Rózsahegyi László vállalkozásai

Hálózat

szerző
Bundula István
publikálva
1997/39. (09. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Egészen más dolog az, ha valaki mindenét, szellemieket és anyagiakat, tehát teljes egzisztenciáját kockáztatja egyetlen üzlet miatt. Ezt nem vállalkozásnak, hanem hülyeségnek tekintem." Rózsahegyi László, a Rolitron Csoport alapítója és agytrösztje mondta ezt két évvel ezelőtt egyik interjújában, s mint szerteágazó vállalkozói tevékenysége mutatja, komolyan gondolja. Nagyon is: ember legyen a talpán, aki egyrészt gomba módra szaporodó, másrészt eltűnő-átalakuló-megszüntetve-megőrző cégei szövevényében kiigazodik.

Rózsahegyi Lászlót idén tavasszal ismerhette meg a szélesebb közvélemény: az országos vényellenőrzési rendszert (Over) szállító (vagy ahogyan az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állítja: nem szállító) cég, a Rolitron Csoportba tartozó HiCare vezetőjeként nyilatkozott írott és elektronikus sajtónak, s jelentetett meg fizetett közleményt arról, hogyan gátolja őt és vállalkozását az egészségbiztosító. Végül is bíróságra került az ügy. Múlt szerdán kezdődött a tárgyalás, mindjárt három szálon: két keresetet, 15-15 millió Ft-os kártérítést követelve, a HiCare nyújtott be, míg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 234 milliós viszontkeresettel élt. (Lásd: Bevezetés, MaNcs, 1997. szeptember 18.) A bíróság Rózsahegyiék egyik keresete (a lemezkazetta-feltörés) ügyében jövő februárig elnapolta a tárgyalást, míg a másikéban (az Over-karbantartásért, a cég szerint, 15 millió jár) bizonytalan ideig: addig, amíg a bíróság eldönti, hogy ez összekapcsolható-e az OEP viszontkeresetével (hogy ti. a HiCare adja vissza - a hivatal szerint nem létező - Overért kifizetett 234 milliót).

Kérdés azonban, hogy mire a per befejeződik, lesz-e Rózsahegyi Lászlónak olyan magyarországi cége, amelyiknek az OEP fizethet, ha veszít az egészségbiztosító. S megfordítva: lesz-e, amelyik fizessen az OEP-nek, ha a hivatalnak van igaza? E felvetés jogosságát a Világgazdaság szeptember 8-i számában megjelent írás is alátámasztja (Árulják a Rolitron székházát). A napilap bőven adatolt cikke ugyanis úgy látja, hogy Rózsahegyi "lassan kivonja befektetéseit magyarországi birodalmából, a Rolitron-holdingból". Meglehet: mint azt Rózsahegyi holdingja, a Közép-európai Egészségügyi Befektetési (KeEB) Rt. 1997. augusztus 1-jén kelt felügyelőbizottsági jelentése megállapítja, a társaság az elmúlt három üzleti évet veszteséggel zárta, 1996-os mérleg szerinti eredménye 111 373 000 Ft mínusz.

Ami tény: Rózsahegyi László vállalkozásai a honi informatikában és egészségügyben évekig meghatározó szerepet töltöttek be. Hogy utóbbiban milyen eredménnyel, s hogy mindannyiunk javára-e, arra a szerkesztőségünk birtokában lévő dokumentumok alapján próbálunk válaszolni.

Művese

Rózsahegyi László 1990-ben a Tétényi úti kórházban műveseállomást hozott létre. A kórház akkori igazgatója, Lépes Péter támogatta az ötletet, csakúgy, mint az akkori illetékes miniszterhelyettes, Illés Béla. (Lépes Péternek 1990-ben távoznia kellett posztjáról, ekkor lett Rózsahegyi egyik cégének, a Rolicare Rt.-nek igazgatósági elnöke. 1994-ben a Népjóléti Minisztérium egészségügyért felelős államtitkár-helyettese lett. Innen idén nyáron távozott, nem kis részben azért, mert a Rózsahegyi Lászlóval való kapcsolata miatt gyakori támadások érték. Illés Béla pedig akkor volt az OEP főigazgató-helyettese, amikor a HiCare Kft. megkapta a megbízást az Overre. Az állítólagosan kész projektet is ő vette át, s ő utaltatta ki a HiCare-nek a 250 millió nagyobb részét is.)

A Tétényi úti vállalkozás volt az első lépés a vesedialízis-hálózat projektje felé: Rózsahegyi ugyanis felmérte, hogy ezen a területen a központi ellátórendszer képtelen kielégíteni az igényeket. E sajátos privatizációt - állami támogatással, de magánvállalkozásként működtetni a hálózatot - a Rolicare Rt. bonyolította (amelyben 1994-ig Lépes Péter volt az igazgatóság egyik elnöke).

A Rolicare tevékenységét mindvégig viták kísérték. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak (OTF), a jelenlegi tébé jogelődjének egyik kifogása az volt, hogy a Rolicare az OTF-fel és a népjóléti tárcával való előzetes egyeztetés nélkül tárgyal kórházakkal s vállal kötelezettségeket a hivatalok nevében. Vagyis, ahogyan az OTF vezetőhelyettese a Rózsahegyinek írt 1993. február 16-i levelében megállapítja, ezen állomások állami "finanszírozását is természetesnek tekinti" a Rolicare. Ugyanígy nézeteltérés volt az egyes beavatkozások állami dotációja körül. Mint azt néhány szakvélemény kimutatta, a Rolicare a nemzetközi gyakorlatnál magasabb áron végezte a dialízist. Nagy port vert fel - s ennek komoly sajtóvisszhangja is volt - a haemodialízishez használt dializátorok újrafelhasználása is. Vannak kórházak (és országok), ahol a művesekezeléseknél szükséges kapilláris ugyanúgy egyszer használatos eszköz, mint például az injekciós tű. Az emellett érvelők szerint a beteg kilátásai így sokkal jobbak. Más helyeken a dializátor regenerálása s akár háromszori felhasználása is bevett gyakorlat; ez jelenleg szakmailag nem elfogadhatatlan eljárás, vélik jó néhányan. (Van olyan vélemény is, miszerint kapillárist kétszer használni olyan, mint WC-papírral duplázni.) Fontos szempont ugyanakkor, hogy egy-egy kapilláris újrafelhasználása ugyanazon betegnél történjen.

Az újrafelhasználás körüli - alapvetően szakmai - itthoni vita a Rolicare ténykedése kapcsán felerősödött. Egy orvosi szakvéleményhez csatolt, de aláírás nélküli feljegyzés szerint az egyes Rolicare-műveseállomások (kilenc ilyen volt ekkor Magyarországon) némelyikében valószínűsíthetően 8-9 alkalommal is felhasználtak egy kapillárist. A feltételezést az úgynevezett EDTA-lapok adataira alapozták, az állomások ugyanis e kérdésre nem válaszoltak. Ha ez így volt, az a kezelteket ugyan hátrányosan érinthette, ám üzletnek mindenképpen kiváló lehetett, hiszen a tébé minden egyes beavatkozásért fizetett, mint a katonatiszt.

Akárhogyan is, a dialízishálózat a Rolitron Csoport virágzó üzletága lett: az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi zárszámadását vizsgáló Állami Számvevőszék munkaanyaga szerint a Rolicare Rt. - illetve jogutódja, az EuroCare - öt év alatt megkétszerezte az OEP-től (illetve annak jogelődjétől) származó bevételét: míg 1992-ben az OTF 843,2 millió Ft-ot fizetett a vállalkozásnak, addig az OEP 1996-ban 1 756 900 000 Ft-ot. Ez utóbbi összeg egyébként az 1996-os dialízistámogatások 32,3 százaléka.

Eladás

Mindez - papíron legalábbis - manapság nem Rózsahegyi László-érdekeltségnek tejel. Az immár 13 állomásból álló dialízishálózat ugyanis nem a Rolicare-é, mivel az 1994-ben a B. Braun Austria GmbH-hoz került. Akkori újsághírek arról tudósítottak, hogy a B. Braun közvetlenül a magyar féltől vásárolta föl a Rolicare-részvénypakettet, ám a valóság ennél jóval zavarosabb.

Rózsahegyi egyik "éppen aktuális" cége, állítása szerint azért, hogy a csődöt elkerülje, 1991-ben fuzionált a B. Braun Austria GmbH-val. (Lásd Erdőtől a fát című keretes anyagunkat.) A bonyolult (és néhány más ponton átláthatatlan) tranzakciók következtében a B. Braun-Rolitron Kft. 1993-as szétválásakor a Rolitronnak (illetve jogutódjának, a KeEB-nek, ha valaki tudja még az átalakulásokat követni) 49 százalékos részesedése volt a dialízishálózatot üzemeltető Rolicare-ben. A Narancs megbízható értesülései szerint a KeEB 1995. június 14-i közgyűlésén a hálózat eladásával kapcsolatban elhangzott, hogy a társaság 9 százalékot közvetlenül átadott a B. Braunnak, míg a 40 százalékot elcserélte a stuttgarti HiCare GmbH tulajdonában lévő budapesti HiCare Kft. részvényeire. Mivel a stuttgarti HiCare 88,3 százalékkal részesedett a budapesti HiCare-ből, így végeredményben a Rolicare 40 százaléka Rózsahegyi László belső piacán 25 százaléknyi HiCare-részesedésért kelt el. Ami hamarosan ennek felére olvadt, mivel a kft-ben a holland Fugue Investments B. V. bevonásával tőkeemelést hajtottak végre.

Egyszerűsítsük a képletet: egyrészt egy, az eladás pillanatában közel ötmilliárdot érő, a magyar társadalombiztosítás által százmilliókkal dotált hálózat tulajdonjoga valós értékéhez képest bagóért külföldre kerül; ott viszont ettől kezdve már valutáért lehet árulni. Másrészt a tulajdonjog az ugyan Rózsahegyi érdekeltségű, de összetett tulajdonosi struktúrájú KeEB-től ily módon az egyértelműen Rózsahegyi tulajdonlású HiCare GmbH-hoz vándorolt.

Ezen a ponton lép be az előbb említett Fugue Investment B. V. A hollandiai (amszterdami és rotterdami) címekkel rendelkező cég tulajdonosa a Narancs információja szerint egy, a Curacaó-szigeten bejegyzett kft. Ami az itthoni cégpapírokból kihámozható, az annyi, hogy a Fugue 89,69 százalékban részesedik a Rolitron-Rolicare-ből, 61,65 százalékban a HiCare Kft.-ből és 48,79 százalékban a szintén a Rolitron Csoporthoz tartozó, átalakult DataNet Távközlési Rt.-ből. (A Fugue személyi viszonyairól semmit sem tudni, ám az eddigi cégmozgások ismeretében elképzelésünk éppenséggel van.)

A dialízishálózat pakettjének eddig vázolt utaztatása dokumentálható. A B. Braun előtti utolsó állomás azonban papírokkal nem igazolható. Jól értesült informátorunk úgy véli, a hálózat a stuttgarti HiCare után a Fuguén keresztül jutott a B. Braun Austria GmbH-hoz (a Világgazdaság úgy tudja, 10 millió márkáért), s annak érdekeltségeként működik manapság is EuroCare néven.

Cégbírósági adatok szerint a B. Braun magyarországi cégének vezetője, Korom Lajos 1990 és 1994 között néhány Rózsahegyi-vállalkozásban igazgatósági elnökként volt érdekelt: a Rolitron-Rolicare Rt.-ben és elődeiben, valamint a Rolitron Rt.-ben és elődeiben.

Vér

Kökény Mihály népjóléti miniszter július 1-jén a parlamentben egy ellenzéki felszólalásra reagálva kijelentette: az országos vérellátás ügyében két éve nincsenek tárgyalások a tárca és Rózsahegyi László vállalkozásai között. Mindez azért érdekes - s ez volt az oka az azonnali kérdésnek is -, mert a HiCare május 25-i Over-sajtótájékoztatóján osztogatott Rolitron-propagandaanyag tényként említi: "Az OVSZ Kht. egy nonprofit szervezet, mely a gazdaságtalan, állami tulajdonú Országos Vér- és Vértranszfúziós Hálózat újjászervezésére alakult. (...) A Népjóléti Minisztérium az OEP-vel, a kormány Magyar Egészségbiztosítási szervezetével közösen, a Rolicare-t bízta meg ennek a feladatnak a végrehajtásával." (A füzet internetes változata még múlt pénteken is olvasható volt a neccen - lásd Kommunikáció című keretes írásunkat.)

Bár az állítás maga téves, az tény, hogy Rózsahegyi komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a szintén súlyos százmilliókat jelentő vérellátás területén előnyös pozícióhoz jusson. 1994 augusztusában Rózsahegyi levelet írt Illés Béla OEP-főigazgató-helyettesnek: ebben kifejtette, hogy vállalkozása 20 millió Ft + áfáért kidolgozza az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) közhasznú társasággá (kht) alakítását. Két hét múlva a Népjóléti Minisztériumban volt az a megbeszélés, amelyen külső szakértőként a Rolicare-t Lépes Péter, a Fraternité Rt.-t Bánfalvi István vezérigazgató (Csehák Judit exminiszter asszony exállamtitkára - Csehák Judit jelenleg a Fraternité nyugdíjpénztár tiszteletbeli elnöke), a City Fund Rt.-t Kató Gábor képviselte (a kórházak közbeszerzési pályáztatásai a City Fundon keresztül történnek). Művese című fejezetünk elején említettük, hogy Rózsahegyi, Lépes és Illés Béla 1990-ben már harcoltak egy ügyért. (Lépes és Illés az átkosban mellesleg egyaránt betöltötték az akkori Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgató-helyettesi posztját.) A megbeszélésen konkrétumokig nemigen jutottak el: a Rolicare bejelentette azon szándékukat, hogy a kht-be be kívánnak lépni, s beviszik informatikai rendszerüket, míg a házigazda Harsányi László államtitkár biztosította a három vállalkozás képviselőit, hogy professzionális tanácsadóként mindenképpen számításba veszik őket. Az ötletért s annak kivitelezéséért a Pénzügyminisztérium nem lelkesedett - ehhez képest Illés Béla OEP-vezető 1994 októberében a következő levelet írta Lépes Péternek: "A jelenlegi kialakult helyzetben mindennemű további vizsgálódás és elemzés helyett haladéktalanul dönteni szükséges a következőkben: (...) A népjóléti miniszter a kormány állásfoglalásának birtokában megbízza a Rolicare-t, hogy a közhasznú társaság alapításával kapcsolatos (...) feladatokat az OHVI-val mint szakmai felelőssel végezze el." Illés javasolta továbbá, hogy a miniszter kérje az Egészségbiztosítási Önkormányzatot (EbÖ), hogy "a vérellátás finanszírozásával kapcsolatos szükséges intézkedéseket tegye meg". A minisztérium, az OEP főigazgató-helyettese, valamint a három vállalkozás között tovább folytak a tárgyalások; ezekről csak közvetett dokumentumok vannak, mivel jegyzőkönyvek nem készültek. A koncepcióból végül semmi sem lett: a Narancs úgy tudja, hogy a Kovács Pál minisztersége alatt kezdődött tárgyalásokat a következő népjóléti miniszter, Szabó György állíttatta le.

Információ

Ítéljük meg bárhogyan is Rózsahegyi ténykedését, egyet elvitatni nem lehet: korán felismerte, hogy az egészségügy a jelenlegi struktúrában hatékonyan működni nem tud, s mint üzletember azt is pontosan látta, mely területeken lehetne időben beszállni a terület privatizációjába. Vállalkozásai azonban e téren - így vagy úgy - befuccsoltak: az írásunkban említett eseteken kívül az általa forradalminak híresztelt új kórház-finanszírozási-működtetési modell, a HMS Vas megyében és Dombóváron látványosan becsődölt, csakúgy, mint a százmilliárdos nagyságrendű gyógyszerpiacon való próbálkozása, a Spiro-Pharmaline Kft.

Ami pedig az Over-projektet illeti: a végső cél alighanem a felbecsülhetetlen értékű magyar egészségügyi adatbázis lehetett; véleményünk szerint nemcsak a HiCare tavaszi próbálkozásai utalnak erre, hanem egy 1994. december 23-i megállapodás is (megbízó, na ki?: Illés Béla), amelyben az OEP vállalta, hogy törzsadatokat ad át a HiCare-nek (például a biztosítottak TAJ-szám szerinti nyilvántartását vagy a patika- és a gyógyszertörzset - ez utóbbiak igen sokat megérhetnek egy-egy gyógyszergyártó multinak). A HiCare vállalta ugyan, hogy harmadik félnek ezeket nem adja át, továbbá azt, hogy az Over-fejlesztés után mindent töröl, de ez nem változtat azon, hogy ezen információk kikerülhettek volna. E megállapodás, úgy tudjuk, a maga teljességében nem valósult meg; ám arra, hogy még csak részlegesen sem, nincs egyértelmű bizonyíték.

Hogy a tényleges cégcsődök és vállalkozói kudarcok Rózsahegyinek személy szerint nagy veszteséggel jártak-e, azzal kapcsolatban van ok kétkedésre. Például az, hogy devizabűntett gyanúja miatt jelenleg a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala gyűjt információkat Rózsahegyi egyes ügyleteiről. Az eljárást eddig kétszer is felfüggesztették: mint utólag kiderült, mindkétszer alapos indok nélkül.

Bundula István

Erdőtől a fát

"1972-ben egy újítással és alig valamivel több mint 20 000 Ft-tal a zsebemben indítottam útjára a Rolitront. Az eltelt idő alatt a cég stratégiai fontosságú nemzetközi partnereket szerzett és évi 3 milliárd Ft-os forgalmú cégcsoporttá fejlődött", vázolja Rózsahegyi a negyedszázad alatt bejárt utat a Rolitron Csoport propagandakiadványában. Kezdeti sikeres vállalkozásai a kórházi intenzív kezeléshez szükséges betegmegfigyelő rendszer telepítése, illetve az egészségügyi intézmények számára megírt Rosytext szövegszerkesztő program kifejlesztése. Az 1981-ben alapított Rolitron Pjt. (polgári jogi társaság) három év múlva Rolitron Műszaki-Fejlesztő Kisszövetkezetté (Kisszövetkezet) alakult. Utóbbi cég ellen 1990-ben felszámolási kérelmet nyújtottak be; a fizetésképtelen vállalkozás agóniájával párhuzamosan egy sor Rolitron névkezdetű cég bukkan föl, amik aztán nevüket (kivéve a Rolitron-komponenst) gyakorta változtatták. Ezek a társaságok általában ugyanakkora törzstőkével alakultak, székhelyük és igazgatóságuk is ugyanaz, a felügyelőbizottságok rendre ugyanabból a káderállományból kerültek ki, s persze az elnevezések is a megtévesztésig hasonlók; mindennek alapján alighanem joggal vethető az fel, hogy ugyanazon vagyoni érték több vállalkozás tőkéjében is megjelenik.

Hogy mindez mire jó, arra a főszövegben tárgyalt dialízishálózat eladása mellett a két évvel a Kisszövetkezet 1990-es felszámolása előtt alapított Rolitron Bioelektronika Rt. esete is magyarázatot adhat: a rendelkezésünkre álló adatok azt valószínűsítik, hogy a Kisszövetkezet vagyona jórészt idevándorolt. A Rolitron Bioelektronika részvényeinek fele Rózsahegyi-érdekeltségekhez került (a Rolitron Kft.-hez - ma HiCare Kft. -, illetve egy németországi és egy kanadai céghez). Ezzel párhuzamosan, szintén 1988-ban, jön létre a stuttgarti Rózsahegyi-érdekeltség, a HiCare GmbH 100 000 DM alaptőkével, amely idővel - többek között - mind a Rolitron Bioelektronika Rt.-ben (később: Orvostechnológia Holding Rt., majd Rolitron Egészségügyi és Informatikai Rt., jelenleg: Közép-európai Egészségügyi és Befektetési Rt.), mind a Rolitron Kft.-ben (ma: HiCare Kft.) döntő tulajdonossá válik. 1991-ben stuttgarti cégében Rózsahegyi 900 000 DM tőkeemelést hajt végre, a HiCare GmbH alaptőkéje tehát egymillió márka lesz. (Mint láttuk, a dialízishálózat eladásában a HiCare GmbH volt az egyik főszereplő.) Ezek alapján alighanem joggal kijelenthető, hogy magyarországi pénzeknek (javaknak) a külföldi érdekeltségekbe való majdhogynem követhetetlen átszivattyúzása elvileg megvalósítható.

E feltevést az a tény is alátámaszthatja, hogy a Rolitron Bioelektronika Rt. 1991-ben fuzionált a B. Braun Austria GmbH-val (vagyis a dialízishálózat későbbi vevőjével). Ezzel kapcsolatban Rózsahegyi László több helyen is elmondta, hogy erre a csőd elkerülése miatt volt szükség, hozzátéve, hogy alig három év múltán a Rolitron újra függetlenné vált. Nem elvitatva a Rózsahegyi-féle nézőpont esetleges jogosságát, e tranzakciók kapcsán szintén felvethető néhány fura momentum. Értesüléseink szerint az egyesüléskor a Rolitron Bioelektronika Rt. minden vagyonát két új cégbe, a B. Braun-Rolitron Kft.-be és a Rolicare Egészségügyi Szolgáltató Rt.-be (jelenleg: EuroCare Rt.) vitte át. (Utóbbi társasághoz fűződik a dialízishálózat működtetése.) Mint azt a Közép-európai Egészségügyi Befektetési Rt. (KeEB Rt.) 1995. júniusi 14-i közgyűlésén is kifejtették, a fúzió következményeként a Rolitron mérlege "számviteli értelemben kiürült", s a Rolitron pénzeszközeit kihelyezte társvállalataihoz. Cégbírósági adatok szerint a két cég 1993 januárjában vált szét, ám hogy a B. Braunhoz került Rolitron-részvényeket a társaság mennyiért vásárolta vissza, az nem derült ki: az előbb említett közgyűlésen egy ezt firtató kérdésre a válasz az volt, hogy ez nem publikus adat. Kérdés tehát, hogy a részvényekért fizetett ellenérték reális összeg volt-e.

Kommunikáció

Néhány jel szerint a Rolitron Csoport feje olykor szereti adni a nagyot. Egy-egy feljegyzésben, nyilatkozatban vagy a március 29-én megjelentetett fizetett közleményében szívesen hangsúlyozza, hogy amit a múlt rendszer nem tudott elérni 1972 óta, azt a jelenlegi rezsim néhány év alatt elérte: elege lett Magyarországból, s "tiltakozása jeleként" Londonba költözött. Klassz. Arra azért kíváncsiak lennénk, hogy milyen lehet az az elviselhetetlen politikai környezet, amelyben valaki - 1988-89-ben! - tízmilliós befektetéseket eszközöl, s céget gründol Nyugaton. Vagy: egyes befektetések közgyűlési indoklásakor Rózsahegyi szívesen dobálózik a "tíz- és százmilliárdos üzlet" kifejezésekkel (aztán egyik-másiknak totális csőd a vége); propagandakiadványukban, mint az OVSZ esete is mutatja, nem létező dolgokat állít be valóságként. Ez utóbbi kategóriában azonban a pálma azé a tervé, amely a Parlament elé egy állandóan ott horgonyzó hajót álmodott. Mi több, a hajó "tartós kikötését" a kormányzat, úgymond, engedélyezte is. Nyilván nem véletlenül: az ugyanis "a tervek szerint a Parlamentben dolgozó honatyák és vendégeik felüdülését" is szolgálná.

Kevésbé vicces viszont az az agresszív - és a valóságot olykor szintén figyelmen kívül hagyó - kampány, amit a HiCare Kft. megbízásából a Noguchi and Peters kommunikációs cég folytat Over-ügyben. Például a május 25-i Over-sajtótájékoztatóra a bilit Over-ügyben kiborító Cser Ágnes OEP-főigazgatónak küldött meghívóban a cég "szeretettel várja", mert "őszinte örömünkre szolgálna" jelenléte. A sajtónak faxolt meghívók viszont nem variálnak: "Meddig kell eltűrnie a magyar társadalomnak, hogy választott, felelős vezetői szembehazudják?", így az egyik passzus. A PR Herald című lap 1997/5. számának 58. oldalán a Noguchi rövid közleményben számol be sikeréről: "A PR-ügynökség által kidolgozott kommunikációs stratégia látványos eredménye volt, hogy alig négy hét alatt a tények közlése és a kampány hatására a közvélemény és a média negatív megítélése a HiCare irányában megfordult. Ennek egyik jele volt az is, hogy többek között az OVER-ügyben elkövetett feltételezett mulasztásai miatt leváltották Cser Ágnest, az OEP főigazgatóját."

Múlt hétfőn megkértük a Noguchi képviselőjét, Szántó Pétert, kommentálja ezt. Beszélgetésünk után tíz perccel Szántó kolléganője visszahívott, majd közölte, hogy tanúja volt ám a telefonbeszélgetésünknek, s pontosan tudja, minek a közlésében maradtunk Szántóval. Ha ettől eltérnénk, úgy azt írásban kérik. Õszintén szólva ilyen eljárással még nem találkoztunk: úgyhogy, biztos, ami biztos, akkori és újabb kérdéseinket írásban küldtük el a Noguchi, illetve Rózsahegyi László (vagy valamelyik képviselője) részére (Rózsahegyit elérni ugyanis a Noguchin keresztül a legegyszerűbb, legalábbis így tudjuk). Kedd reggel 5-ig - többek között - a következő, írásban feltett kérdéseinkre nem kaptunk választ:

- Hogyan értékelik azt a tényt, hogy a bíróság első fokon elutasított két olyan keresetet, amit Rózsahegyi úr Over-ügyben a Magyar Nemzet és a Világgazdaság ellen nyújtott be?

- Ki vagy kik rendelték meg önöktől az Over pluszt?

- Miért próbált a HiCare az OEP-n keresztül több alkalommal is a biztosítottak adataihoz jutni?

- Miért volt arra szükség, hogy a Rolicare tulajdonában lévő dialízishálózatot Rózsahegyi úr cégein keresztül utaztatva adják el a B. Braunnak?

- Igaz-e, hogy Rózsahegyi úr magyarországi cégei három éve veszteségesek?

- Tervezi-e Rózsahegyi úr magyarországi vállalkozásainak fölszámolását?

- Megerősíti vagy cáfolja azt az információt, hogy Rózsahegyi úr angol állampolgárságért folyamodott?

szerző
Bundula István
publikálva
1997/39. (09. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra