Rendszerváltást mindennap! – Tüntetés az Operánál

Belpol

Megvolt az év első nagy tüntetése, zúgott az „Orbán, takarodj!”. Ott voltunk mi is, zúgtunk mi is, és meghallgattunk számos szónokot.

Az önkényes alkotmányozás miatt kirobbant tüntetések harmadik évfordulójára rendezett demonstrációt a MostMi! Facebook-csoport ma este az Andrássy útra.

Az operaház elé meghirdetett tüntetés – amit még bőven tavaly kezdtek el szervezni, és amire több mint 11 ezren jelezték részvételi szándékukat – mottója az volt, hogy: „Új országot építünk!”

Több ezren voltak az utcán, először szellősen álltak az emberek az Operánál felállított színpadtól az Oktogon felé, majd egyre többen lettek. Hideg volt és esett is, ez mégsem vetette vissza a nemtetszésüket kifejezők kedvét, volt, aki paprikás hangulatban, s akadt, aki vidáman érkezett…

false

 

Fotó: MTI

Újra zúgott az „Orbán, takarodj!”, a „Mocskos Fidesz!”, na meg persze a „Nem hagyjuk!”. A több mint egy órán át tartó tüntetésen jó pár beszéd elhangzott, felszólalt civil aktivista, akadémikus és expolitikus is, de a szervezők, Várady Zsolt, az egykori (i)wiw-alapító – aki az elmúlt hónapokban több tüntetést is szervezett –, illetve a másik MostMi!-alapító, Takács Bori is beszéltek. S felszólalásukban jelezték, hogy „azt a felszabadító élményt” szerették volna „a téli ünnepek után is újra megélni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy sokan és egyre többen vagyunk, akik ki merünk állni, fel merjük emelni a szavunkat a jelenlegi álságos rendszer ellenében, sőt azt is tudjuk, milyen országban szeretnénk élni helyette: szabad és szolidáris országban” – láthatóan jó néhányan voltak ezzel még ugyanígy.

Gyurcsány és Orbán

A szitáló esőben a demonstráció és a beszédek kezdete előtt nemcsak kedvcsináló, időkitöltő, némiképp áthallásos zenék szóltak, de a szervezők csináltak egy politikai mixet is, amelyben nemcsak Orbán Viktor egykori beszédeit idézték fel, de Gyurcsány Ferenc hangja is ismerősen hangzott. Míg Gyurcsány őszödi beszéde nem adott különösebb pluszt, az „elkúrtukon” túl semmi mélyenszántó gondolatot nem implikált a jelenlévőkben, elkúrták, jah, addig Orbán beszédeiből azokat válogatták ki – és vetítették az egykori Balettintézet homlokzatára –, amelyekben például arról beszélt, hogy a kisemberek ki vannak szolgáltatva a hatalomnak, féltik a megélhetésüket, ezért nehezen aktivizálhatók. Orbán még a Keletet is emlegette, méghozzá úgy, hogy rég eldobott véleménye szerint nem a Kelethez akarunk tartozni, hanem a Nyugathoz, mert „lehet, hogy az olaj Keletről jön, de a szabadság Nyugatról”.

„Egy népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is, ha az a nép akarata ellenére kormányoz” – ezt mondta 2007-ben Orbán Viktor, és újabban valami hasonlóra tesz kísérletet újra meg újra a tüntetések alkalmával több ezer ember, csak az a különbség, hogy ma Orbán Viktor a miniszterelnök, az elkergetnivalók vezére.

Orbán, Orbán

A mai tüntetést Sárosdi Lilla (színésznő) kezdte, ő volt a konferanszié, de mielőtt másokat a színpadra szólított volna, elmondta, hogy nem szeretne mást – sok más emberrel együtt –, mint hogy tehetsége és kreativitása alapján kapjon munkát és pénzt. Azonban úgy látja és tapasztalja, hogy ez Orbán Viktor rendszerében nem lehetséges.

Várady Zsolt azzal kezdte, hogy egyelőre sem neki, sem társainak nincsenek pártalapítási ambíciói, mert úgy látják, hogy az ilyesminek egyelőre nincs itt az ideje, nem biztosítottak a feltételek sem szervezetileg, sem anyagilag. Elmondta, hogy nem magát a képviseleti demokráciát utasítják el, hanem az elmúlt 25 év pártpolitikáját. Várady szerint nem elég ma annyi, hogy négyévente elmegyünk szavazni, mert a politikusok a fejünkre nőttek, ezért fontos, hogy a társadalom öntudatra ébredjen, merjen kérdezni és válaszokat adni. A MostMi! szervezői egy öntudatos társadalom kialakítására törekednek, mert új országot kell építeni, aminek az alapjait épp most teszik le. (Ekkor zúgott fel az első „Orbán, takarodj!”.)

Somody Bernadette, az Eötvös Károly Intézet igazgatója ezután felidézte, hogy majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt Magyarország alkotmányát lecserélték az alaptörvényre, amely bár azt állítja, hogy Magyarország köztársaság, de közös ügyeinkről már rég nem mi döntünk, jóformán csak értesülünk arról, ha a fejünk felett törvénykezés címén történik valami. Mert a jó állampolgár engedelmeskedik a törvényeknek, és bízik a kormányban. Somody szerint újra meg kell alapítani a Magyar Köztársaságot és annak alkotmányát, és ehhez nem is hinnénk, mennyire kevés dologban kell az embereknek egyetérteniük. Mert a köztársaság mindenkié, hisz a legnagyobb szabadságot adja mindenkinek. (Körülbelül ekkor harsogta a tömeg először, hogy „Nem hagyjuk!”.)

Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolájának alapító aktivistája és Csizi Zsolt, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája lépett színpadra, akik közösen elmesélték, hogyan jutottak odáig, hogy ma egy színpadon álltak. Hogy lett a középosztálybeli kulturális antropológus lányból és a nehezen élő középkorú férfiból bajtárs és harcostárs, akik egyenlő felekként nap mint nap azért küzdenek, hogy megvalósuljon, amit beszédük végén skandáltak: lakhatás, szolidaritás, demokrácia.

Majd színpadra lépett – magyar állampolgárként – az expolitikus Vágó Gábor, aki azzal a jó hírrel kezdte beszédét, hogy a Fidesz bukásra van ítélve, a kérdés csak az, hogy ez mikor történik meg. Vágó szerint e bukás nem máson vagy másokon múlik, csakis a magyar állampolgárokon. Ám ehhez részt kell venni az új ország alapításában, mert a morgás ideje lejárt. Időt, energiát és pénzt kell belefektetni, megteremteni az egyet nem értés kultúráját. „A rendszerváltás a mindennapokban kezdődik. Rendszerváltást mindennap!”

Kálmán László nyelvész szerint azt harsogják a tüntetőkről, hogy nincs jövőképük, azonban ő csak annyit kérdezne, hogy mondja már meg valaki, hogy azoknak a politikusoknak, akik ellenzék címkével felaggatva a parlamentben ülnek, nekik milyen jövőképük van, ha a 2010 előtti kormányok alakjai nem tudtak semmi mást csinálni, csak egy újabb kétharmadot összehozni. Hogy mit akarunk? Röviden: a szabadságot. „Legyen köztársaság! Legyünk egyre többen, elegen!”

Valami hasonlót hangsúlyozott Madarász Csaba részvételidemokrácia-szakértő is, aki szerint a rendszer hibáinak közös javításait kell megoldani, amihez az kell, hogy társak legyünk egy partnerségen alapuló közösségben.

Majd zárásként a MostMi! másik szervezője, Takács Bori beszélt arról, hogy nemcsak Orbánnak, de a rendszerének is mennie kell, mert egy új és jobb rendszert kell együtt kitalálni. „Nem lehet más a politika, de lehet más a társadalom. El kell kezdenünk a változást.”

Folyt. köv.

A változás talán ma, talán már tavaly elkezdődött, de az biztos, hogy a MostMi! következő akciója egy hónap múlva, február 2-re, Angela Merkel érkezése kapcsán szerveződik a Pollack Mihály térre, hogy megmutassuk, mi Európához akarunk tartozni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.