Pénzeső

Havonta negyedmilliárd megy el a kereskedőházak terjeszkedő rendszerére. Az eredmények egyelőre haloványak, persze van, aki így is jól jár. Többek között az Orbán családnak nem is­meretlen jordániai (migráns, ah, borzalom!) család vagy egy ­Matolcsy-rokon.

A keleti (újabban pedig már déli) gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok berobbantására összesen 9,3 milliárd forintból létrehozott Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) 2012-es alapítása óta titkolózik a rendelkezésére bocsátott (köz)vagyon felhasználásáról. Az állami cég a Quaestor-botrány idején került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy vagyonának jelentős részét éppen a becsődölt, ám legfelsőbb fideszes kormánykörökkel igencsak baráti viszonyt ápoló brókercég kezelte. A Narancs közérdekűadat-igénylésben kérte, de nem kapta meg a társaság által kötött szerződések adatait, ezért lapunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, kérve a jogsértés megállapítását. Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke a minap arról tájékoztatta lapunkat, hogy felszólítására a Kereskedőház – melyről a hatóság kimondta, hogy közfeladatot ellátó szerv, s ezért vonatkoznak rá az információszabadságról szóló törvény rendelkezései, vagyis a kért adatok közérdekű adatok – honlapján elérhetővé tette a szerződések listáját.

Bár a közel száz tételből álló, nyolcoldalas listát a Külgazdasági és Külügyminisztérium többségi tulajdonában álló MNKH valóban elérhetővé tette, játékos kedvében a honlapján egy kicsit el is dugta, így korántsem egyszerű rátalálni: a bemutatkozás menüpontban fellelhető „közérdekű adatok” között (ahol a helye lenne) ugyanis hiába keresnénk. A lista a lap alján olvasható, megtévesztő elnevezésű „szakmai információk” linkre kattintva érhető el (a közvetlen url-t is megadjuk: tradehouse.hu/
hu/szerzodesek-kore). Az adatokból egy­ér­tel­mű, a Kereskedőház hosszú titkolózásának (és a pereskedésnek) megvolt az oka.

Tiszta Hawaii, bocs, Dubaj (kilátás a magyar kereskedőházból)

Fotó: htcc.org.hu

A magyar gazdaságpolitikának a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok élénkítésére immár globálisan bevetett csodafegyvere a helyi kereskedőház. A most közzétett adatsorból kiderül, hogy az MNKH eddig 44 kereskedőház alapítására és üzemeltetésére kötött mintegy két és fél tucat magyarországi és (inkább) külföldi bejegyzésű céggel határo­zatlan idejű szerződést. Az állami társaság igen bőkezű: havonta je­lentős, dollárban vagy euróban meghatározott fix összeget – üzemeltetési és szakmai díjat, vagy ­általánosan: megbízási díjat – utal a kereskedőházakat menedzselő partnereinek, emellett több esetben egyszeri nyitási, sőt előkészítési díjat is fizetett (jellemzően 20-30 ezer euró összegben). Egy-egy kereskedőház havi működtetési költsége átlagban 20 ezer dollár körülre jön ki. Az 5 és 40 ezer dollár (nagyjából 1,5 millió és 11,6 millió forint) között váltakozó havi ­fixen felül azonban a partnerek ügyleti jutalékot is kapnak – nyilván a sikeresen lebonyolított üzletek után. A nyilvánosságra hozott táblázat nemcsak a jutalék mértékéről hallgat szemérmesen, de nem tartalmazza azt sem, hogy az eltelt időszakban ilyen címen volt-e egyáltalán kifizetés, s ha igen, mennyi. Magyarán, egy-egy relá­cióban sikerült-e akárcsak egyetlen üzletet is tető alá hozni. Számításaink szerint az egyszeri költségeket nem számolva, a 44 kereskedőház – jelenlegi árfolyamon – havonta 252,6 millió forintos (évente több mint 3 milliárdos) állandó terhet jelent a budapesti központnak – és mivel veszteséges állami cégről van szó, végső soron az adófizetőknek.

Családban marad

A partnerek sokszor távoli országok – Botswana, Egyesült Arab Emírségek, Hongkong, Szingapúr – cégregisztrációs jegyzékeinek homályába vesző, kevéssé ismert vagy akár újonnan létrehozott társaságok. Az általuk működtetett helyi kereskedőházak ugyan nem egy esetben rendelkeznek saját honlappal, ezek nem túl informatívak (s többnyire a budapesti központi honlap kaptafájára készültek): a tevékenység általános bemutatásán túl nem sok mindent árulnak el, így azt sem, hogy milyen referenciákkal rendelkeznek, hány üzletet kötöttek és kikkel, vagy hogy kik dolgoznak náluk. Sejtjük, a harsogó sikerpropaganda nem véletlenül marad el.

Vannak persze, akik most is közel vannak a tűzhöz, s nem is egy, de több szálon is bekapcsolód(hat)tak a keleti nyitásba. A lista áttanulmányozása során három olyan cégcsoportot is találtunk, amelyek ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz köthetők vagy bizonyos személyi átfedések, összefonódások kimutathatók. A Hungarian Business Centre a bolíviai és perui, a Hungarian Trade Center a kubai és Karib-térségi kereskedőházak felállításáért és üzemeltetéséért felel. A két céget ugyanazon a napon, 2015. február 6-án jegyezték be Angliában, 100 ezer fontos (45 millió forintos) alaptőkével. Az előbbi cég tulajdonosai – fele-fele részben – Szegi György és Agüero-Acebal Irma Mercedes, igazgatója Nagy Hunor Szilárd. Az utóbbié pedig – szintén fele-fele részben – Nagy Hunor Szilárd és Hersics Péter, igazgatója Hersics. Nagy Hunor magyarországi (fóti) lakcíme megegyezik Szegi Györgyével, ami nem a véletlen műve, hiszen az ugyancsak erre a címre bejelentett édesanyját Szegi Ildikónak hívják, aki Szegi György felesége. A két angliai cég Hersics és a kubai születésű Agüero-Acebal személyén keresztül is összekapcsolódik, ők ketten a tulajdonosai ugyanis a több, Budapesthez közeli önkormányzat helyi tévéjét működtető Media Technology Kft.-nek.

A Szegi család egy harmadik cégen keresztül is segíti a keleti nyitást: majd’ egy évig Szegi Ildikó volt annak a Budapesten bejegyzett FourCardinal Tanácsadó Kft.-nek az ügyvezetője, amelyre az MNKH az egyiptomi (kairói és alexandriai) kereskedőházak menedzselését bízta (utóda az ügyvezetői székben Tóthné Rahói Judit lett). A FourCardinal 90 százalékos tulajdonosa Szegi Ildikó lánya, a 21 éves Nagy Beatrix – Nagy Hunor húga. A kereskedőházak előkészítésére-nyitására a három cég összesen 101 ezer eurót vett fel, a havonta utalt 76 ezer ­eurós apanázs pedig év végére egymillió euró közelébe kúszik. A cégek tulajdonosai vagy vezetői között egyelőre nem találtunk olyan személyt, aki komoly külkereskedelmi tapasztalatokkal rendelkezne. Szegiéknek az Opten cég­adatbázisban fellelhető cégei az elmúlt években többnyire nullás bevételt produkáltak. A FourCardinalt ennek ellenére egy másik megbízással is megtalálta az MNKH: 2015 februárjától – ugyancsak Egyiptomban – a „védelmi ipari export növeléséhez kapcsolódó szervezési feladatok ellátásá”-val bízta meg. Bármit jelentsenek is „a kapcsolódó szervezési feladatok”, az MNKH-nak ez havi 15 ezer ­eurójába kerül. A három cégben további közös elem, hogy az alapításuktól számított pár héten belül sikerült megállapodásra jutniuk az MNKH-val: a leggyorsabb a FourCardinal volt, amelyet 2014. szeptember 9-én alapítottak, 12-én bejegyeztek, és a hónap végén, 29-én már meg is volt az aláírt szerződés. Összesítve az eddigieket: a négy szerződéssel a három cég évente összesen 340 millió forintot keres (plusz az ismeretlen összegű ügyleti jutalék); a latin-amerikai kereskedőházak működéséről ennek ellenére nem találtunk adatokat.

Magyar kereskedőház, Ghána

Fotó: htcc.org.hu

Imre Gábor személyén keresztül köthető össze a botswanai és a marokkói kereskedőházakat vivő HUNGBOTS Ltd., illetve az etiópiai házat menedzselő Magyar–Etióp Kereskedőház Kft. A rendelkezésre álló cégbírósági iratok szerint ez esetben nem tisztán tulajdonosi összefonódásról van szó. A kereskedőház megnyitása alkalmából rendezett ceremóniáról 2014 decemberében tudósító botswanai Weekend Post szerint a HUNGBOTS két tulajdonosa Duma Gideon Boko és Imre Gábor. A Harvardon tanult Boko, aki egy hónappal korábban szerzett képviselői mandátumot és lett a parlamenti ellenzék vezére, a cég elnök-vezérigazgatója. A cikk szerint az afrikai politikus nagy reményeket fűz az együttműködéshez, szerinte Botswana olyan regionális központ, amely ugródeszkául szolgálhat az egész dél-afrikai térséghez. A magyar elgondolás ezzel szemben más lehetett, hiszen előbb a szomszédos Dél-Afrikában, majd Namíbiában és Zambiában is létesítettünk kereskedőházakat. Boko politikai szerepvállalása miatt azonban különösen pikáns, hogy a magyar állami MNKH havonta 45 ezer dollárral finanszírozza a cég (és az abban személyesen közreműködő Boko) tevékenységét, pontosabban a botswanai és a marokkói kereskedőház működtetését. A Magyar–Etióp Kereskedőház Kft. két tulajdonosa a Dunai Repülőgépgyár vagyonkezelő cége, illetve a Juventus Rádiót is felvásárló Ayudate Holding Tanácsadó Kft. – Imre Gábor az utóbbi ügyvezetője. Az Ayudate a dániai Ayudate Investments Group anyavállalat tulajdonában van, melynek Imre szintén vezető tisztségviselője. A dán és az új-zélandi cégnyilvántartás szerint a céget két új-zélandi társaság közbeiktatásával a Nordeq Interna­tional A/S birtokolja, melynek végső tulajdonosai dán magánszemélyek, illetve a ciprusi Tamares Holdings Cyprus Ltd. (melynek tulajdonosai ismeretlenek); a Nordeq és a Tamares vezérigazgatója egyaránt Daniel Reece. Hogy a dánok hogyan kerülnek a magyar–etióp kereskedőházba, egyelőre nem világos.

Keleten a helyzet

Külön eset a jordániai Naffa családé. Korábban a Népszabadság és a 444.hu írt a keresztény arab família gazdasági és kormányzati kapcsolatairól: a jordán befektetéssel felújított Klotild-palotában kialakított Mellow Mood Hotel megnyitóján Orbán Viktor is megjelent, sőt Naffa Zaid vállát fogdosva meleg hangú beszédben méltatta a magyar–jordán együttműködést. A Naffák a 90-es évek elején alapított utazási irodájukkal váltak ismertté és sikeressé, 2010 körülre azonban korántsem ment olyan jól a biznisz, sorra dőltek be a Naffa-cégek, majd jöttek a fel- és végelszámolók. Az orbáni keleti szél azonban a legjobbkor adott új lendületet: a Naffák új lehetőségek után néztek, amit megkönnyít, hogy Zaid évek óta a Magyarországon diplomáciai képviselettel nem rendelkező Jordánia tiszteletbeli konzulja, bátyját, Osamát a magyar külügy egy éve nevezte ki – némi megrökönyödést kiváltva – nagykövetnek az Egyesült Arab Emírségekbe, míg Tareq Magyarország tiszteletbeli konzulja a jordániai kikötővárosban, Aqabában. A negyedik, legidősebb fivérnek, Khalednek ugyan nincs diplomáciai megbízatása (egyelőre), s a testvérek között a legkevésbé látható, a cég gazdasági ügyeiben viszont annál aktívabb.

Az már korábban ismert volt, hogy Naffa Tareq a jordániai kereskedőház vezetője. Bár nincsenek birtokunkban hiteles cégbírósági iratok, feltételezzük, hogy az ammáni és az aqabai kereskedőházakat üzemeltető Hungarian Products House Tareq vagy a család tulajdonában áll (ezt támasztják alá azok
a korábbi közlések, hogy vezetője Naffa Tareq). A céggel kötött két szerződés alapján az MNKH összesen havi 29 ezer eurót fizet, az aqabai kereskedőház megnyitására pedig további egyszeri 25 ezer eurót kapott az ammáni cég. A két ház működtetésének éves költsége tehát közel 108 millió (és persze ne felejtsük az ügyleti jutalékot sem). Az MNKH Naffa Tareq szakértelmére külön is igényt tart: havi 1,5 millió forintért kér, és nyilván kap is tanácsokat „külpiaci irodák megnyitásához”. A Naffa fivérek emellett egy 2013-ban alapított magyarországi cégen keresztül is bekapcsolódtak a keleti nyitás támogatásába: a Khaled által alapított, jelenleg Zaid tulajdonában álló, és Zaid felesége, Skapér Katalin által ügyvezetett East Chain Kft. 2015-ben 9 havi tanácsadói munkáért 100 millió forintot vehetett fel: ezért az összegért az egy főt alkalmazó társaság 17 észak-afrikai és közel-keleti országban – Marokkótól Ománig, Szíriától Szudánig – valóságos marketinghadjáratot folytathatott, fórumokkal, konferenciákkal (igazán kíváncsiak vagyunk, hogy Szíriában milyen marketingtevékenységre nyílott lehetőség, hol és mikor zajlottak a fórumok, s főként milyen eredménnyel jártak). S hogy teljes legyen a kép, megemlítjük még, hogy az East Chainnek dolgozó Ali Mehdi Jordániára vonatkozó szakértői tevékenységéért külön szerződés alapján 494 ezer forintot vehet még fel. A Naffa család vezető magyar politikusokkal is szoros kapcsolatot igyekszik ápolni: Skapér Katalin 2012 decemberében nagyszabású ebédet adott Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó tiszteletére, melyen megjelent Schmittné Makray Katalin, a volt köztársasági elnök felesége is. Utóbbi egyik lánya, Schmitt Gréta pedig 2011-ben Skapérral közösen alapította a Grebal First Kft.-t, melyből azonban Skapér egy év után kiszállt. Az pedig már igazán csak pletykaszámba mehet, hogy Naffa Khaled a Felcsúttal szomszédos Bodméren lakik, mindössze pár percre Orbán házától.

Nyalánkságok

A kereskedőházi tortából a legnagyobb szeletet az ALX Magyar–Török Kereskedelmi Központ Kft. hasítja ki, amelyet nem is egy, hanem rögtön nyolc (török- és görögországi, illetve ciprusi) helyi kereskedőház üzemeltetésével bízott meg az állami cég. A lista összesített adatai szerint a működtetés díja kereskedőházanként az első évben havonta 30 ezer euró, a második évtől 25 ezer euró, ezenfelül az ALX összesen 535 ezer eurót kapott a házak megnyitására. Az első évben tehát a teljes számla meghaladja az 1 milliárd forintot, a működés második évétől pedig valamivel 800 millió alá csökken. Az ALX egyedüli tulajdonosa az isztambuli székhelyű Polat Holding; az 1955-ben alapított cég a Bloomberg szerint az építőiparban, az energetikában, a turizmusban és a szanitergyártás területén aktív.

Az MNKH többi partnere közül kiemeljük még a macedóniai EKO KLUB Egyszemélyes Kft.-t, amely szemétszállítással, csatornatisztítással, utcai világítással, takarítással és temetkezéssel foglalkozik (6,5 ezer euró/hó). Azerbajdzsánban Ibrahim Ismayilov egyedül működteti a kereskedőházat (11 ezer euró/hó). Az Egyesült Államokban a 40 ezer dollárral finanszírozott és kereskedőház alapításával megbízott Hungarian US Trade Llc. mellett a start­upokkal foglalkozó Szabó Lívia tulajdonában álló San Diegó-i Moshulu Group havi 10 ezer dollárért, Coloradóban pedig Hajdu Petra havi 1 millió forintért ügynökösködik.

Az MNKH által kötött szerződések közül érdemes még kiemelni néhányat. A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda óránként 55 ezer forintért nyújt teljes körű jogi szolgáltatást a 36 országban működő kereskedőházakkal kapcsolatban. Az éves keret nem haladhatja meg a 3240 órát (forintosítva: a cirka 180 millió forintot). Az MNKH munkáját külső szakértők is segítik: közülük ezúttal csak egyet említünk, Matolcsy György jegybankelnök rokonát, Matolcsy Mátyást, aki a lista szerint negyedévente 975 ezer forintért adja tanácsait. Érdekes történet az is, hogy a H. L. Jewel Kft.-től az MNKH előbb közel 160 millió forintért ékszereket vásárolt, nem sokkal később a H. L. Jewel fillérre ugyanennyiért visszavásárolta azokat; az MNKH ezután annyit vállalt, hogy bizományosi szerződéseket próbál tető alá hozni, magyarán olyan kereskedőket próbál felhajtani, akik forgalmaznák a H. L. Jewel termékeit.

Magyar kereskedőház, Marrakesh

Fotó: htcc.org.hu

Továbbra is rejtély, hogy a Külügyminiszté­rium pontosan mire adott a milliárdokkal jól feltankolt Kereskedőháznak 2014 utolsó hónapjaiban további 5 milliárd forint kölcsönt. A szerződéskötési dátumokból mindenesetre nagy bizonyossággal kikövetkeztethető, hogy nagyrészt a szabolcsi almaügylet miatt volt erre szükség. Ennek részletei azonban szintén homályosak: a szerződéses adatok szerint az MNKH 3 milliárdért vásárolt almasűrítményt, amit részben továbbértékesített, részben tároltatni volt kénytelen. Hogy az ügyleten mennyi volt a nyereség, vagy épp ellenkezőleg, a veszteség, jótékony homály fedi, s kérdés az is, hogy egyáltalán mi keresnivalója volt az MNKH-nak az almabizniszben.

Összességében a szerződéses adatokból kiderül, az MNKH igyekszik megfelelni a politikai elvárásoknak: ha kell, vetőmagot vagy almalét vesz, ékszerekkel üzletel, s persze kereskedőházakat gründol szerte a világon, eközben viszont horribilis pénzek folynak el. Az eredmények? Nos, azok még váratnak magukra.