Orbán pénzt kért, helyette pofont kapott Brüsszelből

  • - urfi -
  • 2017. szeptember 1.

Belpol

A határvédelmünket eddig is támogatták, de kerítéseket nem finanszíroznak – szól az üzenet.

Orbán Viktor tegnap levelet írt Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöknek, amelyben pénzt kért a kerítésre. „Az európai határok védelme és az európai szolidaritás ügyében fordulok Önhöz. Mint azt Ön is jól tudja, Magyarország a migrációs válság kezdetétől tartja magát a külső határok védelmét előíró schengeni szabályokhoz. A kerítés megépítésével, háromezer határvadász kiképzésével és szolgálatba állításával hazánk nemcsak saját magát, hanem Európát is védi az illegális bevándorlók áradatával szemben.” Hozzátette, hogy szerinte „nem túlzás azt állítani, hogy Európa biztonságát a magyar adófizetők finanszírozták”, ezért elvárja, hogy az EU fizesse ki a 270 milliárd forintos költségek felét.

false

 

Fotó: MTI/EPA

Mivel nem világos, milyen alapból és milyen alapon kérjük a támogatást, ezért a levél leginkább kommunikációs trükknek tűnik, amivel az ellenzéket lehet ugráltatni: Hollik István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő rögvest fel is szólította az ellenzéket, hogy álljon Magyarország mellé, és támogassa a kezdeményezést. Emellett a levél természetesen provokálja az EU vezetőit is, hiszen éppen az a kormányfő követel pénzt a szolidaritás jegyében, akit számtalan alkalommal vádoltak a szolidaritás megtagadásával, miután visszautasította a kvótarendszerben való részvételt. „A szolidaritás kétirányú utca, és minden tagállamnak részt kell vállalnia a terhekből is. Ez nem olyan, mint egy à la carte menü, hogy azt kérünk, amit akarunk” –  reagált pikírten a levélre Alexander Winterstein, az Európai Bizottság helyettes szóvivője.

Az pedig pont hogy méretes túlzás, hogy „Európa biztonságát a magyar adófizetők finanszírozták”, ahogy arra az Európai Bizottság is rámutat a hvg.hu-nak küldött állásfoglalásában. Ebben felidézik, hogy a magyar határvédelem segítésére az EU 93,4 millió eurót bocsát Magyarország rendelkezésére a 2014–2020 közötti időszakban, emellett 6,7 millió eurót sürgősségi támogatásként; az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (a Frontex) 18 fős kontingenssel folyamatosan jelen van a magyar–szerb határon; 2015-ben pedig Magyarország támogatást kért és kapott az EU polgári védelmi mechanizmusából.

Winterstein bizottsági helyettes szóvivő ezzel összhangban elég határozott üzenetet fogalmazott meg: „Támogatunk határvédelmi intézkedéseket az EU külső határain. Ez lehet a megfigyelő rendszer fejlesztése, lehet a határellenőrző rendszer fejlesztése. … de kerítéseket nem finanszírozunk.” A Bizottság az állásfoglalásában kifejti, hogy megvizsgálják a magyar kérést, de ezek alapján egyértelmű, hogy nem veszik be azt a csúsztatást, hogy a magyar kormány egymaga finanszírozza a határvédelmet, illetve hogy kerítésre nem adnak pénzt.

(hvg.hu, 444, MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.