szót sem ejtett arról, hogy ezzel a kampánnyal amúgy problémái vannak. Pont ezért válhatott a nyilatkozata a kormánypropaganda eszközévé.

KS: Sokféle beszédszituáció létezik. A tévében arról kérdeztek, hogy a magyar kormány antiszemita-e, és a válasz erre az, hogy nem. De például a közrádióban volt alkalmam megemlíteni, hogy az összeesküvés-elméletek általában nem vezetnek sok jóra. Magyarországon – politikai oldaltól függetlenül – van igény az ilyenekre. Olyan egy kicsit, mintha az egész ország egy összeesküvés-elméletekkel felfújt virtuális valóságban élne. Egyaránt elszomorító és nevetséges akár a sorosozás, akár az az elmélet, hogy a Momentum Mozgalom a Fidesz kreálmánya, vagy akár az a számtalan blődség, amelyet magammal kapcsolatban olvasok időnként.

MN: Közelítsünk a hitközséghez! Hány aktív, hitét gyakorló tagja van az EMIH-nek?

KS: A hitgyakorlók közössége, különösen a tradícióktól nagyobb részben eltávolodott magyar zsidóság esetében, egy sokdimenziós mátrix. Címlistánkon 15 ezer ember van, és nagyjából ennyien lehetnek, akik évente legalább egy programunkon részt vesznek. Magyarországon nagyjából 20 zsinagóga lehet összesen, ahol heti rendszerességgel összejönnek imára. Ebből ilyen vagy olyan formában 7 tartozik hozzánk, és további 3 megnyitása van folyamatban. Ezekben nagyjából 500–1000 ember fordul meg hetente. A magyar hitközségek közös feladata az affiliáltak számát növelni. Azt hiszem, ebben élen járunk.

MN: Bevallom, kevesebbre tippeltem volna, de így is hatalmas aránytalanságot látok a hitközség tagjainak száma és intézményrendszerének mérete között. Az EMIH-nek van saját bölcsődéje, óvodája, iskolája, szeptemberben indul a gimnázium, és tavaly vettek egy egyetemet is. Plusz az idősotthon és a tervezett kulturális központ. Nem sok ez ennyi emberre?

KS: A közösségépítés nemcsak a meglévő igényekkel, hanem az igényteremtéssel is számol. Intézményrendszerünkön belül szétválasztanék két területet. A bölcsőde, az óvoda, az iskola és a gimnázium kifejezetten a zsidó közösséget szolgálja, és létező hiányokat is pótol. A mi általános iskolánk az egyetlen például, amely hivatalosan is héber–magyar két ta­n­nyelvű. A másik területhez tartozik például a Zsigmond Király Egyetem. Megvásárlása mögött az a kérdés húzódik, hogy a hagyományosan befelé forduló zsidó közösség mennyire vegyen részt a társadalmi felelősségvállalásban. Ennek vannak itthoni hagyományai: a háború előtti zsidó kórházak például korántsem csak zsidókat láttak el. Az EMIH fontos missziónak tartja a szociális ellátásban vagy éppen a felsőoktatásban való szerepvállalást. A ZSKE nem lesz zsidó egyetem, de bízom benne, hogy formálni képes az oda járó hallgatók zsidóságról alkotott képét, és lehetőséget biztosít az interakcióra.

MN: Amúgy mennyit kóstál manapság egy egyetem?

KS: Hogy mennyi volt a vételár? Erről nem áll módomban nyilatkozni.

MN: Az intézményrendszer újabb darabja a frappáns nevű Quality Poultry Baromfifeldolgozó és Kereskedelmi Kft. Ez a cég kapott 1,76 milliárd forint igen kedvezményes hitelt az állami Eximbanktól, amelyet az oknyomozó cikkek fideszes kifizetőhelyként emlegetnek.

KS: Nem nagyon tudnék olyan intézményt, aminek ne lenne rossz híre a sajtó valamely szegletében. Annak örülök, hogy tetszik a neve.

MN: És mivel foglalkozik ez a Quality Poultry?

KS: Magyarországon bevett toposz, hogy az egyházakat az állam tartja el az adófizetők pénzéből. Mi azt gondoljuk, hogy ezzel együtt és az adománygyűjtés mellett, egy egészséges közösségnek az öngondoskodással is foglalkoznia kell. A Quality Poultry 2013-ban jött létre, és a tevékenysége egyetlen területre korlátozódik: a kóser hízott libából készült termékek előállítására. Ez egy egészen speciális termék, mivel Magyarországon kívül máshol ma már gyakorlatilag nem foglalkoznak hagyományos libatöméssel. 2005-ben Izraelben is betiltották. A világ egyetlen kóser hízottliba-vágóhídja jelenleg Jászberényben működik, a Quality Poultry vágóhídja pedig terveink szerint júniusban kezdi meg a termelést. Szinte csak exportra.

MN: És mindehhez a gáláns Eximbank mennyi önrészt kért?

KS: A hitel 70 százalékos intenzitású volt.

Az ingatlanos fószer és a balos média

„Ott van egy ingatlanos fószer, aki elég sok pénzt beletesz. Nem ez az egyetlen dolog, amibe beletesz pénzt Magyarországon” – mondja Megyeri András Jonatán egy kiszivárgott, az Átlátszón ismertetett hangfelvételen a 168 Óra fizetésük elmaradása miatt aggódó újságíróinak. A hetilap tulajdonosaival két éve kezdett tárgyalni Megyeri és a Brit Média másik képviselője. A cég többségi tulajdonos lett, míg a Klubrádióban kisebbségi részesedést szerzett; de anno az Origóra is tett ajánlatot. A Brit Média mögött egy brüsszeli alapítvány, a Brit Europe áll, amelyet egy bizonyos Robert Izsak elnököl, aki korábban egy Chábád-rabbinál tanult Budapesten. De hogy az alapítványban kiknek a pénze van, azt titkolják – az Átlátszó szerint több jel utal arra, hogy az orosz és alvilági üzleteiről ismert New York-i ingatlanmágnás, az EMIH köreiben sem ismeretlen Alexander Rovt a legfontosabb pénzforrás.

MN: Kanyarodjunk rá a sajtóra. Milyen kapcsolatban áll az EMIH és a Brit Média Kft., a 168 Óra többségi és a Klubrádió kisebbségi tulajdonosa? (A médiavásárlások hátteréről lásd keretes írásunkat!)

KS: Nincs közvetlen viszony. Az EMIH-nek számos magyar és külföldi támogatója van; közülük kerestek meg pár évvel ezelőtt, és azt kérdezték, hogyan tudnának úgy segíteni, hogy az ne a hitélet közvetlen támogatása legyen, áttételesen mégis szolgálja a közösség érdekeit. Többek közt azt javasoltam nekik, hogy érdemes lenne az amúgy haldokló balliberális médiába beszállni. Kár lenne, ha ezek az értékek elvesznének.

MN: Azért annál többről van szó, mint hogy ön adta az ötletet a messziről jött befektetőknek. A Brit Médiát az EMIH emberei irányítják ugyanis. Először Megyeri András Jonatán igazgatta, aki az ön barátjának mondja magát, majd Megyeri bírósági eltiltása után az EMIH egyik cégének a vezetője vette át a helyét.

KS: Egy közösség autonóm emberekből áll, akiknek egyéb tevékenységei nem feltétlenül kötődnek a közösséghez. Attól még, hogy ezek az emberek aktívak a közösségben vagy akár az én személyes barátaim, a Brit Média még nem lesz az EMIH cége.

MN: És azt is túlzás lenne mondani, hogy a Chábád cége? A magyar sajtóba befektető titokzatos külföldiek a Chábádhoz kötődnek, a belga anyacég, a Brit Europe tulajdonosai a Chábádhoz kötődnek, a Brit Média vezetői a Chábádhoz kötődnek…

KS: Ez megint csak egy összeesküvés-elmélet. A Chábád nem egy ernyőszervezet, nem egy multinacionális cég…

MN: Nem egy összetartó közösség?

KS: Elsősorban egy több ezer műből álló irodalmat magának tudó, 250 éves vallásfilozófiai iskola, amely a létezésről, Istenről, az emberi psziché működéséről, vallási értékekről tesz időtálló állításokat. És igen, egy értékközösség, amelynek azonban nincs tagsága, nincs központi vezérlése. Akik minket támogatnak, azok sok más nemes cél mellett is kiállnak.

MN: Vegyünk egy példát. Ha egy médiacég tulajdonosa történetesen katolikus vagy fradista, az nem határozza meg a cég profilját…

KS: És ha piarista?

MN: Az sem. De ha egy üzletben az ötletgazda, az összes befektető, illetve az anyacég és a magyar cég minden vezetője piarista, akkor az egy piarista cég, nem?

KS: Ha az újságíróinak többsége piarista, akkor igen. De én nem tudok róla, hogy a Klubrádió vagy a 168 Óra munkatársai között akár csak egy olyan lenne, aki nemhogy megélné, de akár ismerné a Chábád-filozófia tanításait.

MN: Nem is az újságírókról beszéltem.

KS: Márpedig a lap tartalmát az újságírók határozzák meg. Nem tudom, milyen Chábád-filozófiai tartalmat talált a 168 Órában…

MN: A legutóbbi számban van egy impozáns, 8 oldalas hirdetése az EMIH-nek, de az persze nem szerkesztőségi tartalom. Nem is hallottam semmi olyat, hogy az EMIH bele akarna szólni a hetilap szerkesztésébe, és nem is ezt próbálom itt feszegetni. Hanem azt, hogy a tulajdonos cég Chábád háttere azt mutatja, többről van szó egyszeri, véletlen ötletadásnál.

KS: Ha akarnánk, se tudnánk beleszólni a működésébe. Azt viszont nem állítottam, hogy véletlen. Azt mondtam, hogy a Brit Média nem az EMIH tulajdona. Ha ezek a sajtótermékek az EMIH-hez tartoznának, biztos lehet benne, hogy sok anyag másképp jelenne meg.

MN: A médiában nagyon fontos, hogy az újságírók és az olvasók ismerjék a tulajdonosi hátteret. Ennek érdekében tudna mondani valamit arról, hogy kik voltak azok a befektetők, akik megkeresték?

KS: Ezt értem, de ez a tulajdonosi kör feladata. Nekik kell eldönteniük, hogy mennyire akarják magukat a nyilvánosságban exponálni.

Chábád, Putyin, Trump

Lazar és Putyin

Lazar és Putyin

 

A Politico összefoglalója szerint Putyin nem sokkal a hatalomra kerülése után azt kérte két akkori bizalmasától, Lev Levijev oligarchától és a manapság Chelsea-tulajdonosként ismert Roman Abramovicstól, a Chábád egyik legbőkezűbb támogatójától, hogy az addig létező orosz zsidó érdekképviselet helyett egy újat építsenek fel. Így lett Oroszország főrabbija a Chábádhoz tartozó Berel Lazar, aki gyakran mutatkozik Putyin oldalán, és rendszeresen tesz vonalas nyilatkozatokat. Donald Trump veje, a Fehér Ház második legbefolyásosabb embere, Jared Kushner egyetemistaként egy Chábád-közösség aktív tagja volt, és azóta is rendszeresen támogatja a mozgalmat. Nemcsak Kushner, de maga az elnök is üzletelt és barátkozott Levijevvel és a mozgalomhoz kötődő más orosz üzletemberekkel.

MN: Végül egy egészen más téma. A Chábádról mostanában sokat cikkezik a világsajtó, mert – ahogy a Politico fogalmaz – ez a közösség jelenti az egyik legrövidebb utat Trump és Putyin között (bővebben lásd keretes írásunkat!).

KS: Számomra úgy tűnik, hogy nekik nincs szükségük az út lerövidítésére…

MN: Igaz, mindenesetre mindketten régóta szorosan kötődnek a mozgalomhoz. Érzékeli, hogy Trump megválasztása növelte a Chábád, mondjuk úgy, diplomáciai súlyát?

KS: Nem igazán. Trump megválasztása annyit jelent az egész zsidó közösségnek, hogy olyan elnöke van Amerikának, aki kevésbé ellenséges Izraellel szemben. Ezt az Izrael léte szempontjából fontos fejleményt nem szabad lebecsülni – miközben persze sokszor aggodalommal figyelem Trump egyes megnyilvánulásait.

MN: Érkeztek esetleg megkeresések, hogy közvetítsenek Trump környezete felé?

KS: Úgy látom, a mi interjúnk sem szűkölködik az összeesküvés-elméletekben. Ne vicceljen! Dehogyis. Egyébként Putyin irányába se kért senki ilyet.

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017/20. (05. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárból kiskirály
A Toroczkai-birodalom – riport Ásotthalomról
A nagy begyűjtés
Mészáros Lőrinc és a tőzsde
Színházi melléklet
Máté Gábor, Kováts Adél, Kultúrbrigád
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra