A Buda-Cash és a DRB összeomlása

Rossz pénz

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2015. ápr. 05., 11:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Buda-Cashnél feltárt szabálytalanságok miatt a hatóságok büntetőfeljelentést tettek, 100 milliárd forintos hiányról és évtizedes csalássorozatról beszélnek. Úgy fest, nem kormányzati erőfitogtatásról van szó, hanem a felelőtlen gazdálkodás dönti be a brókerházat és a hozzá kapcsolódó bankcsoportot.

Hogy nem mindennapi ügyről van szó, az hamar nyilvánvalóvá vált, mivel a pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank (MNB) a Nemzeti Nyomozó Irodát is bevonta a Buda-Cash Brókerház és a hozzá kapcsolódó DRB bankcsoport vizsgálatába. A brókerház budai központját rendőrök szállták meg, működési engedélyét azonnal felfüggesztették. A cégek irányítását azonnal kirendelt felügyeleti biztos vette át, az ügyfelek számláit pedig zárolták.

A hatóságok eredetileg a takarékszövetkezetek kényszerintegrációját és államosítását éppen hogy megúszó 11 takarékból alakult DRB bankcsoportnál vizsgálódtak, ahol aztán olyan visszásságokra bukkantak, amelyek miatt a tulajdonosok más érdekeltségeinél – így a Buda-Cashnél is – nyomozni kezdtek.

A jegybanki nyilatkozatokból annyit lehet tudni, hogy nem találnak kb. 90-100 milliárd forintnyi értékpapírt, holott a könyvek szerint azoknak léteznie kellene. Ebből 60-65 milliárd az, amivel a Buda-Cash a DRB bankcsoport felé nem tud elszámolni, a maradék nagyjából 30 milliárddal a saját ügyfeleit károsította meg a brókerház. Windisch László, az MNB alelnöke szerint a hiány azért lehet ilyen óriási, mert a brókerháznál már a kétezres évek eleje óta folyamatosan meghamisították a nyilvántar­tási rendszert, azaz nem csupán az ügyfeleknek, de a felügyeletnek is hazudtak. Windisch a nyilatkozataiban arra is utalt, hogy a brókerháznál egyfajta piramisjáték mehetett évekig, vagy­is az új ügyfelek befizetéseiből történtek a kifizetések, nem pedig a hozamokból. A rendőrség sikkasztás gyanújával indított nyomozást, gyanúsított egyelőre nincs.

A nem mindennapi hatósági akció nyomán persze rögtön beindultak a találgatások, amikre nemcsak az adott okot, hogy a csalássorozat másfél évtizedig nem tűnt fel, hanem az is, hogy éppen a nem államosított takarékokból alakult bankcsoportnál vizsgálódott a felügyelet. (A Takarékbank és a takarékszövetkezetek állami bekebelezéséről lásd: Bankárkormány, Magyar Narancs, 2012. november 22.) A múlt héten még sokan osztották azt a véleményt, miszerint az egész felhajtás célja az integrációból kimaradt takarékok megszerzése. Az első hallásra könnyen hihető forgatókönyv szerint a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete, a TakarékBank, valamint az FHB együttműködésével épülő állami „ellen-OTP-hez” lenne szükség az eltévelyedett hitelintézetekre. Az immáron a Matolcsy-féle jegybank alá tartozó felügyelet ennek érdekében robbantott: a 100 milliárdos hiány blöff, a Buda-Cash bedöntése ennek tükrében pedig járulékos veszteség. A hét folyamán azonban egyre több részlet derült ki, amelyek mind arra utalnak, hogy a Buda-Cashnél valóban csaltak, és hasonló botrány a világ bármely országában előfordulhatott volna.

 

Több banknál lehet hiány

A legtöbb pénzintézettel megtörténhet, hogy átmenetileg megszorul. Jobb esetben csak likviditási problémái vannak (vagyis a szükséges pénz megvan, csak nem mobilizálható formában), de az sem ritka, hogy kisebb tőkehiányos helyzet áll elő. A hiány elrejtésére sok lehetőség van. Egy pénzpiacokat jól ismerő forrásunk arról beszélt, hogy számos brókercég játszik a hozamokkal. Megszokott módszer például, hogy a brókerek a saját szakállukra pörgetik a mit sem sejtő ügyfelek pénzét, így mások tőkéjét kockáztatva kereshetnek. A pénzintézetek kihasználhatják azt is, hogy tájékozottabbak az ügyfélnél, akinek a valósnál kevesebb hozamot – vagy éppen nagyobb veszteséget – jelentenek, a különbözetet pedig egyszerűen zsebre teszik. Ennél kifinomultabb módszer, amikor olyan bonyolult ügyleteket értékesítenek, amelyek másik oldalán nem valódi befektető, hanem maga a brókercég áll. Ilyenkor könnyen lehet úgy alakítani a hozamokat, hogy az ügyfél bukjon a brókercég javára.

Egy több intézményből álló bankcsoportnál a tőkehiányt másképp is el lehet tüntetni. Ehhez mindössze annyi kell, hogy a hiányzó összeget épp ahhoz az intézményhez könyvelik, ahol ellenőrzésre számítanak. A hatóság ugyanis sohasem váratlanul érkezik – a bankoknak is fel kell készülni a vizsgálatra –, és természetesen a felügyelet sem tud egyszerre ellenőrizni mindenkit. Az tehát, hogy a korábbi ellenőrzések nem tártak fel komolyabb hiányosságokat a Buda-Cashnél, nem feltétlenül a felügyelet hibája. Azzal a hatóság is tisztában van, hogy kisebb ­hiányokat és szabálytalanságokat szinte bárhol találhatnak, ám ha ilyenkor azonnal lecsapnának, több kárt okoznának, mint hasznot – hívta fel a figyelmünket Győri Dávid, a Xallis Consulting ügyvezetője. A kisebb hiányokból ugyanis kedvező piaci környezetben és jó menedzsmenttel ki lehet jönni, ezért bizonyos mértékű flexibilitás a hatóság részéről is indokolt.

Az MNB honlapján elérhető adatok szerint a korábbi ellenőrzések során egy sor kisebb-nagyobb szabálytalanságot találtak a Buda-Cashnél, és ezek miatt el is marasztalták a céget. Ha a fentiekhez azt is hozzávesszük, hogy a gyanú szerint a brókerház éveken át folyamatosan meghamisította az adatszolgáltatását, nem feltétlenül lehet a felügyeletet (korábban a PSZÁF-ot, 2013-óta az MNB-t) komoly mulasztással vádolni.

Ha a piaci környezet nem kedvező, vagy a menedzsment nem áll a helyzet magaslatán, a hiány növekszik. A Buda-Cashnél az utolsó cseppet minden bizonnyal a svájci frank rögzítésének föloldása jelentette. Amikor az egész világot meglepve a svájci jegybank elengedte a frank euróhoz való rögzítését, az pillanatok alatt nagyon megdrágult. Ezen az egyetlen januári délelőttön a Buda-Cash nagyjából 10 milliárd forintot bukott, és így már tényleg akkora bajba kerülhetett a cég, amit a korábban bevált módszerekkel nem tudtak takargatni. A felügyeleti nyomozás is „a DRB bankcsoportnál tapasztalt szokatlan értékpapír-tranz­akciók miatt” indult. A menedzsment magatartása is arra utal, hogy valódi problémák vannak a cégcsoporttal. Amikor Buda-Cash vezetősége tudomást szerzett a nyomozásról, rögtön meghallgatást kért az MNB-től. Bánáti János, a brókercég vezérigazgatójának, Tölgyesi Péternek az ügyvédje egyenesen arról beszélt, hogy ügyfele maga tárta fel a „sok tízmilliárdos” hiányt a felügyeletnek. Az ügyvéd sietett hozzátenni, hogy a Buda-Cash vezetősége együttműködik a hatóságokkal, és eszük ágában sincs elhagyni az országot.

 

Korábban sem volt jó híre

Az, hogy épp a Buda-Cashnél tört ki a botrány, egyik forrásunkat sem lepte meg. Noha a brókercég a piac egyik legpatinásabb cége volt, és a nyilvános információk alapján tőkehelyzete is kifejezetten jónak tűnt, piaci reputációja nem volt túl meggyőző. A később a DRB égisze alatt egyesülő takarékok átvételének módja ugyancsak nem javított a cég megítélésén. A brókercég agresszív üzletpolitikája ráadásul közismert volt korábban is, az elmúlt években egyre mohóbban próbáltak újabb és újabb ügyfeleket és pénzeket bevonni, óriási értékesítő csapattal dolgoztak, ami egyértelműen annak a jele, hogy a normál ügymenettel valami nem stimmel. A „budacasheseket” ugyan nem bűnözőkként tartották számon, de úgy kezelték őket, mint akik nem a legszigorúbban követik a szabályokat, könnyedén vállalnak nagy kockázatokat, és brókereik sem a legképzettebb szakemberek közül kerültek ki.

A Buda-Cash termelte óriási hiány valószínűleg nem abból ered, hogy kihordták volna a pénzt a cégből, hanem inkább a hiány rossz menedzseléséből. Amikor aztán nyilvánvaló lett a nagy baj, akkor sem kerestek befektetőt, hanem maguk próbálták megoldani a gondokat – sikertelenül.

A problémák rossz menedzselésére utalt a Buda-Cash egyik vezető beosztású munkatársa is, akit a Narancs röviden el tudott érni.
A neve elhallgatását kérő forrásunk arról számolt be, hogy a menedzsment nem adott semmiféle tájékoztatást a munkatársaknak, mindössze annyit közöltek, hogy határozatlan ideig nem kell bemenni dolgozni. Amúgy őt magát is meglepetésként érte a hatóság fellépése, korábban ugyanis nem tapasztalt semmiféle visszaélést.

A Buda-Cash Brókerháznak és a DRB bankcsoportnak a korábban ismert formájukban minden bizonnyal végük van. A brókerháznak 15-20 ezer ügyfele, a bankcsoportnak 120 ezer betétese lehet. Utóbbinál tartotta a pénzét 84 önkormányzat, 52 nemzetiségi önkormányzat, vagy például az Igazgyöngy Alapítvány, amely hátrányos helyzetű gyerekeknek kínál tehetséggondozó programokat. A kifejezetten jómódú ügyfelek portfólióját kezelő brókercéggel ellentétben a bankcsoportnál főleg a társadalom legszegényebb rétegei helyezték el megtakarításaikat. A DRB különösen rossz anyagi helyzete miatt a felügyeleti biztos 60 ezer forintban maximálta a kifizethető összeget, a vizsgálat lezárultáig senki nem juthat hozzá a pénzéhez. Egy ilyen, több intézményt érintő, évekig tartó csalássorozat felgöngyölítése azonban sokáig elhúzódhat, maga a felszámolás pedig évekig is eltarthat. Ha visszavonják a pénzintézetek működési engedélyét, a Buda-Cash ügyfeleit a Befektetővédelmi Alap kártalanítja, őket 20 ezer euróig (ez nagyjából hatmillió forint) védi a biztosítás. A DRB ügyfelei az Országos Betétbiztosítási Alaptól számíthatnak segítségre, amely maximum százezer eurót (körülbelül harmincmillió forintot) fizet ki betétenként.

Tulajdonosok

A jelenleg elérhető adatok alapján a Buda-Cash Zrt. két tulajdonosa a BC 2000 Kft. és a Buda-Cash Vagyonkezelő. A valódi tulajdonosok a Buda-Cash igazgatóságának tagjai, azaz Pintér Zoltán, Gyarmati János, Pál Gyula, Tölgyesi Péter és Varga Péter. Az Index azt írta, hogy az alapító Pintér tavaly megvált a részesedésétől, ám állítólag a cég irányításából nem vonult vissza, és minden forrásunk leginkább hozzá köti a brókerházat.

Pintér a 33. leggazdagabb magyar 18,5 milliárd forintos vagyonával. Az agrármérnök és közgazdász végzettségű Pintér érdekeltségeiről a Figyelő közölt összeállítást a múlt héten, kiemelve, hogy a Buda-Cash mögött több off­shore-hátterű cég áll. A kiterjedt cégbirodalomban akad ciprusi, panamai és Seychelle-szigeteki vállalat is, míg Gyarmati János hivatalos lakcíme a Fülöp-szigeteken van.

Pintér a kilencvenes évek elején kezdett tőzsdézni, brókercégét 1995-ben alapította. Pintéré az Agárdi Pálinkafőzde, korábban érdekeltsége volt a Hungária Közraktárakban és az Egyesült Vegyiművekben is. A Buda-Cashhez kötődik a Opimus Group holding, amely olyan vállalatok tulajdonosa, mint a Békés megyében mezőgazdasággal foglalkozó Hidashát Zrt., a Hungaro-tejfeldolgozó Kft., a békéscsabai Csabatáj Zrt., az ipari épületgépészettel foglalkozó Mátrafűtőber Kft., a kandallókat és tűzhelyeket gyártó Wamler SE, és az építőipari Euro Generál. Szintén az Opimus Groupé a Budapest belvárosában fekvő Révay irodaház, egy négycsillagos hotel egy osztrák síparadicsomban, valamint a Gazdasági Rádió.

Így úszta meg az államosítást a DRB

A Buda-Cash tulajdonolta DRB bankcsoport mostani formájában négy kisbankból alakult 2014 májusában. A Dél-dunántúli Regionális Bank (DRB) fogja össze a három másik regionális bankot, az Észak-magyarországi Regionális Bankot (ÉRB), a Dél-dunántúli Takarék Bankot (DDB), valamint a Buda Regionális Bankot (BRB). Mind a négy pénzintézet takarékszövetkezetek egyesülésével, majd bankká alakulásával jött létre 2009 és 2014 között; összesen 11 takarékszövetkezet áll a bankok mögött.

A takarékokban az integráció és az államosítás előtt nem lehetett csak úgy tulajdonrészt vásárolni, mert a tulajdonosok maguk a takarékok tagjai voltak. Az érintett takarékokba új tagként belépve egy 150 fős békéscsabai, látszólag családi befektetői kör 2008-ban megemelte a tagok számára kötelező vagyoni hozzájárulást, ám a zömmel kisbefektetőkből álló tulajdonosok nem tudták kifizetni a százezerről hirtelen félmillióra emelt összeget. A régi tagok kiszorultak, a takarékok vezetését pedig lassan a Buda-Cashhez és Pintér Zoltánhoz kötődő szakemberek vették át. Pintér formailag sosem vállalt tisztséget a takarékokban, de a tőkeemelést a cégein keresztül jelentősen támogatta. Az így kvázi egységes irányítás alá került takarékok 2010-ben megkezdték egy regionális bankcsoport létrehozását. A folyamat azonban lassan haladt, és a bankká alakulási terveket majdnem elsodorta a takarékok kényszerintegrációja, amely mindegyikükre vonatkozott volna. A DRB azonban kilépett az államosítást jelentő integrációs szervezetből, és bankalapítási kérelmet adott be az MNB-hez (az integrációból kilépőket ugyanis úgy kezelték, mintha a kilépéskor jöttek volna létre), és még a törvény hatályba lépése előtt meg is kapta az engedélyt, a tulajdonosok pedig az előírásoknak megfelelően feltőkésítették. A másik három kisbanknak pedig nagy szerencséje volt – vagy csak jól lobbiztak a kormánynál. 2013 nyarán ugyanis Áder János alkotmányossági aggályai miatt nem írta alá az integrációs törvényt. A három bank az alatt a pár nap alatt adta be a bankká alakulási kérelmét, míg újra az Országgyűlés elé került a törvény. Mivel a kérelmük immár a jegybanknál volt, az integrációs törvény rájuk nem volt érvényes, így ők is megúszták az államosítást. 2014 elején az MNB nekik is engedélyezte a bankká válást.

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2015. ápr. 05., 11:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kultúrharcok
Bajban a Müszi és a Snétberger-központ
Médiahatóság és versenyhivatal
Hogyan asszisztáltak a médiapiac letarolásához?
Ripp Zoltán írása
Újrajátsszák 2014-et
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra