„Mondják meg, mit követtem el!”

Sebestyén Eszter ligetvédő aktivista

„Itt például jól nézne ki egy fa” – ezt a szöveget akarta a járdára fújni június 27-én éjszaka. Előbb a biztonsági őr tekergette a karját, majd az egyik rendőr, akit ő maga hívott ki. Végül előállították, és most azt sem tudja, folyik-e eljárás ellene.

Magyar Narancs: Milyen szándékkal ment június 27-én este a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. Dózsa György úti épülete elé?

Sebestyén Eszter: Komáromy Gergely, vagy­is G Ras Peace nevű csapatával mentem, hogy a Kétfarkú Kutya Párt stenciljét elhelyezzem ezzel a szöveggel: „Itt például jól nézne ki egy fa”. Sejtettem, hogy a Közlekedési Múzeumnál összetűzés lesz, ki akartam maradni belőle, de azért valahogyan véleményt akartam nyilvánítani. Ez lett belőle.

MN: Mi?

SE: Elhelyeztük a járdán a stencilt, leguggoltam, de mielőtt még kifújtuk volna a formát, a bal karomat erősen megrántotta hátulról egy biztonsági őr.

MN: Figyelmeztetés nélkül?

SE: Igen. Mivel megrándult a vállam, segítséget kérve hívtam a 112-t. Utólag tudtam meg, hogy a térfigyelő rendőrök jöttek ki, eleve prekoncepciókkal.

MN: Miből gondolja?

SE: Nem azt kérdezték tőlem, a sértettől, hogy mi bajom, hanem azt, hogy mit keresek ott, mi van a kezemben. Tehát támadólag léptek fel. Amikor a rendőrkapitányságra bevittek, az egyik rendőr kotyogta el, hogy ők térfigyelők.

MN: Mit mondott a 112 ügyeletesének?

SE: A címet, a biztonsági őrről leolvasható adatokat, és azt, hogy bántalmazott.

MN: Hogyan lett sértettből előállított?

SE: Az egyik rendőr kérdezte, hogy mit keresünk itt és mi a szándékunk. Elmondtam neki, hogy a szabad véleménynyilvánítási jogomat gyakorolom azzal, hogy stencilt akarok elhelyezni, és később, amikor idegenek érkeztek a helyszínre, bedobtam azt is, hogy a gyülekezési törvényt kiegészítő 75/2008. alkotmánybírósági határozat értelmében ehhez jogom van. Ezt azért tettem, mert láttam, hogy keresik rajtam a fogást, és nehogy rám sózzák, hogy nem bejelentett tüntetést szerveztem. Elmondtam, hogy a Kétfarkú Kutya Párttól kaptuk a stencilt, és mivel ez hivatalosan bejegyzett politikai párt, teljesen legális kam­pány­eszközzel éltünk. Aztán meghallgatta a biztonsági őrt is, én közben telefonálni akartam, mire rám szólt az egyik rendőr, hogy nem tehetem, mert eljárás alá vont személy vagyok. Közölték, hogy előállítanak. Ragaszkodtam hozzá, hogy mondják meg, mit követtem el, de elkezdtek betuszkolni a rendőrautóba. Nem álltam ellent, csak azt akartam, hogy mondják bele a kamerába, hogy mivel adtam okot az előállításra. Erre végül a rendőr azt mondta: bűncselekményt követtem el. Az előállítást pedig – mint valamennyi társam esetében – két szóval indokolták: azzal, hogy „ellenálltunk”, ami nem igaz, és azzal, hogy magánterületen követtük el a „bűncselekményt”.

MN: Az utca magánterület?

SE: Közterülettől el nem zárt magánterület, ezt mondták. Ha ez így van, honnan kellett volna tudnom? Nem jelezte semmi.

MN: Milyen jogcímen indult eljárás?

SE: Nem tudom. Sőt, abban is elbizonytalanodtam, van-e egyáltalán eljárás ellenem.

MN: Hogyhogy? A dokumentumokban mi áll?

SE: Nem kaptam semmilyen papírt, csak egy négyjegyű ügyszámot, betűkód nélkül, mindezt akkor, amikor bementem a VI. kerületi kapitányságra, hogy most már akkor hallgassanak ki.

MN: Ha nem hallgatták ki, mire fel adott ki közleményt a BRFK, hogy az ön esetében bűncselekmény megalapozott gyanúja merült fel?

SE: Nem tudom. Sem helyszíni, sem kihallgatási jegyzőkönyv nem készült, legalábbis én nem láttam. Ha van jelentés, és azt valaki jegyzőkönyv nélkül készítette el, akkor közokirat-hamisítást követett el.

MN: Utólag azért kihallgatták?

SE: Nem. Az előadó azt mondta, azért nem hallgat ki, mert ügyészségi állásfoglalást kért az ügyemben, azzal a megjegyzéssel, hogy szerinte nem követtem el bűncselekményt. A helyszín ugyanis közterület volt, és amit elkövettem, az nem falfirkával történt rongálás volt – az ugyanis 2012 óta bűncselekmény –, hiszen csak a járdán akartam egy stencilt elhelyezni.

MN: Hogyan került egyáltalán elő a falfirkavád?

SE: Ezt a helyszínen az ellenem eljáró B. Tibor találta ki. Nekem ugyan nem mondta, később, a VI. kerületi kapitányságon már a „rács mögött” szedtem ki az egyik rendőrből.

MN: A kapitányságon miért nem hallgatták ki, amikor előállították?

SE: Arra hivatkoztak, hogy engem kímélnek, merthogy 23 órája fent vagyok és megsérültem. Gondolom, el akarták sikálni az ügyet, de a média miatt nem sikerült.

MN: Hogyan került a baleseti sebészetre?

SE: Nagyon fájt a jobb vállam, és a „tetten­érők” közül az egyik rendőr átkísért. Hívtak mellé „kívülről” egy másik rendőrt, aki szintén VI. kerületi. A mentőre két órát kellett várnom, először megpróbáltak lebeszélni arról, hogy kihívjam, és ami még vérlázítóbb, a mentőtisztet is le akarták beszélni arról, hogy elvigyenek. Aztán azt is a fülem hallatára mesélte a „tetten­érő” rendőr a másiknak, hogy – kis túlzással szólva – parancsba kapták, hogy akármi történt is, „a ligetvédőt kell elvinni”. Nem szó szerint mondta, de körülírta, hogy ez történt. Közöttük ültem, és várakozás közben egész oldott beszélgetés alakult ki, melynek során az utólag érkezett rendőr elkezdte oltogatni, provokálni a „tettenérőt”, hogy mi ez az egész, „miért csináljátok ezt a ligetvédőkkel?”. Az hímezett-hámozott, végül annyit mondott, „hát tudod, hogy a Gyuri milyen”. Én először azt hittem, hogy aki velem erőszakoskodott, őt hívják Gyurinak, aztán meg azt, hogy a kapitányság vezetőjét. Végül is fogalmam sincs, hogy kicsoda Gyuri, de az egyértelmű volt számomra, hogy a rendőrség állománya megosztott: az egyik fele azt gondolja, hogy nem szabad politikai szempontoknak engedelmeskedve túllépni hatásköröket, jogszabályokat.

MN: Miből gondolja, hogy itt politikai vezérlés lehetett a háttérben?

SE: Amikor a hívásomra kijöttek a rendőrök, az érdekelte őket, hogy mi közöm van Csák Gergelyhez és Várnai Lászlóhoz? Később, már a kórházban érdeklődtek a „férjemről” is. (Csák a Ligetvédők fő nyilatkozója, Várnai a Civil Zugló nevű szervezet önkormányzati képviselője, Sebestyén Eszter élettársa pedig a Ligetvédő Mozgalom egyik alapítója, Gayer Zoltán – a szerk.)

MN: Tehát a feltételezése szerint nem a legközelebbi rendőrt küldték ki az ön hívására, hanem olyant, aki kifejezetten a Ligetvédőkre volt ráállítva?

SE: Az biztos, hogy feltűnően hamar kijöttek. Emlékszem, még az is eszembe jutott: „Istenem, csak nem mondtam valami olyat, hogy egy súlyosan rászoruló elől vontam el a rendőri védelmet?” Az is figyelemre méltó, hogy B. Tibor akkor alkalmazott ellenem fizikai erőszakot, amikor kimondtam a „polgári” jelzőt az ellenállás szó elé. Az ellenállásom szerintük abban nyilvánult meg, hogy azt kiabáltam, mondják meg, miért visznek el. Erre a már hátracsavart karomra még egyet rácsavart, hogy az reccsent egyet, majd betuszkolt és hátrabilincselte a karomat. Érezhető volt, hogy elöntötte az indulat, ez látszik a videófelvételen.

MN: Milyen egyéb jelekből vonta le azt a következtetést, hogy a rendőrség Liget-ügyben megosztott?

SE: A július 6-i délelőtti ligeti csata és az esti demonstráció utáni dulakodás közben többen is hallották közülünk, ahogy a bordó sapkások (a készenléti rendőrség állománya – a szerk.) egymás közt azt mormogták, hogy köztünk lenne a helyük. Mi mindig próbáljuk meggyőzni őket, hogy minél hamarabb lépjenek vissza, nem kötelességük jogsértő parancsot teljesíteni, hogy vegyék észre, ez a projekt, amit védenek, illegitim és immorális, a társadalom többsége ellene van… Érdekes, hogy egy idő után reagálnak ránk, miközben egy rendőrnek rezzenéstelenül kellene állnia. A bordó sapkások elbizonytalanodása mellett az is furcsa jelenség, hogy a rendőrség folyamatos jogsértéseket követ el ellenünk, fizikai erőszakot alkalmaz. Én talán az első sérült voltam, de másnap számos társammal szemben alkalmaztak erőszakot. Földre dobtak elszállított tüntetőket, egyiküket szándékosan fejre ejtették. G Ras konkrétan életveszélyben érezte magát, amikor a Közlekedési Múzeum tetején kifeszítették a tűzlétrán, úgy rugdosták. Ezt el is mondta nyilvánosan.

MN: De ezt – ha így történt – nem rendőrök tették, hanem az úgynevezett biztonsági szolgálatok emberei.

SE: Igen, de az egyik vezetőjük úgy üvöltözött egy rendőr alezredessel, mintha a csicskása lenne. Ez nem rendőrségi, hanem társadalmi ügy, mert mindnyájunk rendőrségének a tisztjével tette, minden következmény nélkül. Úgy gondolom, nemcsak én aggódom amiatt, hogy politikai megrendeléseket akarnak a rendőrséggel végrehajtatni, hanem sokan a rendőrségen belül is.

MN: Visszatérve a sérülésére, végül is mennyire súlyos? A sajtóban megjelent baleseti ambuláns lapon az áll, hogy „friss törés, csontsérülésre utaló jel nem látható”, csak egy feltehetően korábbi sérülés maradványai. Valamint az, hogy sérülését a biztonsági őr okozta. Félreértette önt az orvos?

SE: A baleseti ambuláns lapot úgy készítették el, hogy velem a körülményekről az orvos nem is beszélhetett, csak a rendőrrel. A lapomon nincs is anamnézis, kódok, vizsgálati eredmények, és az első változat, ami a 444.hu-n megjelent, a röntgenfelvételeket sem tartalmazta. Azt nem tudom, hogy a sérülésem mennyire súlyos, csak azt, hogy az orvos, mikor kikísért és átadta az ambuláns lapot, azt mondta, hogy műtétre lesz szükség. Ezt hallotta a két rendőr, mégis, másnap a BRFK olyan nyilatkozatot adott ki, hogy semmi bajom nem történt.

MN: A 444.hu egy nyomtatványt is leközölt, amelyen az ön azonosítására alkalmas adat ugyan nem szerepel, az aláírás ki van takarva, de azt sugallja, hogy ön elismerte, hogy az előállítás során sem sérülése nem keletkezett, sem panasszal nem él, és erről másolatot is átvett. Aláírt ilyesmit?

SE: Nem. Még arról se született papír, hogy elhagytam a kapitányság épületét, papíron tehát még mindig ott vagyok. A cikket Szily László úgy írta, hogy velem nem is beszélt, ha van a birtokában bármi, ami bizonyítja, hogy aláírtam ilyen papírt, mutassa meg!

Mást mondanak

A tisztánlátás érdekében kérdéseket intéztünk a BRFK-hoz, melyekre az ORFK-tól az alábbi válaszokat kaptuk:

Június 27-én éjszaka előállították az egyik ligetvédőt, Sebestyén Esztert a VI. kerület, Dózsa György út 84/A sz., a Liget Center épülete előtt. Jelenleg van-e eljárás ellene folyamatban rongálás bűncselekménye miatt?

„A Budapesti Rendőr-főkapitányság VI. kerületi Rendőrkapitánysága S. Eszter ellen szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó, falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás vétség gyanúja miatt folytat nyomozást.”

Készült-e az előállításról helyszíni, illetve kihallgatási jegyzőkönyv, illetve jelentés, ha igen, bele lehet-e nézni?

„A rendőrök a szükséges intézkedéseket megtették. Rendőri jelentés készítésére, valamint gyanúsítotti kihallgatásra is sor került, amelyek azonban a média részére a hatályos jogszabályok értelmében nem nyilvánosak.”

Ezen túlmenően a rendőrség hivatalos oldalán 2016. június 28-án megjelent közleményüket ajánlották a figyelmünkbe. E szerint „a helyszínen S. Eszter budapesti lakos úgy nyilatkozott, hogy az épület előtt szeretett volna egy falfestést elhelyezni. Ezt az épületben lévő biztonsági őr észlelte és a festés véghezvitelében kezét megfogva megakadályozta. Ennek során az általa használt sablon elszakadt. Tekintettel arra, hogy S. Eszter vonatkozásában a helyszínen bűncselekmény gyanúja merült fel, a rendőrök a hölgyet elfogták és előállították a kerületi rendőrkapitányságra. Az intézkedés alá vont ennek ellenállt, így vele szemben a rendőrök – a szükséges mértékben – testi kényszert alkalmaztak.

Előállítását követően tekintettel arra, hogy mindkét csuklójában és jobb vállában fájdalmat érzett, részére a rendőrök mentőt hívtak, akik a hölgyet 2 óra 30 perc körül teljes körű kivizsgálás céljából kórházba szállították. A vizsgálatok során csontsérülést, illetve törést a hölgyön nem diagnosztizáltak. Az orvosi vizsgálatot követően a nyomozók S. Esztert 2016. június 27-én 5 óra 2 perckor szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás vétségének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki. A hölgy a gyanúsítás ellen panasszal nem élt, a bűncselekmény elkövetését elismerte. S. Eszter a rendőri intézkedés végén 6 óra 12 perckor panasztételi lehetőségéről tájékoztatva lett, panasszal nem élt, írásban úgy nyilatkozott, hogy előállítása alatt sérülése nem keletkezett.”