A közérdekű adatok attól közérdekűek, hogy mindenki megismerheti, azonban Magyarországon évek óta láthatjuk, hogy Orbánnak és kormányának egyáltalán nem erőssége az átláthatóság: a minisztériumok, egyes állami szervek és a köztulajdonban lévő cégek közérdekű adatszolgáltatása – néhány kivételtől eltekintve – szörnyű. Az oknyomozó újságírók vagy az ellenzéki politikusok sokszor annak is örülhetnek, ha egyáltalán választ kapnak az adatigényléseikre, és az még közel sem jelenti azt, hogy az adatok vagy szerződések úgy érkeznek meg, ahogy azt kérték. Ráadásul az állam részéről sokszor arra játszanak, hogy a jogszabályban előírt kötelezettség ellenére sem adják ki a nyilvános és közérdekű információkat, hátha nem fordul bírósághoz az igénylő. Ha pedig bíróságra kerül egy-egy ügy, általában annyira elhúzódik, hogy hiába derülnek ki a simlik, a jogerős ítélet után már közel sem robban akkorát a téma. Persze vannak kivételek, ilyen Matolcsy György horribilis pénzszórása, amely azután derült ki, hogy magánszemélyek, politikusok és a Transparency International peres eljárásban követelte az MNB-alapítványok gazdálkodására vonatkozó adatokat és szerződéseket.
Az egyre gusztustalanabb menekültellenes kampány árnyékában aztán bekövetkezett, amire egy ideje számítani lehetett: a pénteki Magyar Közlönyben megjelent egy kormányhatározat Orbán Viktor aláírásával, amelyben megállapítják, hogy mennyi pénzt követelhetnek az állami szervek egy-egy adatigénylés teljesítéséért. A Fidesz ceruzája elég vastagon fogott, hiszen egy másolt A4-es fekete-fehér oldalért 12 forintot kérhetnek, a színes pedig 130 forint lesz. Ha postán kapjuk, akkor a kézbesítés díja is ránk hárul, nekünk kell fizetni az egyéb adathordozók (DVD, pendrive stb.) díját is, de ami a legdurvább: ha az adatszolgáltató úgy ítéli meg, hogy túl sokat kell pepecselnie a válaszokkal, óránként akár 4400 (!) forintot is felszámolhat, amit előre kell kifizetni. Ezt akkor kérhetik, ha az „adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás” ideje meghaladja a négy munkaórát. Tehát: október közepétől, ha az adott közhivatalban úgy ítélik meg, túl sok idejükbe és energiájukba telik teljesíteni az igénylést, akkor a közhivatalnokot, akit amúgy is az adóforintunkból tartunk el, pluszban meg kell fizetni ahhoz, hogy hozzájussunk azokhoz az adatokhoz, amelyeket jogunkban áll megismerni.
Kevés, szorozd meg néggyel!
A mostani szigorítást már 2015-ben előkészítette a Fidesz, ekkor módosították az infótörvényt, és így megadták a lehetőségét annak, hogy egy közfeladatot ellátó szerv előzetes költségtérítést állapítson meg a közérdekű adatigénylés teljesítéséért, és nem csupán az adathordozóért, hanem azért a munkáért, amellyel össze tudják szedni a kért, egyébként nyilvános információkat. Ezt akkor azért nem lehetett még a gyakorlatban alkalmazni, mert a költségtérítésről külön kellett határozni – ez történt meg most.
Rejtély, hogy mi alapján számolták ki Orbánék, hogy egy feketén-fehéren fénymásolt oldalért 12 forintot kérjenek el, és a pluszmunkaórákért akár 4400 forintot, az Igazságügyi Minisztérium ugyanis egy tavalyi tervezetében még 5 forintot javasolt a másolt oldalakért, és az óradíjat 1100 forintban határozta meg. A tavalyi tervezetben még az szerepelt, hogy csak akkor kérhető pénz, ha az igénylésre fordított munkaóra meghaladja a 8 órát, most ez a fele lett, miközben a költségek egy részét megnégyszerezték.
| ||
Persze annak nincs semmi akadálya, hogy az extra költségek felszámolásától eltekintsen az adatgazda, de ne legyenek illúzióink, ha arra leszünk kíváncsiak, amit nagyon el szeretnének titkolni, nem lesz az a munkaóra, amit ne kellene rászánni az igénylés teljesítésére. Erre van már néhány elrettentő példa a közelmúltból, abból az időszakból, amikor az adathordozó költségén túl egy fillért sem kérhettek volna a hivatalok, valamiért mégis úgy érezték, hogy fizessen a kíváncsiskodó; igaz, senki nem fizetett. Tavaly az LMP-től kért volna 7,7 millió forintot a Nemzeti Földalap, hogy kiadjanak egy halom kért adatot az állami termőföldpályázatok eredményével kapcsolatban. Idén az MSZP-s Tóth Bertalannak nyújtotta be a számlát a Magyar Posta és az állami cég tulajdonában lévő Díjbeszedő Holding: összesen 75 millió (!) forintot követeltek azért, hogy megküldjenek egy rakás szerződést. Történt ez akkor, amikor a most pénteken született kormányrendelet még a kanyarban sem volt. (Arról, hogy az elmúlt években milyen eszközökkel akadályozták a kormánynak kínos, alapvetően közérdekű információk kiadását, a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatnak.)
Nem kell messzire menni a jó példáért
A pártállami időket idéző új rendelkezés előéletéhez még hozzátartozik, hogy Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester tavaly év elején kijelentette, mennyire idegesítik őt a számára túlzó adatigénylések. (Arra már biztos nem emlékszik, amikor a fideszes politikusok ellenzékben, még 2008 karácsonya előtt több mint 1300 írásbeli kérdéssel forgatták fel a minisztériumokat.) Egy testületi ülésen tajtékzott azért, mert szerinte rosszindulatból, lustaságból és kíváncsiságból küldenek nekik adatigényléseket, majd kifejtette, hogy a túl sok kéréssel úgy leterhelik az önkormányzatot, hogy a válaszokra fordított munkaórákra fizetett bérek elérik a több tízmilliós nagyságrendet évente. Ezután az Átlátszó – miután az oknyomozó portált is többször megnevezte Kocsis Máté – megkérdezte a VIII. kerületet, hogy 2010 és 2014 között mégis mennyibe fájt nekik az adatigénylések teljesítése, erre jött a válasz, hogy összesen 110 millió forintba, amelyből 31 millió dologi, míg a maradék 79 személyi jellegű kiadásra ment el. Még ha el is hisszük ezt az egyébként irreálisan magas összeget, üzenjük Kocsis Máténak és az összes fideszes főtitkolódzónak, ha lesz néhány órájuk, látogassák meg szlovák kollégáikat. Ott évekkel ezelőtt úgy módosították az infótörvényt, hogy a teljes állami és önkormányzati szektor szerződései – beleértve a köztulajdonú cégeket is – csak akkor válnak érvényessé, ha bekerülnek egy nyilvános, bárki számára elérhető adatbázisba.
A pénteki kormányrendelet megjelenésének estéjén több ellenzéki politikussal és jogvédő szervezet képviselőjével is beszélgettünk, reakcióik szerint szinte biztos, hogy alkotmánybírósági ügy lesz a nyilvánossággal szembeni újabb alattomos támadásból.
