Naponta ábrándulnak ki újabb és újabb Fidesz-szavazók Orbánból – Itt a lista!

  • narancs. hu
  • 2017. április 18.

Belpol

Micsoda lavina indult meg itt a CEU-balhé közben, vegyük sorra a különböző eseteket!

Napi húsvéti rutin: jön egy érzelemdús Fb-poszt egy korábbi Fidesz-szavazótól, amelyben elhajtja Orbán Viktort, és leszúrja az egész NER-t.

Az elmúlt napokban megnyilvánuló jobboldali értelmiségiek persze aligha vádolhatók azzal, hogy Soros-katonák lennének – de nemcsak ezért érdekes egymás mellé tenni a különböző eseteket, és kiemelni azokat az érveket, meglátásokat, amelyek szerintük vállalhatatlanná tették az Orbán-kormányt.

Ürge-Vorsatz Diána – rombolás, érzéketlenség

A CEU oktatója április 5-én akkor posztolt a Facebookra, amikor a kormány megszavazta a lex CEU-t.

false

Ürge-Vorsatz ezt írta: „Világéletemben Fidesz-szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünket, egyházi iskolába járatjuk őket.

Egy beteljesült álom – ezt gondolhatja mindenki, és jogosan.

Egészen 2017. április 4-ig.

Amikor ezt az álmot szembeköpték, durván széttörték. Egyszeriben egy »törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó« intézet része lettem, és a 20 év alatt sok munkával, verejtékkel és virrasztással felépített erős alapokat egyik napról a másikra kihúzták a lábam alól. Az intézet, amit sikerült ennyi idő alatt a világ egyik legkívánatosabb, elit oktatási intézményévé tennünk, ahova sokan sok ezer dollárt fizetnek évente, hogy oda járhassanak – pár perc alatt egy bizonytalan, kiszámíthatatlan hellyé vált, ahova akár diák, akár professzor alaposan meg fogja gondolni, merje-e reszkírozni, hogy ide jöjjön-e, a pénzét itt kockáztassa-e.

De talán a legeslegrosszabb azt volt látni, ahogy kollégák, barátok, család csak nagyon mérsékelten álltak mellénk. »Hát a törvényt azt be kell tartani!« – felkiáltással elmarasztaló pillantások jöttek a régi elismerések helyett. Vagy csak »ne haragudj, nem merek, mert esetleg feketelistára kerülök«.”

Lukácsi Katalin: CEU, Népszabadság, uszítás

Április 7-én Lukácsi Katalin, a KDNP-s Barankovics István Alapítvány projektmenedzsere jelezte: elege volt, kilép a kisebbik kormánypártból. Lukácsi már nemcsak a CEU miatt állt fel, korábbi eseteket is felsorolt: a „kormánypártok retorikája Ferenc pápával szemben, tavaly nyáron sokkolt a nyílt szembehelyezkedés”, majd a „Népszabadság megszüntetése tette számomra egyértelművé, hogy az én demokráciafelfogásom gyökeresen eltér a pártométól (…) most pedig a CEU-s ügy (és hogy tisztújítás van a szervezetemben) sürgetővé tette a következtetések levonását”.

Király Miklós: a felsőoktatás helyzete és a jogbiztonság hiánya

Mádl Ferenc egykori tanácsadója, Orbán Viktor korábbi támogatója is felszólalt vasárnap este a CEU-ügy kapcsán. Király Miklós megnyilvánulásának súlyát az adja, hogy ő az ELTE jogi karának tanszékvezetője. A professzor azt írta a Facebookra: a „Nemzeti felsőoktatási törvény legújabb módosítását, ami legalábbis drámai mértékben megváltoztatja a CEU működésének feltételeit, egy hét alatt fogadta el az Országgyűlés, kivételes eljárásban. Sem a törvényjavaslat

false

előterjesztője, sem az Országgyűlés nem vette figyelembe azokat az alkotmányossági aggályokat, amelyeket vezető alkotmányjogászok igen világosan megfogalmaztak. Sőt, látva az ellenvéleményeket és az erősödő tiltakozást, inkább úgy döntöttek, hogy a javaslatot kivételes eljárásban, gyorsított módon tárgyalják, és egyúttal még tovább szigorítottak a törvény rendelkezésein. Teljesen világosan kifejezésre juttatva, hogy Önöket már egyáltalán nem érdekli a felsőoktatás és a tudomány képviselőinek véleménye, hanem csak azért is éppen az ellenkezőjét teszik, mint amire kérik Önöket. (…) A törvény elfogadása után lényegében az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát.”

Király a CEU-ügytől elrugaszkodva mondja, hogy lényegében „nem maradt olyan pont a döntéshozatalban és jogalkotásban, ahol a legfelső politikai akarat józan mérlegelésére hívhatnánk fel. Elveszett a jogbiztonság és az előreláthatóság. Hát ezért tiltakozunk. (…) 2016-ban az utolsó hazai állami egyetemek is kihullottak a legjobb felsőoktatási intézményeket számba vevő Shanghai lista 500-as elit csoportjából. Ez nyilvánvaló kudarc. Mert Bécs, Krakkó, Prága patinás egyetemei bizony ott maradtak ebben az élbolyban.” A professzor így zárja sorait: „Alapvetően téves és rosszindulatú megközelítés, sőt, a szomorú tények és valóság előli menekülés bírálatunkat a Soros-birodalom terjeszkedésének tulajdonítani.”

Kovács Tamás: nemzeti konzultáció és korrupció

„1990-ben Antall Józsefre szavaztam, majd 1994 óta mindig a Fideszre, mint nemzeti érzelmű polgár, de a 2014-es választások után történt valami… megváltozott a Fidesz politikája, morálja, becsülete, és tovább fokozta az amúgy is megosztott magyar társadalom kettészakadását.

false

Elfelejtette a Fidesz mint kereszténydemokrata párt Isten intelmeit tízparancsolatában, hogy: ne lopj, ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy, valamint mások tulajdonát ne kívánd!!! Két éve a kommunista rendszer uszításai jutnak eszembe” – kezdte sorait tegnap Kovács Tamás vívó, mesteredző a Facebookon. Így folytatta: „Csak azt hallom és látom az óriásplakátokon, tévében,rádióban, sajtóban, hogy: EU, Brüsszel, Gyurcsány, multik, migránsok, Simicska, Soros, MSZP, MSZMP, Jobbik, mindenki ellenünk van, ezek mind hibásak a kialakult helyzetért, ezzel megosztva a társadalmat, embereket, családokat, barátokat egymás ellen fordítanak, elbutítva az embereket, ellenvéleményt nem tűrő hangon, egymásnak ugrasztva, gyűlöletet szítva… hová vezet ez?? …mi lesz ennek a vége?? ...csak egy vélemény lehet ebben az országban…??? ...a Fidesz véleménye…??? ...még van kb. 2,0 millió rajongója a Fidesznek és a többi 6,0 millió az nem ember, az nem magyar állampolgár???” Kovács így zárja: „Az első négy évben nagyon sok szép infrastrukturális beruházást csináltatok, de ez az utolsó két év korrupciós hulláma, az ország megosztása, a diktatórikus vezetés nagyon lerontotta a hétéves teljesítményeteket. Kihasználjátok, hogy nincs ellenzék… vagyis van… van egy marakodó, nagyon gyenge baloldal, egy megosztott Jobbik, és a többi kis párt. (…) Ne éljetek vissza a jelenlegi túlerőtökkel, mert a nemzetünk jövőjéről van szó…!!!”

Pósfai Gábor: uszítás, közbeszéd

A Decathlon ügyvezetője leírja hétvégi posztjában, hogy ő eddig mindig „jobbra” szavazott, de fél, hogy a mostani uszításnak drámai következményei lesznek.

Pósfai azt kifogásolta, hogy Orbán legutóbbi rádióinterjújában arról beszélt, sokaknak „viszket a tenyere” attól, amik mostanában a főváros utcáin történtek. „Viszket a tenyered? Mosd meg és nyújtsd oda Felebarátodnak. Ha már húsvét van.” Pósfai megjegyzi: zseniálisan „ki van minden találva. Média kontroll alatt, állami vállalatoknál minden ember kontroll alatt (ne lájkolj, ne tüntess, mert bajod lehet belőle; csak a lojalitás, semmi más). (…) Tüntetni akkor lehet, ha azt a békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki. A multi az akkor jó, ha munkahelyet teremt, de majd megmondjuk, hogy azt hogyan tegye. A szerencsejáték csak akkor veszélyes, ha nem mi szedjük belőle a hasznot. A bankok kizsákmányolóak, persze csak akkor, ha nem államiak. Az átláthatóság fontos, kivéve közbeszerzéseknél és az állami szerveknél. A dohányzás káros, persze csak akkor nem, ha ebből is mi húzunk hasznot. Sorolhatnám nagyon sokáig. (…) Miért nem lehet normálisan leülni egymással? Ha erősödik egy ellenvélemény (netadó, vasárnapi zárva tartás, olimpia stb.), akkor gyorsan levesszük a napirendről. Miközben ezekből több olyan téma is volt, amiről lett volna értelme vitatkozni, átbeszélni. Ugyanez igaz a migránshelyzetre is. Valódi probléma, de nem normálisan beszélünk róla, hanem háborús, rövid távú politikai érdekeket szolgáló kontextusba helyezve. Sok olyan ismerősöm van, aki még mindig hisz ezeknek a szólamoknak.”

És a legfrissebb: egy korábbi Fidesz-képviselő

Körömi Attila, aki két cikluson át volt Fidesz-képviselő az Országgyűlésben, ma tálalt ki a Magyar Nemzetben. Körömi 2004. április 13-án lépett ki a Fidesz frakciójából, ezzel együtt pedig a pártból is. Előtte néhány nappal, április 5-én még ülésezett egyet a frakció, „melyre együtt érkezett a párt elnöke, Habony Árpád, Gyürk András és még egy személy, akit nem ismertem. Egy nagymintás szociológiai felmérés, közvélemény-kutatás vezetőjeként mutatták be. Gyürk András frakciótársunk a 2004. júniusi európai parlamenti választásra való felkészülés miatt ült az elnöki asztalhoz. Őt kérte fel a párt elnöke a kampányfőnöki teendők ellátására. Habony Árpád addig nem volt ismert a frakció előtt. Nem lehetett tudni, miért van jelen.” Körömi pontokba szedve idézte fel most, mi történt azon az ülésen:

„– A jövőben nem mi mondjuk meg, hogy kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket. Nem a polgárokat, hanem az embereket.

– A felmérés szerint a Fidesz megosztotta az országot, nem viseli a vereséget. A cél az averzió lebontása, aminek érdekében a baloldalról és az elégedetlen anyagi helyzetűek közül kell meríteni.

– A jobboldal-baloldal felosztás értelmezhetetlen.

– A határon túli magyarok és a népességfogyás ügye egyre nehezebben kommunikálható, egyre kevésbé hasznos témák.

– Összességében megállapítható, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket.

– A jövőben a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani.

A pártelnök azt is világossá tette, hogy »a Kádár-rendszer győzött« következtetésre épített jövőbeni pártstratégia képviselete a frakcióülésről való távozás után életbe lép. Emlékszem, megfordult velem a világ, légszomj kerülgetett. Kimondatott az, amit az előző két évben csak a szenzoraim vettek. Összeállt a stratégia szíve-gyökere, amely azóta is meghatározza a párt és a frakció politikáját, működését. A polgárnak ajtót mutatunk, lapátra tesszük.”

*

Itt tartunk. Hat korábbi Fidesz-szavazó alig tíz nap alatt osztotta meg a nyilvánossággal, hogy milyen fenntartásai vannak a jelenlegi kormánnyal. Nem tévedünk nagyot, ha azt sejtjük: a CEU-botrány indította el a lavinát, és vannak még olyan Fidesz-szavazók, akik az elmúlt napokban hasonlóan vélekedtek, mint az előbb idézettek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.