Nincs kegyelem: tömegesen szűnhetnek meg a művészeti folyóiratok

  • Hamvay Péter
  • 2016. március 31.

Belpol

Felére csökkenti az NKA a folyóiratokra fordítható keretet. Tiltakozni kéne, de a kuratóriumok tele vannak az MMA embereivel.

Erősen indított a Fekete Györgyék befolyása alá került új NKA. Egyik első határozata értelmében idén mindössze 350 millió forint jutna a százas nagyságrendű print és online művészeti és ismeretterjesztő folyóirat támogatására, az eddigi évek 700-800 milliós szubvenciója helyett.

Az NKA nemcsak a minden érintett által üdvözölt hároméves folyóirat-támogatási szerződéseket szüntette meg tavaly, hanem az új, immár MMA-kompatibilis kuratórium megalakulása után magát a Folyóirat-kiadási Kollégiumot is. A folyóiratok támogatását az egyes szakmai kollégiumokhoz csapták, de a pályázatot még a folyóirat-kuratórium írta ki tavaly decemberben, nagyon megkésve. Akkor még arról volt szó, hogy azért 350 milliós kerettel jelenik meg a pályázat, mert az csupán áthidaló megoldás, és a következő fél évre majd újabb pályázat jelenik meg, amit az új kuratórium ír ki, az új szakmai kollégiumok javaslatára. A most megjelent listából viszont egyértelműen az látszik, hogy 2016-ra csupán ekkora összeg áll rendelkezésre, mely számos lapot sodor a megszűnés felé. Összehasonlításul: korábban csak a kiemelt 27 folyóirat támogatására jutott évi 290 millió forint.

A legnagyobb baj a lapok tucatjait fenntartó képzőművészeti, színházművészeti és főleg a szépirodalmi kollégiumok esetében várható. A Szépirodalom Kollégiuma rendelkezésére álló jelenlegi 85 millió forint nagyjából a tavaly szétosztott összeg harmada – mondta el a Narancsnak Kollár Árpád, a Folyóirat-kiadás Kollégiuma utolsó elnöke, aki már a hároméves pályázatok és az önálló folyóirat-kollégium megszüntetését is élesen bírálta. Az igényelt összeg ennél valószínűleg még jóval magasabb. E szerint – tehetnénk hozzá – fennáll az a veszély, hogy a rendszerváltás óta a legnagyobb arányú szelekció következik be az irodalmi lapok piacán, és – látva az NKA szakmai kollégiumainak összetételét – nem biztos, hogy szakmai elvek alapján.

Bednanics Gábor, a Szépirodalom Kollégiumának tagja nem nyilatkozhatott az ügyről, annyit azonban elárult, hogy korábban a Folyóirat-kiadás Kollégiuma elnökeként és tagjaként is többször jelezte, hogy a keretek bővítésére van szükség, „főként az ismeretterjesztő lapok és a szépirodalmi folyóiratok nagy száma és költségigénye tekintetében”. Hozzátette: „ezt az álláspontomat továbbra is tartom, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a nagy múltú magyar folyóirat-kultúra ne szűnjön meg.”

Kollár szerint, aki nem mellesleg a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, természetesen lehet vitatkozni arról, hogy kell-e ennyi irodalmi lap, és hogy egy online felület pótolhatja-e a printet, de nem szabad egyik pillanatról a másikra ilyen drasztikusan csökkenteni a forrásokat. Ráadásul ezt a szakmai vitát az NKA nem folytatta le. Kollár emlékeztet, hogy az irodalomban a folyóiratok kulcsszerepet töltenek be, mint az alkotások elsődleges médiumai. „Lehet, hogy kevés az előfizetője egy-egy lapnak, de a szerkesztőségek működő szellemi műhelyek, melyek a saját közösségükkel, közönségükkel aktívan tartják a kapcsolatot” – tette hozzá az író, aki szerint épp ebben hálózatban bízhat a szakma, mert „most világossá kell tennie az értékeit és érdekeit, ki kell állnia magáért a döntéshozók előtt, egységesen meg kell mutatnia, hogy szükség van irodalmi folyóiratokra”.

false

A képzőművészeti lapokra idén 24 millió jutna, miközben az egyik volt kurátor szerint eddig 70 millió forint körüli összeggel számolhatott a Balkon, az Új Művészet, az Artmagazin és a számos netes lap. Az idei igény pedig 100 millió forint – teszi hozzá az egyik mostani kollégiumi tag. Hasonló a helyzet a Színházművészet Kollégiuma esetében, ahol 21 millió forint jut az összes lapra, holott csupán a Színház című folyóiratnak több mint 10 millió forint támogatásra lenne szüksége – tudtuk meg Tompa Andrea főszerkesztőtől. Csizmadia Tibor, a kollégium elnöke kérdésünkre megjegyezte, a rendelkezésre álló összeg többszöröse az igény, és egyelőre nem tudja, hogyan oldják meg a helyzetet. A Filmművészet Kollégiuma 9,8 millió forintján kellene osztoznia többek között két print és három nagyobb online médiumnak, holott tavaly csak a Filmvilág 13 milliós támogatásból működött.

A kollégiumok – általában névtelenséget kérő – vezetőivel, tagjaival való beszélgetések során négy lehetőség körvonalazódott. Az egyik, hogy a radikális forráskivonást nem fogadják el. Erre kevés az esély, lévén a tagok zöme az MMA és a minisztérium jelöltjeiből áll, akik nem vállalnak ilyen nyílt konfliktust.

A másik, hogy a kollégiumok kiegészítik saját forrásaikból az igényelt összeg egy részét. Az ugyan nem világos számukra, hogy ezt egyáltalán megtehetik-e, de ez egyébként is csak a kevesebb lapért felelős kollégiumok esetében lehet reális megoldás. (A Fotóművészet Kollégiuma például könnyebben kipótolja a 2,4 milliót, vagy az Iparművészet Kollégiuma a 3,8 milliót a Fotóművészet és a Magyar Iparművészet kiadására, de az alig több mint 200 milliós támogatással rendelkező Képzőművészet Kollégium nehezen tudna 50 milliót a folyóirataira költeni.)

A harmadik megoldás, hogy szétterítik a forrást, így az eddig támogatott lapok nyárig meg tudnak maradni. „Aztán majd csak lesz valami” – ahogy az egyik kurátor fogalmaz. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az NKA egy évben csak egy pályázatot ír ki projektenként, így tehát legfeljebb kiegészítő támogatást nyújthat egyes lapoknak. Miután a művészeti és ismeretterjesztő periodikák támogatását többször csökkentették, egyéb forrásokat sem tudnak generálni, működési költségeiket pedig már rég a minimumra csökkentették, tartalékaikat az elmúlt években felélték – ezért nem reális azt várni, hogy feleannyi támogatásból kihúzzák év végéig.

A negyedik, legfájdalmasabb megoldás az volna, hogy szelektálnak, és minden második lapnak elengedik a kezét.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”