Matolcsy Györgynek és csapatának a Magyar Nemzeti Bankba (MNB) érkezése nemcsak a monetáris politikában, a jegybank és a kormányzat viszonyában és úgy általában a központi bank életében hozott radikális változást, hanem a bank tulajdonolta gazdasági társaságok is új gondolkodásmóddal ismerkedhettek meg. Amikor Matolcsy 2013 tavaszán átvette a nemzeti bank irányítását, az MNB közvetlen vagy közvetett többségi tulajdonában mindössze öt társaság volt – mára ez a szám 12 fölé emelkedett. Részben úgy, hogy a jegybank kivásárolta a többi részvényest (GIRO, BISZ), részben úgy, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének beolvasztásával a bankhoz került egy cég (PSFN), részben új cégalapítások révén (MNB-Jóléti, MNB-Biztonsági, MARK); az MKB Bank felvásárlásával pedig egész cégbirodalom ment át az MNB tulajdonába. (A rövidítések jelölte társaságokról később még lesz szó – a szerk.) Matolcsyék megjelenése után a cégekben egyrészt megszaporodtak az igazgatósági és felügyelőbizottsági helyek, és ezeket az MNB vezető tisztségviselőivel töltötték fel, másrészt ezzel párhuzamosan a testületi tagságért járó tiszteletdíjak az egekbe szöktek. (Az MKB-csoporttal a továbbiakban nem foglalkozunk, mivel az ottani tiszteletdíjakról nem állnak rendelkezésre adatok – lásd keretes írásunkat.)
Ami jár, az jár
Egy 2009-ben – szocialista képviselők kezdeményezésére – elfogadott törvény a mindenkori minimálbérhez köti a többségi állami tulajdonban lévő cégek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak tiszteletdíját: a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény értelmében az igazgatóság elnökének díja nem lehet magasabb a minimálbér hétszeresénél, az igazgatóság tagjának és a felügyelőbizottság elnökének díja a minimálbér ötszörösénél, végül a felügyelőbizottság tagjának díja a minimálbér háromszorosánál.
A 2010 januárjától alkalmazott szabályok már akkor is jelentős tiszteletdíjakat eredményezhettek volna (a minimálbér 73 500 forint volt), ám az állami szféra cégei és a tulajdonosi jogokat gyakorló állami szervek meglehetős mértéktartást tanúsítottak.
| ||
Matolcsy György viszont ebben a kérdésben is másként gondolkodik: a jegybank cégeinél 2013–2014-ben szisztematikusan a maximumra húzták az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagsági tiszteletdíjakat. 2015-ben – az idei 105 ezer forintos minimálbérrel számolva – ez a következőket jelenti: az igazgatóság elnöke 735 ezer, tagja 525 ezer, a felügyelőbizottság elnöke szintén 525 ezer, tagja 315 ezer forintot vehet fel havonta. A tiszteletdíjak elszállását nemcsak a mértéktartás teljes hiánya magyarázza, hanem az is, hogy a minimálbér az elmúlt öt évben – szintén a matolcsyánus unortodoxia jegyében, vagyis az erőltetni szándékolt keresletélénkítés érdekében – közel másfélszeresére nőtt. A tiszteletdíjak viszont a minimálbér további emelésével automatikusan nőnek, ugyanis a Matolcsyék bevezette új díjazási szabályok szerint azokat a lehető legmagasabb értékben állapították meg.
Nem ez volt jellemző Matolcsyék bejövetele előtt. 2013 tavaszán az MNB-nek a bankjegy-, illetve érmegyártást végző három cégben volt 100 százalékos tulajdonrésze: a Pénzjegynyomdában és leányvállalatában, a DIPA Diósgyőri Papírgyárban, valamint a Magyar Pénzverőben. A Pénzjegynyomda négytagú igazgatóságának elnöke és tagjai egyenként havi 190 ezer forintért látták el feladatukat, háromtagú fb-jének elnöke és tagjai pedig 110–120 ezerért. A két másik cégben viszont egyáltalán nem működött igazgatóság (költsége nulla forint), a gazdasági tevékenységet pedig háromtagú felügyelőbizottságok (fb) ellenőrizték. Az év őszén Matolcsyék a Pénzjegynyomdában hattagúra bővítették az igazgatóságot, a másik két cégben pedig hét- és öttagú igazgatóságokat hoztak létre, a felügyelőbizottságokat ugyancsak öt- és hattagúra hizlalták. A fent részletezett tiszteletdíjakkal számolva egy öttagú igazgatóság így már 34 millióba, egy héttagú pedig 46,6 millióba kerül évente az adófizetőknek.
A 2013 őszén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF) együtt átvett és később Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit (PSFN) Kft.-re átkeresztelt cégben igazgatóság korábban sem működött, és ma sem működik. Míg azonban a szocialista–szabad demokrata kormány alatt kinevezett Farkas Ádám PSZÁF-elnöksége alatt a felügyelőbizottság díjazás nélkül látta el feladatát, s ez a jó szokás utódja, a már az Orbán-érában hivatalba lépett Szász Károly alatt is fennmaradt, Matolcsyék házon belülre kerülésével (vagyis a tulajdonosi jogok gyakorlásának átvételével) az fb-tagok díjazása a már ismert séma szerint emelkedett a minimálbér megfelelő szorzatára. Nagyjából ugyanez a folyamat játszódott le a jegybank 53 százalékos és a Budapesti Értéktőzsde 47 százalékos tulajdonában álló KELER Központi Értéktárnál, illetve leányánál, a KELER KSZF-nél is.
Tanulságos eset a banki elszámolásforgalmat bonyolító GIRO Zrt.-é. A jegybanknak ebben a társaságban korábban mindössze 8 százalékos részesedése volt, a részvények többségét a kereskedelmi bankok birtokolták. Az MNB azonban szemet vetett a teljes részvénycsomagra, így aztán a bankok Matolcsyéktól visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak, amit az életösztön el is fogadtatott velük. A jegybank tulajdonában lévő cégek közül a Matolcsyék előtti időszakban a GIRO-nál voltak a legmagasabbak a tiszteletdíjak: az igazgatóság és az fb elnöke egységesen 300-300 ezer, az ig-tagok 246 ezer, az fb-tagok pedig 187 ezer forint havi juttatásban részesültek. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a GIRO ekkor még nem számított állami cégnek, a törvényi korlátok tehát nem vonatkoztak rá, a tiszteletdíjak ennek ellenére is jóval a 2009-es törvényi maximum alatt voltak. Az MNB 2014 áprilisában szerzett minősített többségi (86 százalékos) befolyást a cégben, az egy hónappal később megtartott társasági közgyűlésen pedig felemelték a megváltozott összetételű testületek tagjainak tiszteletdíját. Míg a GIRO korábbi kilenctagú igazgatóságának díja éves szinten 27,9 milliót emésztett fel, addig az immár kettővel kevesebb taggal működő igazgatóság 46,6 milliót. Az fb-nél ennél ugyan szerényebb volt az emelkedés (16,2-ről 21,4 millióra nőtt a költség), de ne feledjük, a GIRO-nál a korábbi összegeket elsősorban a kereskedelmi bankok fizették, az utóbbiakat viszont már teljes egészében az adófizetők állják.
| ||
A növekedés a leglátványosabb a központi hitelinformációs rendszert működtető, a GIRO kizárólagos tulajdonában álló BISZ Zrt.-nél volt: amíg a társaság többségi magántulajdonban volt, a háromtagú igazgatóság és az ugyancsak háromtagú felügyelőbizottság költsége évente kijött 6,8 millióból. A matolcsysta őrségváltást követően azonban a hét-, illetve hattagúra terebélyesedett igazgatóság és fb tiszteletdíja 71,8 millióra, vagyis több mint a tízszeresére ugrott.
A már a Matolcsy-korszakban újonnan alapított három gazdasági társaságban is a maximumra csavarták a tiszteletdíjakat. Bár a MARK Magyar Reorganizációs és Követeléskezelő Zrt.-vel ellentétben sem a tiszaroffi luxusszállót üzemeltető és a jegybankárok üdültetését, konferenciázását szervező MNB-Jóléti Kft.-ben, sem a jegybank őrzés-védelméről gondoskodó MNB-Biztonsági Szolgáltatások Zrt.-ben nem hoztak létre igazgatóságot, a háromtagú felügyelőbizottságok mindhárom cégnél így is közel 14 millióba fájnak – külön-külön. A rossz hitelek átvételére gründolt MARK igazgatósága 21,5 millióba fog kerülni az idén.
Annyit is érnek!
A Magyar Nemzeti Bank többségi tulajdonában álló 11 társaság nagyon eltérő feladatokat lát el, tőkéjének nagysága, vagyona, árbevétele, a pénzügyi rendszer olajozott működtetésében játszott szerepe szintén összehasonlíthatatlan. Ennek ellenére, ahogy azt fent láthattuk, az egyes cégeknél működő igazgatósági és fb-tagok díjazása azonos; a józan gazdasági-üzleti működés keretei között feltételezhető és elvárható arányosságnak, fokozatosságnak semmilyen nyomát sem lehet felfedezni, differenciálás nincs. Pedig jegybanki nézőpontból, reméljük, azért másfajta felelősség a tiszaroffi kastély kertjében a feszített víztükrű úszómedence megfelelő hőmérsékleten tartása, illetve annak a biztosítása, hogy a napon belüli bankközi utalások rendben célba érjenek. Vagy: az MNB-Biztonsági Szolgáltatások Zrt. például tavaly nyár végén hivatalosan megalakult, de az MNB 2014-es jelentése szerint tevékenységét csak 2015 márciusában kezdte meg (ha megkezdte). Fél éven keresztül tehát nem sok tennivalója akadhatott a felügyelőbizottságnak, beszámolója szerint ráadásul összesen négy (4!) fő dolgozott a cégnél (havi átlag 1,3 millióért), holott az induláskor arról volt szó, hogy 100 főt fognak alkalmazni.
A tiszteletdíjak akkor is aránytalan mértékűnek tűnnek, ha azokat a magyarországi átlagkeresetekhez, netán a tanári vagy orvosi fizetésekhez mérjük. De még az állami cégek között is kiugrónak számít Matolcsyék nagyvonalúsága: nem találtunk olyan céget, ahol ütközésig nyomták volna a pénzkart. Az Eximbanknál vagy a Magyar Fejlesztési Banknál 650/460/260 ezer körül alakulnak e tételek, a jellemző azonban az, hogy csak ezek töredékét veszik fel a többségi állami tulajdonú társaságoknál. Azért akad kivétel: el nem hinnék, ez is Matolcsyhoz köthető. Az MNB által létrehozott Pallas Athéné alapítványoknál a kuratóriumi és a felügyelőbizottsági tagok megkapják a maximumot.
Ha összehasonlítjuk a cégekben végrehajtott matolcsysta hatalomátvétel előtti és utáni időszak igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjaira költött milliókat (ideértve az MNB által kivásárolt és újonnan alapított cégeket is), a következő mellbevágó adatokat kapjuk: Matolcsy előtt évente cirka 105 millióból megvoltak e cégek, a tökig húzott tiszteletdíjakkal viszont 530 millió 460 ezerre emelkedik a számla. Ez akkor sem lenne sokkal kevesebb, ha a számításból kihagynánk az új vagy a még mindig vegyes (magán és állami) tulajdonú cégeket. Ha viszont mellétesszük a „közgazdasági gondolkodás megújítását” célul tűző, a Matolcsy vezette jegybank által 2014-ben alapított Pallas Athéné alapítványok kuratóriumi és fb-tagjainak ugyancsak a minimálbér megfelelő szorzatához igazított, összességében 340 milliót kitevő tiszteletdíját, már 870 milliónál járunk. Ha ezt kiegészítjük a közterhekkel, kijön a végszámla: 1,1 milliárd.
A 2009-es törvény ugyan kimondja, hogy bizonyos rendelkezések az MNB-re nem vonatkoznak, s pro forma e körbe esik az álláshalmozás korlátozásáról szóló passzus is, de a törvény szellemiségével, a takarékosabb közpénzköltés deklarált céljával és a józan ésszel is ellentétes lenne, ha ez úgy volna értelmezhető, hogy az MNB alkalmazottai akárhány tisztség után tiszteletdíjat vehetnének fel az állami cégektől. A törvényjavaslat indoklása szerint az MNB kivételezett helyzetét kifejezetten a jegybank függetlenségének a védelme magyarázta (a tiszteletdíjplafon ezért például nem is alkalmazható az MNB felügyelőbizottságára, azt a jegybanktörvény magasabb összegben határozza meg). Ha valakinek mégis kétségei lennének a helyes értelmezést illetően, nem más, mint éppen a jegybankelnök ad világos iránymutatást: 2014/114. számú elnöki utasításában (amit a cégbíróságon leltünk fel) ugyanis maga Matolcsy György rendelkezik arról, hogy az MNB munkavállalója – a 2009-es törvény szerint – csak egy igazgatósági és egy fb-tagság után részesülhet javadalmazásban. E szerint azonban három fő – Kocziszky György, Bártfai-Mager Andrea és Horváth Marcell – törvényellenesen vesz fel havonta több mint félmillió forintot, Bártfai-Mager vagyonnyilatkozata ezenfelül hiányos is. (Arról, hogy kik ők, és rajtuk kívül kik népesítik be az MNB-cégek igazgatóságát és fb-jét, lásd A szerencsés nyertesek c. keretes írásunkat! – a szerk.)
A fentiek alapján kirajzolódó kép néhány következtetés levonására ad alkalmat. Matolcsyék féktelen költése ellentétes az ésszerű, hatékony gazdálkodás, a józan ész elemi szabályaival: olyan szolgáltatásért (a testületi tagsággal járó feladatok ellátásáért) fizetnek ugyanis többszörös árat, amit bizonyíthatóan olcsóbban is meg lehet(ett) szerezni. Ha csak a tulajdonosváltáson keresztülment GIRO példáját vesszük, szembeötlő, hogy a magántulajdonú társaság nagyobb önmérséklettel szórta a zsíros igazgatósági és fb-állásokat, mint a központi bank. Ez esetben azon kereskedelmi bankok tulajdonosi szemlélete áll szemben a nemzeti bankéval, amelyekről a közvélemény szeret úgy vélekedni – olykor nem alaptalanul –, hogy az ügyfeleket nyomorgatják, erőfölényükkel visszaélnek, vezetőik pedig egyébként is túl vannak fizetve. Amikor az MNB lehetőséget kapott a többi tulajdonos kivásárlására, Gerhardt Ferenc MNB-alelnök a GIRO közgyűlésén épp azt fejtegette, hogy „kifejezett célunk a költségek csökkentése”. Fél évvel később mégis duplájára emelték a tiszteletdíjakat. Figyelemre méltó, hogy a kereskedelmi bankok jelen lévő képviselői e pont szavazásánál tartózkodtak. Az is megállapítható, hogy az MNB vagy a PSZÁF előző vezetése – pártállástól függetlenül – mértéktartóbb, visszafogottabb volt, legalábbis a céges javadalmazások tekintetében.
A Matolcsy György nevével fémjelzett, de Orbán Viktor miniszterelnök által szentesített unortodox gazdaságpolitikai „gondolkodásmódot” tudós elmék bizonyára sokat fogják innen is, onnan is vizsgálni. Ha azonban a forintárfolyam elengedésére, a magánnyugdíjak lenyúlására vagy a Matolcsy MNB-elnöksége alatti tízmilliárdos ingatlanvásárlásokra, a százmilliárdokból létrehozott alapítványokra vagy éppen a sokszorosára emelt jegybanki fizetésekre gondolunk, az unortodoxia egyik markáns és lényegi elemét abban ragadhatjuk meg, hogy a közpénzek elköltésénél a „pénz nem számít” filozófiája érvényesül, ha valamilyen hatalmi-politikai cél eléréséről, a csókosok lojalitásának megfizetéséről, esetleg ezek valamilyen kombinációjáról van szó. Amíg Matolcsyék a közpénzcsapok körül babrálhatnak, ez nem is lesz másként.
Az MNB-t természetesen megkérdeztük, mi indokolta a tiszteletdíjak ilyen mérvű emelését – választ, magyarázatot azonban nem kaptunk.
| A szerencsés nyertesek A gáláns javadalmazás kedvezményezettjei elsősorban a jegybank vezető munkatársai A cégbírósági papírokat végigbogarászva jól látható, hogy időbe telt, mire – néhány helycserével – mindenki megtalálta a maga helyét. Balog Ádám, Matolcsy helyettese például a Pénzverő igazgatósági és a DIPA felügyelőbizottsági elnöke jelenleg, miután korábban fb-elnök volt a Pénzjegynyomdánál. Gerhardt Ferenc MNB-alelnök a GIRO igazgatóságának és a PSFN fb-jének az elnöke, korábban pedig hasonló pozíciókban a DIPA-nál és a Pénzjegynyomdánál fungált. Windisch László MNB-alelnök a Pénzverő fb-jének elnöke, a GIRO-igazgatóság tagja, de volt már igazgatósági elnök a Pénzjegynyomdánál is. Pleschinger Gyula monetáris tanácsi tag a GIRO igazgatósági és a PSFN fb-tagja. Kandrács Csaba, aki július 6-ával lemondott monetáris tanácsi tagságáról, elnök-vezérigazgatója a MARK Zrt.-nek, illetve fb-tagja a Pénzjegynyomdának. Nagy Róza főigazgató a Pénzjegynyomdánál igazgatósági, a Pénzverőnél fb-tag. Rajtuk kívül a jegybank ügyvezető igazgatói, igazgatói, főosztályvezetői és más munkatársai – számításaink szerint további több mint kéttucatnyian – töltenek be egy-egy cégnél igazgatósági, felügyelőbizottsági posztokat. Az eddigieket figyelembe véve nem tűnik alaptalannak az ellenzéki pártok ama vádja, hogy az MNB vezetői a jegybank érdekeltségébe tartozó cégeknél elfoglalt pozíciók révén egészítik ki egyébként is magas és a közelmúltban még magasabbra emelt fizetésüket. (Tegyük hozzá, Matolcsy György ebben a vircsaftban maga nem vesz részt.) A fent már hivatkozott 2009-es törvény szerint egy személy egyszerre csak egy igazgatósági, illetve fb-tagságért vehet fel tiszteletdíjat. A társaságok által honlapjukon közzétett adatok szerint azonban úgy tűnik, van, akire ez a szabály nem vonatkozik. Három olyan MNB-munkatársat is találtunk, aki párhuzamosan két cég igazgatóságában is tag, és a közzétett adatok szerint ezért díjazásban is részesül. Kocziszky György, a Monetáris Tanács (MT) tagja egyszerre tagja a MARK és a DIPA igazgatóságának (és vesz fel tiszteletdíjat), ezt ő maga is megerősíti nyilvános vagyonnyilatkozatában. Az MT egy másik tagja, Bártfai-Mager Andrea a MARK-nál és a Pénzverőnél is igazgatósági tag (emellett a GIRO fb-jében is bent ül). Vagyonnyilatkozatában tagságát a Pénzverőnél ugyan említi, de a felvett tiszteletdíjat már nem, holott a cég honlapja szerint díjazása a minimálbér ötszörösével egyezik. A harmadik érintett Matolcsy elnöki kabinetjének vezetője, Horváth Marcell, aki a GIRO és a DIPA igazgatóságának is díjazásban részesülő tagja. |
| Nem dicsekszenek vele Az MNB honlapja meglehetős lemaradásban van a közérdekű adatok közzétételében. Ha például egy érdeklődő meg szeretné tudni, hogy mely gazdasági társaságokban van az MNB-nek részesedése, csak 2013. szeptemberi adatokat talál itt (s azok sem teljes körűek). Az információszabadságról szóló törvény által kötelezően közzétenni rendelt más adatok közül is jó néhány hiányzik. Nem sokkal jobb a helyzet az MNB többségi tulajdonában álló társaságoknál sem, bár van ellenpélda is: a PSFN vagy a MARK gyakorlata kifejezetten dicséretre és követésre méltó, nemcsak az adattartalom, de a könnyű kezelhetőség és jó átláthatóság okán is (az összkép azért mégsem hibátlan, a PSFN honlapján éppen a vezetők tiszteletdíjára vonatkozó adatok nem elérhetők). Nehezebb ugyanakkor a helyzet azon 100 százalékos nemzeti banki tulajdonban álló társaságok esetében, amelyek – mint a Pénzjegynyomda, a DIPA, a Magyar Pénzverő, a GIRO vagy a BISZ – bár az állami vagyon körébe tartoznak, úgy gondolják, nem vonatkoznak rájuk az infotörvény előírásai – holott a bíróságok ítélkezési gyakorlata és az adatvédelmi hatóság állásfoglalása is egyértelművé tette már, hogy a közpénzekkel gazdálkodó cégekre kiterjed e törvény hatálya. A közérdekű adatok nyilvánossága esetükben minimális, s általában a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009-es törvény rendelkezéseinek végrehajtására szorítkoznak (ez alól ugyanis nincs kibúvó). Nem ritka, hogy ez utóbbi adatokat is megpróbálják lehetetlen helyekre eldugni: a GIRO például az impresszumba száműzte az adatokat, a DIPA pedig a gyárat bemutató menüpont legvégén, olvashatatlanul kicsi betűkkel szedve „kínál” linket az aktuális adatokhoz (megfeledkezve arról, hogy azoknak két évre visszamenően is hozzáférhetőknek kell lenniük). Külön eset a tavaly decemberben államosított és a jegybank tulajdonába került MKB Banké, amelyet derült égből villámcsapásként ért megkeresésünk, hogy 100 százalékos állami tulajdonú cégként honlapjukon hol találhatjuk a közérdekű adatokat. Érdeklődésünk óta több mint két hónap telt el, de többszöri ígéret ellenére a törvény szerint kötelezően közzéteendő adatokat még mindig nem sikerült nyilvánosságra hozni. Az MNB-Biztonsági Zrt. és az MNB-Jóléti Kft. viszont – törvényellenesen – még csak nem is reagált megkereséseinkre. |
