Tessék kapaszkodni: Netflix- és Tesla-kötvényeket vásárolnak Matolcsyék

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. május 31.

Belpol

A nemzeti vagyonnal játszanak brókereset: a jegybanki alapítványok befektetési cége egy hónap alatt 8,5 milliárdos portfóliót épített fel.

Korábban írtunk már arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pallas Athéné alapítványai létrehoztak egy pénzügyi befektetéssel foglalkozó céget FERIDA néven, s arról is, hogy e 20 milliárd forint közpénzzel kibélelt cég magyar állampapírok mellett többek között nemzetközi banki papírokba is elkezdett befektetni. Kíváncsiak voltunk azonban arra is, hogy a portfólióban mekkora tételeket mozgatnak az alapítványi cég brókerei. A FERIDA közlése szerint május közepéig 16 millió dollár, 12 millió euró és 1 millió svájci frank névértékű értékpapírokat vettek, illetve tartottak, ami összesen nagyjából 8,5 milliárd forintnak felel meg. (A részletes táblázatot lásd alább.)

Neked melyik a kedvenc sorozatod?

Neked melyik a kedvenc sorozatod?

Fotó: MTI

Az eddigiekhez képest újdonság, hogy a magyar állam és a nemzetközi pénzintézetek mellett a FERIDA technológiai cégek papírjait is elkezdte venni. Május közepén az elektromos autókat gyártó Tesla Motors kötvényeiből egymillió dollár névértékben jegyzett papírokat, az internetes televíziós szolgáltatást nyújtó Netflix kötvényeiből pedig félmillió dollárnyit vett. (A FERIDA minden esetben az értékpapírok névértékét adta meg, vagyis nem azt közölték, hogy mennyit fizettek a papírokért. A Tesla-kötvényeket például névérték alatt vásárolhatták.)

Úgy tűnik, Matolcsyék brókerei számára a leglukratívabb és a legbiztosabb üzlet mégiscsak a nemzetközi banki papírok jegyzése, összesítve ugyanis ez a legnagyobb tétel a FERIDA portfóliójában. Névérték alapján 4,4 milliárd forintnyi közpénz nagy nemzetközi pénzintézetek értékpapírjaiban fekszik: néhány százmilliót adtak például a Barclaysnak, a Commerzbanknak, az Erstének, a Royal Bank of Scotlandnak, a Raiffeisennek és az UniCreditnek is.

De jelentős összegeket fektetett az alapítványi cég magyar állami papírokba is: lejegyzett 5 millió dollárnyi államkötvényt, s ugyancsak magyar állami érdekeltségekhez, a Magyar Fejlesztési Bankhoz és a Magyar Export-Import Bankhoz (Exim) vándorolt további (névértéken) 1,5-1,5 millió dollár, szintén kötvények formájában. A magánvállalkozások közül a legtöbb pénz – névértéken cirka 1,2 milliárd forint – a magyar olajipari konszernt, a MOL-t találta meg.

Törvényes ez?

Annak persze, hogy egy közpénzből gazdálkodó cég nemzetközi tőzsdéken forgatja az adófizetők pénzét, megvan a sajátos bája. Nem ismerünk olyan törvényt, amely erre felhatalmazná akár az MNB-t, akár az általa létrehozott alapítványokat vagy azok gazdasági társaságait. Ellenkezőleg, az állami szféra vállalkozásai, a minisztériumok vagy más közszervek tulajdonában, ellenőrzése, felügyelete alatt álló gazdálkodó szervezetek a legkevésbé sem fektethetnek például acél- és olajipari nagyvállalatok vagy nemzetközi pénzintézetek papírjaiba.

És ez persze valószínűleg csak a kezdet: a (névértéken) hozzávetőleg 8,5 milliárdos portfóliót a FERIDA alig több mint egy hónap alatt építette fel. A jegybank eredeti elgondolása az volt, hogy az alapítványoknak juttatott vagyontömeg hozama képes lesz biztosítani a tartós működést újabb és újabb alapítói vagyonrendelés nélkül. E koncepció azonban a jelenlegi alacsony kamatok mellett már elbukott – részben ez magyarázza az alapítványok ingatlan- és értékpapír-befektetéseit is, ezektől várnak nagyobb megtérülést. Tekintve, hogy az alapítványokban összesen 260 milliárdot meghaladó vagyon pihen, a különféle vállalati papírokba kihelyezett pénztömeg feltehetően még növekedni fog.

A FERIDA Zrt. kötvényportfóliójának alakulása 2016. május 20-ig (forrás: FERIDA Zrt.)

false


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.