Az állampolgársági vitában sok érv elhangzott. Bauer Tamás, Kõszeg Ferenc és Kis János szerint azért nem jó a kettõs állampolgárság kiterjesztése, mert ez Trianon revízióját jelenti, a kettõs állampolgárság szembefordítja a kisebbségi magyarokat azzal az országgal, amelynek lakosai, az állampolgárság kiterjesztésének költségei pedig beláthatatlanok.
Vonatkoztassunk el attól, hogy a népszavazás ötlete rossz, kiagyalóit mögöttes szándékok vezérelték. Ha csak a kérdést nézzük - "akarja-e, (...) hogy magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségûnek valló nem Magyarországon lakó nem magyar állampolgár", akkor ezzel szemben az említett érvek egyike sem meggyõzõ.
Ha egyszerre hárommillió magyar települne át, akkor ez jelentõs terhekkel járna. Ennek a lehetõsége azonban nulla. Ezzel szemben évtizedek óta Magyarország haszna, hogy a szomszédos országokból a legmobilabb, legmunkaképesebb és legfiatalabb korosztály települ át, ahol adót és járulékokat fizet, jóval többet, mint amennyit abból felhasznál. Különbözõ mértékben ugyan, de fizetnek adót és járulékokat az ideiglenesen itt dolgozók is. Az 1919 után Magyarországra települtek százezrei is fizettek évtizedeken keresztül adót és járulékot. Ne feledjük, hogy minden áttelepülõ magyar egyúttal anyaországa államkincstárának részeit akkor is átviszi, ha zsebében egy fillér sincs. Megszületése óta ugyanis orvosi ellátás, iskolai képzés stb. címén a román, szerb vagy szlovák költségvetés tetemes összegeket költött rá. Mivel egyszerre több száz ezer áttelepülõ megjelenése teljesen valószínûtlen, a kettõs állampolgársággal szembeni anyagi ellenérvek alaptalanok. A kettõs állampolgárság önmagában nem jelent semmit, mert csak a magyarországi állandó tartózkodási hely esetén jogosult a kérelmezõ nyugdíjra, orvosi ellátásra és élhet szavazati jogával.
Demográfiai okokból már most is el kell gondolkodni azon, hogy a fogyó népességet kikkel pótoljuk. Betelepülés nélkül a magyar nyugdíjrendszer és a magyar gazdaság középtávon sem fenntartható. A nem magyar betelepülõk esetében az államnak tetemes összegeket kell költenie az érintettek kulturális integrálására. Erre magyarok betelepülésekor nincs szükség.
Elhangzik az is, hogy a kettõs állampolgárság birtokában az érintettek tömegesen jelentkeznek be magyar lakcímekre, miközben otthon maradnak, de a magyar szociális ellátást igénybe veszik. Ezzel a problémával azonban a falusi jegyzõk most is megbirkóznak. Munkanélküli-járulék, segélyek stb. dolgában a helyi önkormányzat eddig is környezettanulmányokat végeztethetett, és hamis adatok esetén a szolgáltatásokat megvonta.
Ami a politikai ellenérveket illeti: lehetséges, hogy ha a határon túli magyarok csakugyan kérik a kettõs állampolgárságot, akkor politikai konfliktus alakul ki. E konfliktus terhét elsõsorban a határon túli magyarok fogják viselni, és biztosak lehetünk benne, hogy megvan rá az okuk, ha ezt vállalják. Helyettük ezt a kérdést nem dönthetjük el. Illúzió azt gondolni, hogy akiknek a szemében az erdélyi magyarok kettõs állampolgársága szálka, együtt szeretnének élni velük kettõs állampolgárság nélkül. A román, szerb és szlovák nacionalistákat nem a kettõs állampolgárság háborítja fel, hanem a másság. A kettõs állampolgárság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a nacionalista homogenizáció még mindig nem volt teljesen sikeres.
A trianoni béke revíziójának tekinteni a kettõs állampolgárságot övön aluli. Trianonban nem igazságos békét szövegeztek, és elméletileg nem lehet elutasítani Trianon revízióját, ha az senkinek sem okoz kárt. Magyarország és Románia EU-tagsága például ilyen revíziónak is felfogható. A kettõs állampolgárság kiterjesztése senkit sem foszt meg semmitõl. Egyetlen állam érdekei sem csorbulnak. Ha a romániai magyarok tömegesen kérik majd a magyar állampolgárságot, akkor csak az válik nyilvánvalóvá, amit eddig is mindenki tudott: az ottani magyarok nem tudják politikai hazájuknak tekinteni a román nemzetállamot. Errõl a helyzetrõl nem a magyarok tehetnek, hanem azok az országok, ahol a magyar lakosságot nem tekintik államalkotó nemzetnek, nyelvüket nem ismerik el az állam hivatalos nyelvének, ahol nem élveznek politikai és kulturális autonómiát.
Be kell látnunk: teljesen esetleges, hogy valaki 1919-ben vagy 1945-ben az akkori magyarországi határokon belül született, vagy sem. Ez az esetlegesség minden magyart egyenlõvé tesz. Ennek az egyenlõségnek az esélyét kell visszaadni azzal, hogy minden magyar nemzetiségû maga dönthesse el: kíván-e Magyarország állampolgára lenni, vagy sem. Mi ezt mások helyett nem dönthetjük el, a döntés lehetõségét pedig azoktól, akiket sorsuk kisebbség-be kényszerített, nem vehetjük el. A Magyarországon élõ lakosság nem válhat Trianon haszonélvezõjévé azáltal, hogy azoktól, akik történelmi veszteségnek érzik helyzetüket, megtagadja a szolidaritás gesztusát, mert ezzel pénzt vagy politikai tõkét szeretne spórolni. Ráadásul a számítás teljesen hamis. A román és a szerb nacionalisták enélkül is idegeneket látnak a más nemzetiségûekben, Magyarországnak az áttelepülés viszont kifejezett demográfiai és gazdasági nyereség. Ezt erõltetni természetesen nem helyes, de akadályozni sem. Döntsék el azok, akiknek ez sorskérdés, azaz a határon túli magyarok.
Kis János azzal érvelt, hogy azért is nemmel kell szavazni, mert az "igen" szavazatok többsége hosszú ideig lehetetlenné fogja tenni a kisebbségi kérdések racionális meg-vitatását. Nos, ennek épp az ellen-kezõje igaz. A "nem" szavazatok többsége teremt olyan helyzetet, amely évtizedeken keresztül jóvátehetetlen sebeket okoz. A határon túli magyarság ugyanis nem fogja tudni a "nem"-et másképp értelmezni, mint provinciális önzésnek, az anyaországiak árulásának. Határon túli magyarként csak mély megbántottsággal és a baloldali-liberális nemzetfelfogástól való teljes elidegenedéssel dolgozható majd fel a kezdeményezés kudarca. Ne legyenek illúzióink: ennek hatására még gyorsabban fog fogyni a határon túli magyarság, a migráció viszont egyre kevésbé fogja gazdagítani az anyaországot, és akik Magyarországra települnek, érthetõ módon nem fognak közösséget vállalni azokkal a pártokkal, amelyekrõl azt tartják: elárulták õket. Ez viszont éppen a nacionalista retorika, a szélsõségesség malmára hajtja majd a vizet.
