Ombudsman: Kocsis Máté intézkedése sérti a józsefvárosiak egészséghez fűződő alkotmányos jogát

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 17.

Belpol

Az alapvető jogok biztosának jelentése nagy elégtételt jelent a segítő szakembereknek – olvasható a TASZ közleményében.

Budapest, 2014. szeptember 17. – Az alapvető jogok biztosa egyetért a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettel abban, hogy a józsefvárosi önkormányzat a Kék Pont tűcsere program ellehetetlenítésével olyan helyzetet teremtett, amelyben sérül a kerületben élők egészséghez és egészséges környezethez fűződő alkotmányos joga.

A TASZ tavaly novemberben beadványban kérte az alapvető jogok biztosát annak  megállapítására, hogy a józsefvárosi önkormányzat intézkedései a tűcsere program bezárására több alkotmányos jogot is sértenek. Az ombudsman átfogó jelentést készített a drogkoordinációról és a szenvedélybetegek ellátásáról, amelyben kiemelt ügyként foglalkozik a Kék Pont tűcsere program bezárásával.

Az ombudsman rámutat, hogy az egészséghez fűződő jog „kivételes, szélsőséges ellátatlanságot” jelentő helyzetekben sérül. Egy már meglévő tűcsere bezárása egy olyan kerületben, ahol nagy számban élnek marginalizált intravénás szerhasználók, szerinte éppen ilyen helyzetet jelent.

„Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a VIII. kerületi önkormányzat határozata nyomán megszűnt program a magyar állam kábítószerügyi stratégiai célkitűzéseihez (Nemzeti Drogellenes Stratégia) illeszkedő, bizonyított hatékonyságú szogáltatás”, állapítja meg az ombudsman. „Megszüntetése anélkül, hogy a szolgáltatás biztosítását, mint célt, az Önkormányzat megvizsgálta, vagy esetleges pótlásáról gondoskodott volna, sérti az egészséghez való jog fokozatos érvényesítésének elvét.”

Az ombudsman felkéri Kocsis Máté polgármestert, tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a kerületi drogfogyasztók ne maradjanak steril eszközök nélkül, a használt tűket pedig begyűjtsék az utcáról. Felkéri ezenkívül az Emberi Erőforrások Miniszterét, Balog Zoltánt, hogy segítsen tisztázni a tűcsereprogramok szerepét, illetve Tarlós István főpolgármestert, minél előbb intézkedjen egy Fővárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum megalakításáról a fővárosi drogprobléma hatékonyabb kezelése érdekében.

„Az ombudsman jelentése nagy elégtételt jelent azoknak a segítő szakembereknek, akik egyre rosszabb erkölcsi és anyagi megbecsültség mellett folytatnak kiemelten közhasznú munkát – vélekedett Sárosi Péter, a TASZ Drogpolitikai Programvezetője. – Az ártalomcsökkentő programok működése nem csak a drogfogyasztók jogairól szól, hanem mindannyiunk jogáról az egészséges és támogató környezethez.”

A rendkívüli helyzetről korábban beszélgettünk Sárosi Péterrel, kikérdeztük az ellenzéki pártokat, és ott voltunk a TASZ fórumán is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.