„Az MMA kirekesztő, a művészet szabad”. Ezt írták a transzparensre, amelyet a bejárattal szemben feszítettek ki, és tartottak másfél órán keresztül az esőben. Fiatal képző- és iparművészek, akik magukért, meg hát, akármilyen fellengzősen hangzik: a művészet szabadságáért akcióznak. „Követeljük, hogy az állam biztosítsa a kulturális szektor autonómiáját!” Szórólapjuk hat pontjának tulajdonképpen ez a summája.
Nem igaz, írják blogjukon – a Heti Válasz sokak által átvett tudósítására reagálva –, hogy a Műcsarnok jelenlegi igazgatója mellett, vagy hogy Fekete György leváltásáért demonstrálnának. Hanem az egész, köztestületi rangra emelt abszurditás ellen.
Bár a közgyűlés résztvevőiben volt annyi belátás, hogy leszavazták az indítványt (35-32 arányban), miszerint zárt ülést kell elrendelni, a korábban már kitaszigált tüntetőket mégsem engedték be az épületbe. Ezért azok megálltak a bejárat előtt, és minden, az épületből kilépő tagot „Lépjen ki!” skandálással búcsúztattak. Ottlétünk alatt két akadémikus is odamondott, hogy biztos valami titokzatos megbízó küldte őket. „Behülyítik a fiatalokat” – mondta egy akadémikus hölgy, míg a másik köztestületi művész „Ki pénzeli magukat?” kérdéssel támadt, de adta magát a válasz: „Miért, magukat ki pénzeli?”
A Vörösmarty téri irodaház második emeletén mindeközben az akadémikusok jóízűen falatoztak, a lift előtt éberen strázsáló biztonsági őrök pedig a tüntetőkről beszéltek nevetgélve. „Jól küzdöttek” – mondta az egyik kopasz szakember elismerően.
Lassan szállingóztak kifelé a nemzet művészei. Vidnyánszky Attila gyorsan bebújt az esernyője alá, Temesi Ferenc vigyorogva megemelte kalapját, Jókai Anna pedig (lásd videónkat) szúrósan maga elé nézve, a tüntetőkre még véletlenül se tekintve szállt be a biztonsági őr által kísért taxiba. A többség sietősen távozott.
Nem tudom, hogy mondják azt magyarul, hogy walk of shame?
