Április 25-én tárgyalta a Székesfehérvári Járásbíróság azt a három birtokvédelmi pert, amelyet a földek új haszonbérlői indítottak a Kishantosi Közhasznú Kft. ellen. A három per közül egyet májusra halasztottak – a megidézett tanú távolmaradása miatt –, a másik kettőben viszont első fokon Kishantosnak kedveznek az ítéletek: a bíróság elutasította a pályázaton nyertes bérlők birtokvédelmi igényét. „A döntést azzal indokolták, hogy a föld nem került vissza az állam tulajdonába, Kishantos ugyanis nem adta át azt, és amíg a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) és Kishantos nem rendezi az ügyet, addig a föld nem állami tulajdon – mondta a magyarnarancs.hu-nak Rodics Katalin, a Greenpeace regionális kampányfelelőse. – Az NFA csak akkor adhatta volna át az új nyerteseknek a földet, ha pert indít, és a bíróságon rendezte volna az ügyet.” A döntés mellett az új bérlők még feddésben is részesültek, amiért a birtokvitát erőszakkal próbálták eldönteni. (A pusztításról szóló írásunkat itt olvashatják.) A tárgyalások májusban, az elhalasztott per pedig júliusban folytatódik majd.
| ||
A bírósági döntés azonban a legkevésbé sem érdekli a föld új haszonbérlőit. „Tegnap újraindult az akció – mondta a Narancsnak pénteken Ács Sándorné, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ vezetője. – Először Szőnyegi Tamás, a magát nyertesnek gondoló sárbogárdi gazda kezdte műveltetni a földet egy traktorossal. Azt gondolom, nekünk igenis jogunk van védeni a földeket, az április 25-i ítélet után pedig még több okunk van ezt gondolni, így odamentünk és megkérdeztük, mégis mit csinálnak. Erre a traktoros kihívta megbízóját, Szőnyegit, aki mérhetetlen durvasággal és üvöltve közölte, hogy mindenkit eltapos, aki akadályozza őt a munkában.” Ezek után Szabó Zsolt földrészében is elkezdtek dolgozni, méghozzá az a Simon Kft., amely hivatalosan nem is nyertes, de láthatóan ők koordinálják a munkálatokat. „Annak volt joga pályázni, akinek a megpályázott földekkel együtt maximum 1200 hektár birtoka van. Nekik így, a megnyert földekkel együtt közel 3000 hektárjuk van” – mondta Ács Sándorné, és hozzátette, a kft. ettől függetlenül nem titkolja, hogy nyertesek, ráadásul az ő három traktoruk is részt vett az április 12-i barbár pusztításban. Most ők vetnek Szabó Zsolt földjén.
„Aztán csatlakozott még hozzájuk Barabás János is, aki április 25-én pert vesztett, és a bírónő figyelmeztette is, hogy ne menjen a földekre, de ő nem foglalkozik a döntéssel. Ezek az emberek úgy gondolják, rájuk nem vonatkoznak a törvények” – jegyezte meg Ács Sándorné, aki szerint mindebből is jól látszik: nem igaz, hogy nyolc helyi gazda nyert a pályázatokon, és ők művelik a földeket. „Ez a kis társaság együtt mozog, a földeket nem az műveli, aki papírforma szerint nyert volna, aki pedig az útjukba áll, életveszélyesen megfenyegetik. Anarchiába hajló világ van ma.” Tekintve, hogy az áprilisi akció után alig maradt valami a földben, a mostani munkálatokat már nem pusztításnak, sokkal inkább birtokháborításnak és önbíráskodásnak lehet nevezni. Ami már csak azért is teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, mert súlyos hozzá nem értésről, szakmailag és emberileg felfoghatatlan barbárságról, gazdaságilag pedig több százmilliós károkozásról van szó. „Ahol az emberek megtehetik, hogy fütyülnek a törvényekre, ott a jogállamiság kérdőjeleződik meg” – mondta Ács Sándorné.
| ||
Utasként érkezett
Május 9-én, pénteken újfent kivonult a földekre a Greenpeace is, Rodics elmondása szerint figyelmeztették a munkálatokat végzőket, hogy törvénytelen, amit csinálnak, a bíróság döntése ellen való. „Próbáltuk jobb belátásra bírni őket, de egyikük még ököllel is nekiesett Bolye Ferencnek (aki Ács Sándorné mellett a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ másik ügyvezetője – F. Zs.), úgy kellett leállítanunk” – mondta Rodics, aki szerint a rendőrség nem a törvényesség oldalán áll. Hiába jelentek meg ugyanis sokadik hívásra a földeken, és rögzítették a rendszámokat, nem állították le a munkálatokat – ahogy áprilisban sem. „Úgy látszik, ma Magyarországon nem számít a jog, a bírósági döntés, simán előfordulhat törvénysértés, a rendőrség nem segít – foglalta össze Rodics. – Ez pont olyan, mintha egy tulajdonos bérbe adja a lakását, megegyeznek, hogy a bérlő saját költségén felújítja azt, majd a tulajdonos közli vele, hogy mégis költözzön ki, nem rendezik a költségek kérdését, és anélkül, hogy megállapodnának és a lakás visszakerülne a tulajdonoshoz, az új bérlő odamegy és szétrombolja a lakást.”
A történtek után a kishantosiak ismét beadták a bíróságra a birtokháborítási és önbíráskodási bejelentést, kihívták a rendőrséget, és feljelentést is tesznek. „Egy magas rangú rendőr azt tanácsolta, hogy a sárbogárdi kapitánnyal vegyem fel a kapcsolatot – mondta Ács Sándorné. – De ma, amikor bementem az őrsre, nem volt bent. Sőt, senki nem volt bent, ugyanis mindannyian az önkormányzati hivatalban voltak egy értekezleten, Sükösd Tamás polgármesternél.” És hogy miért érdekes mindez? Egyrészt azért, mert Sükösd többedmagával kint járt a kishantosi földeken az áprilisi pusztítást megelőzően, s amikor a kishantosiak rákérdeztek, milyen minőségében van ott, annyit mondott nekik, hogy ő csak utasként érkezett. Utasként? Sükösd ügyvédi irodája képviseli azt a nyolc „nyertest”, akik perben állnak a Kishantosi Kft-vel. „Alperesként megkapjuk az összes dokumentumot, ott van rajta a pecsét, hogy Sükösd és Rozman Ügyvédi Iroda” – mondta Ács Sándorné.
A Greenpeace az adott esetben külön feljelentést nem tesz, de mindenben támogatja a kishantosiakat. „Tegnap ismételten írtunk egy levelet a miniszterelnöknek, hogy intézkedjen az üggyel kapcsolatban, állítsa vissza a jogállamiságot, és mind az NFA vezetőjét, mind Bitay Mártont, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) állami földprogramért felelős államtitkárát váltsa le, ők ugyanis tárgyalás helyett az erőszakot támogatják” – jelentette ki Rodics. Arra a kérdésünkre, miszerint van-e bármiféle kommunikáció a minisztérium és akár Kishantos, akár a Greenpeace között, azt válaszolta, hogy Kishantos is írt egy levelet a miniszternek, de nem érkezett rá válasz. „Bitay Márton pedig folyamatosan olyan nyilatkozatokat tesz, amiből az látszik, hogy ő azt gondolja, az új nyerteseknek igenis van joguk a földeken lenni. Sőt, még biztatják is őket arra, hogy kezdjék meg a földek művelését.” És valóban, ahogy a VM honlapján is olvashatjuk, Bitay szerint a birtokperek első fokú ítélete után kedvezőnek találta, hogy „a bíróság nem állapította meg, hogy a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Nonprofit Kft. jogosult lenne az általa korábban bérelt terület használatára, illetve birtokukban lenne, igaz, az új bérlőkre vonatkozóan sem állapította ezt meg”. Az utolsó félmondatos kiegészítés ellenére Bitay továbbra is a kishantosiak ellen szurkol. Közben pedig a hét végén az LMP is bejelentette: pert indít a földalapkezelő ellen, mert az nem válaszolt a Kishantost érintő adatkérésükre. Ami pedig a földeken történik, az egész egyszerűen egy értelmetlen pusztítás.
Mégis miért?
Miért akar az állam egy több mint húsz éve jól működő, nemzetközi szinten is elismert biogazdaságot tönkretenni? „Két dologról van szó. Az egyik a hatalmas földéhség: a földalapú támogatásnál ugyanis minél több föld van, annál több a pénz is. Ezek az emberek nem a munkáért harcolnak, hanem ezekért az óriási pénzekért. Ráadásul Kishantoson nagyon jó minőségű földek vannak, biominősítéssel rendelkeznek, az ország egyik legértékesebb talajáról beszélünk – szögezte le Rodics. – A másik ok pedig a politikai bosszú, amit nem is titkolnak. Az a bűnük, hogy Kishantos szakmai koncepciójának kidolgozásában részt vett a Szent István Egyetem professzoraként Ángyán József, akit Kishantos egyik szellemi atyjának is nevezhetünk.”
