A Magyar Energia Hivatal (MEH) 2009. augusztus végén meghirdetett szélerőmű-létesítési pályázata körüli időhúzás mindinkább azt valószínűsítette, hogy az új kabinet egyszerűen újraindítja az egész projektet. Persze nem azért, mert az eredeti felhívásban megfogalmazott feltételekből is látszott (például hogy minden megpályázott megawatt megépítésének komolyságáért 60 ezer eurós letét álljon helyt), hogy nem a néhány szélkerékben gondolkodó hazai kis- és középvállalatokra méretezték a tendert. És nem is azért, mert a meghirdetett 410 MW összteljesítményre nem lett volna elegendő jelentkező.
2006-ban a pályázók többsége által csak végigasszisztált kvóta-osztási botrányt követően többször is elhangzott, hogy a sérelmek rövidesen meghallgatásra találnak (lásd erről: Bolond szél fúj, Magyar Narancs, 2006. április 13.).
Tenderecki
Négy éve egyetlen beruházó sem kapott engedélyt hálózatra csatlakozó szélturbina létesítésére. Az indoklás főként abban merült ki, hogy a 2006-ban kiosztott 330 MW-hoz szükséges turbinamennyiség sem épült még meg (a kapacitás jelenleg épp meghaladja a 200 MW-ot) - igaz, azt elfelejtették hozzátenni, hogy erről a szélerőműparkot építeni szándékozók tehetnek a legkevésbé. Volt projekt, ahol két évet kellett várni a gépekre, de inkább az fordult elő (többnyire az E.On nyugat-magyarországi területein, ahol a legtöbb szélkerék épült), hogy a korábban már kiadott hálózati csatlakozási engedély körül hirtelen mégis kivetnivalót talált az áramszolgáltató, amelynek a megtermelt áramot ma is kötelező átvenni.
2009. június 30-án Hónig Péter miniszteri rendeletét követően a MEH asszisztálása mellett mégiscsak nekikezdtek az újabb pályázati kiírásnak; erre 68 pályázótól összesen 1117,75 MW szélerőmű-kapacitás kiépítésére érkezett ajánlat. A tender értelmében az E.On észak-dunántúli és az Émász észak-magyarországi területén 280 MW, az ország többi részére összesen 130 MW szélerőművi kapacitás építésére nyílt lehetőség.
E 410 MW ügyében épp ideje lett volna már eredményt hirdetni, amikor idén július 15-én a MEH visszavonta a pályázatot. (A Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter szignálta, június közepén kiadott rendelet több ponton is módosította a folyamatban lévő tendert, és a MEH e módosításokba csimpaszkodva nullázta le az egész pályázatot.) Ez a lépés óvatos becslések szerint mintegy 5 milliárd forint értékű beruházás-előkészítési költséget vágott haza, továbbá több mint 200 milliárd forint értékű beruházást torpedózott meg.
A civil kontrollt magára vállaló Energia Klubnál és a Magyar Szélenergia Társaságnál is úgy nyilatkoztak, hogy szakmai érvek nem indokolták a teljes pályázat törlését. Azt ugyanakkor mindkét szervezetnél megerősítették, hogy valóban vitathatók voltak a pályázati kiírás módosításai, sőt a kiírás egyes paraméterei is, mint ahogyan az is igaz, hogy a beadott pályázatok közt alig akadt hibátlan kérelem. Márpedig a kiírásban az is szerepelt, hogy nincs lehetőség semmiféle hiánypótlásra; s aki például a minősítő szakaszban a követelménynek nem felel meg, annak nincs lehetősége ajánlata benyújtására. Szakmailag érthetetlen, mi indokolta mindezt. Az is felfoghatatlan, hogy szóra sem méltatnak olyan pályázót (összesen 50 MW-nyi potenciállal), aki kifejezetten kéri, hogy a beruházáshoz ne kapjon állami ártámogatást, mivel szerinte piaci alapon is megtérül a befektetése.
Kapcsoltan
A szaktárca azzal indokolta az eredményhirdetés elmaradását, hogy az új szélerőművek miatt tovább emelkedne az áram végfogyasztói ára. (Pontosabban: az általuk termelt áramot kötelezően, a piaci ár felett kell átvenni a rendszernek.) Ez a magyarázat azonban meglehetősen vicces a május 13-i - vagyis az új kormány megalakulása előtt két héttel született - kormányrendelet ismeretében. Ez (a hírek szerint előzetes szakmai egyeztetés nélkül) - többek között - az addigi 20-ról 50 megawattra emelte a termelők kapcsolt támogatási struktúrához való csatlakozásának teljesítményhatárát. A megújuló energiaforrásból termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt áram kötelező átvételéről és annak átvételi áráról szóló korábbi, 2007-es kormányrendelet ilyen módosításával út nyílt az új, nagyobb kapacitású egységek kötelező átvételi rendszerbe (KÁT) manőverezésére, ami még jobban ráerősít a KÁT ártorzító hatására. (A kötelezően megszabott átvételi és a piaci ár közötti különbséget a rendszerirányító - a Mavir - megtéríti a villamos áramot vásárló szolgáltatóknak. E különbség fedezetét mi, fogyasztók teremtjük meg, hiszen az áramszámlánkba épített díjelemek egyike a KÁT-kasszába csorog.)
A rendeletben továbbá az állt korábban, hogy 2010. december 31. után nincs lehetőség kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő projektek kötelező átvételű elszámolására - a módosítás ezt is megváltoztatta, a határidőt kitolta. A szeles és távhős versenyzők súlycsoportja közti különbséget mutatja, hogy a kötelező átvételes kasszából a termelőknek visszaosztott pénz alig 2,4 százalékát kapják a szelesek, míg a kapcsolt erőművek több mint 70 százalékot.
Az államigazgatás energetikai részétől a kormányváltással elköszönt, volt vezető beosztású tisztviselő a Narancsnak azt bizonygatta, hogy az egész történet hátterében az újraosztás igénye áll. Szerinte azok, akiknek korábban beígértek ezt-azt, most dühösek lehetnek, "de a parlamenti pártok számára az egész szélenergiás projekt nem energetikai, sokkal inkább beruházási szempontból érdekes". A 2-300 milliárd forintos invesztíció "elég nagy kísértést és motivációt tud teremteni" - tette hozzá magyarázatként.
Egyelőre senki nem tudja, hogy mikor lesz új széltender. A mindent felborító rendeletben ugyan ez év december 31. szerepel az új pályázati felhívás határidejeként, de a Matos Zoltán elküldése után megszeppent, a Molból igazolt Horváth Péterrel ismerkedő MEH-ben ezzel most senki nem foglalkozik. Inkább az új villamosenergia-törvényt (vetv.) írják - újra. Ennek utolsó, szakmailag vitatott változata Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) kéznyomát viseli; a MEH információink szerint a két energetikai erős ember módosító javaslatait babrálja, és (végre) EU-kompatibilissé változtatná a szöveget.
Ebben a helyzetben a kis, egy-két turbinával számoló honi befektetők kerülnek napról napra nagyobb hátrányba: a sokat emlegett magyar kkv-szektor tagjai, akiknek (majdani) támogatásáról már most olyan büszkén beszél a kormányzat. Azok járnak rosszul, akiket az első kvótakiosztás óta hitegetnek, és akiknek a többnyire tízmilliókban kifejezhető projekt-előkészítési költségeket is szó nélkül fizetniük kellett (lásd keretes írásunkat).
Aki kimarad, lemarad
A szélenergetikai technológia az utóbbi években sokat fejlődött. Míg 2006-ban, az első magyar kvótakiosztáskor a szélkerék energetikai méretezésekor topkategóriának számított a másfél, illetve a két megawattos generátor, addig a napokban az Alstom hivatalosan is bejelentette: az alacsony és nem különösebben szeles, szárazföldi területekre (mint például a mi hazánk) méretezett gépeknél sikerült a nívót három megawattra növelni. Vagyis a már meglévő, de még nem megépített terveknél érdemes volna figyelembe venni ezeket az új típusokat, amelyek tehát akár az alacsony szélsebességet is képesek hasznosítani.
A szélenergia-szektor regionális térnyerését jól mutatja a román példa, ahol eddig csupán 14 MW beépített szélkerék-kapacitás működött. Pár éve egy budapesti zöldkonferencián bejelentették, hogy a drasztikus mennyiségi növelést tartják ezentúl szem előtt. A magyar funkcionáriusok hitetlenkedtek, és szokásos érveiket hangoztatták, miszerint első a rendszerbiztonság, a szélenergia-hasznosítás gátjai pedig a szabályozhatósági problémák és a hálózat strukturális rugalmatlansága. Ehhez képest júniusban egy 1,1 milliárd eurós beruházásnak köszönhetően Romániában megkezdte működését az első komoly méretű szélerőműpark. Dobrudzsában a cseh CEZ gyártásában végül összesen 240 turbina fog üzemelni, amelyek 2012-ben már 600 MW-nyi villamos energiát termelnek. Az új becslések szerint Romániában akár 14 ezer MW-nyi szélenergia is munkára fogható.
Ráadásul egy friss szakági prognózis szerint a szektorba a 2009-ben, illetve 2010 első felében tapasztalt recesszió után visszatér a pezsgés. Ez várhatóan a készülékek és a kész rendszerek piaci árának emelkedését hozza magával; vagyis amikor 2012-től kezdődően idehaza is épülhetnek szélturbinák, az eszközöket nagy valószínűséggel már magasabb áron szerezhetjük csak be. Az amerikai Frost & Sullivan elemzése arra is rámutat, hogy míg a hatékonyságnövelésben - a hagyományok szerint - a dánok és a hollandok járnak majd élen, az igazi értékesítési boomot a svédektől, írektől és a németektől várják. A cég szerint több kelet-európai országban is dinamikusan fejlődésnek indul a szektor: de Lengyelország, Bulgária, Csehország, Görögország és Románia mellett Magyarországot nem említik.
Kutyavacsorája
A Jászwind (igényelt mennyiség: 1,5 MW) vagy a Bölcske és Ganna külterületén 0,8-0,8 MW-os turbinát építeni szándékozó gödöllői Energia Csoport nyilvánvalóan nem egy súlycsoportba tartozik az olyan cégekkel, mint a TotalWind (39,1 MW), a Mov-R H1 (24 MW), vagy az Iberdola Renovables Magyarország Kft. (két telephelyen összesen 72 MW). A pályázat mégis egy kalap alá vett mindenkit, így viszont "a kutya vacsorája kategóriát képviseljük a mezőnyben" - magyarázza Boldizsár Sándor. A legkisebbek közé tartozó Szélerő Vép Nonprofit Kft. egyik vezetőjeként tudja, mit beszél, hisz eredetileg (2006-ban) egy 20 szélturbinából álló energiatelepben gondolkodtak. A 18 db 2 MW-os, egy 0,6 és egy 0,8 MW-os szélkerékből álló gépeknek Vép közigazgatási területén szétszórva jutott volna hely, a végső jóváhagyást azonban akkor csupán egyetlen turbinára kapták meg. Az engedélyezési folyamat mintegy 70 különböző pecsételési, tanulmányrendelési és egyéb fázisán máig mindössze 4,8 MW kapacitás jutott át, de amikor a pályázati kiírásba bekerült a megawattonkénti 60 ezer eurós limit, a kft. végül 0,8 MW-ra adta be a tervet.
A vépi szélpark megvalósulásának az is betett, hogy a négy éve, 90 százalékos uniós támogatásból felhúzott első toronyról a MEH kimondta: az beruházásként már megtérült, így nem járulhat a KÁT-kasszához. A gépész tanáremberből lett ügyvezető Boldizsár - aki társaival együtt lényegében társadalmi munkában viszi a céget - így kénytelen az E.Onnak eladni a megtermelt áramot: csúcsidőben 14, völgyidőszaki periódusban 7,78 forintot kap kWh-ként. Összehasonlításként: a KÁT-ból ugyanezért 29,8 forintot kaptak. Noha a propeller napi átlagban 5,5-6 órányit is forog, mivel az áramtermelésének alig harmada esik a csúcsidőszakba, a települési önkormányzati kasszába eddig évente fizetett 5 millió forintot egyszerűen nincs honnan előteremteni.
