Reagált Gulyás, Schilling és Vágó, a „három zavargó” Németh Szilárd vádjaira

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 12.

Belpol

Büszkék magukra, a fideszesek pedig paranoiások és félnek.

Reagáltak a megvádolt aktivisták, miután ma a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén Németh Szilárd megnevezte

Gulyás Mártont, Schilling Árpádot és Vágó Gábort

mint afféle felforgatókat, lehetséges zavargókat, majd azt fejtegette a sajtónak, hogy a titkosszolgálatok is megerősítették, hogy ők hárman erőszakos eszközökkel akarják ősszel elmozdítani helyéről a kormányt, írta meg a 24.hu. Részleteket a titkosszolgálati értesülésekről nem árult el a Fidesz alelnöke, ráadásul a bizottsági ülés tartalmát 2026-ig titkosították is. A bizottság ellenzéki tagjai szerint viszont nincsenek bizonyítékok, Németh nem mond igazat.

Gulyás Márton a 444-nek azt mondta: „Még soha nem tüntetett ki így az államom.” És hozzátette, szombatra egy beszélgetést szervez Vágóval és Schillinggel közösen, Háttérhatalom címmel. Schilling Árpád a délután elhangzottakra a lapnak úgy reagált: „Itt látjuk, hogy kilóra eladják az országot az oroszoknak, és én vagyok a nemzetbiztonsági kockázat?”

Vágó Gábor pedig a blogján kommentálta Németh Szilárd szavait: „Mi volt nekem a bűnöm, hogy felforgató lettem? Népszavazást indítottam, és ennyire berosáltak a korrupciós bűnök elévülési idejének a megnövelésétől? Tüntetést szerveztem Felcsútra, és felborítottam a főfalu békéjét? Felszólaltam különböző demonstrációkon, és mindenhol azt hirdettem, hogy szervezetten kell leváltani a kormányt, de ne a düh és a harag vezéreljen? Nem tudom, mikor rúgtam el náluk a pöttyöst, de büszke vagyok rá.” Szerinte a fideszesek paranoiásak, és ez nem jelent mást, mint hogy félnek. „Ha valaki itt a nemzet biztonságára fenyegetést jelent, az Németh Szilárd az együgyűségével, Kövér László a paranoiájával, Szijjártó Péter a kiskakas-mentalitásával, Mészáros Lőrinc a harácsolásával, és Orbán Viktor a hatalommániájával.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.