Efraim Zuroff a Csatáry-ügyről

„Nem először adtunk információt a Sunnak”

  • Vári György
  • 2012. július 23.

Belpol

Nem tagadja, hogy aggódott az ügyészség munkája miatt Csatáry László ügyében, amint azt sem, hogy ő informálta a Sunt is. Ráadásul nem ez volt az első együttműködés az újság és a Wiesenthal Központ között. Efraim Zuroff-fal, a szervezet jeruzsálemi vezetőjével beszélgettünk.

narancs.hu: Ön levelet írt Áder János köztársasági elnöknek: ebben azt kérte, hogy az államfő nyilvánosan garantálja a magyar hatóságok erőfeszítését Csatáry bíróság elé állításában. Úgy gondolja, hogy eddig nem tettek meg mindent?

Efraim Zuroff: Igen, nyilvánvalóan azért írtam a levelet, mert tartottam attól, hogy nem tesznek meg mindent Csatáry felelősségre vonásáért. Vegyük Képíró Sándor példáját. Magam adtam át az ügyészségnek a rá vonatkozó anyagot Budapesten, még 2006. augusztus elsején, és már 2011 májusát írtuk, mire Képíró pere megkezdődött.

narancs.hu: Az eljáró ügyész önt bírálva arra hivatkozott, hogy alaposan elő kell készíteniük az ügyet, bizonyítékokat kell gyűjteniük, mert addig, míg nincs elég információ a kezükben, nem léphetnek. Még Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke is azt mondta, hogy kívülről nem lehet megítélni az ügyészség munkáját, mert körültekintően kell eljárniuk a Képíró-eset miatt is, ahol nem sikerült első fokon bizonyítani a vádat. Nem lehet, hogy a sürgetés csak árt az ügynek?

EZ: Maradéktalanul megértem, hogy alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatra van szükség, de majd egy évbe telt, ameddig egyáltalán meggyanúsították Csatáryt. Csak ezt követően vehették el az útlevelét, és addig, vagyis egy éven keresztül folyamatosan fennállt a veszélye annak, hogy fogja magát, és eltűnik az országból. Ezért ítéltem meg úgy, hogy valamit lépni kell – és ezért lettem én a hibás. Úgy látom, hogy a jelenlegi magyar kormánypárt, a Fidesz értékrendjétől nem függetlenül a közvélemény egy nem elhanyagolható részét egyfajta, úgymond hazafias közhangulat uralja, és annak egyik legegyszerűbb módja, hogy valaki „hazafiasnak” tűnjön az, hogy a Wiesenthal Központot és Efraim Zuroffot kritizálja.

narancs.hu: Ön szerint a per segítené az antiszemitizmus és a rasszizmus elleni küzdelmet. Hogyan?

EZ: Egyszerű az összefüggés, ugyanis egyenes út vezet az egykori háborús bűnöktől a mai magyar szélsőjobboldali antiszemitizmus irányába. A jelenlegi ultranacionalista szélsőjobb a neofasizmus egyik formáját élesztette újra, gondolok itt elsősorban a Jobbikra, de sajnos a széles gyűjtőpártként működő Fidesz egy részétől sem teljesen idegen ez a szellemiség. Ez az ideológia és érzésvilág azonos azzal, amely elvezette a háborús Magyarországot addig, hogy részt vegyen a tömeggyilkosságokban. Gondolok előbb az itt élő „hontalan” zsidók 1941-es összegyűjtésére, akiket Kamenyec-Podolszkijban gyilkoltak meg, aztán az újvidéki vérengzésre, illetve a vidéki zsidóság ’44-es deportálására, majd a Szálasi-rezsim idején történt gyilkosságokra. Mindezt világossá kell tenni, és ebben segíthet Csatáry elítélése.



Fotó: MTI – Kallos Bea

narancs.hu: Sokan mondják, hogy a per érzelmi hatását tekintve akár kontraproduktív is lehet, hiszen egy majdnem százéves ember méltatlan meghurcoltatásának is beállíthatják majd, ezáltal egyeseknek akár sikerül szánalmat ébreszteniük a háborús bűnökkel gyanúsított iránt.

EZ: Amennyiben egy ország elszánja magát arra, hogy a még lehetséges eljárásokat lefolytatja majd’ hetven év után is az olyanok ellen, mint Csatáry, azzal világos üzenetet küld saját társadalmának és a világnak. Jelzi azt, hogy ami a holokauszt során történt, fontos számukra, a bűnök és az áldozatok emléke eleven Magyarországon, és az is marad. Ezért kell még az utolsó pillanatban is megkísérelni a tettesek kézre kerítését. Csatáry bűnét sem kisebbíti az azóta eltelt idő, és az idős kor sem adhat felmentést. Egyébként azoknak, akikben Csatáry kora együttérzést kelt, érdemes arra is gondolniuk, hogy amikor ereje teljében volt ez az ember, energiáját ártatlan férfiak, nők és gyermekek halálba küldésére használta.

narancs.hu: Nem tart attól, hogy megismétlődik Képíró esete abban a tekintetben is, hogy a bíróságot megint nem sikerül meggyőzni Csatáry jogi értelemben vett bűnösségéről? Ez nem volna még rosszabb annál, mintha az egész eljárás el sem kezdődött volna?

EZ: Természetesen tartok tőle, miközben azt is gondolom, hogy a Képíró-ügyben hozott elsőfokú ítélet egyszerűen gyalázatos. Az eljáró bíróság figyelembe vette az úgynevezett történelmi körülményeket, ha ez Képíró számára kedvező volt, de nem vette azokat figyelembe, amikor őt terhelték volna. Érvénytelenítette például mindazokat a bizonyítékokat, amelyeket Képíró ’44-es perében gyűjtöttek össze. Arra hivatkozott, hogy az ítéletet törölték, ami igaz, azt azonban valahogy elmulasztotta figyelembe venni, hogy ennek a döntésnek volt némi köze Magyarország náci megszállásához. A ’48-as perében tett terhelő vallomást pedig azért nem vették figyelembe, mivel nem volt kizárható, hogy fizikai erőszak, kínzás hatására született, bár annak alátámasztására, hogy így történt volna, semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre. Ez a mostani per a korrekció lehetőségét biztosíthatja, mivel Képíró meghalt, mielőtt a fellebbezésünk nyomán az ügy másodfokra kerülhetett volna, ahol meggyőződésem szerint, ha sor került volna rá, el is ítélik.

narancs.hu: Ön adott információkat a Sunnak is?

EZ: Igen, mi adtunk nekik információkat. Azt is tudnia kell, hogy nem ez az első eset, amikor együttműködtünk velük.  



Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.