A kiskereskedelem pénztárgépeit közvetlenül az adóhatóság központi rendszerébe kell bekötni a Nemzetgazdasági Minisztérium döntése értelmében, továbbá szigorítanák a feketemunka ellenőrzését, és a legalapvetőbb két élelmiszer-alapanyagra, a gabonára és a húsra bevezetik az úgynevezett fordított áfabefizetés rendjét (erről később).
Meg kell csinálni
A pénztárgépek egységes rendszerbe kötése nem unortodox megoldás: ez a világ számos országában működik, például Bulgáriában és Horvátországban is. Bevezetésének tervezett módszere azonban már igencsak matolcsysta: nemcsak az érintett kereskedők, de a tárca illetékes szakértői is egyöntetűen jelezték, hogy a Matolcsy György által novemberben bejelentett, mindenkinek kötelező április 1-jei határidőt betartani mind műszaki, mind informatikai szempontból képtelenség. Az NGM szakértőinek egyike a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy az ötlet júniusi felmerülésekor - az adóhatóság illetékeseinek hasonló állásfoglalásával összhangban - jelezték a tárcavezetésnek, hogy az új rendszer kiépítése, tesztje, majd biztonságos beüzemelése legalább két évet igényel. Matolcsy miniszter azonban mindezek ellenére kitartott a rapid megoldás mellett.
A döntéshozóknak a jelek szerint halvány fogalmuk nem volt arról, hogy a rendszer kiépítése a való világban milyen léptékű feladat. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) hivatalos közlése szerint a közvetlen fizetéseket kezelő üzleti egységeknél mintegy négyszázezer engedélyes pénztárgép áll működésben. A gépek üzemeltetésével, szervizelésével és jegyzőkönyvezett adatrögzítésével foglalkozó vállalkozások szakmai szervezete szerint ez a szám valójában 250 és 300 ezer darab közé tehető. Az eltérés oka az lehet, hogy a nagy bevásárlóközpontok pénztárgépei eleve egységes rendszerben működnek, így elvileg a boltok adatait összesítő szerver NAV-ra kötésével a probléma e része könnyen megoldható. Az igazi problémát a 150-200 ezer kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari, turisztikai és egyéb "kisegység" gépei jelentik, amelyek ellenőrzését idei kiemelt feladatának tekinti a NAV.
A gazdasági tárca eredeti elképzelése mindenesetre az űrkorszakot idézi: a falusi pénztárgépre az adóhatóság adatrögzítő dobozt csatlakoztat, amelyet aztán a folyamatosan működő internetkapcsolattal "egyidejűleg" olvas le a hivatal központi szervere. A boltos által beütött befizetési összeg árura bontva jelenik meg a központi nyilvántartásban. A rendszer kiagyalói szerint az internetes adatközlés a közvetlen ellenőrzés számára is új lehetőségeket nyújt. Az adóhatóság embere például (idézet az előterjesztésből) "az ellenőrzésbe vont egység látókörében tartózkodva figyelheti a vevők érkezését és távozását, és a kilépő vásárló kezében tartott árujának 'beütését' online ellenőrizheti a bolt kódjaira beállított laptopos kapcsolatán". A birtokunkba került javaslat kiemeli: az árukódok alapján a nemzetgazdaságért felelős döntéshozók naprakész információhoz juthatnak akár egyetlen nap fizikai áruforgalmának adatairól is. (A Központi Statisztikai Hivatal utólagos adatközlés alapján méri ugyanezt.)
Láthatja
Az elképzelésre természetesen azonnal felhördült a kereskedői szakma is, hiszen bár az adórendszerbe küldött adatok a legszigorúbb titokvédelem alá tartoznak, az információközlő rendszer végpontján ülő hivatali szakember felbecsülhetetlen értékű üzletstratégiai információk birtokába juthat.
Hamar kiderült azonban, hogy a rendszer technikai kiépítése kemény akadályokba ütközik, legalábbis a célként megjelölt határidőn belül. Bár az adóhatóság a költségvetésből az elmúlt év végén mintegy négy és fél milliárd forintot kapott az adatokat fogadó központi szerver és az ehhez kapcsolódó technikai háttér kialakítására, a hálózat legfontosabb elemének számító kiskereskedői egységek kényszerű beruházásairól érdemben nem esett szó. A boltosok költségének esetleges kompenzálásáról mindössze egy dodonai tárcaközlemény született, mely szerint ennek lehetőségét is "vizsgálja" a gazdasági tárca. Márpedig a pénztárgép-állomány mintegy harmada alkalmas csak a megálmodott rendszerbe való közvetlen bekötésre, a többit vagy át kell alakítani, vagy le kell cserélni. Ez gépenként 50-120 ezer forint közötti közvetlen beszerzési tétel, ehhez jön a szervercsatlakozáshoz szükséges - nyilván a boltosok által fizetett - internethasználati díj. Egy lapunkhoz eljuttatott költségbecslés szerint mindez együtt átlagosan 115-135 ezer forint kiadás a közvetlen csatlakozásra nem alkalmas gépekkel rendelkező üzleteknek. Ez nagyjából 150 ezer vállalkozást - zömmel kisboltokat és kocsmákat, vagyis a gazdasági válság miatt eleve haldokló közeget - érint. Ám mégsem ez, hanem a nyilvánvalóvá vált technikai nehézségek mondatták azt január első hetében a miniszterrel, hogy a pénztárgépek egységes rendszerbe állítására "kicsit később kerül sor". (Bulgáriában két, Horvátországban három év kellett a főként a turizmus feketebevételeit korlátozó rendszer kiépítéséhez.)
A bevezetni szánt rendszertől csaknem 90 milliárd forint bevételt remélt a kormány: ez a tétel szerepel a költségvetésben is. Utolsó nem hivatalos információnk szerint az új határidő július 1., ám a már idézett minisztériumi szakértő szerint a rendszer idén még nem fog működni. Lapunk megkeresett öt nagy forgalmú pénztárgépes szolgáltató céget, melyek egybehangzóan állították: a szakma semmilyen értékelhető tájékoztatást nem kapott a tervezett változásokról - márpedig a szervizelést végző szolgáltatókat megkerülni aligha lehet.
Becsatornáznák
Az eltitkolt munkajövedelmek, illetve az illegális foglalkoztatás korlátozása a gazdasági tárca elképzelései szerint mintegy 65-70 milliárd forint többletbevételt hozhat az idén. Mérei Tibor foglalkoztatáspolitikai szakértő a Narancsnak úgy fogalmazott, hogy az állam a vállalkozások feketemunka-gyakorlatának intenzív felszámolása helyett a "szabad munkaerő" közfoglalkoztatásba csatornázását próbálja elérni. A hivatalosan nyilvántartott foglalkoztatottak száma így nőni fog, ám a sehol nem regisztrált külföldi feketemunkások "szerepe" változatlan marad. 'k nemcsak lényegesen kevesebbe kerülnek a megbízóknak, de a lebukástól sem kell nagyon tartani: a munkaügyi hatóság a területileg is rendkívül szétszórt idénymunka-jellegű tevékenységek három-öt százalékát képes érdemben ellenőrizni. Mérei szerint a kézimunka-igényes mezőgazdasági betakarítási szezonban akár a kétszázezret is elérheti azon munkavállalók száma, akik után semmiféle közterhet nem fizetnek.
Ennél is súlyosabb tétel a munka félig-meddig elfogadott szürke világa, ahová azokat az eseteket sorolják, ahol az alkalmazottak formailag szabályos munkaszerződéssel dolgoznak ugyan, ám a valódi keresetük és az adóhivatalnál nyilvántartott jövedelmük lényegesen eltér egymástól. A legegyszerűbb megoldás a hat órára bejelentett, ám valójában egész napos foglalkoztatás; Mérei szerint a legnagyobb munkaadók némelyike is él ezzel a lehetőséggel. A kutató úgy véli, óvatos becslés szerint is ezermilliárdos tétel esik ki így mind az adókasszából, mind a társadalombiztosítási költségvetésből.
A feketemunka bére csakis olyan árukészlet értékesítéséből vagy szolgáltatásból eredhet, amely szintén nem szerepel a hivatalos elszámolásokban. E szempontból legfertőzöttebb területnek a mezőgazdasági alapanyag-termelést szokás megjelölni, mivel annak tömegtermékeit képtelenség tételes ellenőrzés alatt tartani. Az ágazatból, illetve az erre "rácsatlakozó" kiskereskedelemből "kinyerhető" feketeforgalom összegét a szakma 1500-2000 milliárd forintra becsüli, ennek "görgetett" költségvetési bevételkiesése (meg nem fizetett forgalmi adóval és munkavégzési közterhekkel együtt) meghaladhatja a ötszázmilliárdot is. A szakmában közismert jelenség visszaszorítására vezeti be - gyakorlatilag a feketeüzletek egyik legnagyobb szeletét jelentő áfacsalások ellen - a kormányzat július 1-jétől a sertéshúsra és a gabonára a cikk elején említett fordított általános forgalmi adó rendszerét. (Ennek lényegéről lásd keretes írásunkat.) E módszert - román mintára - elsősorban a Gabonaszövetség szorgalmazta, mivel egyes számítások szerint a feketekereskedelem részaránya csak a gabonaágazatban évi több millió tonnányi és több tízmilliárd forint értékű árut érint. Lakatos Zoltán, a szövetség elnöke szerint a fordított áfa hatásos eszköz lehet az adócsalások visszaszorítására és a legális vállalkozások helyzetbe hozására.
Mindenre van kiskapu
Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (Éfosz) agromonitor.hu-nak nyilatkozó elnöke szerint viszont bőven marad kiskapu. A csalás lényege ugyanis változatlan: a visszaélések elkövetői a tranzakciókat úgy igyekeznek álcázni, hogy gazdasági tevékenységeik és az azokhoz kapcsolódó, párhuzamosan mozgó számlák "elválnak egymástól", a kiállított dokumentumok nem a valódi áruminőségről, árról vagy mennyiségről szólnak. A cél az, hogy a termékek a fogyasztókhoz áfamentesen juthassanak el, és ezzel - tisztességtelen versenyelőnyt biztosítva - a legális cégek áruinál olcsóbbak lehessenek. Az Éfosz elnöke szerint a fordított áfa helyett az lehetne megoldás, ha a visszaélésekre ösztönző áfakulcsok csökkennének. Az élelmiszeráfa tényleges mérséklését azonban a kormány rövid távon elutasítja.
Pedig az adóelkerülés ebben az ágazatban természetesnek számít: élelmiszer-gazdasági szakértők a Magyar Agrárkamara és az ágazati kutatóintézet közös tanulmánya szerint a zöldség-gyümölcs szektorban legalább 40 százalékra, míg a gabona-, a hús- és a baromfiágazatban minimum 30 százalékra becsülik a jórészt áfavisszaélésekből származó feketegazdasági részarányt.
A kormány a fordított áfa bevezetését követően összességében 25 milliárd forintot remél csak az említett két ágazatból - de a legderűlátóbb vélekedés szerint sincs erre esély akkor, ha nem csökken az áfa mértéke, illetve a lényegében adózatlan (a teljes becsült forgalom mintegy harmadát kitevő) őstermelői felvásárlási rendszer továbbra is életben marad.
Ami biztos: a teljes hazai feketegazdasághoz mérten szerénynek mondható idei csomag év végéig nem teljesíti a gazdasági tárca meghatározta bevételi célt. Információink szerint emiatt kétségbeesettnek tűnő ötletelésbe kezdtek a minisztériumi szakértők, hogyan lehetne a durván százmilliárdosra becsült költségvetési kiesést ellensúlyozni. Három konkrét lehetőséget említettek informátoraink: a "benzinturizmus" visszaszorítását célzó kötelező festékanyagos üzemanyag-jelölést minden hazai kúton (vagyis ismét "szőkítenék" az üzemanyagot, hogy a pénzügyőr a helyszínen ellenőrizhesse, nem csalt-e az autós jövedéki adót a tankoláskor), a kocsmai nyerőgépek részleges, de nagy adójú visszaengedését a legális forgalomba, illetve a helyszíni adóellenőrzéssel foglalkozó hivatali létszám megtöbbszörözését. A gond csak az, hogy ezek legfeljebb tízmilliárdos tételek.
FordítottanA fordított áfa lényege, hogy egy több üzleti lépcsőn átjutó árutömeg után csak a végfelhasználás helyén kell elszámolni az állam felé, vagyis megfizetni az általános forgalmi adó (indokolt esetben a költségekkel csökkentett) összegét. Jelenleg a szállító kiszámlázza a megrendelőnek (mondjuk egy boltnak) az áru alapértékét plusz a 27 százalékos áfát (bruttó összeg), és a szállító ezt az áfaösszeget vallja be. A fordított áfánál a szerepek felcserélődnek: a szállítónak az áfával semmi dolga, azt nem kéri el a megrendelőtől, és bevallási kötelezettsége sincs. A megrendelőre hárul az áfa "rátétele" az árura, az áfabevallás és az adó megfizetése is. Miután az értékesítési láncban minden lépcső után nő az áru értéke, értelemszerűen nő az áfa összege is. Erre a különbözetre hajtanak rá az illegális forgalomban érdekelt vállalkozások, különösen akkor, ha az árut papíron exportálják: ekkor ugyanis a teljes adóösszeg visszaigényelhető. (Lapunkban írtunk már ilyen esetről egy dunántúli CBA-vállalkozás lebukása okán - lásd: Kajára áfáznak, Magyar Narancs, 2011. november 3.) Ha viszont az árut csak nettó értéken számlázhatja az eladó, akkor erre nincs mód - a végfelhasználó a fogyasztón, vagyis az áfa-visszaigénylésre nem jogosult vevőn hajtja be az államnak befizetendő összeget. |
