Nincs kegyelem: tömegesen szűnhetnek meg a művészeti folyóiratok

  • Hamvay Péter
  • 2016. március 31.

Belpol

Felére csökkenti az NKA a folyóiratokra fordítható keretet. Tiltakozni kéne, de a kuratóriumok tele vannak az MMA embereivel.

Erősen indított a Fekete Györgyék befolyása alá került új NKA. Egyik első határozata értelmében idén mindössze 350 millió forint jutna a százas nagyságrendű print és online művészeti és ismeretterjesztő folyóirat támogatására, az eddigi évek 700-800 milliós szubvenciója helyett.

Az NKA nemcsak a minden érintett által üdvözölt hároméves folyóirat-támogatási szerződéseket szüntette meg tavaly, hanem az új, immár MMA-kompatibilis kuratórium megalakulása után magát a Folyóirat-kiadási Kollégiumot is. A folyóiratok támogatását az egyes szakmai kollégiumokhoz csapták, de a pályázatot még a folyóirat-kuratórium írta ki tavaly decemberben, nagyon megkésve. Akkor még arról volt szó, hogy azért 350 milliós kerettel jelenik meg a pályázat, mert az csupán áthidaló megoldás, és a következő fél évre majd újabb pályázat jelenik meg, amit az új kuratórium ír ki, az új szakmai kollégiumok javaslatára. A most megjelent listából viszont egyértelműen az látszik, hogy 2016-ra csupán ekkora összeg áll rendelkezésre, mely számos lapot sodor a megszűnés felé. Összehasonlításul: korábban csak a kiemelt 27 folyóirat támogatására jutott évi 290 millió forint.

A legnagyobb baj a lapok tucatjait fenntartó képzőművészeti, színházművészeti és főleg a szépirodalmi kollégiumok esetében várható. A Szépirodalom Kollégiuma rendelkezésére álló jelenlegi 85 millió forint nagyjából a tavaly szétosztott összeg harmada – mondta el a Narancsnak Kollár Árpád, a Folyóirat-kiadás Kollégiuma utolsó elnöke, aki már a hároméves pályázatok és az önálló folyóirat-kollégium megszüntetését is élesen bírálta. Az igényelt összeg ennél valószínűleg még jóval magasabb. E szerint – tehetnénk hozzá – fennáll az a veszély, hogy a rendszerváltás óta a legnagyobb arányú szelekció következik be az irodalmi lapok piacán, és – látva az NKA szakmai kollégiumainak összetételét – nem biztos, hogy szakmai elvek alapján.

Bednanics Gábor, a Szépirodalom Kollégiumának tagja nem nyilatkozhatott az ügyről, annyit azonban elárult, hogy korábban a Folyóirat-kiadás Kollégiuma elnökeként és tagjaként is többször jelezte, hogy a keretek bővítésére van szükség, „főként az ismeretterjesztő lapok és a szépirodalmi folyóiratok nagy száma és költségigénye tekintetében”. Hozzátette: „ezt az álláspontomat továbbra is tartom, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a nagy múltú magyar folyóirat-kultúra ne szűnjön meg.”

Kollár szerint, aki nem mellesleg a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, természetesen lehet vitatkozni arról, hogy kell-e ennyi irodalmi lap, és hogy egy online felület pótolhatja-e a printet, de nem szabad egyik pillanatról a másikra ilyen drasztikusan csökkenteni a forrásokat. Ráadásul ezt a szakmai vitát az NKA nem folytatta le. Kollár emlékeztet, hogy az irodalomban a folyóiratok kulcsszerepet töltenek be, mint az alkotások elsődleges médiumai. „Lehet, hogy kevés az előfizetője egy-egy lapnak, de a szerkesztőségek működő szellemi műhelyek, melyek a saját közösségükkel, közönségükkel aktívan tartják a kapcsolatot” – tette hozzá az író, aki szerint épp ebben hálózatban bízhat a szakma, mert „most világossá kell tennie az értékeit és érdekeit, ki kell állnia magáért a döntéshozók előtt, egységesen meg kell mutatnia, hogy szükség van irodalmi folyóiratokra”.

false

A képzőművészeti lapokra idén 24 millió jutna, miközben az egyik volt kurátor szerint eddig 70 millió forint körüli összeggel számolhatott a Balkon, az Új Művészet, az Artmagazin és a számos netes lap. Az idei igény pedig 100 millió forint – teszi hozzá az egyik mostani kollégiumi tag. Hasonló a helyzet a Színházművészet Kollégiuma esetében, ahol 21 millió forint jut az összes lapra, holott csupán a Színház című folyóiratnak több mint 10 millió forint támogatásra lenne szüksége – tudtuk meg Tompa Andrea főszerkesztőtől. Csizmadia Tibor, a kollégium elnöke kérdésünkre megjegyezte, a rendelkezésre álló összeg többszöröse az igény, és egyelőre nem tudja, hogyan oldják meg a helyzetet. A Filmművészet Kollégiuma 9,8 millió forintján kellene osztoznia többek között két print és három nagyobb online médiumnak, holott tavaly csak a Filmvilág 13 milliós támogatásból működött.

A kollégiumok – általában névtelenséget kérő – vezetőivel, tagjaival való beszélgetések során négy lehetőség körvonalazódott. Az egyik, hogy a radikális forráskivonást nem fogadják el. Erre kevés az esély, lévén a tagok zöme az MMA és a minisztérium jelöltjeiből áll, akik nem vállalnak ilyen nyílt konfliktust.

A másik, hogy a kollégiumok kiegészítik saját forrásaikból az igényelt összeg egy részét. Az ugyan nem világos számukra, hogy ezt egyáltalán megtehetik-e, de ez egyébként is csak a kevesebb lapért felelős kollégiumok esetében lehet reális megoldás. (A Fotóművészet Kollégiuma például könnyebben kipótolja a 2,4 milliót, vagy az Iparművészet Kollégiuma a 3,8 milliót a Fotóművészet és a Magyar Iparművészet kiadására, de az alig több mint 200 milliós támogatással rendelkező Képzőművészet Kollégium nehezen tudna 50 milliót a folyóirataira költeni.)

A harmadik megoldás, hogy szétterítik a forrást, így az eddig támogatott lapok nyárig meg tudnak maradni. „Aztán majd csak lesz valami” – ahogy az egyik kurátor fogalmaz. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az NKA egy évben csak egy pályázatot ír ki projektenként, így tehát legfeljebb kiegészítő támogatást nyújthat egyes lapoknak. Miután a művészeti és ismeretterjesztő periodikák támogatását többször csökkentették, egyéb forrásokat sem tudnak generálni, működési költségeiket pedig már rég a minimumra csökkentették, tartalékaikat az elmúlt években felélték – ezért nem reális azt várni, hogy feleannyi támogatásból kihúzzák év végéig.

A negyedik, legfájdalmasabb megoldás az volna, hogy szelektálnak, és minden második lapnak elengedik a kezét.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.