„Több értelmet a tüntetésnek!” – Még egy béna demonstráció

Belpol

Újabb tüntetés fulladt kudarcba, ideje lenne tehát mérlegelni egy-egy demonstráció szükségességét, fontosságát, és nem „elhasználni” a véleménynyilvánítás legerősebb eszközét.

Jó előre meghirdette a Szabad Oktatást Facebook-csoport a Nem tűrhetünk tovább! című vasárnap délutáni tüntetést, ami az e heti diáktüntetések fényében még ígéretesnek is tűnhetett. Csakhogy a József nádor térre szervezett demonstrációnak alig nevezhető rendezvény a négyórás kezdéskor még igencsak vérszegénynek bizonyult. Kevesen voltak, így a szervezők a kezdéssel vártak is vagy 20 percet, hogy igazolva érezzék, tuti nem lesz itt az a minimum 3000 ember, aki jelezte részvételi szándékát a Facebook-eseményen.

false

Fotó: Galló Rita

 

Pár tucat ember a transzparenseivel, zászlóival zenére gyűlt a kihalt térre, amit viszont rengeteg rendőr biztosított. A színpadtechnika is igencsak profi volt e délutáni kis csoportnyi hepajhoz, ám a tüntetéskellékek tárháza elég színesnek bizonyult: ácsolt, festett és rajzolt táblákat, lepedőket fújdogált a szél, valamint arra lehetett figyelmes a vasárnap délután tüntetni vágyó résztvevő, hogy Neptun feliratú piros pólóban, színes kéznyomatokkal összetapogatott lepedők vannak sokaknál, valamint kis piros papírzászlókon az állt, hogy „Miénk a Neptun!”.

De ott volt a téren a csöppet exhibicionista, ám roppant elszánt Takács Józsi bácsi is, aki megújított, kézzel készített tábláit mutatta meg, ha már eljött. Ugyanakkor kissé kiábrándultnak is tűnt: „legközelebb akkor szóljatok, hogy tüntetés van, ha legalább 20 ezer embert össze tudtok trombitálni”.

false

 

Fotó: Galló Rita

Miközben ki-ki türelmesen várakozott, a színpadon még a kényszerű álldogálás közben Szarvas Péter középiskolai tanár vette magára a konferanszié szerepét, aki kissé furcsamód arra szólította fel az egybegyűlteket, hogy kezdjenek el ismerkedni: „hátha mind ugyanazért vagytok itt”. De miért is lett volna bárki csak úgy vasárnap délután a József nádor téren? Szerencsére nem sokkal később elkezdődött az úgynevezett program, amely során az eredeti kiíráshoz képest elég kevés konkrétum valósult meg. Szarvas felvezetőként beszélt egy kicsit az elmúlt hét oktatást érintő problémáiról úgy en general, majd jött Horváth Szilveszter, az újpalotai Neptun utcai általános iskola tanára, aki mondandója elején megfejtette a Neptun-rejtélyt, miszerint a demonstrálók nem a felsőoktatási informatikai rendszerért ágálnak, hanem egy bezárásra ítélt iskolát akarnak megvédeni.

A tüntetés szervezői közben azt játszották, hogy egy-egy felszólaló után a közönségnek adták át a szót, egy mozgó mikrofonba ki-ki elmondhatta, ami a szívét nyomja. Így tett egy Neptun utcai általános iskolai pedagógus, aki elmondta, hogy az intézmény sorsáról május végén döntenek, és azt szeretné, ha a döntéshozók a megkérdezettek véleményét egyenlő módon értékelnék: ugyanannyit érne egy tanár érvelése, mint az intézmény fenntartóié. Majd egy magát nyuggernek tituláló férfihez került a szó, aki elmondása szerint régebben panelproliként identifikálta magát, és decemberben szánta el magát, hogy ezentúl ő is tüntetni fog. Ez a hatodik demonstrációja.

false

 

Fotó: Galló Rita

A színpadon ezután az ez idáig szintén veszélyben lévő, ám mára – Balog emberminiszter kegyének hála – megmenekült Wallenberg-iskola diákjai hallatták volna hangjukat, ám a kedvező döntés után igazgatójuk letiltotta őket a szereplésről. E gesztust ugyan nem szolidaritásnak hívják, de volt egy bátor lány, Ponauer Anna Szimonetta, aki azért szólalt fel nagy izgalommal, de rendkívül bájosan, mert ő maga már megtapasztalta, milyen az, amikor bezárják az iskoláját. Most megint ez a veszély fenyegeti az újabb intézményt, ahová jár, ezért ő rendkívül tisztán és érthetően beszélt azokról az oktatást érintő problémákról, amelyeket a saját bőrén érez akár nap mint nap. A fiatal lány nagyon izgult, de vélhetőleg ő volt az utóbbi idők tüntetéseinek egyik legkedvesebb és leghitelesebb felszólalója.

A demonstráció békés és viszonylag csendes volt, csupán a közbeiktatott zeneszámok nyújtottak némi hangerő-növekedést, ezért furcsamód egészen viccesen hatott, mikor egy-egy tüntető a megszokás és a reflexek következtében elkiáltott egy-egy „Orbán, takarodj!” vagy „Mocskos Fidesz” jelszót.

A színpadon még Molnár Péter beszélt és slammelt az iskolai szegregálás elleni fontos kiállásról, megemlítve saját küzdelmét is (amelyről itt és itt írtunk), amelyet közadatigénylés címen ma már nem rövid ideje a bíróságon folytat, amely ügy végére, ha minden igaz, május 22-én végre pont kerülhet. (Részletek itt.) Valamint szót kért és kapott Szántó Judit, a Hívatlanul Hálózat aktivistája, aki a legújabb orbáni agyrém, az újabb sokmilliós költségű nemzeti konzultáció okán kijelentette, hogy márpedig ő akkor egy „megélhetési bevándorló”, mert szerinte mindez de facto nettó fasizmus, ő maga pedig kicsit sem kér ebből.

false

 

Fotó: Galló Rita

A tüntetés ezután a „szabad mikrofon” jegyében önként, spontán vállalt beszédek és felszólalók kiállásával folytatódott. Volt a tömegnek nem igazán nevezhető csoportosulásban egy tábla, amelyen az állt, hogy „Több értelmet a tüntetésnek”. Talán ez az a félmondat, amely leginkább érvényes e vasárnap délutáni bohóckodásra. Lehet, hogy máskor még egyszer át kellene gondolni, tüntetés címen akarunk-e ismerkedni, beszélgetni, vagy az is lehet, hogy a Szabadság téri tüntetők vagy az Eleven Emlékmű-csoport tagjaihoz hasonlóan új formát kellene találni mindennek, úgy talán újra értelme lehetne a tüntetéseknek, mint ahogy értelme volt ezen a héten a diákok által szervezett demonstrációnak, anno a netadó elleni felszólalásoknak és vonulásoknak, vagy nagyon konkrét ügyek melletti vagy elleni kiállásnak.

A tüntetés után késő délután néhány demonstráló a József nádor térről hazafelé menet lezárta a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út kereszteződését. A kezdetben néhány, majd később valamennyivel több tüntető, akik a Szabadság téri ellenállók magját képezik, köztük Mécs Imre és felesége, Magyar Fruzsina spontánnak tűnő akciója mintha helyre tette volna a délutáni félresikerült tüntetést. A környéken teljes közlekedési káosz alakult ki, rengeteg rendőrt vezényeltek a helyszínre, ám az akció egy órán belül „az érdeklődés hiányában” abbamaradt.

false

 

Fotó: Kranicz Richard

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.