Életem legmeghatározóbb élménye a 2005-ös gazdatüntetés, amikor három héten át éjt nappallá téve küzdöttünk a gazdák jogaiért, megmaradásáért. Tisztelettel és szeretettel emlékszem vissza arra a hősies helytállásra, mellyel a három hét alatt barátaimmá vált emberek képviselték a gazdák ügyét. Az egész ország megmozdult akkor. A gazdák sátra az ország közepévé vált, ahova zarándokoltak a budapestiek. Hoztak pénzt, élelmiszert, gyógyszert, de leginkább jó szót, szeretetet. Valami elindult akkor, valami megváltozott az országban.
Ma is előttem vannak az arcok: Jakab István, Ángyán József, Bagi Béla, Péter Mihály, Obreczán Ferenc, Kispál Ferenc, Balogh Zoltán, Kis Miklós, Budai Gyula, Ónodiné Demeter Éva, Hubai Imre, Domján Gergely, Szabó Tamás, Karsai Ferenc, Örvendi László.
Tiszteltem, becsültem, szerettem őket...
Sohasem gondoltam volna, hogy ezek az emberek, akiket később a hatalom csúcsaira repített a gazdatüntetés sikere – képesek lesznek rabló hordaként rávetni magukat a közvagyonra, és vinni mindent, amit csak érnek. Mára már sem Istent, sem embert nem ismernek. Az állami földpályázatok kapcsán és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megalakításakor becsapták és kisemmizték a gazdákat, a vidéket. Ángyán József, Bagi Béla még időben figyelmeztettek. Egyszerűen eltaposták őket. Kishantost is tönkretették úgy, hogy a Magosz nem emelt kifogást, pedig annak idején Jakab István személyesen jött el Kishantosra nyilvános köszönetet mondani nekem a háromhetes megfeszített munkáért, a segítségért, amit ismeretlenként nyújtottam a Magosznak.
| ||
Emberileg felfoghatatlan, megemészthetetlen árulások ezek…
De most az ország sorsáról, jövőjéről van szó.
NEM! Kedves Valamikori Barátaim!
Nem adhatjuk INGYEN, sem kedvezményesen, sem kedvezményes állami hitellel nektek, barátaitoknak és üzlettársaitoknak az 500 000 hektár állami földvagyont, mert az 10 millió ember közös vagyona. Stratégiai vagyon! Szükségünk lesz rá. Sőt, az állami földek színlelt pályázatán csalárd módon megszerzett földeket is visszakérjük!
MINDENKINEK JOBB, ha ezzel még most, még időben szembenéztek!
Kérem Istent, hogy világosítsa meg a látásotokat!
A régi szeretettel és reménységgel
Ács Sándorné
Mezőfalva, 2015. július 8.
