Fizetésemelések és leépítések az Operában

Ókovács kínos ellentmondásai

  • Vári György
  • 2012. február 22.

Belpol

A vezetőknek átlag 40 százalékkal emelték a fizetését, wellness-szállodában tartanak félmilliós csapatépítést, és közben tömeges leépítést terveznek az operaházban. Közben úgy tűnik: pénzügyileg jobban járna az operaház, ha csúszna az Erkel Színház újranyitása.

Hetek óta cikkeznek arról az újságok, hogy nagyarányú, körülbelül 170-200 embert érintő leépítésre kerül sor az operaházban, miközben 1,7 milliárd forintos keretből felújítani tervezik az Erkel Színházat. Mindeközben jelentősen nőttek a vezetői fizetések, és négycsillagos wellness-szállodában tartottak félmillió forintos csapatépítést, melynek során a lőteret is kibérelték egy éjszakára. (Lásd cikk végi keretes írásunkat.)

Az egykori Köztársaság, ma már II. János Pál pápa téri teátrumban Ókovács Szilveszter kormánybiztos szerint a most elbocsátottak jó részének lesz esélye visszaszerződni. Az azonban korántsem mellékes, mikorra készül el az épület. Bár az átadás késése egyáltalán nem lenne tragédia.

Mikorra kell az Erkel?

„Most nincs pénz az államkasszában, minden külső szem is az állam karcsúsodását vizslatja. Ezen segít az elbocsátás, az Erkel megnyitásával pedig Isten és a közbeszerzés kezében vagyunk” – fogalmazott a Népszavának Ókovács pár napja. Azaz miközben a ház vezetésének bevallottan az Erkel megnyitása az egyik legfőbb prioritása (ennek érdekében szombaton még jótékonysági gálát is szerveztek), valójában csak abban reménykedhetnek, hogy mégsem készül el időre a beruházás, mert különben az ott újra alkalmazásba kerülő dolgozókat ismét fizetni kell. Az elbocsátáskor kifizetett végkielégítés azonban jóval meghaladja azt az összeget, amit akkor kapnának a dolgozók, ha az Erkel tervezett megnyitásáig állományban maradnának, vagyis számszerűsíthető lenne, hogy rossz döntés született.


Fotó: MTI

Igaz, jó az esély arra, hogy az Erkel felújítása nem készül el, nemcsak a munkálatokra szánt kevés pénz miatt, hanem az is lehetséges, hogy – amint Ókovács sűrűn mondogatja – a leendő vesztes jelentkezők megtámadják a bíróságon majd a közbeszerzési eljárás eredményét. Így persze a kirúgottak vigasztalása válik egyszerű porhintéssé.

Kapkodó átszervezés

Nem zajlik azonban kapkodás nélkül a munkaügyi átszervezés az operaházban sem. A magánénekesek közalkalmazotti státusa a tervek szerint végképp megszűnik. Ez szintén kényszer szülte megoldás: Ókovács Szilveszter lapunknak nyilatkozva még a költségvetési pénz mértékétől tette függővé a döntést december elején (Győriványi Ráth György reagálását lásd itt), mára azonban már elvi álláspontjává vált, hogy az énekeseket csak a teljesítményükért lehet megfizetni, azaz csak akkor, amikor fellépnek. Kérdéses azonban, hogy valóban tud-e annyit fizetni a Magyar Állami Operaház a fellépésekért, amennyiből a felkért énekesek meg is tudnak élni. Hiszen aki még fiatal, ezáltal erősebb a hangja, az többet tud félretenni öregségére, ám egészen más helyzetben van az, aki pályája közepén vagy a vége felé kényszerül erre a váltásra. Ráadásul az operaház szervezeti és működési szabályzatában (szmsz) az énekesi „tár” önálló szervezeti egységként szerepel, ahhoz tehát, hogy megszüntessék, előbb kérvényezni kell a fenntartó Nemzeti Erőforrás Minisztériumánál az szmsz módosítását. Forrásaink szerint azonban erre csak most hívták fel a kissé kapkodónak tűnő leépítés előkészítőinek figyelmét.

Többek szerint az egyre képtelenebb helyzet magyarázata egyszerűen az, hogy a kormánybiztos elszámolta magát. Ókovács szereti hangsúlyozni, hogy kormánybiztosi kinevezése – az, hogy csak Orbán Viktornak tartozik felelősséggel – „növeli a mozgásterét”, ugyanakkor mégsem tudta elkerülni a ház a leépítéseket. Az elvont pénz összege pedig nagyjából megegyezik azzal, amennyit az Erkel Színház felújítására irányoztak elő, vagyis az Erkel megnyitása Ókovácsnak elsősorban arra kell, hogy fel tudjon mutatni valamit azért, „hogy megőrizhesse az arcát”.

Akiknek nőtt a fizetésük

Több forrásunk arról tájékoztatott bennünket, hogy miközben Ókovács szerint már-már a működőképességet veszélyeztető leépítésekre kényszerül, az operaházban nemcsak a belső munkakörökkel párhuzamos tanácsadói szerződéseket, valamint a hozzájuk kapcsolódó kifizetések döntő többségét hagyták meg, de állítólag több igazgató fizetését meg is emelték havi több százezer forinttal. (A tanácsadói szerződésekről szóló írásainkat lásd itt és itt.)

Két hete kérdeztük meg az operaházat, igaz-e a szóbeszéd. Gyors válaszlevélben tájékoztatást ígértek, ám azóta hallgatnak erről, noha lassan lejár a válaszadásra előírt törvényes határidő. A ház dolgozói is kérték már többször a vezetők fizetéséről szóló információkat, egyelőre azonban ők sem jártak sikerrel. A legeredményesebb próbálkozás a közalkalmazotti tanácsé volt. Ők arról kaptak papírt, hogy a vezetők bérfejlesztése szeptember elejétől 40 százalékos volt, ami igen imponálónak tűnik, különösen a jelenlegi helyzetben. (Személyekre lebontott adatokhoz azonban ők sem férhettek hozzá.) A külső szerződéses megbízottak igazolt teljesítési beszámolóit a narancs.hu-nak nem adták ki, közérdekű adatigénylésünk elutasításáról szóló döntésük szóbeli indoklását többszöri kérésünk ellenére három hete nem adták írásba. A honlap „Üvegzseb” menüpontján változatlanul a 2009-es szöveges beszámoló a legfrissebb adat, vagyis összességében kijelenthető, hogy az operaház közpénzfelhasználása szinte maradéktalanul átláthatatlan. Alighanem ez magyarázza a szóbeszédeket arról, hogy már most több 10 milliós kifizetések történtek az Erkel Színház felújítása kapcsán.

Lapunk továbbra is várja az operaház közpénzeiről szóló hiteles tájékoztatást. A hatályos törvények értelmében ezt az érintett szervnek meg kell adnia, ám ha ezt nem teszi meg, per útján kötelezhető erre.

Különös éjszaka volt

Az operaház pénzügyeiről szóló cikkeink egyikében már említettük az október eleji, majd félmillióba kerülő csapatépítő tréninget is. Egy belső levelezés tanúsága szerint ezen jelen volt Amin Zoltán is mint a ház leendő produkciós igazgatója. Amin Ókovács vezetőtársa volt a Duna Tv-nél, ugyanakkor a honlap nem tünteti fel az operaház vezetői között, továbbá a dolgozók sem tudnak arról, hogy a kollégájuk lenne, így részvétele a Grand Hotel Galyában a vezetőség számára rendezett csapatépítő tréningen meglepő volt. Az sem világos, hogy Batta András rektor miért volt jelen. Neki ugyanis a megbízása kizárólag opera-előadások értékelésére szólt, ez azonban nem vezetői munka, és nem is igényel lényegében semmilyen kapcsolatot az operaház vezetésével. (Utóbbira őt szerződése – szemben más tanácsadókéval – nem is kötelezi.)

A csapatépítésnek teret adó szálloda (a Grand Hotel Galya) amúgy egy négycsillagos létesítmény szaunával, wellness-szolgáltatásokkal. Némely szobáiban jacuzzi is található, sőt a program szerint Ókovácsék még a lőteret is kibérelték egy kis éjszakai lövészetre.

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.