Nagy pénz, nagy kavarás - Fideszes beljátszmák: Liget vs. Budavár

Eddig csak az ellenzék és értelmiségi holdudvara lőtte a Liget Budapest projektet – aztán itt a Narancsban L. Simon László is tüzet nyitott rá. Zoboki Gábor építész pedig – „meghekkelve” az új Nemzeti Galériára kiírt pályázatot – már el is készítette a Szőcs Géza eredeti víziójához visszatérő alternatív javaslatot.

A Liget Budapest tervét kényszer szülte. A kormány 2011 februárjában elvette a pénzt a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésétől (mert a forrás a Várkert Bazárra kellett), de cserébe Baán László projektgazda összevonhatta a Szépművészeti Múzeumot a Nemzeti Galériával (MNG), és valószínűleg meggyőzte Orbánt arról, hogy – kommunikációs szempontból is – sokkal jobb múzeumi negyedet építeni, mint múzeumokat kiköltöztetni. A Néprajzi Múzeum épületét tudniillik vissza akarja adni a kormány a Kúriának, a Buda­vári Palota már akkor tervbe vett rekonstrukciójának pedig a Magyar Nemzeti Galéria volt útjában. Ezzel párhuzamosan Szőcs Géza is előadott egy fantasyelemekkel tarkított kusza ötlethalmazt Andrássy-negyed néven, ami a sugárút tágabb környékének műemléki-múzeumi fejlesztése lett volna (konflisokkal és a Dózsa György út forgalmának alagútba terelésével). Végül Baán pragmatikus terve győzedelmeskedett: először az MNG és a Néprajzi Múzeum felépítése jött szóba, majd a 2012 júliusában született kormányrendelet a kiállítóhely nélküli Építészeti Múzeummal, a méltatlan helyzetben lévő Magyar Fotográfiai Múzeummal, a szintén hiányzó Magyar Zene Házával egészítette ki, és kizárólag a Ligetre koncentrálta a projektet. E tervek 2013 júliusában további elemekkel, köztük az állatkert és a Közlekedési Múzeum bőví­tésével, a Fővárosi Nagycirkusz új épületével, Gyermek- és Ifjúsági Tudás- és Élményközponttal, valamint a Liget revitalizációjával immár 150 milliárdosra híztak. Múzeumszakmai ellenérvek nem nagyon voltak, hiszen a Néprajzi Múzeum és részben a Galéria épületének alkalmatlansága közhely, és az sem vita tárgya, hogy a magyar fotó, az építészet és a zene is megérdemel egy-egy tematikus múzeumot. Fontos ellenérv volt viszont a beruházás zöldmezős jellege és a várható roppant költség.

A Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) határozottan fellépett az ellen, hogy a város egy ma is frekventált szeletét fejlesszék tovább.

Mégsem ezek, hanem a környezetvédelmi ellenérvek lettek a legerősebbek. Horváth Csabának (MSZP) és Karácsony Gergelynek (PM) a civil tiltakozást felkarolva sikerült kampánytémává tennie az – egyébként meglehetősen elhanyagolt – Városliget zöldterületének a megvédését. Míg a Kossuth tér átalakítása csont nélkül átment, a Ligetnél a tiltakozásnak lett eredménye.

Bár társadalmi vita nem volt, Baán az egyéb kormányzati projektek gyakorlatától élesen eltérő módon nyilvánosan érvelt a Liget Budapest mellett, és készültek – az ő igazát bizonyító – hatástanulmányok. Bár post festa, de meghallgatta az ellenzőket is. A legfontosabból, a városligeti helyszínből nem, számos kérdésben viszont engedett (lásd a kezdetekről készült interjúnkat és annak beszédes címét: „Aki a stratégiai célt elfogadja, azzal egyeztetni fogok”, Magyar Narancs, 2011. december 8.). A projekt töpörödött, kikerült belőle egyebek mellett a tudományos játszóház (amiért tényleg kár), végül pedig az összes épület a most részben beépített területekre került, minimalizálva a környezeti terhelést. Kormányhatározat mondja ki, hogy a zöld felületnek és biológiai aktivitásának növekednie kell. A Felvonulási tér, a széles utak visszaparkosításával ez nem elképzelhetetlen, igaz, a kiemelt projektek csekély átláthatósága miatt érthető az ellenzők további gyanakvása. Bár Orbán Viktor beillesztette a szimbolikus beruházások közé a Ligetet, érzelmileg nem annyira elkötelezett, mint például a stadionépítések mellett. A viszonylagos nyilvánosság és az engedmények is azt mutatták, hogy a Liget Budapest nem élet-halál kérdés a kormány számára. Az, hogy gyakorlatilag nem tervezték be eddig egyik év központi költségvetésébe sem, valamint Hoppál Péter kulturális államtitkár elszólása, miszerint talán csúszik a projekt, már jelezték a viharfelhőket.

Bár egyetlen fillér uniós forrás sem jut a projektnek, a tervezett összeg az eredeti 50-ről gyorsan felkúszott 180 milliárd forintra (az állatkert biodómjával együtt). A tervezet körül egyre többen kezdtek sündörögni, forrásaink szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium például 40 milliárdért álmodott új Mezőgazdasági Múzeumot, a kiürülő Vajdahunyad-vár pedig a szállodások figyelmét is felkeltette. Bekerült a projektbe a Közlekedési Múzeum eredeti épületének a visszaépítése, az állatkert egy évvel korábban még 15 milliárdos fejlesztése hirtelen 25 milliárdos lett – talán azért is, mert az biztosan elkészül a választásokig. Egyes forrásaink szerint egyszerűen túlnőtte magát a projekt, így most vissza kell metszeni. Kérdés azonban, hogy túléli-e a beavatkozást?

Az sem tett jót a gyengülő támogatottságú tervezgetésnek, hogy a hatalmas költséggel lebonyolított nemzetközi tervpályázat közepes eredménnyel zárult. Az MNG új épületére újabb, meghívásos fordulót kellett kiírni, a többi négy múzeumterv közül pedig csak egy tekinthető emblematikus épületnek, a Sou Fujimoto tervezte Magyar Zene Háza. Nyílt titok, hogy a Néprajzi, de főleg a „két kocka”, a Fotográfiai és az Építészeti Múzeum terve nem nyerte el Orbán Viktor (és Lázár János) tetszését. Ám ha csak ez volna a probléma, Baán László bizonyára nem habozik valahogyan belenyúlni a pályázat eredményébe; a Néprajzi Múzeumra van is egy kiváló második díjas terv, igaz, a megvalósítása harmadával többe kerülne, mint a nyertes pályaműé. (A nyertes tervekről lásd kritikáinkat: Elszabadult zászlóshajó, Magyar Narancs, 2015. január 15.; Ég és föld, 2015. február 12.)

Az első lövések

A kormány hivatalosan a projekt mellett állt, L. Simon László lapunknak adott inter­júja volt az első nyilvános szembefordulás a Liget Budapesttel. (Lásd: „Lesz helyettük más”, Magyar Narancs, 2015. április 9.) Kérdés, hogy L. Simon valójában Lázár, esetleg Orbán magyar hangja volt, vagy netán a miniszterelnökségi államtitkár egyéni akciója a Liget-terv faragása.

Kormányzati forrásaink szerint L. Simon három okból fúrhatja a Liget-projektet. Lehetséges, hogy a magasra tört hivatalnok a főnök kedvében akar járni, amikor osztja a miniszterelnök esztétikai véleményét. Előfordulhat, hogy úgy gondolja: saját magát erősíti, ha a másik komoly fideszes kultúrpolitikust, Baánt gyengíti. Ám a legfőbb ok az lehet, hogy a két szimbolikus nagyprojekt másikának, a Budavári Palota rekonstrukciójának a gazdájaként L. Simon kíméletlen versenyfutásban van az állami pénzekért.

Paradox módon a vár tervbe vett felújítása lehet a genezise és a végzete is a Liget Budapestnek. Az ügyre rálátó egyik forrásunk szerint L. Simon és Lázár bátoríthatta a miniszterelnökkel jó viszonyt ápoló Zoboki Gábor építészt, hogy „hekkelje meg” az új MNG-re kiírt tervpályázatot. Zoboki az épületet ugyanis nem a Városligetbe, hanem a budai várba, a Szent György tér üresen tátongó nyugati oldalára helyezte, s még egy kommunikációs irodát is felkért – az önkényes helyszínváltoztatás miatt a pályázatból természetesen kizárt – tervének a megismertetésére. L. Simon az említett Narancs-interjúban erre a tervre utalhatott, amikor azt mondta: „Van egy kiváló koncepció az asztalomon, ami kicsit historizáló, ugyanakkor modern.” Zoboki egy másik interjúban tagadta, hogy egyeztetett volna korábban L. Simonnal, mondván, gesztusát inkább vitaindítónak szánta. „Gesztusnak” azonban elég drága mulatság direkt érvénytelen tervet beadni egy pályázatra. Sokan élnek a gyanúperrel, hogy Zoboki voltaképpen bejelentette igényét a várbeli Szent György tér beépítésére, amit éppúgy nyílt verseny nélkül szerezne meg, mint a tér másik oldalának, a Miniszterelnökségnek a megtervezését. A klasszicizáló, a harmincas évek Rómáját idéző épület nyilván jobban tetszik Orbán Viktornak, mint a Liget puritán tervei. Az építész a „magyar Akropolisznak”, a „nemzet főterének” nemzettudatot erősítő szerepéről szóló mondatai is bizonnyal utat találnak egykori zalaegerszegi katonatársa szívéhez.

Hogy teljes legyen a Liget Budapest és a Baán elleni offenzíva, Zoboki az MNG és a Szépművészeti Múzeum egyesítésében is állást foglalt. Olyannyira, hogy a kiírástól eltérő módon nem a két közgyűjtemény összevont modern anyagára, hanem az MNG jelenlegi gyűjteményére tervezte a múzeumot. L. Simon és Zoboki lépése újra erőt öntött a Liget Budapest ellen tiltakozókba, amint a Magyar Urbanisztikai Társaság pénteki konferenciáján is érzékelhető volt . E fordulatok a MUT-ban azt a reményt keltik, hogy végre nyílt kommunikáció indulhat a Ligetről és a várról. Ebben persze csak az igazán naivak bízhatnak, a kormány döntéshozó mechanizmusát jól ismerők azt mondják, Zoboki két ütőkártyát adott L. Simon kezébe. Amellett, hogy releváns urbanisztikai megoldást kínált a Szent György tér rendezésére, a palota múzeumi funkciói­nak csökkenése miatt aggódókat is megnyugtatta, hogy csupán egy sarokkal kerül arrébb a Galéria, egy vadonatúj épületbe. A másik kártya a Pénzügyminisztériummal szemben játszható ki: az MNG kiköltöztetésére a Liget Budapestnél jóval olcsóbb – azaz kisebb támadási felületet nyújtó –, bár 2018-ig nem befejezhető verziót ajánl.

Zoboki terve

 

Ha a vezető úgy gondolja

Zoboki egy olyan koncepcióvázlatot is mellékelt a tervéhez, ami hasonlít a kultúrpolitikába visszatérni szándékozó Szőcs Géza régebbi elképzelésére az Andrássy-negyedről: a múzeumfejlesztések egyetlen tengelyre, a budai vártól a Hősök teréig tartó útvonalra fűzhetők fel. De hiába lehet felsorolni számos használható épületet, telket a Liget tervezett múzeumai számára, Baán bizonyára látja, hogy a politika nem vehető rá egy ilyen szórt, kevéssé bombasztikusan kommunikálható megoldásra. (Abban viszont aligha lehet igaza, hogy a Liget múzeumai pusztán közelségük és építészeti minőségük okán annyira vonzanák a turistákat, hogy megtérülő beruházások lehetnének.)

Ha tehát a kormány lefújja a Liget Budapestet, a tervezett és régóta hiányolt múzeumok nagy valószínűséggel nem épülnek föl. A Néprajzi Múzeumot ugyanakkor el kell helyezni valahová, hiszen a ciklus végén a Kúria beköltözik a Kossuth téri épületbe, s hogy egy eset­leges új kormány ne fújja le a Budavári Palota rekonstrukcióját, nyilván még a választások előtt elkezdik a mai MNG tereiben az eredeti hauszmanni enteriőrök rekonstruálását.

A Liget Budapest projekt legjobban álló része a 2017-re elkészülő Szabolcs utcai raktárközpont, ahol az MNG és a Néprajzi Múzeum raktára is helyet kap. Ez csapdahelyzet is lehet, hiszen lesz hova ideiglenesen kiköltöztetni e múzeumokat, hogy aztán akár évekig el lehessen szórakozni a végleges épület kitalálásával. (Persze kockázatos lépés a választások előtt raktárba zárni két emblematikus közgyűjteményt.) Ha nem a Ligetben épül meg a két múzeum, akkor viszont kidobott pénz a raktárközpont megépítése.

Baán László megfontolt játékos, bizonyára van B, talán C terve is. Tudatosan bővítette a projektet, hogy a „minimális program”, az új Nemzeti Galéria (esetleg a Fotográfiai Mú­zeum) megépüljön. Ezért a végsőkig küzdeni fog, és ehhez a norvég Snøhetta két, egymásba tolt ékből álló, megosztott első díjas terve jó muníciót biztosít. Az elmúlt hónapokban elveszített időközi választások pedig arrafelé terelhetik Orbán Viktor gondolatait, hogy a ciklus végére a stadionokon és a rekonstrukciókon kívül esetleg egy kulturális létesítményt, a maga Pompidou Központját is átadhatná – de a várban addig legfeljebb a Lovarda és a Főőrség épülete készülhet el.