Pécs adóssága az év végére eléri a harminckétmilliárd forintot, miközben éves költségvetése negyvennégymilliárd forint. A kulturális főváros (EKF) projektjeinek önrészét az Európai Beruházási Bank tízmilliárdos hiteléből fedezi, de egyre világosabb, hogy az EKF minden egyes eleme drágábban és jóval később készül el, mint amire eredetileg számítottak. Nyáron egyértelművé vált, hogy a város hitelképtelen (az utolsó bank, amely egy 2,8 milliárdos fejlesztési kölcsön erejéig bizalmat szavazott neki, az UniCredit volt). Az már korábban eldőlt, hogy Miskolchoz és Debrecenhez hasonlóan talán a városi cégek holdinggá alakítása hozhat megtakarítást a tizenhárom veszteséges társaság működésében. Az augusztusi, már a Pécs Holding lebonyolította vagyonértékesítések azonban elsősorban arra hívták fel a figyelmet: a város nemcsak rizikós üzleteket folytat, de a megfelelő nyilvánosságot sem biztosítja az ezekkel kapcsolatos döntések számára - érdeklődjenek akár civil szereplők, akár ellenzéki politikusok a részletek iránt. Az alábbiakban a közlekedési társaság részvénycsomagjának és egy főtéri ingatlanegyüttesnek az értékesítéséről lesz szó.
A Pécsi Közlekedési (PK) Zrt.
részleges privatizációjához merőben szokatlan konstrukcióban fogtak hozzá. Tavasszal jelentkezett be egy korábban Szlovákiában tevékeny cég, a Hungarian Bus Zrt. azzal az ajánlattal, hogy projektcége, a Mecsekbusz Kft. két részletben megvásárolná a társaság 49 százalékát. Az első, 32 százalékos tulajdonrészhez egymilliárdos tőkeemeléssel jutna, amiért megkapja a menedzsmentjogokat és opciót egy további, 17,98 százalékos tulajdonrész megvásárlására. Ennek fejében ígéri, hogy 2009 végéig lecseréli a buszállomány legalább felét - vélhetőleg Kínában gyártott Ikarusokra -, és a buszok átlagéletkorát tíz év alatt tartja. E korhatárt a jelenlegi buszállomány sem lépi túl jelentősen, viszont a készlet aránytalanságára jellemző, hogy a város 172 járművének közel egyharmada már elérte a húszéves veterán kort. A Mecsekbusz azt is ígéri, hogy igyekszik csökkenteni a társaság évi hatszázmillió forintra rúgó önkormányzati támogatását, és nem fog eltérni a mindenkori közszolgáltatási szerződésben foglaltaktól.
A szerződés rövid távú előnye az önkormányzat szempontjából teljesen világos: megszabadul egy korábbi megállapodástól, amit még 2002-ben kötött a Mercedesszel, és aminek - részben legalábbis - betudható a cég drámai megzuhanása (négy év alatt harmincmillióról mínusz félmilliárdra esett a mérleg szerinti eredménye). Pécs 2013-ig Mercedesekre cserélte volna a teljes buszparkját, csakhogy a város pénztelensége miatt a PK finanszírozta a vásárlásokat, utóbb törleszthetetlennek bizonyuló hitelekből. Most a Mecsekbusz - állítólag - kiváltja a szerződést. A magánosítás másik óriási előnye - vázolja Tóth Bertalan alpolgármester -, hogy a Mecsekbusz mögött álló cégcsoport, a Kiter minden szolgáltatásra rendelkezik kapacitással, míg a PK-nak saját javítóbázisa sem volt, következésképp a hiányzó szolgáltatásokat külső cégektől, drágán rendelte meg. (A Kiternek egyébként régóta közös üzleti érdekeltségei vannak Széles Gábor nagyvállalkozóval - ilyen a történetesen a pécsi befektetővel azonos nevű, ám eltérő társasági formában működő Hungarian Bus Kft. is, ami miatt sokáig Szélest sejtették az üzlet mögött. Kétségkívül pikáns lett volna a jobboldali médiabirodalmat építő vállalkozót a szétzilálódott szocialista fellegvár pénzembereként látni.)
Kevésbé egyértelmű azonban, hogy a Mecsekbusz hol nyer az üzleten. Mivel a szerződés még nem lépett hatályba, erről a cég ügyvezetője, Jahn Péter nem nyilatkozott lapunknak, de tény, hogy a tőkeemeléssel - ami a nyílt közbeszerzések megkerülésének egyik lehetséges módja - kifogták minden olyan potenciális jelentkező vitorlájából a szelet, aki a cég hatékonyabb működtetésére eltérő (előfordulhat: előnyösebb) alternatívával állt volna elő. Az sem elképzelhetetlen, hogy a közszolgáltatási szerződés tartalma éppen azt követően változik meg, hogy a Mecsekbusz hozzájut az első részvénypaketthez. Pécs ugyanis ekkor fog új közszolgáltatási pályázatot hirdetni egy nyolc évre szóló időszakra, megszakítva a jelenlegi, 2012-ig hatályos szerződést. Hogy mire vállal tehát kötelezettséget a Mecsekbusz, s annak feltételeit mennyire diktálja ő, és mennyire a város, az addig nem is derül ki. Mindenesetre a legtöbb nyugat-európai város, amely a tömegközlekedés működtetésébe magáncéget von be, éppen az ilyen "farok csóválja a kutyát" helyzetek elkerülése miatt választ más megoldást. Vitézy Dávid, a VEKE (Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület) szóvivője szerint a magánosításnak két begyakorolt modellje van: vagy a közlekedési társaság szervez ki alvállalkozóknak bizonyos szolgáltatásokat (ahogyan a BKV is), vagy a város közvetlenül tenderezteti meg őket. A pécsi megoldásban Vitézy azt a veszélyt látja, hogy a város nem tud megrendelőként viselkedni a többségben - közvetve - általa birtokolt céggel szemben.
E téren Pécsnek már van rossz tapasztalata, mégpedig
a vízműtársasággal,
amelynek a menedzsmentjogai és 48 százalékos tulajdonhányada egy francia cégé. A cég nyereséges ugyan, ám tavasszal megtörtént, hogy a társaság éves beszámolója cenzúrázva, az fb-elnök által megfogalmazott kifogások nélkül került a közgyűlés elé. Pedig az elnök véleményéből - amit a Dunántúli Napló közölt - éppen az derül ki, hogy a cég működése a város helyett a kisebbségi tulajdonos érdekeit tartotta szem előtt, például a beszámoló a valóságosnál jobb színben tüntette fel a céget, melynek vezetése ennek megfelelően magas osztalékot és menedzsmentdíjat irányzott elő.
Tóth Bertalan alpolgármester a Narancsnak azt mondta: éppen a vízműs esetből tanulva építettek be garanciákat a Mecsekbuszszal kötött szindikátusi szerződésbe, amit a pécsi közgyűlés szerdán - vagyis utólag - hagy jóvá. Ha ugyanis nem teljesülnek a magáncég vállalásai, akkor a város megvonhatja tőle a menedzsmentjogokat, és eredeti értéken, tehát 562 millió forintért visszavásárolhatja a részvények 17 százalékát. Az alpolgármester úgy véli, ha valóban balul ütnek ki a dolgok, az ingatlanértékesítésekből lesz fedezet a visszavonulásra. A város ugyanis az elmúlt hónapokban
jelentős ingatlanvagyontól
szabadult meg, csakhogy az ebből származó bevételeit a hitelek törlesztésére szándékozott fordítani. Júniusban túladott a stratégiai ingatlancsomagján, ami hat másik ingatlan mellett a szinte eladhatatlannak tűnő Magasházat is tartalmazta. (5,2 milliárd forintot fizetett érte a magyar származású elnök-tulajdonos alatt működő spanyol Grupo Milton.) Szintén a nyáron akadt vevő a Széchenyi tér három, egymással szomszédos műemlék épületére, a Nick-udvarként ismert - belül igencsak megviselt - együttesre. Pécs ekkor már egy éve kísérletezett a házak eladásával. Kezdetben ragaszkodott ahhoz, hogy a jelentős bevételt hozó üzlethelyiségeket (melyekben kávézó, pizzéria és cukrászda is működik) megtartja, a városházán azonban azt állítják, hogy ilyen feltételekkel nem kaptak volna érte nyolcszázmillió forintot. Bár az ellenzék kétségbe vonta, hogy a város az első sikertelen kísérlet után újból meghirdette volna a Nick-udvart, szeptember elején a holding leszerződött egy céggel, amely a kért árért szőröstül-bőröstül megkapja a három házat. Az eljárás furcsasága az, hogy a boltot a holding berkeiben ütötték nyélbe, miközben a város - egyébként is engedékenynek tűnő - vagyonrendelete szerint a holding csak háromszázmilliós értékhatárig dönthet az eladásokról. Nyolcszázmillióról lévén szó a képviselő-testület illetékessége nem lehet kérdéses, csakhogy a rendelet innovatív - a Narancsnak Varga Péter vezérigazgató által tolmácsolt - olvasata szerint elég, ha a testület a már aláírt szerződést látja (ahogyan a PK esetében is).
No, de ki is a vevő? Legfeljebb spekulálni lehet, a szerződésben ugyanis a szeptember elsején Nyíregyházán bejegyzett Nick Invest Kft. szerepel, amely ennélfogva referenciákkal nem rendelkezhet. Képviselője egy nyíregyházi vállalkozó, akiről annyi könnyűszerrel kideríthető, hogy a neve alatt futó, italt szolgáltató vállalkozás ellen az APEH tavaly végrehajtást rendelt el. Maga a Nick egy offshore társaság tulajdonában van, amit a Seychelle-szigeteken jegyeztek be. A Nick azonban csak a projektcég, az igazi befektetőt Beretton Investnek hívják. Ez a pécsi sajtóban svájci-ír hátterűként emlegetett társaság szintén nem rendelkezik nyilvánosan hozzáférhető referenciákkal, viszont a cégadatbázis számon tart ilyen nevű céget. A közép-amerikai Belize-ben hozták létre, 2006-2007-ben néhány hónap erejéig több magyarországi vállalkozásba is befektetett, így gépjármű-kereskedelemmel, ingatlan-bérbeadással, -adásvétellel foglalkozó cégekbe, melyeknek szintúgy kifürkészhetetlen a teljesítményük - viszont egymást gyakran váltó offshore cégek forgatják bennük a vagyonukat. Nem világos tehát, Pécs főterének e szemrevaló része kinek a tulajdonába vándorol.
Erről az alpolgármester sem tudott felvilágosítást adni, mivel a holding egyik cége volt az eladó. Varga Péter vezérigazgató úgy tudja, hogy a vevő mögötti érdekkör már korábban vásárolt két kisebb pécsi áruházat, de ez az öszszefüggés a Narancs számára nem volt fellelhető. "Mi ingatlant értékesítünk - összegezte Varga a Nick-udvarral kapcsolatos álláspontját. - A tervben szerepelnek a feladatok, a műemlékes hatóság folyamatos ellenőrzést írt elő, simlizni tehát nem lehet."
Ébredés
Tavasszal alakult meg Pécsett a Társaság a Közérdekű Adatokért (TAKA) elnevezésű civil szervezet, amely a közérdekű adatok megismerésére tett hiábavaló kísérletek után perre ment az önkormányzattal és cégeivel. "Gyakorlattá vált Magyarországon, és Pécsett különösen, hogy minden olyan dokumentumot, ami közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatot tartalmaz, elmulasztanak közzétenni. Mikor az érdeklődő kikéri, falakba ütközik. Számunkra a végső csepp a kulturális fővárossal kapcsolatos hatástanulmányok elzárása volt" - számolt be Komlódi András ügyvéd a motivációikról. Az első tárgyalásokon a Pécsi Városi Bíróság a TAKA-nak adott igazat (illetve egy tárgyalást elhalasztottak), és kötelezte a városi vagyonkezelőt és a távfűtőcéget a cégvezetők munkaszerződéseinek és juttatásainak nyilvánosságra hozatalára, valamint az önkormányzatot az EKF megvalósíthatósági tanulmányainak a közzétételére (ezekről lásd bővebben: Ötölnek, Magyar Narancs, 2008. január 17). A szervezet tevékenysége a www.taka.hu honlapon követhető.
